30.rész

Sziasztok!

Szeretném megköszönni azoknak az emberkéknek, akik szavaztak, és akik kommentet írtak, és persze azoknak, akik közben a háttérben folyamatosan buzdítottak. Nélkületek ma nem lenne folytatás! Igyekszem rendszeresen hozni a részeket, mondjuk másfél  hetenként,így könnyebben tudok haladni a háttérben a történettel, mert egy rész megírása olykor 1 hetet is igénybe vehet.

Ehhez a részhez nem sok hozzáfűzni valóm van, bízom abban, hogy  ti majd kifejtitek bővebben, amit gondoltok. Annyit tennék hozzá, hogy ez a rész már régóta a gépemen pihent, csak be kellett most másolnom. A következő rész lesz igazán mérvadó, hisz azon látszik majd meg igazán, hogy mennyire rozsdásodtam be. J

Mindenkinek kellemes olvasást kívánok!

Reny

*** Kimi szemszöge ***

         A hétfő éjjel a törzshelyemen köszöntött rám, Mark és Wendy társaságában. Hétfő esténként mindig elmegyünk Zürich egyik legnyugisabb pubjába, hogy kicsit kiengedjük a gőzt. A tegnapi balszerencsés futam után kijár nekem most a piálás. Perez  szépen elbaszta a futamom, egy szaros 5.hely meglehetett volna, ha nem jön ez a kis tüzes mexikói srác, aki sokat képzel magáról és a képességeiről. Egy lehetetlen helyen akart megelőzni engem, egy világbajnok pilótát! Nem is értem, mit gondolt? Ha egymás után tízszer nem sikerült kicseleznie engem a féktávon, akkor majd tizenegyedjére fog elmenni mellettem? Az utolsó pillanatban előztem meg Bottast, a 10.helyért. Csodálatos eredmény, nemde?

         Kényelmesen szétterpeszkedtem a bőrkanapén. Egyik kezemben egy pohár, jéggel hűtött tequila, másikban meg egy szál füstölgő cigi. Mark és a csaja tőlem távol szórakoztatják egymást. Szívtam egy slukkot és behunyt szemmel élveztem, ahogy a nikotin szétárad a tüdőmben. Megittam az utolsó korty tequilát is, miközben elnyomtam a csikket. Intettem a pultosnak, hogy hozhatja az utánpótlást. Engedelmeskedett, színültig megtöltött pohárral a kezében lépett ki a pult mögül. Fekete miniszoknyája kétoldalt fel volt sliccelve, csinos lábait sosem takargatta. Fehér blúzán mindössze egyetlen gombot gombolt be, csipkés melltartója ízlésesen bújt ki az anyag takarásából. Blúzára csomót kötött, felfedve karcsú derekát. Köldöke mellett rózsa mintájú tetkó virított, melyet haverom szalonjában varratott magára. Kecsesen lehajolt,letette a poharat a kanapé előtti kis asztalra, majd az ölembe ült. Formás feneke hozzádörgölődött a farkamhoz, mely seperc alatt felvette a vigyázz állást. Beletúrt tincseimbe, én pedig a nyakát csókolgattam. Fenekét folyamatosan markolásztam, melyet igencsak élvezett. Kezem munkájának köszönhetően kéjesen sóhajtozott.

-Mihez lenne kedved ma este, bajnok?-suttogta ajkaimra.

-Jól bebaszni!- az utolsó kortyig lehúztam a Lola által imént hozott utánpótlást.

-A tegnapi futamot akarod elfelejteni?

-Az a kis pöccs megérdemelné, hogy jól szétverjem a képét!  Nem elég, hogy szó szerint elbaszta a futamom, de még kiáll a kamerák elé és van bőr a képén engem hibáztatva azt hazudni, hogy nem hagytam neki elég helyet az alagútból kijőve. Ja, és ne felejtsem el azt se hozzá tenni, hogy álmaim eredményét értem el. Minden vágyam az, hogy kibaszott 1 pontért utazzam be a világot!

-Eléggé feszült vagy.- két keze besiklott a pólóm alá, tenyerét végighúzta felsőtestemen, majd totál véletlenül az övemmel kezdett el babrálni.- Ide az alkohol édes kevés lesz. Valami más kell, hogy levezesd a felgyülemlett feszültséget. Mindjárt lejár a munkaidőm, aztán felmegyünk a lakásomra és azt teszel velem, amit csak akarsz.-suttogta feltüzelten, én pedig már most meztelenül láttam őt. Alattam fekve! Felállt ölemből, elvette az üres poharam én pedig rácsaptam formás popsijára és elképzeltem, mennyi mindenre elegendő lesz ez az éjszaka és esetleg a holnap reggel is. Nem esett nehezemre ezekre a dolgokra gondolnom, hisz már évek óta ismerjük egymást, leginkább testileg. A futó kalandjaink akkor kezdődtek, mikor Jennivel a különköltözés mellett döntöttünk- igen, akkor még nem fontolgattuk a válást, leginkább a sajtó miatt-. Azon az estén is itt kötöttem ki, segg részegre ittam magam. Persze azért azt még meg tudtam állapítani, hogy dugnom kell egyet, s rögtön az utamba eső első nőre rástartoltam. Aki nem mellesleg Lola volt. Egy percig sem ellenkezett. Az első alkalom annyira jó volt, hogy rendszeresen repetáltunk. Sokszor ő maga tüzelt fel, kikövetelve magának egy eseménydús éjszakát. Most is meghozta a kedvem, ám... ezúttal valami olyasmi történt, amire nem találok magyarázatot! Ő már bezárta ezt a kócerájt és elindultunk a lakása felé, mikor visszakozni kezdtem. Felrémlett előttem egy csillogó szempár. Magával ragadóak voltak őzike barna szemei és ártatlan tekintete. Elköszöntem Lolától és sietősen beugrottam a hátsó ülésre, mielőtt Mark még itt  hagy!

-Mi lesz, elindulunk még ma?-förmedtem rá, miután mindketten végignézték, ahogy szerencsétlenkedve becsatolom az övet. –Kíméljetek meg a kioktatástól!-szóltam, mikor Wendy szólásra nyitotta volna száját.

-Pedig, ha akarod, ha nem, kifejtem a véleményem a ma estével kapcsolatban: végre az eszed is használtad, nem csak a farkadat! Baráti szeretetből mondom, hogy itt lenne az ideje, hogy megkomolyodj és tartós kapcsolat után nézelődj!

-Elég idős vagyok ahhoz, hogy eldöntsem, mi jó nekem és mi nem!

-Ugyan Kimi!- nevetett Wendy szarkasztikusan. – Te sose vetetted meg az ilyen egy éjszakás kalandokat. Most mégis hirtelen visszautasítottad Lolát? Látom az arckifejezéseiden, hogy te sem tudod ezt a hirtelen pálfordulást hová tenni. Akárhogy is akarod titkolni, a lelked mélyén tudod, hogy erre valamilyen nagyon nyomós okod van.

-Szerintem ezt a nyomós okot Chloének hívják.

-Mark, te aztán nagyon el vagy tájolódva!-szembe röhögtem.- Hogy jön ide Chloé?

-Úgy, hogy tetszik neked és, hogy megállás nélkül rá gondolsz.

-Igaza lehet Marknak.-pendült egy húron az edzőmmel Wendy.- Szrintem bárhogy is próbálod titkolni és tagadni, a Chloéval eltöltött órák nagyobb benyomást keltettek benned, mint ahogy te azt gondolnád.- lovagolt továbbra is ezen a témán Wendy.

-És ha így is lenne, akkor mi van?

-Több évnyi ismeretség után végre igazat adsz nekem.- dőlt hátra kényelmesen, mint aki csatát nyert.

-Nem mondtam egy szóval sem, hogy igazad van!-feszítettem továbbra a húrt.

-De azt sem, hogy nincs.- fordult hátra.- Kimi, légy komoly! Abszolút semmi elítélni való nincs abban, ha tetszik neked egy rendes, fiatal lány. Jogod van a boldogsághoz. És, ha megfogadsz egy észrevételt: attól, hogy bevallod, hogy vonzódsz Chloéhoz, még mindig Kimi Räikkönen maradsz. Nem fogsz veszíteni a hírnevedből és a zseniális autóversenyzői képességeidből sem, ha változtatsz a hozzáállásodon és felhagysz a miniszoknyás, műmellű nőkkel való keféléssel!

         Bevágtam a durcit és nem voltam hajlandó beszélgetni velük a továbbiakban. Nem is tudom, hogy juthatott Mark eszébe az, hogy Chloé és én! Ez az egész olyan abszurd! Durván fél óra leforgása alatt két olyan dolgot vettem észre, mely totál nem rám jellemző: 1: visszautasítottam egy kívánatos nőt

                      2: a dolgok miértjén rágódom.

Merthogy eddig imádtam mindent spontán, lazán és faszán csinálni!

         Kitettek a villánál, majd tovább hajtottak a pár utcával arrébb levő otthonukhoz. Letelepedtem a konyhában. Egy fél üveg Finlandia kellett ahhoz, hogy igazat adjak edzőmnek. Túl sok mindent változtatott meg bennem a monacoi hétvége. De leginkább az, hogy Chloéval megismertük egymást. Minden porcikámmal kívántam Lolát, valami mégis elfojtotta bennem ezt a vágyat, egy képzeletbeli hang elhitette velem, hogy nincs is szükségem arra, hogy egy jót dugjak vele. Nehéz megtennem, de beismerem, hogy péntek este óta sokszor gondoltam rá. A hétvége többi részében rengeteg lehetőségünk lett volna arra, hogy ismét összefussunk, hiszen a Paddock mégsem akkora hatalmas hely. Akartam is látni őt, de megijedtem, megfutamodtam, ezért inkább úgy alakítottam a dolgokat, hogy esélyünk se legyen összefutni. Megrémisztenek azok az érzések, melyek elhatalmasodtak felettem. Chloé akarva-akaratlanul is jól keverte a lapokat, felhívta magára a figyelmem. Egyszerűen kikövetelte magának a pillantásom, ezért olyan nagyon még küzdenie sem kellett! Normális esetben az ilyen ártatlan teremtések fel sem keltik az érdeklődésem. A gyengéim az erős akaratú, kihívóan viselkedő, irányítani akaró nők. De Chloé...Egy angyali teremtés, kissé törékeny szívvel. Igézőek szemei, pillantása ellenállhatatlan. Igazán megosztó személyiség, akit baromi nehéz jellemezni. Tud mindent rólam,- normális esetben ez olyan idegesítő a számomra, hogy a falra mászok-, de most egyáltalán nem zavart. A múltban elkövetett baromságaimon jókat szórakozott velem együtt, még véletlenül sem oktatott ki, hogy ez hatalmas őrültség volt, stb., stb.. Egyszerre mutatta meg a rajongói énjét és azt az oldalát is, mely szívesen megismerné a pályán kívüli Kimit. És engem összezavar ez a kettősség. Izgalmas személyiség, aki az egyik percben egy hóbortos, szeleburdi, életvidám és folyton csacsogó lány, aztán eltelik két másodperc és leveti a kislányosságát, zavarba ejtő érett nő áll előtted.

-Na jó, ebből elég volt!- felálltam az asztaltól és a fürdőig vánszorogtam. Hosszú percekig folyattam a hideg vizet a testemre. Utálom ezt a helyzetet, melyben most nyakig benne vagyok! Teljesen ki vagyok szolgáltatva a gondolataimnak. Eszembe jutott egy régebbi beszélgetésünk Sebastiannal. A válásom volt a téma, aztán rákérdeztem, nem ismer-e a közelében olyan nőt, aki magányom eloszlatná, ő pedig felkapta a vizet és azt mondta, hogy olyan egy éjszakás típus nincs. És most értettem meg, mire is célzott akkor: Chloé valóban egy törékeny nő, aki nem hozzám való. Mellettem sérülne, hisz félek, hogy kihasználnám. Tudom, hogy bunkóságból általában jeles vagyok, de most komolyan gondolom, hogy nem akarom bántani azt a lányt! Egy elég húzósra és hosszúra sikeredett válással mögöttem nem készülök újra tartós kapcsolatra. Merszem és szívem meg amúgy sem lenne Chloét megfektetni, majd miután megkaptam, amit akartam, „eldobni”. Arra pedig egyálatlán nem állok készen, hogy valaki miatt változtassak az életvitelemen. Nem hiszek ebben az „örökké együtt” mesében. Voltam nős 10 éven át és azt mondhatom, hogy az elköteleződés nem is olyan vagány dolog, mint amilyennek azt az emberek többsége elképzeli. Szeretek a magam elvei szerint élni, a határokat feszegetve, talán ezért nem jött be nekem annyira a gondoskodó férj szerepe. Jenni is többet várt tőlem, én is tőle.  Ezért nem működött. Egy idő után azért kerestem az egy éjszakás kalandokat, mert ezektől az embernek kevés elvárása lehet. A házasság viszont nem ilyen! A pár órás kalandokban a vágyak, a testiség a legfontosabb. De ahhoz, hogy a házasságod jól működjön, ez nekem elegendő! Az egy összetett dolog, ahol millió darabnak kell egymáshoz illeszkedniük. Igazából nem tudom, hogy meddig menetel előre az ismeretségünk Chloével. Úgy érzem, már most megtörtént a baj! A beszélgetésünkbe volt valami, ami meghozta a kölcsönös bizalmat, ezért is gondolok ré ennyiszer. És ez nem egészséges. Mint ahogy az sem, hogy felajánlottam azt, hogy legközelebb, ha futamra látogat ki, akkor együtt ehetnénk. A Jégember ezt nem engedheti meg magának! Életemben először kell megfutamodnom és ellenállnom egy igazi nőnek! Nem lesz könnyű, de a „Jégember” maszk most jól jöhet. Kivételesen jól jöhet!

*** Hailey szemszöge***

         A hét első munkanapja nem egészen a munkáról szólt. Cynthia és a többiek közrefogtak és kérdésekkel bombáztak a hétvégét illetően. A témák közt szerepelt a némettel való kapcsolatom, maga Monaco, hogy valójában olyan lenyűgöző-e, mint amilyennek mondják. Próbáltam elengedni a füleim mellett az irigységgel és cinizmussal feltett kérdéseket: „ Ezután is elkíséred őt a futamokra?”; „Sokáig együtt maradtok Sebastiannal?” Nekem két magabiztos igen volt a válaszom, amitől láthatóan nem voltak elragadtatva. De Párom szavaival élve: „…akár meg is eheti őket a sárga irigység!”

-Ne törődj velük. -tanácsolta barátnőm, mikor a pult és annak környéke lecsendesedett. – Egy szép nap a saját mérgükbe fognak belefulladni! Magatokról már meséltél. De mi a szitu Chloéval?

-A tervünk Sebbel jobban bejött, mint azt gondoltuk. Kimi máris odaígért egy újabb „randit”. Chloé most a fellegekben jár és levakarhatatlan mosoly van az arcán. – meséltem derűsen.

-Ez nagyszerű! De te sem panaszkodhatsz azért.- bökött oldalba.- Jót tesz neked ez a sok utazgatás, a friss levegő, az új környezet, de leginkább a kicsi némettel eltöltött valamennyi idő. Láttam a megjelent képeket kettőtökről és szebb vagy, mint valaha. Végre pozitív a kisugárzásod és élvezed az életet, ahogy kell!

-Tény és való, hogy Seb sokat munkálkodott annak érdekében, hogy most ezeket mondhasd. De ez a dolog kétoldalú: nekem is akarnom kell a változást. Azért, hogy a boldogságod tartós maradjon, tenned is kell valamit. Rosalie után kaptam egy második ajándékot az élettől. Mondhatni, egy csodát. S én kettejükkel akarom leélni az életemet!

-Ez a beszéd, kislány!-veregette meg a vállam.

-Ti mikor találkoztok újra Heikkivel? Nagyon el volt kenődve egész hétvégén. Hiányzol neki.

-A hiány az kölcsönös. Minden nap beszélünk telefonon, meg Skype-on keresztül, de egyik sem adja vissza azt a hatást, mint mikor egymás közelében vagytok. De péntek estig kibírjuk valahogy. Lesz egy hosszú hétvégénk, ami azért mégsem lesz olyan hosszú, mert az elszalasztott időt és lehetőségeket nem fogjuk tudni bepótolni.

         Az ebédszünet sem telt unalmasan, a srácok is faggatóztak, és előadtak egy komplett színházi drámát arról, mennyire rosszul érintette őket, hogy napokig távol voltam és nem tőlem kapták meg az első reggeli kávéjukat. Irigykedtek és persze egy pillanatra sem titkolták, hogy szívesen helyet cserélnének Sebastiannal.

-Sajnálattal közlöm srácok, hogy Hailey szíve már foglalt!- menekített ki Cynthia.- Seb nem tartja rajtad a szemed egy napig, és máris megjelennek körülötted az éhes hím oroszlánok. Ha nem vigyázz rád jobban, pillanatok alatt lecsapnak a kezeiről!- nevetett.

-Úgyse hagyom magam. Azért arra kíváncsi vagyok, hogy meddig csinálják majd ezt.

-Sokáig! Végtelenül kitartóak, ha nőről van szó. De a kitartásuk ide édes kevés, Sebastiannal a versenyt nem lehet felvenni kitartás terén.

-Sajnálom, de…- majdnem kiszaladt a számon pár „hálószobatitok”,de végül mást mondtam helyette.- Egyikőjük sem tud olyan szépeket mondani, mint Seb.

-Aham!- méregetett gyanúsan.- Bármibe fogadnék, hogy nem ezt akartad mondani. Hanem azt, hogy Seb az ágyban is lekörözhetetlen. – kellett neki ilyet mondani, jó hangosan, jól megcsapkodtam a konyharuhával.- Akkor fogalmazok kevésbé sértően: egyikőjüket sem Sebastian Vettelnek hívják És ez az ő legnagyobb gondjuk.

         Ilyen könnyed hangulatban telt el a mai nap és az sem szegte a kedvem, hogy a hét minden napján be kell jönnöm dolgozni, hogy törlesszem a kivett napokat. Számomra tényleg jó érzés egy világbajnok istálló gyárában dolgozni. Seb meg is jegyezte, hogy ez az ő életét is megkönnyíti valamelyest, mert így nem kell meséljen arról, hogy milyen egyedi és egészen különleges itt a légkör.

         Fáradtan estem be a lakásba. Mindössze fél percig tudtam élvezni a csendet és a magányt, ugyanis Chloé szó szerint berontott a házba, ajtóstul együtt.

-Olvastad a mai újságokat?- lihegte, kezében volt egy köteg, összegumizott újság.

-Még nem. De míért?-kérdezgettem higgadtan, pedig tudtam jól, hogy mit tartalmaznak azok az újságok.

-Olvass bele és majd megtudod.- nyújtotta felém az egész köteget, mely valószínűleg az összes, Londonba ma megjelent újságot tartalmazta.

„Hol van Hanna?” ; „A háromszoros világbajnok új kapcsolata!” ; „Titokban vége az általános iskolai szerelemnek!”;” Exkluzív fotók Sebastianról és új kedveséről”- soroltam azoknak a cikkeknek a nevét, amiben magam is felfedeztem valamilyen mértékben.

-Csodás.- adtam hangot nem tetszésemnek és az egyik sportnapilap közepére lapoztam, ahol egy pár soros cikk várt elolvasásra.

         „Szerkesztőségünk élt azzal a kiváltságos helyzettel, hogy elsőként informálja az autósportok imádóit a monacoi hétvégén történt felkavaró bejelentésről. Szerda reggel a háromszoros Forma-1-es világbajnok, Sebastian Vettel ( Red Bull Racing,26 )egyedül érkezett a pályára. Túl esett a szokásos pályabejáráson, majd a délelőtt folyamán felbukkant egy fiatal hölgy, akivel már akkor megtudtuk, hogy egészen közeli viszonyban áll a német. A kameráktól mit sem zavartatva ölelkeztek a Red Bull Racing garázsában. Az akkor készült képek, rövid riportok ledöbbentették a német rajongóit és voltaképp az egész paddockot. Magát a német szupersztárt természetesen faggatták a helyszínen dolgozó kollégáink, de a német élmenő ezúttal is nagyon ügyelt arra, miket is mond. Ezúttal is vaskörmökkel védte magánéletét. A hölgyről egyenlőre semmit sem sikerült kiderítenünk, az egyedüli információ, melyre alapozhatunk az, hogy lekötötte a figyelmét a Száguldó Cirkusz neves világa és, hogy lelkesen szorított párjáért, ahányszor az kihajtott a pályára. Reméljük, nem csak egy futó kalandról van szó, és, hogy Sebastian ezúttal változtat múltbéli szokásán és a fiatal hölgyet sűrűbben láthatjuk majd szorítani párjáért, mint Hanna Pratert, az exet.”

- Nem tudom, mit mondjak.- dobtam le az újságot a kanapéra.- Nincs okom felháborodni, mert viszonylag normális a cikk. Meglepődve sem lehetek, mert számítottam arra, sőt tudtam azt, hogy meg leszek említve az újságok hasábjain. Egyedül Seb miatt aggódom egy kicsit.  Remélem, hogy a következő futamhétvégére csitulnak majd a kedélyek. Neki is frusztráló lehet azzal a tudattal a kamerák elé állni majd, hogy megint kettőnkről fogják faggatni.

         Kedden végeztem a szokásos munkám, aztán délután nekiláttunk kitakarítani a büfét és a konyhát teljes egészében, ugyanis csütörtökön az FIA által kiküldött emberkék megszállják a gyár területét, felmérik a terepet és körülnéznek, hátha rábukkannak valami illegális dologra. Szerdán épphogy behörpintettem a kávém a kis papírpohárkából, Laura jött informálni, hogy Mateschitz feltétlenül beszélni akar velem. Nem tudtam eldönteni, hogy ennek most jó vagy rossz oka van? Míg a lehetséges válaszokon morfondíroztam, máris a főnököm irodájában találtam magam. Ha szemeim nem csalnak, akkor épp az én munkaszerződésem lapozgatja.

-Gondolom értesült arról, hogy az FIA ellenőröket küld a gyárba.

-Igen.-válaszoltam kiszáradt szájjal. Rosszat sejtek sajnos.

-Ez azt hordozza magában, hogy minden hivatalos dokumentumot figyelmesen végigolvasnak. Felmérik a rendet, a tisztaságot, a felszereléseket és ránéznek a fejlesztésekre is. Nézze, Miss Roberts. Olyan helyzet alakult ki, ami elkerülhetetlen volt. Sajnálom, de meg kell válnom öntől!- ez a mondata többször is végighasított az agyamon.

-Mégis miért?- úgy gondoltam, megérdemlek egy magyarázatot. –Ha a kivett szabadnapokról van szó, már több, mint a felét bepótoltam.

-Nekem is kellemetlen ez a helyzet, veszteség éri a gyárat, hisz rengeteg pozitív visszajelzés érkezett a munkájáról, tevékenységéről. Kitartóan dolgozott, állta a sarat Miss Andrews-szal szemben, és a vele történt incidens ellenére is úgy döntött, hogy csapatunk tagja marad. A bökkenő abban rejlik, hogy a dokumentumai között nem szerepel egyetlen olyan irat sem, mely igazolná, hogy megállja a helyét, mint felszolgáló. Sajnos a többi dolgozó szavára ilyen esetben nem lehet támaszkodni. Én pedig nem kockáztathatok meg egy esetleges büntetést. Ezért kell megválnom öntől. Természetesen erre a hónapra még jár fizetés, amit rögtön át is utalok a bankszámlájára.

Végtelenül elkeseredett és ledöbbent voltam egyszerre. Hisz ki az, aki ilyesmire számított volna a mai napon?

-Teszek önnek egy ajánlatot.-azonnal felkaptam a fejem.- Amennyiben elvégzi a főiskolát és diplomát szerez, én azonnal, gondolkodás nélkül visszaveszem és biztos helye lesz a csapatnál.

-Én… megköszönöm az ajánlatát és azt is, hogy akkor, mikor állásra jelentkeztem, lehetőséget adott. – vágtam fanyar képet. Az ígéretétől nem igazán lett jobb kedvem. Még mindig ugyanúgy munkanélküli lettem! Letörtem ballagtam vissza az étkezdébe és lerogytam az egyik bárszékre.

-Nem akarok vészmadár lenni, de attól tartok nincsenek jó híreid.-termett mellettem Cynthia.

-Nem tudom, mennyire lehet jó hírnek nevezni azt, ha holnaptól munkanélküli vagy.

-Hogyan?- fehéredett el.- Ez… ez most valami vicc?

-Úgy nézek én ki, mint aki poénkodik?- emeltem rá könnyek áztatta szemeim.- Nincs szakképesítésem, emiatt nem akar magának problémát holnap az ellenőrökkel.

-Ez akkora hülyeség! És egyben igazságtalanság! Rád nézve persze. Bármiről volt eddig szó, mindig megtalálta a kiskapukat, ezt a dolgot is elsimíthatta volna. Megint ő és a csapata a fontos, nem az emberi érzések! Könnyebb elbocsátani valakit, mint felvenni a kesztyűt azokkal az emberekkel és megvédeni egy olyan valakit, aki lebuktatta a zsarnokoskodó Dianat, aki annyi változást hozott ebbe az átkozott gyárba!-ingerülten a földhöz vágta a kezében levő poharat, mely sok apró darabra tört.

-Cythia, ő ezt már eldöntötte, úgyse fogja meggondolni magát.-próbáltam beletörődni a fennálló helyzetbe.

-Nekem akkor is megvan erről a véleményen és tudod jól, hogy igazam van. Most is! A diploma csak egy darab papír Hailey, az keveset bizonyít. Ők is szereztek diplomát- bökött a konyha irányába, ahol a többiek jókat nevetgéltek-, de mit sem érnek vele, mert lusták, kotnyelesek és utálnak dolgozni. Ha rajtuk múlna a csapat sikere, az utolsók közt lenne ez az istálló.

         Thia volt olyan kedves, hogy hazavitt a műszak lejárta után.

-Tudom, hogy nem igazán szeretsz másokat a problémáiddal terhelni, de most ne légy makacs és hívd fel Sebastiant. Ha beszélsz vele, egyből jobb kedved lesz és közösen találni fogtok megoldást.

-Igen, meglehet.

-Hailey, szerintem igazán nincs okod csüggedni. Persze, manapság egy munkahely létfontosságú, látva a te példádat. Igaz, hogy elbocsátottak, de a világ ettől még nem dől össze. Van egy párod, aki imád téged, kedves, humoros, talpraesett, híres, van szava a csapaton belül, ezáltal sokat segíthet neked. Érted ő bármire képes! Sőt, Mateschiztől kaptál egy lehetőséget, amit érdemes lenne fontolóra venned. Okos, értelmes nő vagy, simán képes vagy arra, hogy lediplomázz. Nem mindenki kap még egy esélyt arra, hogy újrakezdje a felsőoktatást.

         Bólintottam, hisz beláttam, hogy igaza van. Marasztaltam vacsorára, de mivel fáradt volt, nemet mondott. Magányosan láttam neki a főzésnek, mikor Rosalie a konyhába tipegett, majd nemsokára követte őt Chloé is.

-Hercegnőm!-karjaimba kaptam és megpörgettem őt.- Mesélj, milyen napod volt ma.- minden figyelmem rá hárítottam, közben azért fél szemmel oda-oda kukkantottam a tejberizsre, nehogy odakapjon.

-Szupi. Fogócskáztunk sokat és megtanultunk számolni 20-ig.- mesélte boldogsággal a hangjában.- És neked, aja?

-Nekem…hát…- igyekeztem titkolni előle a gondokat, mely újra felszínre törtek. Ez igazán nehéz feladat, mert a gyerekek megérzik, ha baj van. – Eléggé kifáradt ma anya, sok volt a munka.

-Rose, szerintem menj kezet mosni és öltözz át, mert hamarosan kész a vacsi.- barátnőm kivette őt karjaimból és útjára engedte. – Ha nem boldogulsz, kiálts és megyek. Halljam, mi történt? És ezúttal hebegés és titkolózás nélkül mondj el mindent.- fogott beszédre, miután kettesben maradtunk. Elzártam a gázt és leültem vele szemben, hogy nyugodtan beszélhessünk.

-Kirúgtak.-válaszoltam lényegre  törően. Halál sápadt lett.

-Ugyan ezt még egyszer. És kicsit bővebben.

Mindent elmeséltem neki, a történtek szerint.

-Micsoda egy arrogáns pasas! Először könyörög, hogy maradj, mert jó munkaerő vagy, aztán eltelik pár hét és kirúg! Na, erre is Mateschitz képes csak!- dühöngött.

-Chloé, ezt nem csak Mateschitz, ezt bármelyik főnök megteheti. Igazán nincs mit felrónom neki, mert így is szabályt szegett azzal, hogy alkalmazott.

-És akkor, mikor felvett, nem számolt azzal a veszéllyel, hogy lebukhat? Hagyjuk már Hailey! Szerintem meg akarja óvni magát az újságírók kíváncsiságától. Most igazán felkapott téma Seb új kapcsolata, előbb utóbb őt is felkeresik ez ügyben, ha Sebtől nem kapják meg a kellő információt. És ugye egy tulajdonosnak  mindig tudnia kell arról, épp mi történik a csapatában. Nemde?-én csak vállat húztam a felvetésére. – És micsoda dolog az, hogy szerzel papírt és visszavesz?- háborodott fel.- Dugja fel magának az ajánlatát! Nem vagy rászorulva, mert van egy olyan ember mögötted, aki érted bármire képes! Akár a legjobb helyekre is bekopogtat, ha úgy tartja kedve.

-Igen, Seb, de…

-Ne gyere megint azzal, hogy nem akaszthatod ezt a terhet a vállára. Most fogod a telefont és most fogod felhívni!- adta parancsba. Tárcsáztam is Párom számát, aki a sokadik csergés után sem vette fel, minden egyes alkalommal az üzenetrögzítőjét hallottam viszont.

-Nem veszi fel.- sóhajtottam csüggedten. Aztán eszembe jutott valami.- Tegnap este beszéltünk és akkor mondta, hogy Berlinbe megy, valami reklámforgatáson vesz részt egész nap.

-Nem baj, később újra megpróbálod. Vagy az is lehet, hogy mindjárt visszahív.

-Tudom, hogy értem bármire képes és ezt nagyra értékelem, de most az egyszer nem szeretném, ha ebbe túlságosan beleavatkozna. Ez az én harcom, s az én problémám,  nem oldhat meg mindent ő. És nagyon remélem, hogy nem fog a hátam mögött szervezkedni és diskurálni Mateschitzel. Nem akarom, hogy ebből neki is baja származzon.

-Ugyan Hailey! A csapatnak nem érdeke bajt hozni Sebre, hisz ő az arany tojást tojó tyúk. A legnagyobb kár a csapatot érné, Seb ette ezt a csapatot világbajnokká már háromszor. És, ha ő szabad emberré, pilótává válik, mindenki le fog csapni rá. És azt hiszem félre értettük egymást. Nem neki kell munkát találnia neked. Pont az ellenkezője! Támogatnia kell, az eddiginél is jobban! Ő tapasztalt, befolyásos ember, tanácsot adhat, hogyan tovább, merre érdemes elindulnod, lehet pont azt fogja javasolni, hogy foglalkozz újra fotózással egy egyetem jóvoltából. Leültök, egyeztettek és ehhez hasonlóak. Tudnia kell arról, hogy mi történik veled, hisz a párod. Láthattad, hogyan érezte magát és hogyan teljesített, mikor napokig eltűntél, pedig akkor még nem jártatok.

         Már javában meg vacsiztunk, mikor a pulton levő telefonom csörögni kezdett. Kezet töröltem és gyorsan felkaptam. Seb neve villogott a képernyőn. Sóhajtottam egy hatalmasat, így vettem erőt magamon és megnyomtam a zöld gombot. Nem igazán volt tervem arra, miként mondom el neki. Féltem a reakciójától, mert sokszor nehezen tudja kordában tartani érzelmeit, sokszor lázad.

-Szia édes.- csengett boldogan és szerelmesen a hangja.- Láttam, többször is kerestél.

-Szia. Igen. De nem kell magyarázkodnod, amiért nem vetted fel. Tudom, hogy elfoglalt voltál amiatt a forgatás miatt.

-Épp ebben a percben értem haza.- ezt alátámasztotta a kulcscsomó zörgése.- Amúgy szoktam én elnézést kérni, ha nem válaszolok a hívásodra?-kérdezte, s közben elképzeltem, ahogy most a homlokát ráncolja.

-Folyton ezt csinálod.- kuncogtam.

-Túl jól ismersz…

-Volt alkalmam megismerni téged.- elpirultam, hisz az első közös együttlétünkre emlékeztem vissza. Mely a mai napig az egyetlen maradt. Bár a monacoi nagydíj hétvégéjén nem szeretkeztünk, csókjaival, romantikusságával, humorával bearanyozta minden estém.

-Ne pirulj itt nekem!- szólt rám pajkosan.- Aznap éjjel sem tetted, úgyhogy most se tedd!

-Te meg ne vigyorogj olyan kajánul!- vágtam vissza, ugyanis biztos voltam abban, hogy ezt csinálja.

-2-0 neked, édes!

         Szépen elcsevegtünk a mai napjáról, s ezzel együtt egyre nehezebb volt előállnom az igazsággal. Persze ez így alakult jól, hisz az sem lett volna szép, ha rögtön letámadom a problémámmal. Ő is mindig meghallgat engem, kérdez felőlünk, így az a minimum, ha én is érdeklődést mutatok, most például a mai forgatás részleteiről faggattam. És én egyenesen imádom, mikor elmeséli egy-egy napját, mert ezáltal ismerem meg őt a leginkább. Chloé egészen eddig csendben maradt, és hallgatta a csevegésünk, most azonban elkezdett nagyon csúnyán nézni rám. Szólt ez annak, hogy csűröm-csavarom ezt a beszélgetést.

-Seb, nekem… Mondanom kell valamit!

-Mi történt, édesem?-éreztem a hangján az aggodalmat és a meglepődöttséget.

-Ugye… ellenőrök jönnek a gyárba és…- kezdtem el mesélni, de rögtön a szavamba vágott:-Úgy tudtam!-emelkedett a hangja és a háttérben éles csattanást hallottam.- Tudtam, hogy ez lesz, mégis valami miatt bíztam abban, hogy nem teszi meg! Nem hittem volna, hogy képes volt ilyen mélyre süllyedni.

-Ezek szerint tudod, mit akartam mondani és nem kell elmesélnem részletesen.

-Igen, sajnos tudom. Sejtettem, hogy ez lesz, de… nem akartam az ördögöt a falra festeni, mert eddig soha nem volt olyan, hogy valakit elbocsátott volna. Nagyon le vagy törve, igaz?

-Mi tagadás…

-Maradt még abból az összegből, amit átutaltam?

-Persze. De már kivettem a fizetésem erre a hónapra, úgyhogy egyenlőre nem szenvedünk pénzhiányban. De  ugye nem lehetek munkanélküli a végtelenségig.

-Eljött az a pillanat, mikor nem tudom beváltani az ígéretem, miszerint bármikor és bármiben számíthatsz rám. Fejben már Kanadára koncentrálok és…

-Édesem! Eszembe se jutott azt kérni tőled, hogy most azonnal hagyj abba minden kötelességed és repülj hozzám. Természetes, hogy neked most az edzés a legfontosabb! Nem azért mondtam el ami történt ma, hogy most azonnal nekiállj a megoldáson agyalni. Erre nekem kell megoldást találnom. Te csak utazz el nyugodtan Kanadába és, ha már ott vagy, nyerj nekünk egy szép trófeát. Nekem ez a legfontosabb most.

-Nekem pedig ti ketten, Rosalieval!- tette hozzá, s ez a mondata oly kedves volt a szívemnek.- Apropó Rose! Mit csinál a Hercegnőm?

-Tele pocakkal az igazak álmát alussza.

-Ő tudja már?

-Még nem volt alkalmam elmondani neki. Olyan boldogan mesélte, hogy mit csináltak ma az oviban, hogy képtelen voltam elrontani a jókedvét. Biztos nem fog örülni neki.

-Vagy épp ellenkezőleg: meglátja benne a pozitívumot: több időd jut rá.- nevetett. A háttérben férfi hang hallatszottt, majd jött párom kétszavas válasza egy igencsak érdekes nyelven.

-Heikkivel beszéltél most?

-Igen. Ágyba parancsol, mint egy óvodás kis srácot.-duzzogott.

-És, ha jól sejtem, te elküldted melegebb éghajlatra.

-Talált, süllyedt. Pedig azért válaszoltam finnül, hogy még véletlenül se értsd meg és, hogy ne tudj leszidni, amiért káromkodtam.

-Jó lesz vigyázni az asszonnyal, Seb!- kotyogott a beszélgetésünkbe Chloé.

-Veszem észre!-sóhajtott színpadiasan.-Hiányzol.

-Te is nekünk. Egyre nehezebben viselem el a hiányod és nem tudom, mit tudok ez ellen tenni.

-Kerítünk erre is egy megoldást, rendben? Most viszont mennem kell. Aludjatok jól, szépségeim.- csókolt lehelt a telefonba.

-Neked is szép álmokat. Szeretlek.-suttogtam s ugyan ezt a szót kaptam válaszként, ami után bontottam a vonalat.

*** Cynthia szemszöge ***

         Mint egy őrült, úgy rohangálok a konyha és a nappaliban levő étkezőasztal között. De mindez az én hibám: kaptam egy löketet, hogy ma mindenképp ide rendelem Heikkit, mert már nem bírom! Kikészültem ezen a héten idegileg, gyógyszerhez nem akartam nyúlni, mert tudtam, hogy a bajomra Heikki a leghatásosabb gyógyír. A Sebbel való fontos edzésüket zavartam meg a bőgésemmel és kertelés nélkül kimondtam: szükségem van rád, nagyon, ezért ma este várlak. Seb persze meglátta a lehetőséget, hogy nem nyüstöli majd Heikki edzésekkel egész hétvégén és rágta a fülét, hogy nálam a helye. A hívás időpontja délután fél 3 lehetett, s én azóta a konyhában töltöttem az időm. Finom vasival akarom meglepni az emberemet! Aki bármelyik pillanatban megérkezhet, de még mindig azt érzem, ha ránézek a megterített asztalra, hogy valami hiányzik. Pedig a terítés és a dekoráció gondosan kivitelezett. Azt a készletet vettem elő, melyet a családi ebédeken szoktam használni, az asztal közepén virágcsokor díszelgett, az üresen maradt helyekre apró kis gyöngyöket szórtam. A vacsora még a felmelegített sütőben van, hogy ne hűljön ki. Én is elkészültem és tökéletesnek érzem magam, annak ellenére, hogy nem csíptem ki magam annyira:hajam lófarokba kötöttem,  a sminkem egy kis pirosítóból és szájfényből áll, lábbeliként a mamuszom szolgál, ruhaként pedig fekete cicanadrágot és fehér blúzt választottam. Akkor mégis mi a csuda hiányzik?

-Hát persze!- a homlokomra csaptam. Hiányzik valami, ami meghitté és romantikussá teszi ezt az estét. Gyorsan előkaptam néhány gyertyát, meggyújtottam és a nappali különböző sarkaiba helyeztem őket. Aztán biztos, ami biztos alapon előkutattam az egyik válogatás CD-m, melyen csak romantikus dalok voltak.

         A csoki torta tetejére helyeztem a marcipánból készült szíveket, mikor csengettek. Kétségem sem volt a látogatóm felől. Gyorsan betuszkoltam a tortát a hűtőbe, kigomboltam egy gombot a blúzomon –a nagyobb hatás elérése érdekében-, majd lázasan nyitottam ajtót. Egy csokor vörös rózsával találtam magam szembe. A virágfejek épp azon voltak, hogy az arcomba fúródjanak. Ő kikukucskált a csokor mögül és szívdöglesztően mosolygott rám.

-Oh- lepődtem meg.- Azt hiszem, ma egy egészen romantikus finnel lesz dolgom.-kuncogtam, miközben betereltem őt az előtérbe. Végre megkaptam a csokrom és beszippantottam az illatát.- Imádom a friss, illatos kerti rózsákat.

-Magam sem tudtam ellenállni ennek a csokornak. Egy kisfiú kínálta nekem, a reptér előtt, és mivel nem akartam üres kézzel jönni, ezért megvettem.

-Mint nő, örülök a virágoknak. De annak még jobban, hogy végre itt vagy. Velem!- pislogtam csábosan. A kezem, amiben a csokor volt, a nyaka köré tekertem, a szabad kezemmel pedig a kissé borostás arcán simítottam végig. Hevesen megcsókoltam. Nyelveink összesimultak, a számban különleges ízt éreztem: a dinnye ízű rágójáét.

-Egészen finom a szájfényed.- nyalta le ajkáról a csillogó festéket.

-Ugyanez nem mondható el a dinnye ízű rágódról.- köhécseltem, csakhogy húzzam az agyát.

-Persze, persze!- forgatta a szemeit.- Rossz ízű a szám, ennek ellenére azt látom rajtad, hogy szívesen csókolnál még.

-Micsoda öntelt majom vagy!- csaptam a vállára.

-Valóban ezt gondolod?- ráncolta homlokát. Majd nem vártan megcsókolt.- Szeretlek.

-Én is szeretlek téged, Heikki.- összekoccantottuk homlokunk, így vizslattuk egymás tekintetét.

         Nagyon betalálhattam nála a vajban pirult lazaccal, ugyanis nem győzte dicsérni a főztöm. Néztem, ahogy jóízűen eszik és arra gondoltam, vajon mikor evett utoljára normális, laktató kaját?

-Thia!- miután az utolsó falat tortát is eltüntette, megfogta kézfejem és meleg, puha tenyerei közé rejtette.

- Nagyon megijesztettél mikor sírni kezdtél a telefonba. Látom, hogy valami bánt most is. Elmondod, hogy mi?- fürkészte arcom, mely vegyes érzelmeket közvetített. Hangjában nem volt semmi kényszer, azt is elfogadta volna, ha hallgatok erről. Olyan szép ez az este, hogy nem szívesen akartam a panaszkodásommal tönkre tenni, de úgy érzem, hogy muszáj kiadnom magamból azt, ami bánt és ki lenne a legalkalmasabb személy, ha nem a párom?

-Kifejezni sem tudom, mennyire gyűlölöm Mateschitzt! Nagyot csalódtam benne!

-Hailey miatt mondod ezt?

-Mégis ki vagy mi más miatt?- küldtem felé egy „ez meg milyen hülye kérdés volt?” pillantást. – Felvett a helyére és Kelly nevezetű, 21 éves csitrit, aki mindenhez ért. De leginkább a semmittevéshez! –Heikki szája megrándult.- Tök béna, három poharat nem tud a tálcán vinni anélkül, hogy legalább egyet ne törjön össze. Mindenre én kell megtanítanom, figyelnem kell rá folyamatosan, nehogy valami őrültséget csináljon, s így képtelenség dolgozni! Mit képzelnek, mi vagyok én? Bébicsősz? – felpattantam az asztaltól, a tányérommal együtt a konyhába csörtettem és a maradék tortámat a kukába dobtam. Elment az étvágyam, sőt az egész vacsora visszakívánkozik. A kagylóban aztán hangosan csattant a porcelán.

-Ennyire megviselt az, hogy kirúgták Haileyt?- követett.

- Szerinted így viselkednék, ha nem viselne meg? Sírnék a telefonba hasztalan,vagy tán ide kérettem volna váratlanul a pasim, ha jól lennék? Amúgy mi ez a faggatózás? Érdekel is, hogy mi van velem, vagy kibújt a fizioterapeuta éned és felméred, hogy mennyire kattant be a csajod?- köptem a szavakat meggondolatlanul.- Ne haragudj.- sütöttem le szemeim. Kézen fogva húzott vissza a nappaliba és leültetett a kanapéra. Ő a hátam mögé állt és a nyakam, valamint a vállaim kezdte masszírozni.

-Túl görcsös és feszült vagy, mint aki napok óta magában őrlődik. Bevallom, direkt kiprovokáltam azt, hogy üvölts velem, így végre minden a felszínre tört. Ugyanakkor természetesen érdekel is, hogy mi van a csajommal. Aki egy kicsit se kattant be.- megpuszilta a fejem búbját.

-Kikészült és kimerült vagyok, a gyárban a helyzet siralmas. Akik igazán szerették Haileyt, azok megérzik a hiányát. A srácokat érte a legnagyobb veszteség, hisz egytől-egyig rajongtak Haileyért, már a gyárba kerülése utáni első pillanatban versenyeztek érte. Vele minden többről szólt, mint csak  munkáról, hisz ő a legjobb barátnőm, ezért duplán rosszul érint ez a dolog. Egyedül az vigasztal, hogy sikerült úgy elbúcsúztatnunk őt, ahogy azt megérdemelte.

-És veled mi lesz?

-Majd csak kibírom valahogy.- húztam a vállam.- Tegnap már nem bírtam, sírva törtem be Suzanne irodájába, hogy írja át a beosztást, hogy ne egy váltásba kelljen dolgoznom Miss Elviselhetetlennel. Mateschitz ezt nem hagyta jóvá, így minden maradt a régiben. Az pedig csak tetőzi a bajokat, hogy keveset tudunk együtt lenni. – töröltem meg a szemem.- Hetek telnek el úgy, hogy nem látlak, nem csókolhatlak és ez így kibaszott nehéz!-mondtam ki, amit gondoltam.

-Hidd el, nekem is az, kicsim.- ismét a hajamba puszilt.- De most kell igazán erősnek lennünk.

-Beszélnem kellene Haileyvel, hogy hasson valamivel Sebastianra, hogy adjon több szabad hétvégét neked.

-Oh, ha Seben múlna, minden nap itt lennék.- kacagott rekedtes hangon.

-Ezzel most ismerted be, hogy ő elenged, csak te nem akarsz jönni!-durcáskodtam.

-Thia, tudod…-kezdett volna magyarázkodásba, de hátra fordultam és a mutatóujjam az ajkára helyeztem:

- Tudom, hogy ez a munkád, mely hatalmas felelősséggel jár.

         Az est negatív pontján ezennel túl is estünk. A kanapén feküdtünk és a gyertyák lobogó lángnyelveit figyeltük.

-Mihez lenne kedved ma este?- tettem fel egy egyszerű kérdést.

-Ha jót akarsz magadnak,és nem akarod látni, ahogy az esténknek lőttek, akkor nem nézetsz meg velem semmilyen nyáltól csöpögő, romantikus filmet.-figyelmeztetett.

-Mert?- kérdeztem vissza, miközben elnyomtam egy ásítást.

-Mert elaludnék és tönkre tenném az esténket.

-Pedig azt hittem, hogy ma egy igazán romantikus kedvében levő finn hapsival lesz dolgom.- csüggedtem el.- Akkor van valami más ötleted?

-Ötletem az éppenséggel akad…-felemeltem fejem mellkasáról és szembetaláltam magam egy ravasz, féloldalas vigyorral.

-Hoppá, hoppá!- csípőjére ültem, miközben úgy hajoltam hozzá, hogy csókokat „csenhessek” tőle. –Kitalálom azt a híres ötleted- az alsó ajkam kezdtem rágcsálni.- Netán az ágyhoz kötözöl?

-Hmmm… kezdésnek nem lenne rossz, igen.

-És aztán meztelenre vetkőztetsz?-incselkedtem tovább.

-Meglehet.

-És végül a magadévá teszel?- fűztem tovább a gondolatot, melytől egyre csak hatalmasodott felettem a szeretett férfi iránt érzett vágy.

-Thia, te olvasol a gondolataimban?-orrát végighúzta a nyakamon.

A szexet végül elnapoltuk, viszont néhány csábos pillantás, női bájam ás pár visszautasíthatatlan ajánlat elég volt ahhoz, hogy beadja a derekát és filmet nézzen velem. Mindösszesen 10 percig volt ez így, aztán bealudt. Persze emiatt egy cseppet sem neheztelek rá. Egymás ölelésében feküdtünk, keze a hasamon pihent, fülem mellett hallottam halk hortyogását, fejét nyakamhoz dugta, s éreztem forró lehelletét. Innentől kezdve már számomra sem volt érdekfeszítő az amúgy kedvenc romantikus vígjátékom és az Ő egyenletes szuszogására összpontosítva elaludtam.

         Szombaton betartottam az ígéretem és egész napos túrára invitáltam Őt: felszálltunk a London-Eye-ra, fényképezkedtünk, sétálgattunk a Temze partján, kihasználtuk a ragyogó napsütést és a 22 fokos levegőt, ezért letelepedtünk a park zöld pázsitjára és megosztottuk egymással a gyerekkorunkat, szerelmi múltunkat. A kedvenc éttermemben pedig megejtettünk egy korai vacsorát.

         Aminek az első alkalommal ellent tudtunk állni, annak ezúttal nehéz volt. Elhaladtam a fürdőszoba ajtaja előtt és képtelen voltam megálljt parancsolni a fantáziámnak. Felrémlett előttem egy kép,

amire egyetlen nő sem tudna nemet mondani: a zuhanyzó pasijára. Hosszasan füleltem a fürdő csukott ajtaja előtt és mikor megbizonyosodtam arról, hogy valóban zuhanyzik, támadásba lendültem. Mit sem sejthet a kis „magánakciómról”, nekem viszont nagyon is van elképzelésem arról, mi fog következni! Szabadjára engedtem a fantáziám, és még nagyobb volt a kísértés, mikor elképzeltem, ahogy izmos, kidolgozott testén a vízcseppek sebesen csorognak lefelé, ahogy érzéki mozdulatokkal szappanozza be nedves bőrét. Na, ennél a pontnál már elszakadt a cérna, úgy döntöttem, hogy nem kínzom magam tovább és beosontam a fürdőbe. Szinte letéptem magamról az összes ruhát, széthúztam a függönyt és egy kecses mozdulattal bemásztam a kádba. A zuhanyrózsából áradt rám a kellemesen meleg víz, mely még inkább felforrósította a testem. Rémülten, ösztönszerűen kapta kezét a férfiassága elé, de ezzel már elkésett!

-Megleptelek, igaz?

-Mi tagadás, igen.

-Arra gondoltam, hogy segítek megmosni a hátad.- ajánlottam fel segítségem, majd ajkaimba haraptam. Valóban szappan után nyúltam és ígéretemhez hűen elkezdtem mosni a hátát. Éreztem, ahogy érintésemtől hátizmai megfeszülnek, ajkait sóhajok hagyják el.

-Jólesik?- kérdeztem rá, hisz erre következtettem reakciójából.

-I…igen.-remegett hangja. Rátértem karjaira, majd a mellkasára, amit aztán csókjaimmal hintettem be. Tenyerem mágnesként vonzotta izomzata, kockás hasa. Ő sem hagyott ki a jóból, hozzám ért és keze alatt kis híján elégtem. Keze mindenhová elvándorolt, ujjait mindenhol ott éreztem.

-Nem is tudtam, hogy van tetovásálod.- hüvelykujját végighúzta a combtövemen díszelgő rózsát ábrázoló tetováláson.

-Nem volt honnan tudnod, hisz nem mondtam és meztelenül sem láttál eddig. Tetszik?

-Nagyon is.- vigyorgott.- Cuki és egyben vadító. Dögös nővé tesz.-izzó szemei a melleim vizslatták, aztán egyik tenyere a mellemre simult. Mellem tökéletesen illett tenyere nagyságához.

-Cynthia!-zihálta a nevem.- Olyan gyönyörű vagy!- simított végig arcomon, majd mikor hüvelykujjával elérte az ajkam vonalát, enyhén ráharaptam ujjára. –Én…olyan régen voltam már nővel.- eddig mellemen felejtett tenyerét hirtelen elhúzta, fülig pirult, majd mit sem számítva, hogy hosszú percek óta meztelenül állunk egymás előtt, hirtelen rátört a szégyenlőség és hátat fordított nekem.

-Mint ahogy én férfivel. Szóval kvittek vagyunk.- bátorítottam.

-Észvesztően kívánlak, Cynthia Henderson!- hirtelen a hideg csempének nyomott. Változó kedvétől és hozzáállásától a libidóm még inkább a magasba szökött.

-Akkor tedd a dolgod!- ösztönöztem cselekvésre. Elzárta a csapot, széthúzta a függönyt, ölbe kapott és meg sem állt az ágyig. Fölösleges volt bármiféle előjáték, hisz kellően feltüzeltek voltunk mindketten. Ezért hát nem teketóriázott, azonnal belém hatolt. Bármennyire is próbáltuk a gyönyör pillanatának eljöttét halogatni, mégsem jártunk sikerrel. Kettőnk közül én értem el leghamarabb a menny  képzeletbeli kapuját. Nem sikerült összehangolnunk a dolgokat elsőre, emiatt csüggedve vágódott hanyat. Eldöntöttem, hogy rásegítek kicsit a dolgokra: a körmömmel kezdtem a bőrét cirógatni. Ujjaim haladtak lefelé a mellkasán, a hasán, egy pillanatra férfiasságát is megérintettem. A szoba csendjét nyögdécselése törte meg, majd mikor nem számított rá, a csípőjére ültem és magamba fogadtam őt. Lassan kezdtem el mozogni. Puha tenyere a lapockámra tapadt, aztán végigsimított a gerincemen, majd miközben rátört az élvezet, erőteljesen a csípőmbe markolt.

-Sajnálom.- suttogta a fülembe elesetten, miközben a takaró alatt pihentük ki a fáradalmakat.

-Nem történt semmi baj.- még jobban hozzákucorodtam.

-Basszus! Olyan lehettem, mint egy tapasztalatlan tizenéves!-hergelte magát.Csúnyán néztem rá, de ő ezt nem láthatta a komor sötétség miatt. – Nem lesz épp kellemes emléked az első szexről, velem. Mi van, ha ezen múlik a kapcsolatunk és te majd nem akarsz újabb alkalmat, mert eszedbe fog jutni, hogy a pasid átizgulta az elsőt?

-Heikki Huovinen!- szóltam rá roppan dühösen. Aztán ellágyult a hangom.- Az egyedüli, ami eszembe fog jutni, hogy csodálatos férfi vagy, aki olyan vágyat ébreszt bennem, amitől megrémülök. Csodálatos volt veled és ezt nem csak úgy mondom, hanem így is gondolom. Igen, elsőre történt egy-két baki, na és?  Kinek klappol minden elsőre?

         S, hogy bebizonyítsa számomra, hogy valóban nem „tapasztalatlan”, ismét fölém feküdt és újra eggyé vált testünk. Egymást szeretve, a testi szerelem és vonzalom legcsodálatosabb perceit egymásnak ajándékozva köszöntött ránk a pirkadat.