23. rész

Sziasztok!

Mint látjátok, az oldal átesett egy kisebb-nagyobb változtatáson! Köszönöm a segítséget Dóri nevű barátnőmnek, akihez mindig fordulhatok, ha segítség kell fejléc témában. Rengeteg munkája van ebben a fejlécben, szóval remélem értékelitek és elnyeri a tetszésetek! :) A fejléc nem véletlen lett ilyen, hisz az előző részben már olvashattátok, hogy Hailey és Seb egy pár lettek. Ígérem, egy ideig nem kell izgulnotok, nem fog semmi rossz dolog történni kettejükkel, de ez nem azt jelenti, hogy nem tartogatok még számotokra meglepetéseket, izgalmakat. :) Lehet újra a képbe kerül Diana, Gavin, esetleg egy új férfi... Sosem tudhatjuk. :P

Köszönöm az előző fejezethez érkezett hozzászólásokat, nagyon jól estek a pozitív vélemények, kedves mondatok.

Bízom abban, hogy ez a rész is elnyeri a tetszésetek, és megér pár véleményt.

Kellemes olvasást!

Reny

-Kettesben hagylak benneteket. Van mit megbeszélnetek, és bepótolnotok.- mosolygott ránk Chloé. Ölbe kapta Rosaliet, és elvonultak. Itt állt közel hozzám Sebastian, mégis oly távol éreztem Őt magamtól! Kezem nyaka köré fontam, és hevesen megcsókoltam. Képtelen voltam ellenállni ajkainak. Túlságosan is sokat kellett szenvednem, és küzdenem ezekért a pillanatokért! Minden perc álomnak tűnt, el sem hiszem, hogy szeret engem, mint ahogy azt sem, hogy szép lassan minden megoldódik. Számtalan dolgot szerettem volna elmondani Neki, el akartam mesélni, miként éltük meg azokat a napokat, mikor nem beszélhettünk Vele, ki akartam adni magamból minden bánatot, de a szavak most csak másodlagosak voltak. Az érintések, a lopott csókok, a szenvedélyes pillantások mindkettőnk számára fontosabbak. Rengeteg időt pazaroltam el azzal, hogy próbáltam kiismerni az érzéseim, így valójában igaza van Chloénak: van mit bepótolnunk!

   Legszívesebben örökre rátapadtam volna ajkaira, de hirtelen szédülni kezdtem. Seb ezt hamar észrevette, és ijedten kapott utánam. Karjaiba vett, majd elfektetett a kanapéra. Aggodalmas szemeket meresztett rám.

-Olyan sápadt vagy. Szédülsz? Hányingered van? Fáj valamid?- sorolta fel kérdéseit egy szuszra.

-Kimerült, és erőtlen vagyok, ami nem csoda. Az elmúlt 6 napban nem ettem pár falaton kívül semmit sem. Az éjszakáim pedig sírással teltek.

-Annyira örülök annak, hogy adsz egy esélyt magunknak, hogy el is felejtettelek leszidni, amiért nem vigyáztál jobban magadra. Rengeteget fogytál, és ez nagyon nem tetszik!- dorgált le így utólag.- Da, ha már itt vagyok, akkor készítek egy tápláló reggelit, amitől újra erőre kapsz. Szokjatok hozzá Rosalieval, hogy ezentúl mindig lesz, aki gondoskodni fog rólatok. Hisz… Mi hárman most már összetartozunk!- lehelt csókot homlokomra.

-Beszélnünk kell…- ültem fel hirtelen, de Seb azonnal visszanyomott.

-Tudom, hogy rengeteg mondandód van, mint ahogy nekem is. De mindent a maga idejében.

   Nagyon nem szerettem volna ezt az igencsak fontos beszélgetést halogatni, mert lehet, hogy később már nem lesz bátorságom előállni Neki az egész életemmel, de ha Ő még halogatni szeretné… Még pár percig feküdtem a kanapén, aztán lezuhanyoztam. Chloé már felöltöztette kislányom, így nem volt más dolgom, mint a konyhába sietni, hogy lássam, szerelmem  hogy áll a reggeli készítéssel. Meglepetésemre az asztal már meg volt terítve, a bőséges reggeli csak ránk várt, Sebet azonban nem találtam sehol sem. Chloé is kitévedt a konyhába, aki rögtön beállt a pótanya szerepébe, és kakaót töltött Rose kedvenc csészéjébe.

-Nem láttad Sebastiant?- kérdeztem barátnőmet.

-Az erkélyen telefonál. És ezt hiszem Gavinnel.- csengett vészjóslóan a hangja.

    Nekem sem kellett több, elkapott a pánik, hisz ha ők ketten egymással beszélnek, abból semmi jó nem sülhet ki. Hallgatózni kezdtem, és olyanokat hallottam, amire abszolút nem számítottam. Seb hangja nyugodt és békés volt. Mióta értik meg ők ketten ennyire egymást?

-Gavin, még egyszer köszönöm, hogy vigyáztál rájuk. Nekem ők a legfontosabbak, az életemnek nélkülük semmi értelme nem lenne! Hailey számomra a tökéletes nő, Rosalie pedig az a gyermek, akire mindig is vágytam.- hosszas csend állt be, ami után Seb ismét megszólalt:- A javadra fordíthattad volna az egész szituációt, mégsem tetted. Elengetted őt, lehetőséget adva arra, hogy mi hárman egy családdá válhassunk!

   Először kapkodtam a fejem a hallottak miatt, még mindig nem értettem, Chloé és Seb miből jöttek rá arra, hogy mi Gavinnél bújtunk el, majd eljutottak az agyamig Seb szavai:

“ egy családdá válhassunk.” A szívem a torkomban dübörgött, hisz belegondoltam egy pillanatra abba, hogy ő lehet a férjem és ezáltal Rosalie apja. De egy olyan gyermeket neveljen, aki nem az ő teste és vére? Bármennyire is imádhatja Rosaliet, nem várhatom el, hogy sajátjaként nevelje, és mindent megadjon neki. Ekkora terhet nem vehet a vállaira!!!

   Gyorsan bontotta a vonalat, én pedig visszaiszkoltam a konyhába. Egész reggeli alatt frusztrált néhány gondolat: tényleg tudni akartam, hogyan tudták meg, hogy Diana megfenyegetett, tudni akartam, hogy Chloé miket mesélt el Sebnek rólam. Már a reggelizés vége felé jártunk, mikor felszólaltam, ugyanis már nem bírtam tovább kétségek közt lenni.

-Tudom, hogy csúnya  dolog volt, de kihallgattam a beszélgetésed Gavinnel. Féltem, hogy egymásnak estek majd.- érintettem meg Párom kézfejét.

-Egy rémálomba csöppentem, mikor megtudtam, hogy eltűntetek.- kezdte így, és lerítt róla, hogy még most sem könnyű erről beszélnie:- A félelmednek  van alapja, hisz a legszívesebben neki ugrottam volna Gavin torkának, mikor megtudtam, hogy ennek a rémálomnak ő is szereplője. Féltem, sőt egyenesen rettegtem attól, hogy elveszítelek titeket.- közölte a tényeket nyíltan.

Chloé és Rosalie észrevétlenül próbáltak kiosonni, amit én nem tettem szóvá, pedig Chloé verzióját is szívesen meghallgattam volna.

-Akkor mi volt most ez a baráti hangnem?

-Tudod…- tenyerébe helyezte ujjaim és azokkal kezdett el babrálni.- Gavinnek köszönhetem, hogy nem az utcán kóboroltatok, és azt is, hogy egy pár lettünk. Valahogy rájött arra, hogy minket a sors is egymásnak teremtett, ennek hatására pedig feladta a küzdelmet. Chloé tőle tudta meg, hogy Diana hatására veszett nyomotok, ő pedig továbbadta nekem…

-Chloé sosem titkolta, hogy össze akar minket hozni.- mosolyogtam.

-És végül sikerült is neki. Kellett a segítség, ez tény, mert nélküle még mindig szenvednék a hiányodtól. De a múlt nem fontos, csak az számít, ami történni fog. Velünk.- érintette össze orrunkat.

    Magányosan mosogattam, mikor egy kéz váratlanul a hasamra simult, egy másik kéz pedig eltűrte hajam és lágy csókokat kaptam a nyakamra. Egy hangos sóhaj szakadt fel belőlem. Nem tagadom, eddig soha nem tapasztalt vágy kelt bennem életre, szinte minden porcikám sóvárgott a csókjai után.

-Nem ér elcsábítani engem.- suttogtam a vágytól remegő hangon.

-A csábításon már rég túlestünk. Már a legelső nap elbűvöltelek.- suttogta fülembe, majd picit megharapta a fülcimpám. Szembe fordultam Vele, és beletúrtam a hajába.

-Igazán?- lepődtem meg, holott tudom, hogy már a legelső nap olyanok voltunk, mint a mágnes két pólusa. Vonzott Hozzá valami, ami azóta csak még erőteljesebb lett. Akkoriban még kapcsolatban volt, esélyünk sem lett volna összejönni, de a mondás igaz: mindig a tiltott gyümölcs a legédesebb!

-Az idei autó bemutatóján folyamatosan engem néztél a nézőtérről, egy pillanatra sem tudtad levenni a szemed rólam. Azt hitted, hogy nem veszem észre?- kuncogott.

-Hihetetlen vagy!- nevettem. Voltaképp magamon, hisz már akkor sem tudtam eltitkolni, milyen hatással van rám.

-Arról nem is beszélek, milyen zavartan viselkedtél, mikor először láttál engem alsóban.- emlékeztetett, életem talán legcikibb helyzetére. Persze, hogy zavarban voltam, egy ilyen jól kidolgozott, tökéletes férfitest láttán.- De nem kell szégyelned magad e miatt. A büfében a karomba ájultál, aznap éjjel nem aludtam egy szemhunyásnyit sem, hisz egész végig rólad fantáziálgattam. Nem tudtalak elűzni a gondolataimból! Hailey, te annyira tökéletes vagy, és… és… én… kifejezni sem tudom, mennyire vágyok rád!- ölelt magához. Én is vágyom Rá, de még nem lehetek az Övé! Bár tudom, hogy Ő nem bántana, és nem hagyna el az első közös éjszakánk után, én még nem érzem kész magam arra, hogy testileg is az Övé legyek! Jobban meg kell ismernünk egymást, számtalan dolgot kell tisztáznunk, ráadásul még mindig nem tudom, hogy Chloé miket mondott rólam. Szeretném én megmagyarázni, hogy mit miért tettem.

-Fiatalok, igazán élvezem nézni, ahogy turbékoltok, de idő van.- zavart meg minket Chloé.

-Idő van?- néztem nagy szemekkel Sebre.

-Arra gondoltam, hogy… Szóval… Bizonyára nagyon unjátok már, hogy ide-oda költözködtök, de…- kezdte habogva- Nem szeretnétek visszajönni a lakásomra? De, ha ti itt jobban érzitek magatokat…

-De Diana…

-Tőle nem kell félned kicsim.- cirógatta az arcom.- Nem fog tudni közénk állni. Rosalie és te az én védelmem alatt álltok.

-Visszaköltözünk, hisz Te teremtetted meg nekünk a tökéletes otthont.- emlékeztettem arra, amit a levélben is olvashatott.

   Kétség sem fér ahhoz, hogy nagyon belefáradtunk ebbe a sok költözködésbe. Rosalie majd kiugrott a bőréből hallva azt, hogy visszamegyünk Seb lakására, míg én… továbbra is tartottam Dianatól.

-Min aggódsz még mindig?- állított meg Chloé a kipakolásban.- Seb megmondta, hogy nem engedi azt a bolond nőt még a közeletekbe sem.

-Most nem ez a baj.- ültem le az ágyra.- Kételkedem magamban.

-Remélem, hogy Seb kiveri a fejedből azt a marhaságot, hogy nem tudod boldoggá tenni őt!- csattant a hangja.

-Nemrég vallotta be, hogy testileg is kíván engem. Én is vágyom Rá, de… Folyton arra gondolok, hogy hány férfivel volt már dolgom! Mocskosnak érzem a testem, és…  ezek tudatában nem tudok szeretkezni vele!- sírtam el  bajomat.

-Sebet a múltad érdekli a legkevésbé. És ezt nem én találtam ki, ő maga mondta a saját szájával. Nyilván nem most rögtön akar veled lefeküdni. Nem fogja addig felhozni ezt a témát, míg látja, hogy nem vagy erre kész. Ha mindent megbeszéltek és tisztáztok, akkor vissza fog térni az önbizalmad. Nem haragszol rám igaz, amiért én mondtam el neki?

-Nekem sosem lett volna bátorságom a szemébe nézve mindent elmesélni. Biztos elsüllyedtem volna szégyenemben. Egyenlőre megkíméltél pár kínos perctől, de már készülök arra, hogy én is elmondjak egyet s mást.

-Nyilván nem mondtam el neki mindent részletesen. Az idő szorított, és nem ismerem az érzéseid, ezeket nem tudtam továbbadni. Sokat hezitáltam, hogy mit tegyek, mi lenne a helyes döntés. Nem szívlelem Gavint, és valóban féltünk attól Cynthiával, hogy elcsavarja a fejed. Te vagy a legjobb barátnőm, míg Seb szinte már a bátyám. Csak azt akartam, hogy végre egymásra találjatok. Remélem megértesz.

-Míg élek hálás leszek neked, hisz neked köszönhetem, hogy egy pár lettünk. Igaz, még jó néhány fekete felhő van a fejem fölött, de már most érzem a várva várt boldogság szelét.

   Szívesen elbeszélgettünk volna még, de Seb jött be a szobába, és egyenesen felém közelített.

-Kicsim, indulnunk kell a gyárba, Mateschitz-hez.- fogta meg kezem, amit visszahúztam aztán, és hátrálni kezdtem-Nem fog bántani, a te érdekedben megyünk most hozzá. Szépen elbeszélgetünk arról, amit Diana művelt. Én pedig gondoskodom arról, hogy ne ússza meg büntetlenül!- a hangja csattant a dühtől.

-Seb, én tartozom neked egy vallomással.- néztem rá bűnbánóan a gyár parkolójában. - Fel akarok mondani!

-Tessék?- lepődött meg.- Nem teheted ezt meg! Ez álmaid munkája, amit nem hagyhatsz csak úgy ott! Diana pont erre vár, hogy eltűnj a gyárból, de ehhez nekem is lesz pár szavam!

   Kézen fogva sétáltunk be a gyár főkapuján. A folyosón rohangáló kollégák szeme egytől egyig kidülledt összekulcsolt ujjainkat látva. Párom jókedvűen lepacsizott az arra járó fejlesztőmérnökökkel, mosolygott, nevetgélt, én azonban nem tudtam ennyire felszabadult lenni. Ha Mateschitz rákérdez, hogy Diana mivel fenyegetett meg, akkor mégis mit mondjak? Az igazságot nem tudhatja meg rólam, mert akkor még egy nyomós oka van arra, hogy elbocsásson. De azt hiszem már éppen elég volt a sok hazudozásból és titkolózásból!

   A sanda gyanúm beigazolódott, Seb Mateschitz előtt állva sem engedte el a kezem egy pillanatra sem. Megszeppent kiskutya módjára viselkedtem.

-Nem tudom a hölgy- nézett rám megvetően- miért van veled, minden esetre kapóra jön, hogy itt van, úgy is beszélni akartam vele. A jövőjéről.

-Tájékoztatni szeretnélek, hogy ez a hölgy- nézett rám szerelmesen és védelmezőn- nemcsak a Red Bull Racing csapatát erősíti, hanem mától az én kedvesem is!- sosem hittem volna, hogy Mateschitz szava bármitől is el tud akadni, de Seb utóbbi mondata egyenesen meghökkentette.- Hannaval már rég nem alkotunk egy párt. Tudtommal egyikünk szerződésében sincs záradék, ami arra utalna, hogy kivel élünk egy fedél alatt, szóval remélem nincs semmi ellenvetésed a kapcsolatunkat illetően.

-Természetesen senki magánéletéhez nincs közöm. De mindez még nem mentesíti fel Mrs. Roberts a tette és annak következménye alól. A munkaidejében hagyta el a gyárat, ráadásul úgy, hogy erre engedélyt sem kért.- keménykedett velem ismét.

-Meg sem hallgatod őt igaz? Csak a hülye szabályok a fontosak, miközben sejtésed sincs arról, hogy a gyáradban milyen emberek dolgoznak!- keményített be Seb. Féltem, hogy ebből még neki származik baja.

-Igaz, hogy te vagy a csapat háromszoros világbajnoka, de attól még nincs jogod itt jelenetet rendezni és kioktatni engem. A kisasszony hibázott, amit nem tűrök el, ezért elbocsátom. És ez az utolsó szavam!

-Csakhogy én ezt nem hagyom Dietrich! –kontrázott Párom.-Felelőst akarsz találni azért, amiért Hailey elment a munkaidejében? Akkor mondok egy nevet: Diana Andrews! Sarkalni foglak arra, hogy kirúgd őt innen, méghozzá azzal, hogy az összes szerelőtől aláírást gyűjtök az ő elbocsátásának céljából. Haileyt a gyárban mindenki imádja, kitűnő munkát végez és örülnék, ha ezt te is elismernéd. Hívasd ide Dianat, lássuk, kettőnk előtt lesz-e bátorsága újfent megfenyegetni Haileyt.

-Magát megfenyegette?

-Igen.- bólgattam. Könnyes szemekkel, szinte könyörögve néztem Sebre. Hagynunk kellene az egészet a fenébe, nem kockáztathatja a helyét a csapatnál. Párom azonban még inkább elmerült a témában.

-Haileyvel már a bemutató óta tartom a kapcsolatot, és szép lassan egymásba szerettünk. Diananak köszönhetően majdnem elveszítettem őt! Az általad oly nagyon kedvelt Diana belém van zúgva. Képes lett volna bántani Haileyt és a kislányát, ha nem tesz a kedvére, és nem tűnik el a közelemből. Még most is őt teszed felelőssé? Még most is őt akarod kirúgni? Egy anyát, aki egyedül neveli a tündéri kislányát, és akinek minden támogatásra szüksége van?- próbált bűntudatot kelteni Mateschitzben, de nem hinném, hogy sok sikere lett volna.

   A következő percek némasággal és feszültséggel teltek. Mateschitz az íróasztala mögül méregetett minket, miközben mi előtte ültünk. Seb a  remegő combom simogatta. Dianara vártunk és magára az igazság pillanatára. A várva várt személy végül Laura kíséretében érkezett meg. Mateschitz és Párom egyszerre pattantak fel a helyükről, utóbbi lándzsákat lövellő szemekkel nézett a nőre, aki rögtön menekülni készült, ahogy engem is megpillantott.

-Nem mész innen sehova!- kapott utána Seb.- Nem érdekel, hogy nő vagy, a puszta kezemmel fogom kikaparni a szemed! Hogy volt bátorságod bántani azt a személyt, akit ezen a világon a legjobban szeretek?- vonta kérdőre, miközben nehezen tudta kordában tartani indulatait. Többször is lendíteni akarta jobb karját, amit aztán mindig visszahúzott.

-Nem szerethetsz egy olyan nőt, aki világ életében kurva volt, és az is marad!- erős kapálózásal kiszabadult Párom karjai közül és Mateschitzhez közelített.- A testéből élt, mielőtt itt kezdett dolgozni és a lakásából is ezért dobták ki. Ez a szemét kurva a fél gyárat az ágyába csalta már és kivetette a hálóját Sebastianra is, akit ezzel elvett tőlem!

Én pedig elhatároztam, hogy nem engedem, hogy teletömje Mateschitz fejét valótlan állításokkal.

-Nem tagadom, hogy évekig bocsátottam áruba a testem.- kezdtem higgadtan.- A kislányom születése után már nem vettek vissza a munkahelyemre, még könyörgések árán sem. Ott voltam egy újszülött kislánnyal a karomban, aki éhen halt volna, ha nem kezdek azonnal valamilyen módon pénzt keresni. Ő nem tehet arról, hogy az apjának nem volt rá szüksége! Az pedig hazugság, hogy itt is lefeküdtem volna bárkivel is!

-Kicsim, nincs semmi értelme annak, hogy magyarázkodj.- guggolt le elém Seb.- Rájöttem, hogy miért akarsz annyira felmondani. Én pedig nem akadályozom meg ezt. Együtt találunk valami megoldást.

-Nem veszed észre Dietrich, hogy ez a nőcske mennyire manipulálja a pilótádat? Hogy nézheted el azt, hogy egy egyszerű beosztottal, egy éhenkórásszal legyen viszonya?-  újfent köpte a szavakat.

-Diana, maga itt az egyetlen, akinek már rengeteg mindent elnéztem. De ezúttal nagyon túl lőtt a célon. Gondolkodott maga egyáltalán, mielőtt cselekedett?

-Igen! Csak arra tudtam gondolni, hogy Sebastian az enyém! Egy ilyen nyomorult, nincstelen nő nem veheti el őt tőlem, ezért bármire képes vagyok!

Diana ismét bántani készült engem, ám Seb megakadályozta ebben, védő falként állt elém.

-  Válogasd meg a szavaid, mikor róla beszélsz!- karjánál fogva rázogatta.- Megérdemelnéd, hogy a diliházba juttassalak! És jól figyelj ide: soha nem kellene egy ilyen őrült, más pénzén felkapaszkodó és zsarnokoskodó nő, mint amilyen te vagy!

   A csapat tulajdonosa elintézte, hogy Diana ne jelentsen veszélyt ránk nézve: kirúgta és az országból is kitoloncoltatta. Diana persze tovább fenyegetőzött, hogy mindhármunkat tönkre tesz, de Mateschitz elvonta a figyelmem:- Mrs. Roberts. Nagyon sajnálom azokat a szavakat, melyekkel önt illettem meg. Az igazság tudatában nem viselkedtem volna ilyen keményen önnel. De most már megnyugodhat, Mrs. Andrews nem fogja bántani önt. Természetesen megtarthatja az állását, de, ha ön ki szeretne lépni a csapatunkból, akkor természetesen megértem a döntését és elfogadom az akaratát. Bár nem lesz könnyű pótolni önt, hisz a munkája kapcsán csakis pozitív visszajelzést kaptam eddig, tehát tökéletesen beleillik ebbe a csapatba.

Nagyon örültem, hogy Mateschitz végre kedves szavakat is intéz hozzám és jól átgondoltam a helyzetet. Nehéz lenne elszakadnom ettől a közegtől, jól érzem magam munka közben, ennél jobb pénzkeresési lehetőség aligha adódna, ezért a maradás mellett döntöttem.

   Párom még maradt egy rövidke “megbeszélésre”, én pedig a büfébe mentem, hogy Cynthiával is tisztázzak végre mindent. A pult előtt állva megköszörültem a torkom, ő erre felkapta a fejét és máris rohant ki a helyéről.

-Többet ne merészelj ilyet tenni!- szidott le egy jókora ölelés után, de a hangjában ott bujkált a szeretet és a viszontlátás öröme.

-Nem áll szándékomban.- nyugtattam meg.

-Kérlek mondd azt, hogy minden rendeződött!- nézett rám könyörgően.

-Úgy tűnik igen.- fújtam ki a levegőt és leültem az egyik bárszékre.- Nem adhatod tovább, ami történt, de Diana ki lett toloncolva az országból. Én pedig úgy döntöttem, hogy nem adom be a felmondásom.- számoltam be röviden.

-És… Seb?

-Mi van velem?- jelent meg az említett és tenyere a derekamra siklott.

Hirtelen óriási nyüzsgés lett körülöttünk, egy tucatnyi szerelőnek köszönhetően.

-Rohantunk, amint megtudtuk, hogy újra köztünk vagy.- szólt hozzám egyikőjük. Majd Párommal kezet ráztak.

-Örülünk mindnyájan, hogy meggyógyultál.- mosolygott rám a másik.

-Esetleg lenne kedved ma este meginni velem valamit?- lépett hátam mögé a harmadik srác, egy igazán merészre sikeredett ötlettel.

-Fiúk, ácsi!- lassított le mindenki szerelmem.- A hölgynek mára már van programja. Méghozzá velem.- jelentette ki büszkén, majd megcsókolt. Nem kis célzást téve ezzel arra, hogy Ő “birtokol” engem.

A körülöttünk lévő hím egyedek nem leplezték se a megdöbbenésüket, sem pedig azt, hogy mennyire lesújtotta őket a “hír”.

-Rengeteg csinos, szép hölgy dolgozik még veletek, biztosan megtaláljátok majd az igazit.- próbáltam enyhíteni fájdalmukat.

-Akkor minden visszatér a régi kerékvágásba holnaptól?- tett elém egy csésze kávét Cynthia.

-Igen. Holnaptól újra beállok dolgozni. Mondott még Mateschitz valamit a történtekkel kapcsolatban?- kérdeztem szerelmemtől, aki nagyon babrált valamit a telefonjával.

-Dietrich lezártnak tekinti ezt az ügyet, és ez így van rendjén. Leginkább a kínai futamról volt szó, na meg a szombati csodaszép teljesítményemről.- sóhajtott.

-Sajnálom, hogy miattam nem tudtál 100%-osan koncentrálni. Könnyen bajod eshetett volna.

-A 4. hely volt a maximum, amit kihozhattam a hétvégéből. Már pénteken sűrű gondjaink adódtak, és akkor még nem tudtam rólatok. Amúgy nem úsztam meg egykönnyen, mindenről be kellett számoljak, ami kettőnk között zajlik. De zöld jelzést kaptunk, senki nem fog közénk állni, és természetesen itt a gyárban sem kell bujkálnunk. Nem tartottam titokban semmit sem, Dietrich immár azt is tudja, hogy mindent komolyan gondolunk és bármi áron megvédelek titeket és a kapcsolatunk is.- lehelt csókot arcomra.- És elintéztem neked egy szabad hétvégét.- tette hozzá úgy mellékesen.

-Nekem? Miért?- pislogtam értetlenül.

-Egy jól működő kapcsolat alappillére a bizalom. És a bizalom csak akkor alakulhat ki, ha a felek sok időt töltenek együtt. Nem mondok újdonságot most, szeretném, ha  jövő hétvégén eljönnétek Svájcba.- hozta fel újra ezt a témát.

-Hailey, ez egy kiváló alkalom arra, hogy még közelebb kerüljetek egymáshoz.- szólalt meg Cynthia.- Seb megmutatja azt az arcát majd, amit csak páran ismernek és be fogja bizonyítani neked, hogy jól döntöttél, mikor esélyt adtál magatoknak. És nem mellesleg van mit megbeszélnetek.- hozott fel érveket.

-Tudom, hogy helyesen döntöttem. Viszont azt is tudom, hogy a kapcsolatunk még nagyon gyenge oszlopokon áll, melyet csak úgy erősíthetünk meg, ha jobban megismerjük egymást és megválaszolunk minden kérdést. Így tehát minden további gondolkodás nélkül igent mondok a kérésedre.

   Egy eseménydús és emiatt fárasztó nap után köszöntött ránk az este. Vacsora, Rose megfürdetése és meseolvasás után vagyunk. Bármennyire is fáradtnak érzem magam, mégsem tudtam elaludni fél órányi forgolódás után sem. Roset nem akartam felébreszteni a mozgolódásommal, ezért kimentem a konyhába, elpakoltam a vacsora után elmosott tányérokat. Ezzel legalább nem holnap kell foglalkoznom, miután valószínűleg hulla fáradtan esek majd haza a munkából.

-Azt hittem már rég alszol. Holnap korán kell kelned.- lépett mögém szerelmem.

-Fáradt vagyok, de mégsem tudok aludni.- fordultam meg karjaiban.

-És, ha velem aludnál, az sem segítene?- kérdezett rá félszegen.- Szeretnélek magamhoz ölelni, reggel melletted ébredni, és csókokkal ébreszteni téged.

Tekintetem mindent elárult, Ő kézen fogott és a szobájába vezetett. Bebújtam a paplan alá és megvártam, míg leveti ruháját.

-Sosem hordok magammal pizsamát, úgyhogy el kell fogadnod, hogy ma éjjel így alszok melletted.- állt meg előttem egy szál alsóban és egy sötétkék Red Bullos pólóban. Gyorsan befeküdt mellém, én pedig mellkasára hajtottam a fejem.

-Bárcsak örökké tartana ez a pillanat.- suttogtam és az örömtől, mely a testem átjárta, elhullattam egy könnycseppet. A karom cirógatta lágyan, aminek hatására igen hamar elaludtam.

22.rész

Sziasztok!

Több hetes kihagyás után itt az új fejezet, mely iránt többen érdeklődtetek. A nagyobb szünetre csak egy okot tudok mondani: Hungaroring. Életemben most sikerült először- de remélem nem utoljára- kijutnom a magyar pályára, és rengeteg élménnyel gazdagodtam, örökké emlékezetes lesz ez a pár nap, amire nem keveset kellett készülnöm, épp ezért mondhatom azt, hogy nem volt nagyon időm foglalkozni a bloggal, és ihletem sem volt, ugyanis minden gondolatom csak a Magyar Nagydíj hétvégéje töltötte be.

De haza érkeztem, és most szabad az út előttem, és a történet előtt.

Kellemes időtöltést mindenkinek ehhez a részhez, és várom a lehető legtöbb őszinte véleményt! :)

Reny

UI: Az esetleges gépelési hibákért elnézést kérek!

Xxx Gavin szemszöge Xxx

      A csapat szemszögéből felemásan és siralmasan végződött az időmérő. A két pilóta közül Mark végzett az előkelőbb helyen, de még így is tetemes a hátránya, amit az utolsó gyors körén szedett össze. Külső emberként az látható csak, hogy Sebastian az autó vezethetőségével küszködik, de csapaton belül észrevettük, hogy a koncentrációjával is gondok vannak. Mindössze egyetlen mért kört akart megtenni, hogy az abroncsokkal spóroljon, de ezt az egy mért kört sem tudta teljesíteni, ugyanis a 4-es kanyarban elfékezte magát, így azt a kart már értelmetlennek látta befejezni. Inkább leparkolta az autót a parc-fermé szabályainak megfelelően, és egy gyors mérlegelés után lehajtott fejjel érkezett vissza a boxba. Keseredetten konstatálta el, hogy holnapra csak a 9.rajtkocka jutott neki. Természetesen elnézést kért a csapattól, ő is belátta, hogy a jó eredmény ma rajta úszott el.

   A motorhome-ban ültem egy csésze kávé mellett, és adatokat tápláltam be a laptopomba, mikor Britta robogott hozzám szélsebesen. Kihúzta a velem szemben levő széket, és  helyet foglalt.

-Tudnál rám szánni néhány percet?

-Persze. De közben folytatnám a munkám, ha nem zavar.- tekintetem újra a laptopom képernyőjére szegeztem. A munka most egyfajta menedék, hiszen így nem gondolok szüntelen Haileyre.

-Tudom, hogy mély érzelmeket táplálsz egy nő iránt.- döbbenten kaptam fel a fejem.- És ezért a nőért küzd Sebastian is. Jól ismerlek titeket, igazi ellenségként tekintettek egymásra, de most nagyon lényeges lenne, hogy félre tegyétek ezt a gyerekes viselkedést, hogy mihamarabb megtalálhassuk Haileyt, aki a napokban nyomtalanul eltűnt a kislányával együtt.

-Sebastian küldött, igaz?

-Nem, magamtól jöttem. Neki sejtése sincs arról, hová mehettek, nekem viszont van egy gyanúm. Nálad húzták meg magukat!- jelentette ki magabiztosan.- A barátnői sem tudnak róluk semmit sem, így maradtál te, mint lehetséges opció. Senki sem gondolná, hogy pont tőled kér segítséget, ha baj van, hisz már annyiszor belegázoltál a lelkébe. Seb tegnap este tudta meg ezt, a számomra is sokkoló hírt, és azóta csak szenved. Tudod jól, hogy ezek a pilóták a legprofibbak, és bármikor el tudják határolni az érzelmeiket a versenypályától. De ma reggel Seb ma olyasmit akart tenni, amit szerintem eddig soha egyetlen pilóta sem: nem volt hajlandó autóba ülni! Megállás nélkül csak Haileyre gondol, többek között ez idéző elő a koncentráció hiányát. Hailey minden szó nélkül tűnt el, kétségek közt hagyva ezzel Sebastiant, aki persze magát okolja!

-Britta, nem Seb miatt…- csúszott ki a számon. Hiába hallgattam el hirtelen, már késő volt. A lány ravasz mosollyal konstatálta el, hogy gyanúja nem alaptalan.

-Ha tudsz valami lényegeset, akkor kérlek mondd el!- szorította meg kezem.- Tudom, hogy minden vágyad az, hogy Hailey a tied lehessen. Amit kérni fogok tőled, az pont emiatt less számodra teljesíthetetlen, de, ha tudod, hogy mi áll az eltűnésük hátterében, akkor kérlek ne tartsd titokban! Sebastiant meg kell nyugtatnunk! Tudod a számom, ha esetleg úgy döntenél, hogy segítesz nekünk.

   Távozása után lecsuktam a laptop tetejét, mivel már semmi hangulatom nem volt a számok bepötyögéséhez. Összepakoltam, elköszöntem a srácoktól, és visszaindultam a hotelba. Fáradtan és hanyagul rogytam le az ágyra. A fülemben csengtek Britta szavai, így természetesen Hailey is eszembe jutott. Magányra vágyott, hogy kitisztíthassa gondolatait, és, hogy mindent nyugodtan átgondolhasson, de kétlem, hogy tett volna akár egy lépést is előre. Biztosra veszem, hogy ezekben a percekben is csak sír, és sír. Úgy érzem, hogy minden tőlem telhetőt megtettem: menedéket biztosítottam számukra, valamint elintéztem, hogy ne adódjon komolyabb problémája abból, hogy egy hétig nem megy dolgozni. A kérésemre a háziorvosom igazolta Hailey betegségét. De be kell vallanom, valamiben hibáztam: nem értesítettem a barátnőit, akik bizonyára halálra aggódják magukat, és Sebastian előtt is titkolózom. Titkon bíztam abban, hogy esetleg mégis lehet valami Hailey, és köztem. Elismertem volna Rosaliet is sajátomként, méghozzá a törvény előtt. De, hogy miért van ott a feltételes mód? Mert rájöttem, hogy az a szerelem, ami összeköti Haileyt, és Sebastiant, az mindennél és mindenkinél erősebb! Mellettem Hailey boldogtalan lenne! Minden egyes csókunknál, minden egyes érintkezésünkkor Sebastiant képzelné a helyembe. Szenved a német hiánya miatt, és Seb is szenved. És én ezeket figyelembe véve döntöttem: nem fogom hátráltatni kettejük boldogságát!

Xxx Chloé szemszöge Xxx

  Szótlanul ültünk egymás mellett Cynthiával. Reményt vesztve, fanyar tekintettel néztük végig az időmérő edzés ismétlését. Az élő közvetítést egyikünk sem látta: barátnőm dolgozott, nekem pedig nem volt erőm és hangulatom felkelni kora reggel. Persze nem bírtuk túl sokáig, és utána néztünk a végeredménynek, csak azt nem gondoltuk, hogy épp pont emiatt lett ez az időmérő annyira elfuserált! Látva Sebastian lomha járását, letörtségét, karikás szemeit, tudtuk, hogy nem számíthatunk túl sok jóra a holnapi futamot illetően sem. Komoly baj van, ami egy éjszaka alatt sehogy sem fog megoldódni! Seb lelkiismeretesen bevallotta, hogy ő hibázott, de mi mást mondhatott volna? Látva a Q1-et, a Q2-őt és Webber végeredményét, ebben az autóban sokkal több volt ma egy 9.helynél!!!

-Nem kellett volna eljárnia a számnak!- szólaltam fel, miután kikapcsoltam a TVt. A fejembe vettem, hogy Seb az én hibámból teljesített ennyire az elvárásokon alul. Arcom a tenyerembe temetve járkáltam fel-alá a szőnyegen.

-Jól esik hibáztatni magad, igaz?- ragadta meg karom Cynthia.- Úgy sem tudtuk volna a végtelenségig eltitkolni. Elmondtad, mert más választásod nem volt!

-Kitalálhattam volna valami hazugságot!- kötöttem az ebet a karóhoz.

-Seb nem hülye, ezt te is tudod! Már abból leszűrte, hogy baj van, hogy Hailey nem reagált a hívásaira.-emlékeztetett.- Pár óra erejéig, maximum másnap reggelig elhitte volna valamelyik kitalációd. De akkor újult erővel hívogatta volna Haileyt, és akkor már sehogy sem bújhattál volna ki az igazság alól.

-Oké, igazad van.- adtam meg magam.- Csak félek. Láthatod, hogy Seb milyen állapotban van. Aggódom, hogy történik vele valami a futam közben. És én ezt sohasem bocsátom meg magamnak!

-Nem less semmi baj, meglásd! Seb nem most versenyez először!- szavai sehogy sem nyugtattak meg, de inkább ráhagytam a dologra, nem akartam tovább firtatni ezt a témát.

-Mit tegyünk?- kérdeztem, mire ő láthatóan nem értette, miért kérdem ezt.- Napok teltek el, Haileyt és Rosaliet most már hivatalosan is eltűntnek lehet nyilvánítani. Tegyünk bejelentést a rendőrségen:? Bár… ezzel már nagyon elkéstünk.- húztam el a szám.

-Ne!- tiltakozott hevesen.- Akkor a gyárban is nyomozni kezdenének, mindenkit kihallgatnának, ami elég veszélyes. Épphogy lecsitultak a kedélye a malajziai botrány miatt, nem kell, hogy újra…

-Nem hiszem el Cynthia!- keltem ki magamból.- Te komolyan azért az átkozott gyárért aggódsz, mikor a legjobb barátnődnek, és a kislányának nyoma veszett? Hogy tudsz még most is a csapat érdekeire gondolni, mikor lehet… hogy már… már nem is élnek?- kérdeztem rá szörnyülködve.

-Én csak…- de nem tudta befezezni, ugyanis a napokban már sokadjára tört rá a sírógörcs. Leguggoltam elé, és megszorítottam a kezét.

-Kérlek ne haragudj rám. Kissé elvetettem a sulykot.- suttogtam.

Megöleltük egyást, és egymás vállaira borulva zokogtunk. Mindketten úgy éreztük, hogy közel a vég. Telnek a napok, és így egyre kevesebb az esély arra, hogy megtaláljuk őket. Ennek a pillanatnak barátnőm csipogó telefonja vetett véget. Gyorsan elhúzódtunk egymástól. Mindkettőnk tekintete ugyanazt tükrözte: őszintén hittünk abban, hogy Hailey ad életjelet magukról.

-Gavin.-sóhajtotta csalódottan a képernyőre meredve.

-Nem tudom, mit akarhat, de gyorsan rázd le! És véletlenül se áruld el, hogy Hailey eltűnt. Minél kevesen ember tud erről, annál jobb!- utasítottam, mire bólintott.

-Ne haragudj Gavin, de most rosszkor hívtál…- tette, ahogy kértem.- Miii?-visított a telefonba, és felpattant az ágyról.- Várj, kihangosítalak.- így is tett.- Most már mondhatod.

-Ugye még nem tettetek bejelentést a rendőrségen?- hadarta el egy szuszra.

-Nem. De te honnan értesültél arról, hogy Hailey eltűnt?- faggatózott Cynthia, én pedig a homlokom ráncoltam.

-Hailey és Rose nálam kerestek menedéket.

-Menedéket?- ragadtam le ennél a szónál.- Netán menekültek valaki elől?

-Pontosan.

És ekkor gondolkodni kezdtem. Sebastian nem bánthatta, a jelek szerint Gavin sem, akkor mégis ki lehet a dolgoban?

-Diana!- néztünk egymásra Cynthiával. Ő végképp elkerülte a figyelmünk.

-Mit tett vele?- találta meg a hangját barátnőm.

-Ugye nem bántotta?- folytattam én.

-Leginkább szavakkal bántotta, amik természetesen megrémisztették Haileyt. Diana megláthatta kettesben őket Sebastiannal, ami egy  cseppet sem tetszett annak a kígyónak, így addig keresgélt, míg talált valami olyat, amivel aztán Haileyt sakkban tudja tartani. Képes volt nyomozni utána a bérházban, ahol aztán a szomszédoknak- akik mindig is gyűlölték Haileyt- megeredt a nyelvük.

-Én csak azt nem értem, hogy miért hozzád rohant segítségért? Ránk, a barátnőire miért nem gondolt?- bombáztam kérdésekkel.

-Én is kérdeztem ezt tőle. De nem igazán tudott értelmes magyarázatot adni. Látszott rajta, hogy nagyon meg volt rémülve, szerintem hirtelen fellángolásból cselekedett.

-És te miért csak most, ennyi nap elteltével szólsz nekünk erről? Kihasználtad a gyengeségét, hogy elcsábítsd, igaz?- vontam kérdőre, és az sem érdekelt, hogy a hangom izzott a keménységtől. Cynthia persze csúnyán nézett rám:- Kissé messzire mentél, nem gondolod?- suttogta.

-Mert… mert…- hebegett Gavin.- Ő maga kért meg arra, hogy tartsam a szám. De én már nem bírok ezzel együtt élni! Igen, szeretem őt, és megfordult a fejemben, hogy ráveszem arra, hogy adjon egy esélyt kettőnknek! De nem bírom ezt megtenni! Ő nem engem szeret.- sóhajtott fel szomorúan. Ő Sebastiant szereti.- Cynthiával egyszerre csillantak fel szemeink.- Hogy is lehetne mellettem boldog, ha egyszer más férfiért dobog a szíve? Ő csak szenvedne mellettem, mint ahogy most is teszi. Nem akarom elválasztani őket egymástól, ezért önszántamból mondok le Haileyről! Szabad az út Seb előtt! Nyugtassátok meg Sebastiant, hogy Hailey és Rose épségben vannak.

-Gavin!- szóltam utána, még mielőtt letenni készült a telefont.- Köszönöm.

-Mit?

-Hogy felismerted a helyzetet, és elengeded Haileyt. És azt is köszönöm, hogy engedted, hogy bántódásuk essen.

-És most hogyan tovább?- kérdeztem- voltaképp magamtól-, miután Cynthia bontotta a vonalat.

-Szólnunk kellene Sebnek, hisz halálra aggódja magát. És eközben felemészti a bánat.

-És te személy szerint mit mondanál neki?- ráncoltam homlokom.

-Konkrétan azt, hogy a nagy szerelme, és annak kislánya sértetlenek.

-És szerinted ezzel be is éri?- nemlegesen rázta a fejét.- Biztosan tudni akarja majd, hogy mégis hol vannak. És, ha meghallja, hogy Gavin is részese ennek a történetnek, akkor csak még jobban összeomlik. Viszont, ha arra tesszük le a voksunkat, hogy minden elmondunk a valós történések szerint, akkor fel kell fednünk előtte Hailey titkait. Méghozzá az összeset, A-tól Z-ig. És ez nagyon nem telefontéma.

-De ha ezeket most mondjuk el, a holnapi verseny előtt, akkor annak akár végzetes következményei is lehetnek.- figyelmeztetett barátnőm.

-Szóval várunk. Holnapig biztosan. Aztán meg… meg kell tennem,a mit már rég meg kellett volna tennie Haileynek. Egyedül csak Seb képes kettejüket megvédeni Dianatól!!!

Xxx Sebastian szemszöge Xxx

    Egy hosszúra, és álmatlanra sikeredett éjszaka után végre felvirradt a Nap. Fáradtnak, és erőtlennek érzem magam, semmi nyomós okot nem találok arra, hogy kitegyem a lábam a szállodai szobámból. Az sem hoz teljesen lázba, hogy ma futam van. Érdemes egyáltalán ma autóba ülnöm? Nem igazán bízom abban, hogy a 9. Helyről indulva ma meg fogom váltani a világot! Nincs annyi potenciál az autóban, és magam sem érzem alkalmasnak arra, hogy elfogadható eredményt érnék el a  csapat számára. Inkább fel sem állnék a rajtrácsra, így megkímélném a csapatot és a rajongókat is egy jókora adag csalódástól!

     A gyanúm beigazolódott, ezzel a végeredménnyel tényleg nem váltottam meg a világot! A 4. Hely nem az a hely, amivel innen távozni akartam. Igyekeztem a legjobbat kihozni mind az autóból, mind magamból, de ennyire tellett csak, és ezt a csapat is tudja. Ők örülnék, hogy azért sikerült 5 helyet előre jönnöm, és szereztem néhány értékes pontot, míg én legszívesebben kitörölném örökre az emlékeimből ezt a hétvégét!

-Seb, ne vágj már ennyire fájdalmas képet!- nyögött fel az edzőm a kocsi hátsó üléséről. Már a hotelbe tartottunk vissza.

-Szerinted van okom mosolyogni?- pillantottam rá ölni képes tekintettel.

-Valahonnan elő kell  csalogatnod a mosolygós, határozott éned Bahreinre. Másképp ennek nem less jó vége.

-Pénteken fülig érő mosollyal, jókedvűen, bizakodóan léptem be a paddockba. Meg volt bennem az akarás arra, hogy megnyerjem a futamot. Azt akartam, hogy Hailey és Rose büszkék legyenek rám!

-Hidd el, hogy azok!- állította Heikki.- Viszont a szüleid nem lesznek túl nyugodtak, ha látják, hogy a fiúk feje fölött összecsapnak a hullámok. Össze kell magad szedned feltétlenül, mert lassan a  csapatnak is szemet szúr az, hogy baj van. És, ha rákérdeznek a sorozatos rossz eredményeid okára, mit mondasz nekik? Mert gondolom nem akarod világgá kürtölni, hogy a nagy szerelmed eltűnt.

Tudom, hogy igaza van, csak oly nehéz felkaparnom magam a padlóról!! El fog telni még bő 1,5 hét úgy, hogy nem tehetek semmit sem azért, hogy rábukkanjak Haileyre!!

   Egy gyors zuhanyzás után arra készültem, hogy bevackolom magam a takaró alá, és végre jól kialszom magam. Ám ezt a tervem azonnal elvethettem! Britta épp a bőröndöm cipzározta ki.

-Te mit csinálsz?- kérdeztem ledöbbenve. Rám nézett, de láthatóan nem jött zavarna attól, hogy egy szál alsóban lát maga előtt.

-Összepakolok neked, ugyan is egy óra múlva indulunk Londonba.

-mi? Mit csináljak én Londonban?

-Semmi olyat, ami nem fog a javadra válni.- válaszolt csípősen.

-És a csapat tud erről?-kérdezősködtem továbbra is.

-Ezzel te ne foglalkozz, az a feladatod, hogy felöltözz, és a gépen kicsit aludj, mert mozgós nap elé nézel Sebastian!!- vette elő parancsoló hangszínét.

    Heikki volt az, akinek egyedül panaszkodhattam.

-Te látod valami értelmét ennek az egésznek? Britta egész nap nem tetszését fejezte ki, amiért majd szét esek a fáradtságtól, erre mikor aludni tudnék egy kicsit, képes beiktatni egy potyautat Londonba.- zsörtölősködtem.

-Csak Britta szavait tudom használni: a javadra fog válni.

-Minek hoztatok ide?- hüledeztem a taxi hátsó ülésén ülve, mikor az leparkolt a lakóparkban, pontosan azon panellakás előtt, ahol nekem is van lakásom.

-Azért, hogy egy kicsit rendbe szedd magad. Letusolsz, átöltözöl és megszabadulsz a szakálladtól.-parancsolt a sajtósom. Kiszálltam, míg ők továbbra is bennmaradtak a kocsiban.

-Mi van, nem jöttök?- kérdeztem nyersen.- nagyon nem volt hangulatom most ehhez a játékhoz, amit Britta űzött.

-Nézünk egy boltot, ahol tudunk venni valami kaját.- vázolta Heikki, majd cinkosan Brittára kacsintott.

    Fellépcsőztem a 3. Emeletig, és… hezitáltam. Nem tudtam eldönteni ugyan is, mi legyen: kopogjak be Chloéhoz, vagy nyissak be a saját lakásomba? Végül az utóbbi mellett döntöttem, ugyanis csak reggel 6 volt, Chloé még alszik. A zárba helyezett kulcsot elforgattam, és lenyomtam a kilincset, majd kinyitottam az ajtót. Lehunytam a szemem és vártam. Hogy mire? Arra, hogy csoda történik! Arra, hogy valaki felráz, és közli velem nevetve, hogy berángattak egy rossz álom közepébe. De amire vártam, az hosszú percek elteltével sem történt meg. Beléptem az előszobába, a bőröndöm lelöktem magam mellé, az ajtót pedig lábbal berúgtam. Sötétség volt, az orromig sem láttam el. Csak az ablakon szűrődött be imitt-amott némi fény. Bele nyílalt a szívembe, mikor arra gondolok, hogy az utóbbi időben milyen jó érzés volt ide “hazajönni”. Hailey a lakásomból igazi kis otthont varázsolt, minden megtelt élettel. Mindig izgatottan léptem át a küszöböt, hisz Tőlük mindig rengeteg szeretetet kaptam. Akaratlanul is leguggolok, hisz mindig ez volt az első mozdulatom, miután az ajtó csukódik mögöttem,. Szinte látom magam előtt, hogy Rose fülig érő mosollyal szalad felém. De mindez csak a képzeletem szüleménye. Hailey sem tekint rám gyönyörű szemeivel. És ezen hiányok miatt sóvárabb lett minden, mint amilyen valaha is volt körülöttem.

   A szobám felé vettem az irányt, de nem sokkal később megtorpantam: jobb oldalon volt az én szobám ajtaja, míg balról annak a szobának az ajtaja határolt, melyben Ők aludtak. Utóbbi csalogatóan hatott rám. Ujjaim ráfektettem a villanykapcsolóra, és ekkor felgyúlt a lámpa. Fájdalmas, szinte szorító érzés keletkezett a mellkasomban. A szobában minden tiszta, és érintetlen volt, az ágy is meg volt vetve, így semmi sem utalt arra, hogy valakik itt aludtak volna. Csak az illata volt valós. Parfümének, és hamvas bőrének illata, melyet mintha nekem találtak volna ki!

   Percekig időztem az ajtóban állva, aztán eszembe jutott, hogy Britta mit kért tőlem.  A bőröndöm után mentem, majd a szobámba mentem vele. Ott is villanyt kapcsoltam. Rögtön le is sápadtam. Az ágyon hevert az a ruha, melyet azon, a csodálatos estén viselt. Mellette volt az általam vásárolt baba, és… egy fehér lap, gondosan összehajtogatva. Ezt rögtön a kezembe vettem, és mikor gyorsan átfuttattam rajta a szemem, láttam, hogy ez az utolsó dolog, amit Ő itt hagyott. Nekem.

   Olvasni kezdtem. Ahogy olvastam a sorokat, egyre nagyobb mértékű megdöbbenés ért utol.  Ne lássam, ami vele történik? Béküljek ki Hannaval? Ő nem az a nő, akit magam előtt látok. Ezen mondatait nem tudtam hová tenni. Bevallja, hogy szeret, még is azt kéri, hogy vegyem el Hannat?

-Istenem, mi folyik itt?- a tekintetem a mennyezetre szegeztem.- Hol keresselek? Honnan, kitől tudhatnám meg, hogy mi történt? Miért pont most kellett ennek megtörténnie, mikor kezdtelek közel érezni magamhoz?!

   Újra, és újra elolvastam a levelet, és próbáltam szavai mögé lesni. De továbbra sem találtam semmi összefüggést az értései, és a kérése között. Ujjaimmal végigsimítottam a papíron, és érzékeltem, hogy az néhol nedves. Talán a könnyeitől? De, ha szerelmes belém, akkor… akkor miért ment el? Megijedt tőlem? Vagy az érzéseitől? Ajtó csukódást hallottam. Ijedten rezzentem össze. Ha Brittáék jöttek meg, akkor jöhet ismét egy hatalmas letolás, amiből az utóbbi 3 napban bőven kijutott nekem. Meglepetésemre azonban Chloé állt a szobám ajtajában.

-Seb!- sírta el magát, és a karjaimba szaladt. Heikki bevallása szerint én sem nézhetnék már ki ennél rosszabbul, de Chloé… Őt még nálam is jobban megviselték a történtek.- Annyira aggódtam érted.- suttogta mellkasomnak dőlve, majd elhúzódott tőlem.- A tegnapi futam idegtépő volt, azt hittem, már sosem lesz vége! Nagyon aggódtam, hogy bajod esik!- simogatta arcom, miközben könnyei megállás nélkül folytak le arcán.

-Jól vagyok.- erőltettem egy mosoly féleséget az arcomra. Persze ez nem tükrözte a valóságot.- De hogy kerülsz te ide ilyenkor? Honnan tudtad, hogy hazajöttem?- faggattam.

-Azért rángattunk ide Kínából, hogy Chloéval beszélhess.- jelent meg az ajtóban a Britta-Heikki páros.

-Figyelj Seb!- hívta magára figyelmem Chloé.- Én hívtam fel Brittát még szombat este, ugyanis… híreim vannak.- lihegett az izgatottságtól.

-Haileyről?- kérdeztem rá. Bólogatott.- Hol van most? Mi történt vele? És Rosalie? Most azonnal látni akarom őket!

-Mindent a maga idejében.- csitítgatott. Először is veszel egy forró zuhanyt, megborotválkozol, és utána mindent meg fogsz tudni.

Xxx Chloé szemszöge Xxx

-Köszönöm, hogy elhoztátok Sebastiant.- néztem hálásan Brittára, és a szőke finnre, mialatt Seb zuhanyzott.- Cynthával nagyon féltettük őt.- észrevettem, ahogy barátnőm nevét kiejtve a finn szemei felragyogtak. Csak el ne felejtsem ezt megosztani Cynthiával.

-Mi is féltettük.- keseredett el a sajtós lány—nagyon össze van törve lelkileg, és mentálisan is összezuhant.

-És a java még csak most jön.- sóhajtottam fel vészjóslóan.- Nem less könnyű megemésztenie mindazt, amiket hallani fog. És nem tudom, milyen reakciói lesznek. Ezektől a reakcióktól félt Hailey is, ezért volt annyira távolságtartó. Velünk is, és Sebastiannal is.- az említett ekkor lépett ki a fürdőből illatosan, megborotválkozva.

-Mi megyünk is.- pattant fel a kanapéról Britta, és húzta magával Heikkit is.

-Mégis hová?- tartotta fel őket Seb.

-Egyenlőre a gyárba, aztán meglátjuk, hogyan tovább. Csak ügyesen.- szorította meg kezem bátorításként a sajtós lány, majd elmentek. Seb visszarohant a szobájába pár másodperc erejéig, hogy aztán egy papírral a kezében álljon újra elém.

- Hailey búcsúlevele.- tette hozzá. Szinte kitéptem a kezéből, és koncentráltan olvasni kezdtem minden egyes sorát. A végén szörnyülködve hajtottam kettőbe.

-Mit szólsz hozzá?- kérdezte, de választ nem kapott. Rájöttem, hogy sokkal nehezebb dolgom less, mint hittem. Sebnek biztos rengeteg kérdése less a levéllel kapcsolatban.- Mit értesz a szavaiból? Nem mond semmi konkrétumot, csak hadovál össze-vissza.- csattant a hangja és kitépte kezemből a levelet.- Mit értesz az alatt, hogy…- keresgélni kezdett a sorok között- “ Én nem az a nő vagyok, akit te magad előtt látsz”?  Vagy,  hogy “ Nem akarom, hogy lásd, ami velem történik”?

És aközött milyen összefüggést találsz, hogy bevallja, hogy szeret, közben pedig Hanna karjaiba taszít? Hogy kérhet ilyesmit tőlem, mikor tudja, hogy Hannat már soha nem tudnám újra szeretni?- a feje egyre inkább vörösödött.

-Elég legyen Vettel!- kiabáltam rá, mire megszeppent. Nem úgy ismer, mint aki túl gyakran emeli fel a hangját.- Mindent elmagyarázok, csak várom, hogy lehiggadj! Csak így tudod megemészteni majd mindazt, amit hallani fogsz.

-Rendben.- vett vissza a hangjából.- De előbb áruld el, jól vannak-?

-Igen jól van. Ő is, és Rosalie is. Gavin vi…- csúszott ki a számon, amit aztán a tenyerem mögé rejtettem.

-Gavin? Hogy jön ú a képbe?- lepődött meg. Majd egyszerre megvilágosult.- Azt hiszem mindent értek! Végig csak játszadozott velem, semmi sem volt igaz a szavaiból!És a csókjaival is átvert! Esküdözött, hogy sosem fogja Gavint szeretni. Inkább ír egy levelet, vagy szó nélkül eltűnik, minthogy a képembe mondja, hogy nem vagyok elég jó neki! Magam teszem hibássá, majd halálra aggódom magam, miközben Gavinnel hempereg, és…- köpte a szavakat meggondolatlanul, mire én lekevertem neki egy hatalmas pofont.

-Nem ismerek rád Sebastian! Hová lett az a kedves, intelligens fiatal srác, aki mindig tisztelettel beszélt a nőkről? Miért ítélkezel felette úgy, hogy nem tudod, mi történt valójában?

-Annak a Sebastiannal, akit te megismertél, egy része meghalt, mikor szakított Hannaval, a másik része pedig még mindig Haileyvel van azon a hajón. Azzal a nővel, akit álmaim asszonyának hittem, akinek akár a csillagokat is lehoztam volna, akiért képes voltam a bizonytalanba is belevágni. Nem tudok nem előítéletes lenni, hisz csak arra tudok gondolni, hogy becsapott, hogy próbára tette az érzéseim, és nem utolsó sorban kihasználta azt, hogy oda vagyok érte!

   Végképp nem tudom eldönteni, hogy mit tegyek! Semmi lényegeset nem mondtam még el, Seb véleménye mégis megváltozott Haileyről. Hogy fog rá nézni azok után, hogy felfedek minden egyes momentumot barátnőm életéből?

-Bánni fogod az előbbi mondataid! Mindent vissza fogsz szívni!- leültettem őt a kanapéra.- Hailey nem hatalmazott fel arra, hogy elmondjam neked a teljes igazságot róla. A vele való barátságom viszem vásárra csak azért, hogy végre felkerüljön az i-re a pont. Fontos nekem ő, a barátsága, és te is, aki szinte a bátyám vagy. De nem érdekelnek a következmények, csak az lebeg a szemem előtt, hogy egyikőtök se szenvedjen többet, hogy két szerelmes szív végre egymásra találjon.- eleget beszéltem mellé, így rátértem a lényegre.- Hailey nem szerelmes Gavinbe! Nem is volt, és soha nem is less! Az egyetlen férfi, akit valaha is szeretett, és akit örök  életében szeretni fog, az te vagy Sebastian! Gavin számára csak egy mentsvár ebben a számára rettentő nehéz időszakban. Hailey élete az évek során komolyan összeomlott, aminek hatására sorra halmozza a rossz döntéseket. Nem tudja kiben  bízhat meg, és kiben nem. Nem tudja kitől kérjen segítséget, így került a képbe Gavin. Veszélyben érezte Rosaliet, a munkáját, az életüket, de legfőbbképpen téged! Nem akarta, hogy sérülj.

-De… én ezt nem értem!- dörzsölte homlokát. Valóban zavaros minden.

-Mond az a név neked valamit, hogy Diana Andrews?

-Igen. Ott volt, mikor Hailey elájult. De mi köze van neki ehhez az egészhez?

-Hidd el, hogy nagyon is sok! Az a nő senkit sem tűr meg maga mellett, a világ közepének képzeli magát! Állítólag beléd van zúgva.- Seb elképedt.- És meg akar szerezni téged, minden milyen módon. Megfenyegette Haileyt, hogyha nem távolodik el tőled, akkor bántani fogja őt is, Rosaliet is, és elveszti az állását.- soroltam. A német arca egyre fehérebb lett.

-A puszta kezeimmel fogom megfojtani azt a nőt! Addig nem nyugszom, míg a diliházba nem kerül! Ezt biztos, hogy nem fogja szárazon megúszni!- felbőszült bika módjára fújtatott.- Egy barom vagyok, hogy ilyesmit feltételeztem Haileyről!-zuhant vissza a kanapéra.

-Képes mindent feláldozni azért, hogy neked ne essen semmi bántódásod! Szerinted megtenné ezt akkor, ha nem lenne szerelmes beléd? Csak egy igazán szerelmes nő tudja ezt az áldozatot meghozni.

-De akkor miért nem ezt írta le? Könnyebb volt azt írnia, hogy akkor legyen vége mindennek?

-Nem volt könnyű dolga, hisz nézd, a levél el van ázva a könnyeitől. Hailey nem véletlenül mondta azt, hogy nem az a ő, akit megismertél. Nyilván neki is van múltja, amit magával cipel, és amire nem túl büszke. Pontosan mi az, amit elmesélt neked magáról?

-Nem sok mindent. Próbáltam többször is a bizalmába férkőzni, eredménytelenül. Csak szavakat mondott, amikből nehéz bármire is következtetni. Azonban sokszor felhozódott Rose apja.

-Szeretnél választ kapni az összes létező kérdésedre?- bólogatott.- Akkor ígérd meg, hogy nem ítéled el őt rögtön, hanem próbálod beleképzelni magad az ő helyzetébe.

-Megesküszöm.

-Közte, és köztem rengeteg a hasonlóság. Már ami az élettörténetünket illeti.

-Istenem, ez szörnyű!- nyögött fel. Nem esett nehezére kitalálni, mire gondolok.

-Hailey Magyarországon született. Igazi keresztneve Erika, amit azután változtatott meg, hogy ide szökött, Londonba. Egy részeges apa, és egy nem tudja mitévő legyen anya mellett nevelkedett 8 éven át, mikor is az édesanyja már nem bírta tovább elviselni a sorozatos megpróbáltatásokat, és öngyilkos lett.

-Szegénykém.- suttogta.

-Pár év múlva nevelőszülőkhöz került, ahol elmondása szerint jól bántak vele, ő mégis önálló életet élt saját keresete lévén. Érettségi után jött a főiskola…

-Ahol megismerte azt a könyörtelen tetűt!- futott dühbe arca.

-Hailey sosem volt szerelmes Dánielbe. A lehetőséget látta csak egy teljes, boldog életre. Ezzel kecsegtette őt az a férfi. Teherbe esett, akkor menekült el. Nevet változtatott, hogy senki se találhasson rá. A szülésig nem igazán voltak gondok, azután viszont munkanélküli lett, és…- levegő után kapkodtam. Kerestem a megfelelő szavakat. Nem akartam kemény szavakat használni, mely elrettentő lehet, aztán mégis amellett tettem le a voksom, hogy kimondom körítés nélkül:… elkezdett a testéből élni. Januárban hagyott fel ezzel, mikor a csapathoz került. – félve néztem Sebre, kinek tekintete keserűségről árulkodott.

-Diana ezzel fenyegette meg őt, igaz? Hogy mindenkinek elmondja, hogy…

-Igen. Emiatt nem akart közelebb kerülni hozzád. Ebben az életben annyian elítélték már amiatt, hogy áruba bocsátotta a testét, hogy rettegett attól, hogy majd te is ellököd őt magadtól. Nem tud teljes életet élni, hisz benne maradtak a nyomok az apja és Dániel miatt, és háborog a lelke a múltban elkövetett tettei miatt is. Tudom, hogy nehéz ennyire rövid idő alatt mindezeket feldolgoznod, de kérlek szépen ne ítéld el őt! Ne fordulj el tőle, mert… még egy csapást nem bírna elviselni! Annyi mindent elveszített már ebben az életben, de téged nem akar. Még  csak most jött rá arra, hogy mennyit jelentesz te neki! Nagy szüksége van egy olyasvalakire, aki felkarolja.- sírtam el magam. Az idegeim teljesen kikészültek az elmúlt napokban.- Nincs idő várni, gyors döntést kell hoznod: elfogadod őt úgy, ahogy van: a múltjával és a hibáival, vagy elengeded őt örökké, most, mikor nem annyira sérül.

-Sosem tudnám elfelejteni Őt! És főleg nem elengedni! Csak őt akarom, csak őt szeretem, és ezt el is akarom mondani neki!

-Akkor elviszlek hozzá!

Xxx Hailey szemszöge Xxx

   Az ezelőtti éjjelekhez képest ma sikerült valamivel többet aludnom. Nagyon korán keltem így is, és egy jó erős kávé kíséretében bújom a különböző álláshirdetéseket. Holnap már mennem kell dolgozni, amit nem várok! Ugye komoly összetűzésbe kerültem Mateschitz-el, nagy valószínűséggel többször is összefutnék Dianaval, Cynthia tekintetét sem bírnám állni, így arra az elhatározásra jutottam, hogy beadom a felmoindásom! Ez volt álmaim munkája, egészen a múlt héten történtekig! A fizetésem megkapom az elmúlt hónapért, amiből új életet kezdhetünk Rosalieval. Találtam is egy kedvező állásajánlatot: egy liverpooli család bejárónőt keres, előnyt élveznek azok, akik tudnak bánni a gyerekekkel. Épp elkezdtem álmodozni erről az állásról, mikor valaki rátenyerelt a csengőre. Lányom szinte semmiből jelent meg, és elrohant mellettem, egyenesen az ajtó irányába.

-Rose, gyere vissza!- parancsoltam rá, eredménytelenül. Kinyitotta az ajtót, és pont Sebastiannal néztem farkasszemet. Rosalie nagyon örült, szokásához híven rögtön a pilóta ölébe kérődzött. Ott álltam, akárcsak egy kőszobor, és vegyes érzelmek zúdultak rám. Egyszerre voltam boldog, amiért láthatom- nem hittem volna, hogy mi még valaha is találkozunk,- valamint forrtam a dühtől, amiért megkeresett annak ellenére, hogy megkértem, ne tegye!

-Rosalie, most azonnal menj a szobádba!- pirítottam rá, mire sírva fakadt, és toporzékolva tette, amit hallott. Sebastiant sem kíméltem.- Mit keresel itt? Arra kértelek, hogy ne keress! Miért nem vagy Hanna mellett?- bármennyire is furcsán hangzik, de keménykedésemmel csak Őt akartam óvni.

-Azért nem vagyok vele, mert nem szeretem.- szólalt meg azon a hangszínen, amit oly nagyon szeretek.- és azért vagyok itt, hogy a szádból is halljam azt, amit a levélben leírtál. Mondd a szemembe azt, hogy nem akarsz engem%- egyre közelebb lépett hozzá, én pedig hátráltam. Pár lépés után azonban a falnak ütköztem. Bal kezével megtámaszkodott a fejem mellett, míg jobb kezével az arcom simogatta, amin csorogtak lefelé a könnyek. Hiába, Őt látva meglágyult a szívem, és már nem tudok erős, határozott lenni.- Itt vagyok, hogy elmondjam, mindent tudok. Chloé mindent elmondott.

-Mi mindent?- kérdeztem félve.

-Hogy Diana megfenyegetett. Azt is megtudtam, mivel, és mi okból. Elmesélte a gyerekkorod, a traumáid, hogy senkid sem volt 8 éves korodtól, akitől kellő mértékű szeretetet és támogatást kaphattál volna. És… azt is tudom, hogy miért tartottad oly távol magad tőlem.

-Ehhez nem volt joga!- háborodtam fel.

-Valóban nem volt. De hála neki még inkább megbizonyosodtam arról, hogy te vagy álmaim asszonya!- nézett rám igéző szemekkel.

-El kellene dobnod, mint egy mocskos rongyot!- zokogtam fel.- Seb, kérlek menj el.- könyörögtem neki, és kibújtam a szorításából. Ő azonban rögtön utam állta.

-Nem megyek el, míg teljes egészében meg nem hallgatsz!- tenyerei közé fogta arcom.- Őrülten beléd szerettem! És nem érdekel a múltad, és az sem, hogy mit gondolsz magadról. Úgy szerettem beléd, hogy semmit sem tudtam rólad. A rólad alkotott véleményem nem változott. Sőt! Az eddiginél is jobban szeretlek, és jobban akarlak téged!- megcsókolt. Hosszan, és érzelmesen. Én pedig az ajkaira suttogtam azt, amit hallani akart: -Én is szeretlek Seb!

   Magához húzott, és pedig a mellkasára hajtottam a fejem. A karjaiban úgy éreztem, hogy nincs az a probléma, mely utol érhetne.

Chloé ekkor lépett mellénk. Összenéztünk. Nem mertem kezdeményezni az ölelést. Őt azonban ez nem foglalkoztatta.

-Bocsáss meg nekem.- zokogta a vállára borulva.

-Te bocsáss meg nekem, amiért elmondtam mindent Sebnek.

Hosszú perceken át beszélgettem az egyik legjobb barátnőmmel, aminek végén lezártuk ezt az egész történetet. Nem neheztel rám, amiért nem szóltam nekik Diana tettéről, és én sem vontam felelősségre, amiért elárulta minden titkom.

-Minden megoldódott, úgyhogy Seb csak arra vár, hogy esélyt kapjon arra, hogy a tenyerén hordozzon.

-Leszel a kedvesem Hailey?- szegezte nekem a kérdést, miközben letérdepelt elém. Elmosolyogtam magam, és megcsókoltam. Egy idő után belenevettem a csókunkba, hisz Rosalie tapssal adta a tudtunkra, hogy tetszik neki, amit lát.

-Ezt veheted igennek!- kacsintottam páromra.