4. rész

Sziasztok!

Sajnálom, hogy az előző részhez nem jött össze a 4 komment. Nem azért kértem, mert telhetetlen vagyok, csupán jó szívvel olvastam volna a véleményetek. Mindenesetre remélem, hogy ez a fejezet "sikeresebb" lesz majd :)

A részről annyit, hogy közelebbről megismerhetjük Gavint, hiszen jelentős szerepet szántam neki. Ezzel pedig biztosan kialakul majd a "Gavinesek klubja". :) 

Kellemes időtöltést kívánok és ezúttal is nagyon számítok rátok :)

Reny

A hétfői napom eléggé nehézkesen indult. Újra munkába kellett állnom egy hosszúra sikeredett hétvége után. Kissé komótosan mozogtam a pult mögött, nem sikerült rendesen felébrednem a buszon való zötykölődés ellenére sem. Vasárnap sikerült kicsivel tovább aludnom, most pedig nehezemre esik újra hozzászokni a koránkeléshez. Folyamatos nyüzsgés volt a büfében, a forgalom egy percig sem szűnt meg, mindenki sürgött-forgott a gyárban, hirtelen  mindenkinek kétszer annyi tennivalója akadt, mint úgy általában. A miértre a választ meg is kaptam Cynthiától: vasárnap bemutatásra kerül az idei autó, az RB9. Cynthiával nem győztük a kávékat főzni, mégcsak reggel 9 óra van, de máris dupla annyi kávé fogyott, mint egy átlagosan napon úgy általában. Unatkozni tehát nem unatkoztunk.

   Az egyik asztalt töröltem le és szedtem le a kávéscsészéket róla, mikor megjelent Gavin. Nem az egyik sarokban és még csak nem is a pultnál állt meg, hanem a szorosan  hátam mögött. A vér megállt az ereimben csörgedezni,a szívem kihagyott egy ütemet. Jobbra és balra fordítottam a fejem, menekülési útvonal után kutattam, eléggé folytogatva éreztem magam, akárcsak akit sarokba szorítottak.

-Beszélhetnénk? Csak egy percet kérek, nem többet.

-Rendben.-adtam be a derekam, majd szembe fordultam vele.

-Nagyon sajnálom a múlthéten történteket. Belátom, hogy bunkó voltam, a viselkedésemre nincs semmilyen mentség. Nem szabadott volna azt feltételeznem, hogy van valakid. Nagyon meglepődtem és… Ha tudod, akkor kérlek bocsásd meg, ha megbántottalak. Helyre hozhatnám valahogy a bűnöm?

-Megadom a lehetőséget, hogy helyrehozd.- válaszoltam gyorsan, hezitálás nélkül.

-Szuper.- jelent meg egy megkönnyebülést sugárzó mosoly a szája szegletében. -Én arra gondoltam… szóval… Meghívnálak magamhoz vacsorára. Természetesen én főzöm. Mit szólsz? Persze te döntessz, én nem akarok semmit sem rád erőltetni, Hailey.

-Igazából…-egy pár másodpercig tartó gondolkodási időt engedélyeztem magamnak. -Semmi kifogásom a meghívásod ellen.

-Tökéletes.-csapta össze tenyereit.-Akkor mondjuk ma este, negyed 9-kor? -pillantott fel rám a kezében lévő jegyzettömbről, melynek egyik lapjára firkantott valamit.

-Megfelel. Viszont akkor le kell passzolnom Rosaliet.-gondolkodtam hangosan.

-Oh, nem szükséges. Nyugodtan hozhatod magaddal kísérőként. Szívesen megismerném.- mosolygott kedvesen.

-Jól van. Akkor negyed 9-kor, nálad.

-Itt a lakcímem.- nyújtotta felém az előbb említett papírfecnit.-Oda találsz, vagy küldjek elétek egy taxit?

-Nem kell taxi, mert ismerem ezt a környéket, nincs olyan messze tőlem.

-Rendben. Akkor várlak titeket a megbeszélt időpontban.

Közelebb hajolt hozzám. Forró lehellete egyszerre csiklandozta és égette a bőröm. Egy kis ideig hezitált, majd egy puszit lehelt a fülem mögé. Lábaimból kifogyott az erő, erős késztetést éreztem arra, hogy összeroggyak. Meg kellett kapaszkodnom az egyik szék támlájában. Férfi ilyet még sosem váltott ki belőlem. S ez nagyon rémisztően hangzik számomra.

-Köszönöm, hogy adsz nekem még egy esélyt. Ígérem, mostmár nem fogom elbénázni.- nézett rám bizalmasan, majd megindult a kijárat felé. Én pedig ott álldogáltam Gavin címével a kezemben. Cynthia méltóságteljes járással, fülig érő vigyorral közelített felém.

-Láttam én, hogy sikerült elgyengülnöd attól a kis puszikától. Ezek szerint egy cseppet sem közömbös számodra ez a hapsi.

-Mondd Cynthia, neked muszáj mindig ott lenned, ahol én vagyok? Nincs esetleg valami elfoglaltságod?- förmedtem rá.

-Most épp az volt a feladatom, hogy megfigyelés alatt tartsalak. Bíztam abban, hogy nem utasítod vissza ajánlatát, dehát egészen biztosra sosem mehetünk. Én csak készenlétben álltam, már jött, hogy közbeavatkozzak, mikor láttam hezitálásod. Ugye nem is volt olyan nehéz igent mondani?

-Nem, nem volt nehéz, csak… félek. Biztos jó ötlet ez a vacsora?- sikerült újra elbizonytalanodnom.

-Arra mindenképp jó, hogy a múltkori miatt kiengeszteljen. Aztán, hogy milyen következményei lesznek a ma estének, az még nem tudható.- beszélt rébuszokban.

Következményei? Vajon mire gondolhat? Remélem nem arra, hogy megint összerúgjuk a port.

    Amilyen nehézkesen akartam elindulni ma a munkahelyemre, olyan akádolyoztatott volt a hazafelé út is. Az este 7-kor induló buszjáratot sikeresen lekéstem. Barátnőm azonnal felajánlotta, hogy hazavisz. Hála nagylelkűségének nem kellett még egy órát ácsorognom a megállóban és így a mai vacsora sem hiúsult meg.

   Hazaérve azonnal készülődni kezdtünk.

-Melyiket szeretnéd felvenni?- fordultam leánykám felé két pulcsival a kezemben:- A rózsaszín Barbisat, vagy a pillangós világoskéket?

-Bajbiiiiiii!!!- vette ki kezemből a felsőt. Ez volt a kedvence, képes lett volna állandóan ezt viselni. Ezen mondjuk meg sem tudok lepődni, ilyen idős koromban én is imádtam ezt a pulóvert.

Én nem bonyolítottam túl az öltözködést, ugyanazt vettem fel, amit az első találkánk céljából. Épp a csizmába bújtattam be a lábfejem, mikor csengettek. Kérdő pillantásokat vetettem Rosalie irányába, nem vártam látogatót. A kukucskálón kinéztem, barátnőm állt a küszöbön. Beengedtem és azonnal engem kezdett vizslatni.

-Még épp időben érkeztem, hogy segítsek elkészülni.- lihegett, miközben ledobta a kabátját.

-Hogy?- kerekedtek ki a szemeim.- Én már indulni akartam.

-Így? Ki nem teheted a lábad a házból!- rázta a fejét rosszallóan.

Csak most vettem észre, hogy egy hatalmas táskát cipelt magával.

-Most mi a bajod az öltözékemmel?- fontam össze karjaim a mellem alatt.- Tudom, hogy nem követem a legújabb divatot, de a ruháim tiszták és rendezettek.

-Hailey, félre értettél. Nem mehetsz ma este így Gavinhez, mert nem illik.

-Ugyan miért nem? Ez csak egy vacsora.

-Tévedsz! Ez több egy vacsoránál. Kezeld úgy, mint egy randit.- mosolygott.

-Randit?- képedtem el teljesen.- Hát ez egyre jobb! Kezd elmenni a kedvem az egésztől. Egyáltalán hogy mehettem ebbe bele? Miért is nem rendeztük el a bajainkat pár szóból?

-Hailey elég legyen!- szólt rám emelt hanggal. Szegény Rosalie megszeppenve kapkodta a tekintetét közöttünk.- Csüccs ide a székre, ideje kezdeni valamit a hajaddal.

Egyre idegesebb lettem, öt perc múlva nyolc és én még mindig itthon vagyok. Már lassan ott kellene lennem Gavinnél. Rosalie persze élvezte a helyzetet, lelkesen bigyesztette a hajába a különféle csatokat, hajcsavarókat, melyeket barátnőm hozott magával.

-Cynthia, lassan be kellene fejezned a pepecselést, ugyanis késésben vagyok.- szóltam rá negyed 9 után.

-Nyugi, beszéltem Gavinnel, tudja, hogy késni fogtok.

 És ekkor ezt hittem, ennél rosszabb már nem is történhetne velem a mai napon! De sajnos tévedtem. Cynthia legalább három különböző blúzt és szoknyát rángatott rám, rosszabbul éreztem magam, mint egy kirakati baba. 

Negyed óra telt el ezzel, aztán csak sikerült letennie a voksát a megfelelő kombináció mellett. Én nem voltam annyira elragadtatva a látványtól, velem ellentétben barátnőm a föld felett lebegett örömében.

-Fantasztikusan nézel ki!- nézett végig rajtam elégedetten. Gavin el fog ájulni, ha így meglát. Az álla a padlón fog kikötni.- nevetett.

-Legalább a cipőt had cserélhessem le. Túl magas a sarka, túl kényelmetlen, egy helyben állni nem vagyok képes benne, nemhogy elgyalogolni a lakásáig.- panaszoltam esdeklő tekintet mellett.

-Tudom, hogy szokatlan számodra, de már próbalépés és minden rendben lesz.

-Eléggé kellemes érzés lesz ilyen falatnyi ruhában London utcáin sétálgatni.- fintorogtam.

-Itt a kocsim, elviszlek tiketet, csak áruld el Gavin címét.

    Öt perc elteltével megérkeztünk a megfelelő helyre. Egy “sok szerencsét és érezd jól magad” mondat után megfogtam Rosalie kezét és együtt a tömbház bejáratához sétáltunk. A torkomban dobogott a szívem, a gyomromban milliónyi lepke verdesett a szárnyaival. Vettem egy mély levegőt és felcsengettem a szerelő lakására.

-Igen?- szólt bele a kaputelefonba.

-Jó estét Gavin. Hailey vagyok.

-Gyertek csak!-ebben a pillanatban kattant az ajtó zárja és kinyílt. Egészen addig lépcsőztünk, míg meg nem láttuk Gavint. Szemei csillogást tükröztek és huncuttul mosolygott.

-Szia.- köszöntem félénken. Jobban megnéztem magamnak. Egy fehér alapon fekete csíkos inget, egy fekete farmert és bőrcipőt viselt. Finom elegencia jellemezte az öltözékét. Míg rajtam mi van? Egy falatnyi kis ruha, melyben egy feslett nőszemélyként érzem magam. Folyton a szoknyám húzogattam, a lábaimból többet mutattam, mint kellett volna.

-Szia.- üdvözölt két puszival. Beszippantottam illatát, olyan parfüm áradt belőle, melytől az agyam elárasztotta a mámor. Nehezen tudtam csak visszarángatni magam a valóságba.

–Csodálatosan nézel ki Hailey. Bavallom, hogy nem örültem Cynthia hívásának, izgatott voltam egész este, minden perc nehezen telt el, de megérte rád várni. Fantasztikusan nézel ki, levegőhöz sem jutottam abban a pillanatban, ahogy láttalak a lépcsőn feljönni.

-Nagyon köszönöm.- válaszoltam teljesen kipirulva.- Te sem nézel ki rosszul.- vallottam be őszintén.-Amúgy kicsit aggaszt ez az öltözék. Kissé kevésnek érzem ezt a ruhamennyiséget.- osztottam meg vele. Egészen meglepődtem saját magamon, nem szoktam én ennyire bőbeszédű lenni.

-Már mondtam, hogy csodálatosan nézel ki. És én ki vagyok békülve a rajtad levő ruhamennyiséggel.

Kaján vigyorral mért végig és pislogni is elfelejtett. Ekkor uralkodott el rajtam a menekülési kényszer. Szerencsére észbe kaptam, hogy Rosaliet is magammal hoztam. Remek kibújási lehetőség volt ebből a folytogató szituációból az ő bemutatása.

-Gavin, ő itt Rosalie, szemem  legféltetebb kincse.

-Szia.- nyújtott kezet kislányom felé, majd bizalmasan kezet ráztak.

-Szia Gavin.- köszönt vissza lányom csilingelő hangon.

-Rose! Nem illik letegezni  a bácsit.- pirítottam rá és megigazítottam copfját.

-Bácsi??- nevetett fel a szerelő.- Idősebb vagyok nála sokkal ez igaz, de bácsi  azért még nem vagyok. Nem zavar egy cseppet sem, ha letegez. De gyertek be mostmár, megfáztok idekinn és kihűl a vacsi is.- tárta szélesre az ajtót és előre engedett minket. Levettem Rosalie kabátját, Gavin felakasztotta azt a fogasra, majd én is gombolkozni kezdtem.

-Hadd segítsek!- lépett mögém, majd udvarisan lesegítette rólam a kabátot.

   Ezután körbevezett minket szerény kis lakásában. Kétszobás volt, illik rá a legénylakás kifejezés. Ám ettől eltérően még nagyon modern és jól felszerelt lakás volt. Az ízléses bútorok miatt nyerte el ennyire a tetszésem. A nappali kisasztalát választotta terítés céljából, köré a szőnyegre 3 kispárna volt elhelyezve. A terítő színe sötétlila volt, az asztal közepén orchideában gyönyörködhettem, rengeteg égő mécsessel körülvéve. Bevallom, hogy kevésszer láttam ilyen lenyűgöző dekorációt, férfi létére remekül összehozta. Elég nehézkesen sikerült leülnöm a párnára a tűsarkú cipőm miatt, a szoknyám még feljebb csúszott, titkon szidtam barátnőm, de legfőbbképp magam, amiért engedtem, hogy ezt a maskarát rám adja. Gavinnek persze imponált a látvány, tekintetét egy pillanatra sem vette le rólam, szemei hosszú ideig időztek a mellemen és a fedetlen combomon. Muszáj volt beszélgetésbe elegyednem vele az étel fogyasztása közben, hogy eltereljem a figyelmét.

-Nagyon finom a vacsora. Gondolom gyakran állsz a tűzhely előtt, mert ahogy látom egyedül élsz. Vagy ma estére igényelted édesanyád segítségét?

-100%-ig az én munkám van a vacsiban. De jól gondolod, elég gyakran főzöm. Pontosabban minden nap. Csakis én gondoskodhatom magamról, mert édesanyám…- elcsuklott a hangja. Villámként hasított belém a tudat, hogy sikerült egy kellemetlen érzést nyújtó témába belekezdenem. Úgy éreztem magam, mint aki egy méhkasba dugta be a kezét.- Távol élek a családomtól. Ők Montrealban laknak.

Eléggé meglepődtem. Sosem gondoltam volna, hogy kanadai származású.

-Hiányoznak, igaz?

-El sem tudod képzelni, hogy mennyire. Évente csak háromszor látom őket, ebből egyszer csak pár napig. Legutoljára Karácsonykor tartózkodtam a szülővárosomban. De hazalátogatok, mikor a mezőny Kanadában állomásozik és a nyári szünetben is.

-Együtt érzek veled Gavin.- tenyerem az asztalon pihenő kézfejére fektettem, majd vissza is húztam kezem.-Nekem is nagyon hiányzik anyu.- vallottam be szomorúan. Igaz, hogy a lelkem összefacsarodott, de nem akartam az adósa maradni. Ha már sikerült egy nem épp vidám témába beletrafálnom.

-Hogyhogy? Ti is távol éltek egymástól?- érdeklődött.

-Nem… Vagyis…- makogtam.- Mondhatjuk azt végülis, hogy távol vagyunk egymástól. Ő…

-Nem kell elmondanod, ha nem akarod.- vágott a szavamba.- Látom, hogy egyből fájdalmas lett a tekinteted.

-Anya még kiskoromban meghalt.- hadartam el egy szuszra. Mély levegőt vettem, hogy vissza tudjam tartani a feltörekvő könnyeim. Az emlékképek megrohamoztak.

-Úristen!- kezét a szájához kapta.- Nagyon sajnálom, hogy rákérdeztem.- szabadkozott. Nem bírtam bármit is mondani, csak fejrázva adtam a tudtára, hogy semmi gond. A sírás továbbra is a torkomban folytogatott. Arra lettem figyelmes, hogy Gavin átül mellém. Egyik kezével a hátam simogatta, míg másik két ujjával a combom cirógatta lágyan, óvatosan. Beindult a védekező mechanizmusom, azonnal eltávolodtam tőle.

-Hailey.- ejtette ki a nevem lágyan.- Nem kell félned, nem foglak bántani.

-Én tudom csak… Rosalie apja óta nem voltam egy férfi közelében sem. Vagyis… ez így nem éppen igaz.- suttogtam el a mondat végét.

-Nem értem mit akarsz ezzel mondani.

-Csak azt, hogy nem jó, ha velem töltöd a szabadidőd. Távol kellene tartanod magad tőlem.

-Dehát miért? Évek óta nem volt szerencsém találkozni egy hozzád fogható nővel sem. Elragadó, szép és vonzó vagy, már az első pillanatban felkeltetted az érdeklődésem. Ne tudd meg, milyen nehéz volt lebeszélni a többieket arról, hogy elhívjanak randizni. Aznap mikor faképnél hagytál én… féltem, hogy már soha többé nem fogsz szóba elegyedni velem.

-Gavin, te csak a külsőm látod, mint ahogy a többi férfi is. Mi van, ha az általad említett jelzők mögött egy romlott nőszemély áll?

-Mi? - szemöldöke  a magasba szaladt.- Az lehetetlen.- nevetett csúfondárosan.

-Akkor csak figyelj és hallgass.- és mesélni kezdtem. Rosalie lefoglalta magát, a kanapén lapozgatott valami képregényt. Szerencsére semmit sem hallott abból, amit én kiejtettem a számon. - Meglepődtél, igaz? Ezért mondtam, hogy nem szabad a külsőre adni.

-Nem tudom tagadni, szíven ütöttek a hallottak. De a véleményem még nem változott meg rólad. Mindannyian hibázunk, hozunk rossz döntéseket, kerülő útra bármikor sodródhatunk. Senki sem tökéletes és senki sem bűntelen. Ettől függetlenül én úgy vélem, hogy senkinek nincs joga elítélni téged. Főleg nem úgy, hogy nem ismerik tetteid valódi míértjét. Édesanya nélkül érett nővé vállni, folyamatosan tűrni apád ütéseit… nem tudom ki az, aki kibírt volna ennyi megaláztatást és csapást. Hailey, tisztában vagy azzal, hogy milyen fantasztikus nő vagy?

-Hogy én?- mutattam magamra bambán.

-Igen te. - mosolygott. - Példaértékű az, amit Rosaliért teszel. Megvívod a harcot a saját sorsoddal, eközben próbálsz felejteni, ami nem könnyű, hiszen ott van neked Rosalie, aki folyamatosan az ex vőlegényedre emlékeztet. Próbálsz mindent magad után hagyni, hogy a félelmetes múltad után még reménykedni tudhass az igaz boldogsában. Lelkileg szerintem darabokra vagy hullva, de persze ezt sosem mutatod ki. Talán azért, mert nincs szükséged az emberek sajnálkozó tekintetére. Szerencsére én rendes családban nőttem el, sosem nélkülöztem, főleg ami a szülői támogatást illeti. Egyszerűen… nem tudom elképzelni, mennyire nehéz lehet most neked. Nincs egy biztos háttered, szerető szüleid. Egyedül Rosalie jelenti számodra a mindent. Megértem, hogy félsz tőlem, de én sosem tudnálak téged bántani.- mosolygott újra, s ettől az én kisugárzásom is jobb lett. Bár a könnyeim ettől eltekintve még mindig folytak lefelé az arcomon. Közelebb hajolt hozzám, mutatujjával felitatta a sós folyadékot. A bűvöletébe kerültem, a levegő forrósodott közöttünk. A telefonjának csörgése mentett ki ebből  a kellemetlennek tűnő helyzetből. Felállt és a zsebéből kicsúsztatta a kis kütyüt.

-Ne haragudj, de muszáj felvennem.- pillantott rám bocsánatkérően, majd elvonult a szobájába. Én pedig ez idő alatt hasznosítottam magam, kihordtam a tányérokat a konyhába. Épp nekiláttam a mosogatásnak, mikor egy forró lehelletet éreztem a nyakhajlatomban, s ujjak siklottak fedetlen bőrömre.

-A vendégem vagy, úgyhogy ezeket tedd szépen le.- kivette a kezemből a tányért, elzárta a csapot, majd szembefordított magával, ami óriási butaság volt. Tenyerem izzadni kezdett, kellemes bizsergés futkosott ereimben a közelsége és éreintése miatt. Mi van veled Hailey? Nem gyengülhetsz el! Nem itt és nem most! Arca vészesen közelített az enyémhez, hüvelykujjával végigsimított állam vonalán. “Jesszusom, Gavin meg fog csókolni!”- pánikoltam magamban. Képzeletben már éreztem, ahogy ajkaink egymáshoz érnek és csókban forrunk össze. Ám ekkor megtörtént az áhított csoda!

-Anya!- húzogatta szoknyám alját Rose. -Mikor megyünk haza? Már álmos vagyok.

Zavartan néztem le kislányomra, aki az előző jelenet miatt megszeppenve pislogott rám.

-Nemsokára indulunk kicsikém.- simogattam meg pofikáját. Majd Gavinhez fordultam. - Azt hiszem ideje mennünk.

-Ahogy szeretnéd. Hazakísérlek titeket, nem engedhetem, hogy két ilyen csinos hölgy késő este egyedül mászkáljon London utcáin.

   Perceken belül már a lakásom felé sétálgattunk. Gavin jobb- én bal oldalt, míg Rosalie középen. Mindkettőnk kezét fogta. Egy kivűlállónak úgy tűnne, mintha egy család lennénk. De ez csak látszat. Nekem már sosem lesz családom! Édesanyám elveszítettem, apámmal évek óta nem tartom a kapcsolatot, egyedülálló vagyok, egymagam küzdöttem meg a nehézségekkel s a továbbiakban is egyedül fogok. Lehet túl nagy az önbecsülésem, de férfi nélkül is képes vagyok felnevelni a lányom. Boldogulok én vőlegény vagy férj nélkül is. Egyszer már megégettem magam, többet nem fogok a perzselő lángok közelébe menni.

   Szép lassan megérkeztünk a bérház épületéhez.

-Kicsikém, menj és csengess be Annie nénihez és kérd meg szépen, hogy nyissa ki neked a lakásajtót, rendben?- guggoltam le.

-Jó mami!- engedelmeskedett és már szaladt is befelé a kapun. Eljött hát a búcsú pillanata. Zavarba ejtő volt, ahogy egymás felé fordulva ácsorogtunk szótlanul.

-Hát akkor…

-Hailey én…- szólaltunk meg végül egyszerre. Egymásra mosolyogtunk.

-Igen?- kérdeztem vissza, megadva ezzel a lehetőséget, hogy elsőként zárja le ezt az estét.

-Csak azt szerettem volna mondani, hogy köszönöm a ma estét. Fantasztikusan éreztem magam, régen volt már részem ilyen kellemes pillanatokban.

-Nekem is jó volt ez a pár óra.- reagáltam tömören.

-Hálás vagyok, amiért kaptam tőled még egy utolsó esélyt és, hogy így megnyíltál előttem. Kamatoztatni fogom mindezt, szavamat adom. És… örülök, hogy kicsit közelebb kerültünk egymáshoz. Nagyon megkedveltelek és, ha esetleg te is többet éreznél irántam, mint barátság, akkor…

-Gavin, kérlek ne folytasd!- intettem csendre.- Értékelem, hogy meghallgattál, hogy a pártom fogod, de többet, mint barátság nem ajánlhatok neked. Legalábbis egyenlőre nem.

-Ez azt jelenti, hogy később még lenne esélyem?- csillantak fel szemei. Nem akartam hitegetni őt, mert… nem tudom, hogy képes leszek-e valaha is átadni magam a szerelem mindent elsöprő erejének.

-Ne haragudj, de mostmár mennem kell. Rosalie már biztos türelmetlenül vár. Jó éjt Gavin.- lábújhegyre álltam és adtam egy puszit az arcára. A meglepődöttség és a kétség egyvelege jellemezte arcvonásait. Így hagytam magára őt és zártam be kulccsal a kaput magam után.

   A másodikon haladtam felfelé a gondolataimba mélyedve, mikor egy hirtelen rántást éreztem a karomon. Életem megkeserítője és egyben az alattam lakó szomszédom, Margaret asszony lövellte felém szokásához mérten megvető, szúrós pillantásait.

- Mondd, milyen vastag bőr fedi még a képed?- esett nekem fájdalmat keltő módon.

-Már megint mivel értem el azt, hogy a célpontja legyek?

-Még kérded? Milyen anya vagy te? Hogy van annyi bőr a képeden, hogy a kis Rosaliet is belevondd a kis játékaidba?

-Nem vontam bele őt semmibe sem!- emeltem meg a hangom. Még a feltételezés is sértő volt. Sokkal idősebb nálam, tiszteletet kellene tanúsítanom feléje, de mégis minek? Folyton a sarkamban lohol, az árgus szemei nélkül két lépést nem tudok megtenni. Én is elvárok egy kis tiszeteletet másoktól. Ha ez hiányzik, muszáj más eszközökhöz folyamodnom.- Amúgy sincs köze ahhoz, hogy mit és mikor teszek. Ő az én lányom, én szültem és úgy nevelem, ahogy jónak látom!

-Milyen nevelést kap tőled? Milyen példát mutatsz te neki? Belőle is egy szemét kurvát akarsz faragni? Csakhogy ezt sem én, sem a többi szomszéd nem fogja eltűrni. Mint ahogy azt sem, hogy férfiakat hozz ide. A mi házunkból nem fogsz bordélyházat csinálni! Megértetted, amit mondtam?- fogása erősödött, emellé már rángatott is.

-Engedje el!- hallottam meg Cynthia parancsoló hangját. Kihúzta karom a szorításból, majd alrébb tessékelt. Könnyekkel áztatott szemekkel néztem barátnőmre. Hogy kerül ő ide?

-Ne üsse bele az orrát abba, amibe nem kellene. Hailey felnőtt nő, igen jó anya, aki rengeteget tesz azért, hogy jobb megélhetést nyújtson a lányának, aki tiszta szívből szereti őt. Haileyt és a benne lakozó érzelmeket nem érti sem maga, sem pedig a többi pletykás és kétszínű szomszédja sem. A maguk dolga, hogy mit gondolnak az emberekről és legfőbbképp Haileyről, de nagyon melegem ajánlom, hogy a sértéseiket soha többet ne mondják a szemébe! Hailey a barátnőm  és minden áron megvédem őt a magafajtáktól! Most pedig tűnjön el az útunkból, maga házsártos vénasszony! Gyere, kíváncsi vagyok mi történt Gavinnél.- türelmetlenkedve terelt a lépcsőn felfelé.

Egy forró tea és néhény könnycsepp mellet tudósítottam a ma este eseményeiről.

-Ugye tudod, hogy talpraesettebbnek kell lenned? Muszáj megvédened magad a szomszédaidtól.

-Tudom Cynthia. De bármit mondok nekik, azzal csak olajat öntenék a tűzre.

-Figyelj. Van egy ötletem.  Megadom a számom és ha baj van, akkor hívsz, oké?

-Nekem… nekem nincs telefonom.- hajtottam le a fejem. Bármennyire is szégyeltem ezt, mégsem tudtam ezellen mit tenni jelen pillanatban.

-Nem gond. Othon van a régi mobilom, kissé régi és meggyötört készülék, de hívásra még alkamas. Holnap oda adom neked.

-Cynthia nem szükséges, majd veszek egyet, ha kézbe kapom a fizetésem.- akadékoskodtam.

-Ne is próbálj erről lebeszélni! Vedd ezt egy baráti ajándéknak. Elég sok mindenre kell majd a fizetésed, fölösleges, hogy egy telefon miatt pluszba költekezz.

    Széttártam karjaim és az ölelesésembe zártam őt. Hálás vagyok Istennek, amiért az utamba vezette Cynthiát. Folyton meghallgat, az úton a helyes menetirány felé terelget, kihúz a bajból. Ő teszi könnyebbé azt számomra, hogy be tudjam váltani az ígéretem, miszerint tiszta lappal induljak. Ebben a bonyolult életben barátságra van szükségem, nem pedig szerelemre. A szerelem csak még jobban összekuszálná a sorsom szálait…

3.rész

Sziasztok! :)

Nos, megérkezett a történet újabb része :) A hosszúságát tekintve ugyan olyan, mint az ezelőtti részek, ám ami a tartalmát illeti...nagyon fontos dolgokat tartalmaz Hailey és Rosalie jövőjét nézve :) 

Köszönöm Adélnak, hű kommentelőmnek a véleményt és a hozzá járó pipákat, de elárulom, hogy kicsit csalódott vagyok, hiszen sokkal kevesebb visszajelzést kapok, mint a bevezetőhöz :( 

Azonban, ha kapok ehhez a részhez 5 komit, akkor a következő részt hamarabb hozom, mondjuk jövő hét szombaton. Mit szóltok?  Csak rajtatok múlik, hogy mikor olvassátok az új részt :)

Kellemes olvasást kívánok :)

puszi

Reny

Másnap reggel a parkoló felől közelítettem meg a gyárat. Cynthia épp ekkor szállt ki egy almazöld, kétszemélyes autóból. Elég szépen kereshet, ha ezt megengedi magának, dehát én sem panaszkodhatom majd a fizetésemre. A szerződésemben szereplő összeg nagyon sok mindenre elegendő: Rosalie szülinapjának megünneplésére ( ha kicsit késve is), néhány új ruhára és játékra, és nem utolsó sorban az elmaradott lakbérek és számlák kifizetésére. A változás már most érezhető a mindennapjaimban. Végre sikerült jó útra terelődnőm, tisztességes munkám van és találtam Cynthia személyében egy barátnőt. Vele szemben kicsit bizonytalan voltam, mint ahogy azzal szemben is, hogy számomra ez a legmegfelelőbb munka. Rengeteg ember közt dolgozom, árgus szemekkel néznek rám és ez egy idő után frusztráló tud lenni. Eddig szürke kisegérként éltem, a magam kis zúgában, követő pillantások hiányában. Idő kell, míg mindezeket megszokom.

   Cynthiával egymásra pillantottunk, egyszerre integettünk és úgy gondoltam, hogy megvárom a hátsó bejáratnál. Szinte repült felém, szeleburdiságával sikerült egy mosolyot csalnia arcomra.

-Szia csajszi!-ölelt meg nevetve.

-Jó reggelt.

-Olyan fanyar hangulatban vagy. Történt valami?- faggatózott.

Rossz a kedvem?  Csodálkozik ezen? Ezer meg ezer teher nyomja a vállam és akkor a lelkiismeretem még nem is említettem. Nincs okom repesni a boldogságtól. Bár Cynthia elért valami olyat, ami az utóbbi években csak nagy ritkán történik meg velem: mosolyogtam. Igaz, egy pár másodperc erejéig csak. Értékelnem kell ezt a pillanatot és a lány barátságát, kedvességét. Sosem tudhatom, mikor lesz szükségem egy barát tanácsára, támogatására. A szomszédok mindig a szememre vetik, hogy magamnak való vagyok, hogy mellettem sose nem lesz senki. Igazuk van, a gyermekkori események és Dániel tette alaposan rányomták a bélyegüket az életemre és a személyiségemre. De most végre van munkám és szeretném felverekedni magam a csőd mélyéről. Bizonyítani akarok! Hogy kinek? És mit? Az összeesküvést gyártó szomszédaimnak, hogy tudok én példás édesanya is lenni, csak a megfelelő körülményeket kell mindehez megteremteni.

-Sajnos túl sok minden történt.- válaszoltam szemlesütve. Most még barátkozik velem, de mi lesz, ha megtudja, hogy ki is vagyok valójában?

   A kiszolgálószemélyzet közül mi voltunk az elsők, kik munkába álltunk. Nemsokára megérkezett a pékség teherautója, lepakoltuk a frissen sütött cipókat, kifliket. Úgy látszik a mai napon sem számíthatunk túlzottan sok segítségre, ugyanis az összes kosarat 4 fordulóval tudtuk csak becipekedni. Ma svédasztalos reggeli volt soron, összetoltunk pár asztalt, lefedtük őket egy fehér terítővel, majd rápakoltuk a tányérokat, poharakat, csészéket és evőeszközöket. Kancsókba öntöttük a kávét, a három ízesítésű teát és limonádét. A maradék helyre pedig odahelyeztük a felvágottakkal, sajtokkal és zöldségekkel megpakolt tálcákat és a felszeletelt kenyeret. Mire végeztünk mindennel, csikorogtak a márványkövön a székek, kezdetét vette a reggelizés. Pont kapóra jött a svédasztalos megoldás, a tegnapi incidens után semmi kedvem nem volt összefutni Gavinnel. Egyre inkább emésztem magam azért, amiért elfogadtam ajánlatát, miszerint találkozzunk valahol. Mint egy eszetlen kis csitri, leültem egy idegen férfivel sütizni. Már csak az kellett volna, hogy bővebben meséljek magamról. Akkor aztán leshettem volna magam…

-Gyere, együnk valamit mi is.- húzott ki a konyhában egy széket nekem Cynthia és ételt pakolt elém.

-A szerződés egyik bekezdésében nem az szerepel, hogy mi csak a szünetek végén ehetünk?

-Ők is esznek.- bökött a hátunknál ülő lánycsapatokra. Egy csoportba átlagosan 3-4 lány tartozott, mindenkinek  megvolt a maga “bandája”. Teljesen kirekesztettnek éreztük magunkat Cynthiával. - Az a szabály csak akkor érvényes, mikor mi kell felszolgáljunk. Mivel most saját maguk szedik az ételeket, van lehetőségünk pár nyugis percre és harapni valamit.

    Míg az ebéd a konyhában főtt, volt időnk kicsit lazulni. Beültünk a pult mögé és egy forrócsoki mellett beszélgetni kezdtünk.

-Mivel töltötted a tegnapi szabadnapod?- kezdeményezte a traccspartit barátnőm.

-Reggel játszottam egy kicsit Rosalieval, de délelőtt belevetettem magam a házimunka rengetegébe.- ezután elég furcsán kezdett méregetni. Mintha valami rosszat mondtam volna.

-Aham. –bólogatott. - Ezeken kívül azt hiszem van egyébb említésre méltó történés is.

-Mire célzol?- értetlenkedtem.

-Szóval azt akarod mondani, hogy nem igaz a pletyka, miszerint tegnap este Gavinnel vacsoráztál?

-Te mégis honnan tudsz erről? - kérdeztem vissza azonnal, tágra nyílt szemekkel.

-Ez nem lényeges!- legyintett. - Arra válaszolj, hogy együtt vacsoráztatok-e vagy sem?—lovagolt tovább a témán. Egyre jobban kezdett fogyni a türelme, ezt mutatta az is, hogy ujjaival dobolt a pulton. A zselés körmei csak úgy csattogtak a lakkozott felületen.

-Igen, igaz a pletyka. Együtt töltöttük a délután egy részét, de nem vacsora céljából, hanem csak egy sima sütizésről van szó.

-Az szerintem tök mindegy. A hangsúly úgy is azon van, hogy együtt voltatok. És milyen volt? Csak nem jártok?- vigyorgott sunyin.

-Micsoda? Járni? Mi ketten? SOHA! És valóban tudni akarod, hogy milyen volt? Szörnyű!- fakadtam ki.

-Dehát miért lett volna szörnyű? Gavin nagyon rendes srác, mindenki őt akarja.- rázni kezdte a feját, nem akart sehogy sem hinni nekem.

-Eleinte én is rendesnek láttam, ezért ültem le vele beszélgetni. Mikor meghallotta, hogy van egy lányom, akkor rögtön kimutatta a foga fehérjét. Azonnal azt feltételezte, hogy van valakim és pofátlan módon még felelelősségre is volt, hogy miért nem szóltam arról már az első pillanatban, hogy párkapcsolatban élek. Elég lekezelő volt velem.- hajtottam le a fejem szomorúan. Mindig én kell legyek az, aki sérül és szenved. Csupán egy jó barátot akartam szerezni, de úgy látszik nekem a sors már ezt is megtiltja. Azt hiszem az a szófordulat, hogy fiú-lány barátság, nálam nem létezik.

-Megértem Gavint, de persze a te fellángolásod is. Az ember azt hinné, hogyha egy nőnek gyereke van, akkor biztos megtalálta élete párját. Ez lenne az ideális.

-Ja. Csak nem az én életemben. Számomra mindig az jelenti az ideálisat, ami másoknak nem éppen az. De én már csak ilyen kis különc vagyok.- húztam vállat.

-Ezt kifejtenéd bővebben?- ragadt le most ennél a témánál.

-Míg egyes nők számára az az ideális, hogy 25-26 évesen szüljenek, nekem 20 évesen kellett életet adnom egy gyermeknek. Más nők eszeveszetten keresik a boldogságot egy férfi mellett, addig én kerülöm őket jó messzire. Vagyis inkább kerülném. Megint sikerült a legrosszabb fajtába belebotlanom. Ez is mutatja, hogy mekkora egy szerencsétlenség vagyok.- hergeltem magam.

-Hailey, egyáltalán nem vagy az. Tudom, hogy fájt a tegnapi viselkedése, de ő alapból nem egy rosszindulatú srác. Nem kéne egy ilyen kis félreértés miatt így ítélkezned felette. Belátom, hogy hibázott, de biztos vagyok abban, hogy nem akart fájdalmat okozni neked. Hidd el.

-Nem tudom, hogy mit hidjek.- ráztam a fejem tanácstalanul.- Túl sok emberben bíztam már meg, s ezek miatt mindig kellemetlenségek adódtak. Kívülről Dániel is igazi férfinak tűnt. Teljes mértékben megbíztam benne, odaadtam magam testestől-lelkestől, szinte tálcán kínáltam azt, amivel akkor rendelkeztem, ő mégsem tudta ezt igazán értékelni. Alaposan elbánt velem, romokba döntötte az egész életem, kidobott, akárcsak egy használhatatlan, mocskos rongyot.- soroltam a könnyeimet nyelve. Miatta kellett ilyen mélyre süllyednem! Gyűlölöm őt! Kifejezni sem tudom, hogy mennyire.

-Ő csak egy férfi a sok közül, számtalan kivétel rohangál körülötted. Nem szabad előítéleteket gyártani. Főleg nem Gavinnel szemben. Közel 1,5 éve dolgozom itt, ismerem jól a srácot. Nem bűnös lélek, egy szelíd madár, sosem szólalkozott össze senkivel sem. Példát mutat, kíváló munkaerő. Soroljam még?

Ráztam a fejem, hiszen eleget hallottam. Túlságosan is eleget. Makacs természetem van, s ezektől a jelzőktől még nem fogom másképp látni a világot, sőt, mégcsak szerelembe se fogok esni. A szerelem csak egy sajnálnivaló érzés, mely nyomorúlttá teszi az embert. Ezt sikerült megtanulnom az évek során.

-És mi lesz most veletek?

-Velünk? Eddig sem voltunk együtt és nem is leszünk sohasem.- szögeztem le.

-Úgy értem, hogy nem próbálod rendezni vele a dolgokat? Legalább tisztázzátok ezt a kis félreértést, ne legyetek haragban.

-Cynthia, hát nem érted? Nem akarok tőle semmit sem! És mivel nem akarok tőle semmit sem, nincs értelme annak, hogy rendezzük a sorainkat. Nem fogok sem letérdelni, se magyarázkodni.

-Neki kellene bocsánatot kérnie ez tény, de ez csak akkor valósulna meg, ha újra találkozznátok. Talán el kellene hívnia újból.

Rosszalló pillantásokat vetettem rá.

-Oh nem hinném, hogy erre sor kerülne, ugyanis nem akarom, hogy újból elhívjon engem valahová! És biztos vagyok abban, hogy már rég túltette magát a történteken.

-Óriásit tévedsz, ugyanis most is téged bámul.

Balra fordítottam a fejem és ő tényleg ott állt a büfé végében. Engem nézett valóban, hezitált, mert nem mert idejönni hozzám. De jobban is tette. Gyorsan  berohantam a konyhába, hogy lefoglaljam magam.

-Gavin rád vár!- követett Cynthia és akaratosan húzni kezdett.

-Nem érdekel! Mondd meg neki, hogy dolgom van, nem érek rá!

-Jólvan. Most az egyszer falazok neked, de nehogy azt hidd, hogy ebből rendszert fogok csinálni. Ez a ti problémátok, nektek kell megoldanotok. És különben is, örökké nem bújkálhatsz.

   Sajnos ebben igaza van. Tulajdonképpen itt a baj, hogy egy gyárban dolgozunk, a szünetekben egy légtérben tartózkodunk, lehetetlen, hogy ne botlodjunk egymásba valahol, valamikor. De legalább a mai napon ne találkozzak vele, mikor még élénken élnek bennem a történtek.

****

   Szombat estére sikerült programot csinálnom magamnak: Cynthia szeretett volna- hogy szavaival éljek- “egy csajos estét tartani.” Nála ez nem takar mást, mint vacsorázást, beszélgetést és, ha még jut idő, akkor filmezést. Persze ennek a kis összejövetelnek nem ezek lesznek az egyetlen valós okai. Szeretne jobban betekintést nyerni az életembe és persze rá akar venni arra, hogy mindenképp adjak még egy utolsó esélyt Gavinnek. És ez nem igazán van ínyemre. Rosaliet is vinnem kell magammal, ami persze nincs ellenemre, jót tesz neki is egy kis kimozdulás, kikapcsolódás és megismerkedik Cynthiával, egy aranyos, jószívű lánnyal. Aki mondjuk az én ellentétem. Ő belemenős, temperamentumos, kissé szabad szájú és szeleburdi, én meg…visszafogott, magamnak való és… talán hagyjuk inkább ezt most.

-Sziaaaasztoook!- üdvözölt minket fülig érő mosollyal. Kaptam két cuppanós puszit, majd leguggolt kislányomhoz. Szinte örökölte tőlem a félénkséget, a lábaim mögé bújt és görcsösen kapaszkodott a kabátom szegélyébe.- Szia Rosalie. Én édesanyád kollégája és barátnője vagyok. De szólíts csak Cyinthiának.

-Csókolom.- szólalt meg megszeppenve. Lefejtettem ujjacskáit a kabátomról, megsimogattam buksiját bíztatóan és végre tett egy lépést előrébb.

-Tegezz nyugodtan, nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy csókolomot köszönjenek nekem.- bíztatta Rosaliet.

   Cynthia vacsorája mennyeire sikeredett. Ezt az mutatja, hogy Rose lelkesen kanalazta a levest, de még nagyobb lelkesedéssel fogyasztotta a  péksüteményt. Csak akkor ehet ilyen finomságot, mikor Mrs. Smith csönget át hozzánk egy tálca édességgel, vagy hív meg minket magához, sütizésre. Finomságokat készíteni kedvem és időm volna, viszont pénz és hozzávaló alapanyag már kevésbé. Ahhogy erre gondoltam, kicsordult egy könnycsepp. Majd mégegy.

-Anyuci. Mi a baj?- mászott le a székről kislányom és felém szökdelt. Nem volt elég bátorságom elmondani, hogy miatta sírok. A szívem majd kettéhasad Érte. Mikor megtudtam, hogy áldott állapotban vagyok, nem gondoltam, hogy ennyit kell majd nélkülöznünk. Nem ilyen életet akartam szánni neki.

-Rosalie, mit szólnál, ha bemennél a szobámba és néznél valami mesét?- térdelt elé Cynthia.- Szeretnék édesanyáddal váltani pár szót, négyszemközt.

-Jóóó!- bólogatott és szaladt is a szoba irányába.

-Hailey. - szólított lágyan egyetlen barátnőm. – Mióta együtt dolgozunk nem láttam mást a szemeidben, csak gyötrelmet, szomorúságot. Szeretném, ha megbíznál bennem és könnyítenél egy kicsit a lelkeden.

    Eddig mindenkiben csak a rossz akarómat láttam, de Cynthia… ő más. Egy távoli, angyalinak tűnő hang azt suttogja, hogy benne nyugodtan megbízhatok. Ha nem beszélek valakivel most rögtön, akkor érzéseim szerint darabokra fogok hullani ebben a percben! Kockáztatok, a megnyílásommal a barátságunkat viszem a vásárra.

-Csapnivaló anya vagyok! Nem tudom megadni Rosalienak azt, amire istenigazából vágyik. Szinte alig vagyok vele, a szomszéd házaspár nevelte. Nem is emlékszem, mikor tudott enni utoljára általam készített süteményt. Örülök, ha tejet és kenyeret tudok biztosítani a számára.- annyira belelendültem, hogy nem tudtam megállni.- A múltban valami olyasmit követtem el, ami miatt a szomszédaim döntő része megvet, kigúnyol. Félek, hogy a lányom sem fog másképpen reagálni, hogy ő is elfordul majd tőlem.- eléggé felkavaróan hatottak rám ezek a percek. A sírásom még intenzívebbé vállt.

-Hailey, te hallodd azt, hogy milyen sületlenségeket hordassz össze?- pirított rám.- Remek anya vagy, ez számomra nyilvánvaló. A mai világban nem könnyű egyedül eltartani és felnevelni egy gyermeket. De te mindezt tökéletesen csinálod. Rengeteg szeretetet és törődést kap tőled. Azt, hogy a gyermeked szeressen és tiszteljen nem azzal fogod elérni, hogy állandóan ajándékokkal halmozod el. Ez csak azt szülné, hogy elkényeztetett és hisztis lesz. Attól imád téged, hogy  biztonságot érez, ha veled van. Ha felnő, ezekért a dolgokért roppant hálás lesz neked.- amilyen bolondos természetű, olyannyira nagylelkű és szelíd. Seperc alatt képes azonosulni a fennálló helyzettel. Eddig még rendes volt velem, meglátjuk mi lesz most, ha megtudja, hogy valójában kivel van dolga.

-Biztos, hogy nem lesz hálás. Egy olyan nőre, mint én, sohasem fog felnézni. Akarod tudni miért?- hevesen bólogatott.- Szerinted melyik gyermek vágyik egy utcasarkon álló anyára? Merthogy én ezelőtt, jó pár évig a testemből éltem!- eleinte rázta a fejét hitetlenkedve, kikerekedett szemeket meresztett rám, szinte már hallottam, ahogy álla koppan a padlón.- A férfiak játékszere voltam, azért fizettek, hogy rajtam kiéljék vágyaikat. Nem akartam én idáig süllyedni, de más választásom nem volt. Kétségbeesetten kutakodtam normális munka után, de sehol sem akartak alkalmazni, mert érettségin kívül semmim sincs. A mai világban nehezen alkalmaznak valakit végzettséget igazoló diploma nélkül. Most, hogy mindezt tudod, biztosra veszem, hogy csalódtál bennem. Jogod van megvetni, elkerülni engem jó messzire, senki sem szeretne egy hozzám hasonló, olcsó kis nőcskével barátkozni.- felkaptam a kabátom és épp kiáltani akartam Rosalienak, hogy indulunk haza, mikor Cynthia elém állt és visszanyomott a székre.

-Senkinek nincs joga ahhoz, hogy szemrehányást tegyen. És ne aggódj, eszembe sem jutott, hogy megvesselek. Inkább sajnálniuk kellene téged és együttérzően segíteni rajtad. Nehéz helyzetben vagy és nem te vagy az egyetlen, aki a testéből élt. Ám a te helyzeted más. A kislányodért tetted ezt, neki akartál normális életkörülményt biztosítani.  Nem a legszebb mód a pénzkeresésre, de ez még mindig jobb, mintha eldobtad volna a saját gyereked. Más nő gondolkodás nélkül és semmi szívfájdalom nélkül otthagyta volna egy szemeteskuka mellett, de te nem vagy ennyire szívtelen. És ne feledd, a jelenlegi helyzetetekért az a rohadék okolható, aki elhagyott egy babával a pocakodban.

-Meg sem érdemlem a barátságod. A szenvedésen kívül semmit sem érdemlek meg. Mindenért én vagyok a hibás. Egy olyan férfihez akartam hozzáláncolni magam, akit sose szerettem. Egy valami vezérelt: egy boldog élet, mindegy, hogy ki mellett. Akartam magamnak egy férfit, aki oltalmaz és a tenyerén hordoz. Hát szépen beleestem a gödörbe.- a sírás újabb rohoma söpört át rajtam.

-Sírj csak Hailey, attól jobb lesz.- magához ölelt és a hátam simogatta. Libabőrössé válltam az egész helyzettől, jól estek a vígaszt nyujtó szavai, tényleg jobban éreztem magam attól, hogy kisírtam magam a vállán. Furcsa volt ez az egész pillanat, olyan, mintha  megtaláltam volna a testem és a lelkem másik felét.

-Szerintem itt a kellő alkalom, hogy helyrehozd a múltban vétett hibáid.

-Mire célzol ezzel?

-Arra, hogy adnod kell egy esélyt Gavinnek!

-Nem hiszem el, hogy már megint itt tartunk!- csattantam fel.

-Addig fogom rágni a fejed, míg be nem adod a derekad. Azt mondtad, hogy mindig is egy boldog életre vágytál. Akkor itt a lehetőség, hogy tegyél is ezért valamit. Gavin pont hozzád illik. Már nem csak te vagy egyedül, úgy értem, hogy nemcsak a saját érdekeid kell nézned, hanem a Rosaliét is.

-Edig is csak érte éltem, csak azért küzdöttem, hogy neki jó legyen.

-Akkor érte tedd meg azt, hogy tisztázod a helyzeted azzal a sráccal. Rosalie nem nőhet fel apa nélkül és te sem halhatsz meg úgy, hogy nem voltál szerelmes.

-És mi lesz, ha megtudja a múltam sötét foltjait? Gyűlölni fog. Te nem hallottad, milyen stílusban beszélt Dianaról. Szinte megvetette, csak úgy köpte a szavakat, mikor róla beszélt.

-Ne merészeld ahhoz a hárpiához hasonlítgatni magad!- förmedt rám.- Abban a nőben semmi tiszteletre méltó nincs, egy pénzéhes kis szuka! A háta mögött a szerelők is kigúnyolják, egymásnak dobják, mint egy olcsó gumibabát. Te viszont más vagy Hailey. A srácok bomlanak érted, szinte hajbakapnak, mindegyikőjük azt akarja, hogy te szolgáld ki.- nevetett.- Nem veszítessz semmit sem azzal, ha jobban megismered. Ha esélyt adsz, meglátod nem fogod megbánni.

   Rendesen összezavarodtam ezen beszélgetés után. Nem tudom mihez fogjak, az eszem és a szívem ismét ellentétes információkat sugall. Minden könnyebben menne, ha Édesanyám élne…