29.rész

Sziasztok!

Mint ahogy azt ígértem, meg is érkezett a következő rész. Jómagam már nagyon vártam, hogy megoszthassam veletek ezt a fejezetet. Immár mondhatom, hogy nemcsak Hailey és Seb, valamint Heikki és Cynthia életébe kapunk betekintést, hanem ezzel a fejezettel újabb két ember között kezd valami kialakulni. A monacoi hétvégét öleli fel ez a rész, melynek megírásához sokat segített a tavaly júliusban eltöltött pár nap Budapesten és a Hungaroringen. Miután az ember a helyszínen is megtapasztalhatja, milyen is egy F1-es hétvége, sokkal könnyebb mesélni magáról az F1ről, a pilótákról.

Köszönöm azoknak az embereknek, akik eddig szavaztak,akik még nem tették meg, azoknak ajánlom a figyelmébe, hogy még megtehetik. :)

Kellemes időtöltést kívánok nektek! :)

Reny

A legutolsó utáni pillanatban sikerült felszállnom a Nizza felé induló gépre. Chloé ki is használta, hogy kettőnk közül ő szállt fel először és le is foglalta magának az ablakhoz eső helyet. Már vasárnap este kikönyörögte, had ülhessen az ablakhoz, hisz látni akarja a felhőket és a miniben feltűnő épületeket. Fáradt tekintettel, fejben még a búcsúzás pillanataival ültem le a helyemre.

-Minden rendben?- fürkészte arcom.

-Fogjuk rá.- sóhajtottam, miközben becsatoltam az övet.

-Hailey, ennek a pillanatnak is el kellett jönnie egyszer. Rosalie már 4 éves, kész nagylány és bizonyos szituációkban lassan önállósulnia kell. Nem lehetsz mellette a nap 24 órájában és el kell fogadnia, hogy a csodaszép anyukájának is kell pár nap, amit a szerelmével tölthet el.

-Így jobban belegondolva nem azért sír, amiért 5 napra elszakadunk egymástól. Érzi, hogy jó kezekben és biztonságban lesz. Én is nyugodt vagyok, hisz keresztanyád odafigyel majd rá és ott lesz Audrey is. Leginkább azért lett könnymaszatos az arca, mert nem látja Sebastiant. Akihez  Szó szerint ragaszkodik már. Kívülállóként el sem tudod képzelni, mekkora az egyettértés kettejük közt. És minél több időt töltenek együtt, annál fájóbb lesz Rosalie számára, mikor nem láthatja Sebastiant.

-Következő alkalommal majd jön Rosalie is. Seb biztosan kárpótolja majd azért, amiért most nem jöhetett el. Ismerve párod, beülteti majd a kicsit az autóba.- kuncogott.- Meglásd, hamar el fog telni ez a pár nap. Olyan lesz az egész, mint egy szempillantás: most még szerda reggel van, de veszel kétszer levegőt és már le is intik a futamot. És abban a pillanatban azt kívánnád, bárcsak az egész újra elkezdődne. Tapasztalatból mondom neked.

-Én is tanúsíthatom, hogy Seb mellett csak úgy repül az idő. Szerintem az a természetes, ha sokat gondolok majd arra, hogy a lányom mit csinálhat, de Sebastiannak megvan az a képessége, hogy eltereli a figyelmem egyes dolgokról és, ha valami hiányzik, azt azonnal pótolja. Akár egy szerelmes pillantással is.

    Most először gondolok bele igazán, hogy ez a pár nap mennyi izgalmat tartogat magában és, hogy mennyi értékkel gazdagodunk majd. Sebastiannal már minden momentmumot elterveztünk: van tervünk arra vonatkozóan, mit csinálunk majd esténként, vagy épp mihez kezdünk a pénteki szabad nappal. Persze barátnőmről sem feledkeztem meg, szervezzük beleéléssel az első találkozásukat a finnel.

-Igazán elárulhatnál valami konkrétat is a hétvégével kapcsolatban.- kérlelt boci szemekkel újfenn.

-Már mondtam, Seb nem avatott be pontosan engem sem. Ismered már őt, szeret szervezkedni. És ezúttal is mindezt úgy tette, hogy én nem tudtam róla.- próbáltam úgy beállítani a dolgokat, mintha haragudnék páromra.

-De még mindig nem jöttem rá arra, hogyan kerültem én a képbe!- továbbra is ezen a témán csüngött.

-Chloé, ezúttal is azt fogom mondani, amit tegnap, meg azelőtt: Seb egyik haverja- akinek még a nevét én sem tudom- tart valami bulit, amire Sebastian is hivatalos. Ő meg ügyesen kitalálta, hogy nélkülem nem jelenik meg és ragaszkodott ahhoz, hogy elutazzak Monacoba. És itt jöttel te a képbe:nem tudom, mihez kezdhetnék magammal, míg Seb körözget a pályán, ezért ketten elszórakozhatnánk. Amúgy is kész élvezet veled nézni a futamokat.- magyaráztam türelmesen, miközben igyekeztem a legfontosabb információkat eltitkolni.

-A szabadedzések amúgy sem kötik le a figyelmemet, így akár elmehetnénk múzeumba, város nézésre, vásárolni. Nem fogom tudni megállni, hogy ne térjek be a híres ruhatervezők butikjaiba.- sorolta lelkesedve azokat a tevékenységeket, amelyek általában fel vannak tüntetve a Hercegségbe érkező turisták listáján. Magamban jól szórakoztam barátnőmön. Még csak nem is sejti, mi vár rá. Ha tervünk beválik, Chloé turista énje percek alatt el fog tűnni és ebből fakadóan a pályán történő dolgok, de legnkább Kimi érdekesebb lesz a számára. Sebastiannal igyekeztünk megtartani egy reális gondolkodásmódot: Kimi nem az a személy, aki betér egy zsúfolt étterembe, hogy emberekkel ismerkedjen, nem fog Monaco utcáin megjelenni egy vadidegen nővel. Éppen ezért már azzal is elégedettek leszünk, ha a bemutatás jól fog elsülni és minimális mértékben Kiminek szimpatikus lesz Chloé.

-Persze nem akarlak elszakítani Sebtől. Megértem, ha a szabad perceket inkább vele szeretnéd eltölteni.- szomorúság költözött szemeibe, amit azzal próbált eltitkolni előlem, hogy huzamosabb ideig az ablakon bámult kifelé.

-Jajj Chloé!- sóhajtottam.- Úgy is csak este tudok majd együtt lenni vele, mert napközben ideje sem lesz rám. Addig meg együtt felfedezzük Monaco szépségeit.

   Nizzában szálltunk le és miután megkerestük a csomagjainkat, magindultunk arra a helyre, ahol az a valaki fog várni minket, akit Seb küld elénk. Egy ideig sodródtunk a tömeggel, arra mentünk, amerre a többiek, majd biztonsági őröket is megkérdeztünk, akik útba igazítottak minket. Jobbra, majd balra fordultunk, miközben folyamatosan rohanó emberekbe botlottunk, akik igyekeztek nem lekésni a járataikat.

-Biztos jó helyen járunk?- járatta a tekintetét rémülten Chloé.

-Seb azt mondtam hogy itt várjuk meg azt a valakit.

-Leírást legalább adott arról a valakiről?

-Még ő sem tudta pontosan, kit küld majd elénk, de azzal megnyugtatott, hogy könnyen felismerjük majd, mert a vörös bika logó valamilyen módban rajta lesz a ruháján.

Nagyjából 5 percig vártuk az illetőt türelmetlenül, kezdett az az érzésem támadni, hogy elfeledkeztek rólunk, aztán rohamléptekkel érkezett meg egy karcsú, szőke hajú és Red Bull-os blúzt viselő hölgy.

-Britta, itt vagyunk!- integetett neki Chloé. Régi ismerősökhöz híven köszöntötték egymást. Majd nekem is bemutatkozott: -Britta Roeske, Sebastian sajtószóvívője.

-Hailey Roberts.

- Örülök, hogy végre megismerhetem azt a lányt, akiről Seb csak jókat mond. Van, hogy be nem áll a szája és csak téged emleget órákon át.

-Seb rólad is csak szépeket mondott. Mindig úgy emleget, mint a harmadik nővérét. És végre köszönetet tudok mondani azért a vacsoráért, ami hatalmas lendületet adott arra, hogy bevalljuk egymásnak az érzéseinket.

-Igazán semmiség az egész.- legyintett szerényen.- De induljunk lassan, vár minket Monaco.- terelgetett előre.

   Az autó már várt minket és a sofőr is készen állt, hogy elfurikázzon minket Monacoba. Britta beült közénk, a hátsó ülésre.

-Sebastian?- érdeklődtem párom után, ahogy elindultunk.

-Éppen pályabejáráson van. Nem talált olyan személyt, aki el tudott volna jönni értetek, ezért maradtam én. Nem igazán lenne szabad most itt lennem, rengeteg a dolgom a délutáni média események miatt, de Sebastiannak fizikai képtelenség nemet mondani valamire…

-Tudom, miről beszélsz.- nevettem és legbelül együtt éreztem vele.

Nem igazán volt lehetőségünk tovább társalogni, mert folyton a határidőnaplót böngészte, melybe fel voltak jegyezve Sebastian interjúi, megjelenései.

-Jól látom, hogy Ogierrel lesz közös PR eseménye?- bökött érdeklődve Chloé az egyik rubrikára.

-Igen. Ogier csapatát, a Citröent is az osztrák eneregiaital gyártó cég szponzorizálja. És arra gondoltunk, közelebb hozzuk a Forma-1-et a rallyhoz. Próbáljuk ezt a sportágat is úgymond“reklámozni”. Ogier beül majd Seb autójába, készül néhány kép, pár interjú. Ez amolyan reklámfogás.- magyarázta Britta. Kérdőn pillantottam Chloéra. Meglepett, hogy ennyire informált más sportágakról is.

-Sebastian Ogierről van szó. Rally pilóta, annak idején egy csapatban versenyeztek Kimivel.-válaszolt a gondolatban feltett kérdésemre.

-Kimivel?! Aham!- világosodtam meg.- Nincs több kérdésem.- vigyorogtam.

Az elkövetkező percekben Britta folyamatosan a telefonján csüngött. Ide-oda lapozott a kis füzetecskében szabad hely, időpont után kutatva, amikor Seb éppen elérhető lenne egy-egy rövidebb interjú céljából, de a hívó fél sokszor csak elutasító választ kapott. Elszörnyedtem a következő hónapi programját átfutva. Szinte minden napra jutott valami: fotózás, interjú, reklámfilm forgatás. Az ember azt gondolja, hogy ezek a srácok csak beülnek az auójukba és vezetnek. De a versenyzés az életükben sokszor csak másodlagos vagy akár harmadlagos dolog. Folyamatosan edzeniük kell, ügyelnük kell arra, mit és mikor esznek. A mindennapjaikat a Forma-1-hez igazítják. A szabadabb napjaikban is a szponzori követelményeknek tesznek eleget. A soron következő Kanadai Nagydíj előtt szinte minden nap dolga lesz, így fel kell készülnünk arra, hogy 2-3 hétig nem igazán fogunk találkozni.

-Erről sem Sebastian, sem én nem vagyok hajlandó nyilatkozni! Sem most, sem pedig a későbbiekben!- dühösen zárt le egy újabb beszélgetést.- A hétvége még igazából el sem kezdődött, de ezek már most kiakasztanak!- a halántékát kezdte el masszírozni.- Napvilágot látott egy amatőr kép, rajta Sebastian, aki egy nő kezét fogja. A te arcod nem látszik tisztán mert szerencsére elég rossz minőségű a kép, de abban biztosak, hogy az a nő nem Hanna.

Mélyeket sóhajtottam, miközben párom szavai visszhangzattak a fülemben:” Édesem, nem kell aggódnod emiatt. Túl esünk ezen és a következő futamon már nem leszel olyan érdekes a számukra.”

-Azzal, hogy most –szinte a semmiből- megjelensz, nagy port fogsz kavarni. Mindenki úgy tudja, hogy Seb még Hannaval van együtt. Az egyik legrosszabb időpontot választottátok, hogy nyilvánosságra hozzátok a kapcsolatotokat. A monacoi futamot követik figyelemmel a legtöbben, a világ összes pontjáról érkeznek ide fotósok, riporterek. Megígértem Sebnek, hogy óvni foglak, míg ő vezet, vagy a mérnökeivel egyeztet, de csodát tenni én sem tudok! Kis területen, zsúfoltan vannak felépítve a motorhome-ok, a paddock pár lépésnyire van az aszfaltcsíktól, nehezebb bújkálni, mint bárhol máshol.- hadarta el egy szuszra.

-Britta, ne érezd kellemetlenül magad emiatt!- utasítottam nyugalomra, hisz halál feszült lett.- Köszönöm a segítőkészségedet ez ügyben, a türelmedet meg még inkább, de… ez a kettőnk harca Sebastiannal. Tudjuk, mi fog ránk várni, rengetegszer beszéltünk erről, minden egyes részletre kitérve. Úgy beszéltük meg, hogy ő kiáll a kamerák elé, bejelnti, hogy új kapcsolata van. Eggyütt kell megbírkóznunk ezzel a teherrel, mely mindkettőnk vállát nyomja. Azzal számolunk, hogy több száz kép készül majd rólam, róla, rólunk, most én jelképezem azt a bizonyos új játékot az oviban. A következő futamra majd jól lecsillapodnak a kedélyek. A Brit Nagydíjig az összes cikk és kép megjelenik és már senkit sem fog érdekelni az, ha feltűnök a boxban.

-Te biztos Hailey vagy?- meredt rám hitetlenkedve Chloé.- Az a Hailey, akit én megismertem február magasságában, az a sarki boltba nem ment le szívesen, nemhogy egy Forma-1-es futamra. Rettegtél kettesben lenni Sebastiannal, a lakásában is, nemhogy kézen fogva kiállj vele fotósok kíváncsi tekintete elé… Seb szó szerint kiverte belőled a makacsságot és a negatív világszemléletet.- hívta fel a figyelmem arra, amit jómagam is felfedeztem már.

-Nem akarok az lenni, aki visszahúzza Sebastiant. A leginkább azt kezdem élvezni ebben a pilótabarátnő dologban, hogy egyszerre mutathatom ki feléje a szeretetem és az érzéseim, ugyanakkor ezzel egyidejűleg szurkolhatok is neki. A szerető és a rájongó, a támasz státusza a legizgalmasabb az egészben. Nehéz ezt a kettőt összehangolni, viszont szétválasztani is bonyolult: tudnod kell, hogy mikor van rád süksége, mint pár, és mikor, mint fanatikus rajongó. De nem kell ezen görcsölnöm, Sebastian mellett minden olyan egyszerűnek tűnik. Még a változás is könnyebb, amire most rávettem magam. Kaptam egy embert, aki törődök velem, Rosalieval, aki ügyel a kapcsolatunkra és… meg akarom tartani magamnak Sebastiant és ezt az életet, amit most kaptam. Úgy érzem, ez egy második esély arra, hogy az eddig elkövetett hibáim jóvá tehessem.

   Beértünk Monacoba és az állunk a padlón kötött ki. Az autópálya, mely a városba vezet, a Földközi-tenger partjaitól nem messze húzódik. Chloé másodpercenként nyomta le a fényképező gombjait, az összes lehetséges pozícióból lefényképezte a távolba nyúló tengert, a nagy kékséget. Itt minden olyan másnak, elérhetetlennek tűnik. A közlekedési táblák, a fák, a kutyák, madarak is felkeltették a figyelmünket. Nem azért, mert nem láttunk még ilyeneket. Hanem azért, mert Monacoban nem láttuk még ezeket! És a Monaco szó itt a kulcsa mindennek! Egyebet nem csináltunk, csak a fejünket kapkodtuk jobbra és balra. Elsuhantunk a sok látnivaló mellett, de ezeknek a töredékét sikerült csak szemügyre vennünk. A Hercegség szívébe érve a kocsisor lépésekben haladt, a Forma-1-es futam készületei miatt egyes utakat lezárták, rendőrök irányították a forgalmat. Munkagépeket fedeztünk fel, melyek segítségével a rázóköveket rögzítették az aszfaltra, pár kanyarral arrébb szalagkorlátokat illesztettek szorosan egymáshoz. Javában folyt a munka, a lázas készülődés a közönség igényeinek kielégítésére. Mindenki izgalmas futamot szeretne látni.

-Nekem nagyjából  30 perc múlva vissza kell mennem a pályára, Seb rám kötötte, hogy titeket is vigyelek ki.- nézett órájára Britta, miközben beléptünk a szállodába.- Átveszitek a szobátokat, frissítsetek magatokon és találkozzunk itt lenn, mondjuk 15-20 perc múlva.- kaptunk utasítást.

   Kicsit várnunk kellett, míg készhez kaptuk a szobákhoz tartozó plasztik kártyákat. A recepciós pultnál egy fiatal pár ácsorgott, heves gesztikulálások közepette reklamáltak- ha jól hallottam a szoba tisztáságát kifogásolták-. Megragadtam az alkalmat és körbetekintettem: luxus, fényűzés, csillogás, monumentalitás, hatalmas tér. Néhány szó a rengeteg közül, mellyel a szálloda halját lehet jellemezni. A sarkokban bőrfoteleket helyeztek el, mellettük egy-egy cserép tujafa díszelgett. A mennyezetről egy több méter hosszúságú, tiszta aranyból készült csillár lógótt. Londínerek rohangáltak fel s alá, a vendégek bőröndjeit hurcolászták. A helység közepén elhelyeztek egy téglalap alakú üvegasztalt. Egy hatalmas, fából faragott váza állt rajta, benne egy hatalmas rózsacsokor. A recepciós pulttól nem messze egy női alakot formáló szobor töltötte be a teret, melyet egy kb. 6 éves kisfiú alaposan szemügyre is vett. A turisták percenként érkeztek, az előcsarnok pezsgett az élettől. A hotel előtt már szép kis csapat alakult ki: nyakukban a Forma-1-es jegy, kezeikben szurkolói sál, fényképező, jegyzettömb.

   Miután sikeresen megkaptuk a kulcsokat, siettünk a lifthez. Az utolsó pillanatban még csatlakozott hozzánk egy Williams-es szerelő. Britta után ő az első olyan ember, akivel összefutunk a Forma-1 berkeiből. Vállán fekete hátizsák, kezében telefon. Tekintetét végigjáratta rajtunk, Chloéval többször is egymás szemébe néztek. Legszívesebben előkaptam volna én is egy fényképezőt, hogy összeálljunk egy közös fotóra, de aztán észbe kaptam, hogy nem szurkolóként és turistaként érkeztem Monacoba! Minden új számomra, szörnyű nehéz lesz úgy sétálni a boxban vagy a paddockban, hogy nem csodálkozom rá semmire sem!

   Chloéval egymás melletti szobát kaptunk. Bár Britta nem említette, szinte sejtettem, hogy Sebastiannal közös lesz a szobánk. Az egyik sarokban ott hevert a bőröndje, a kisasztalon már töltődött a laptopja. Az ágyra hanyagul le volt lökve egy világoskék pullóver, amit merészeltem az orromhoz emelni, hogy beszívhassam azt az illatot, mely csak Rá volt jellemző. Épphogy kiélveztem a pár percig tartó magányt, Chloé úgy csörtetett be a szobába, mintha szellemeket látott volna. Egyenest az erkélyre szaladt ki, ahol visítozva ugrándozott. Követtem őt és mesébe illő látvány terült elém: szobánk a kikötőre nézett.

-Meg akartam bizonyosodni arról, hogy nemcsak elképzeltem ezt a látványt.- mesélte gyermeteg módon.- Nézd, látszik a pálya egyik kanyarja is.- mutatott az aszfaltcsíkra. Miután kigyönyörködtük magunkat és készült néhány fénykép is, Chloé eldőlt az ágyunkon, mint egy krumpliszsák.-Azért érdekes lesz ez a hétvége. Eljövök Monacoba, hogy Párom támogassam.- ami persze csak részben igaz, mert ide jövetelem fő célja az volt, hogy egyengessem egy kicsit a barátnőm magánéletét.- Erre mindent turista, meg rajongó szemmel látok.- nevettem a kialakult helyzeten.

-Hailey, szerintem már ismered annyira a kedves párod, hogy tudd, mikor melyik Haileyre van szüksége: a barátnőre, a támaszra, vagy a legnagyobb rajongójára.

-Ne feledd, Rosalie után a legnagyobb.- kotyogtam a mondókájába.

-Na igen! Kívülről fújják a pilóták meg a csapatok neveit Audreyval. Keresztanyu csak fogja a fejét, mikor ketten elkezdenek csacsogni a Forma-1-ről. Bezzeg az oviban megtanított dolgokat nem jegyzik meg ilyen hamar.- együtt nevettünk.- Szerintem élvezned kellene ezt a kis faramuci helyzetet. Itt vagy Sebastian párjaként, ez sok fiatal nőnek ad okot az irigységre: hires emberek közt mászkálhatsz, bármelyik pillanatban összefuthatsz egy Alonsoval, vagy egy Rosberggel, testközelből láthatod, ahogy a helyesebbnél helyesebb, izmos szerelők dolgoznak az autón. Nyugodtan kapd ki a kezemből a fényképezőt és készíts egy képet magadról Seb boxában, mert ez nem ciki. Egy cseppet sem. A Sutil barátnője, Jennifer is pózolt már talpig F1-es szerkóban. Sebastian egyenesen imádja azt, hogy a kedvese érdeklődik az iránt a közeg iránt, amelyben dolgozik. Nem akarom a múltat felbolygatni, de mikor Hanna legelőször futamon járt kinn, részt vett egy kerékcsere versenyen. Párod meséléséből tudom azt alátamasztani, hogy mindez nagyon jól esett neki. Őt ismerve az egész szerelő-gárdát bemutatja majd neked, csak győzd a sok nevet megjegyezni! De gyere, Britta már biztosan vár minket.- ragadott kézen.

   A pálya felé menet Britta “megajándékozott” minket egy-egy belépőkártyával, mellyel igazolni tudjuk, hogy van belépési jogunk. Méghozzá mindenhová. Az istállókat hátulról közelítettük meg. A boxutca elejét láthattuk egy pillanatra, ahol a kordonok előtt már emberek tolongtak. Nyomakodtak a jobb helyért, hisz mindenki testközelből szerette volna látni kedvenc csapatának garázsát. Megborzongtam arra a tudatra, hogy egyetlen autósport képes összehozni pár nap erejéig embereket, a világ különböző pontjairól. Az élet rendesen pörgött már, a tévés társaságok kiküldött riporterei anyagokat készítettek a paddockban futkározva. Chloé fényképezője egy pillanatra sem pihenhetett, az egekbe nyúló motorhome-okat fényképezte. A Lotus home-ja előtt időztünk a legtöbbet. Lábbujhegyen állva próbált bekukucskálni a sötétített ablak mögé, de csak önmagát láthatta viszont. Láttam rajta, hogy képes lenne órákig itt ácsorogni, kivárni, míg Kimi valahogy felbukkan, de az idő szorított minket. Kézen ragadtam, ő pedig duzzogva követett engem az 1-es számú autó garázsához. Ott mászkáltunk, ahova a médiában dolgozók számára a belépés tilos. Elhaladtunk Sebastian és Webber szobája előtt, így kötöttünk ki a boxban. A sötétkék Red Bull egy emelőn állt, körülötte szorgosan dolgoztak a szerelők és ebből a munkából Párom is kivette a részét. Lábujjhegyen állva, szinte derékig eltűnt a kocsiban, csavarhúzót tartva a kezében.

-Másodállásban szerelőként nyomod?- kuncogott Chloé, Sebhez intézve kérdését. Mindenki felkapta a tekintetét. Seb szokásához híven villantott egy 32 fogas vigyort, a szerelők a háttérben meg azonnal pusmogni kezdtek. Igencsak felkeltettük az érdeklődésük.

-Kicsilány!- magához ölelte a válláig érő barátnőm.- Egy kis plusz pénznek senki nem tud ellenállni.

Tekintetünk összefonódott. Lopta a távolságot, majd senkitől sem zavartatva megcsókolt.- Üdv a világomban, édes.- átkarolt és ő maga mutatta be legfontosabb embereket a boxban. Csak úgy zsongott a fejem a sok keresztnévtől. Jó hangulat uralkodott addig, míg megjelent a csapatfőnök. A kis csoport feloszlott, mindenkinek hirtelen dolga akadt. Egy kis feszültség keletkezett bennem, amit azzal próbáltam elfolytani, hogy a ruhám igazgattam.

-Ha ő Hailey, akkor lemegyek spárgába!- mutatott rám a férfi, közben Sebastianra egy minden tudó pillantást vetett.

-Nos, Christian az egy kicsit nehéz feladat lesz így, farmerben.- oldotta a feszültséget ő.- Amúgy igen, ő az.

-Christian Horner,a  csapatfőnök.- mutatkozott be.

-Hailey Roberts. Sebastian párja.- fogtam kezet vele és közben egyenesítettem a tartásomon.

-Valamint kis családunk és csapatunk ékes tagja. Mateschitz sokat említette az ön nevét. Rendkívüli módon meg van elégedve a mukájával.- áradozott picit rólam. Ami elnyerhette Sebastian tetszését. A nézéséből legalábbis ezt vettem ki.- Sajnos nem tudok több időt szentelni arra, hogy jobban megismerhessem önt, kisasszony, de kereshetünk egy alkalmat, mikor megejthetünk egy hosszabb beszélgetést.- Sebre néztem, pillantásával magadta az engedélyt, én pedig a főnökre nézve bólintottam.- Seb, ne felejtsd el a kötelező megjelenéseid.- szólt még oda, immár egy szigorú fönőkként. Ő távozott, Gavin pedig érkezett. A box túloldalára. Elnézést kértem a körülöttem lévőktől és odamentem hozzá. Meglepetten nézett rám.

-Szia Hailey.- szólalt meg. Kényszerűségből.

-Szia.-nyeltem egy hatalmasat.

-Látom ismerkedsz a csapattagokkal.- erőltetett egy mosolyt az arcára.

-Nos… Igen. Kezdem felfedezni azt a világot, mely Sebastiant veszi kürül. Nehéz helyzetben vagyok, hisz minden új a számomra és hajlamos vagyok bizonyos dolgokat rajongói szemmel szemlélni.

-Hamar belelendülsz majd.- reagált tömören.

-Gavin, fontos lenne tudnom, hogy neheztelsz-e rám, amiért Sebastiant választottam?!- tértem a témára.  És nem igazán értem, honnan let hirtelen bátorságom ehhez.

-Nyilván életem legnehezebb döntése volt lemondani rólad és Rosalieról. Mérlegeltem és… mellettem sosem lettél volna igazán boldog. Sosem érezhettem volna magaménak azt a fajta tiszta és önzetlen szerelmet, türelmet, tiszta tekintetet, amit Seb naponta megkap tőled. Rosalie engem nem kedvelt, nem fogadott volna el nevelőapjának. Sebastiant viszont igen! Ebben a történetben nem az a fontos, hogy velem mi van. Az én érzéseim mellékesek. Az a lényeg, hogy te hogyan érzel. És, mivel Sebastiant szereted, ezért ebbe nekem bele kell törődnöm. Az első pillanatban hibáztam, mert nem úgy viselkedtem veled, ahogy azt megérdemelted volna. És válaszolva a kérdésédre: nem neheztelek rád, Sebre sem és soha nem is fogok. Jogod van a boldogsághoz, mindegy, hogy kinek az oldalán.- itt ért véget a rövid és eléggé fura beszélgetésünk. Úgy érzem, nem haladtunk egy lépést sem előre. A csalódott tekintetét végig magamon éreztem. Szavaival ellent mondott tekintetének: rosszul viseli, hogy engem itt lát, Seb oldalán.

-Minden rendben, szépségem?- ölelt át hátulról Seb és puszit adott az arcomra. A box előtt felhúzott kordon előterében fotósok tömörültek és kattogtatták fényképezőjüket. Próbáltam ettől elvonatkoztatni.

-Igen, minden rendben.- tenyerem a hasamat ölelő kézfejére tettem.  Minden mozdulatunk meg lett örökítve.

 –Hogy állnak a készületek a holnap estére?

-Minden készen áll a holnapi feledhetetlen estére.-adott kielégítő választ. -Már alig várom, hogy lássam Chloé arcát, miközben kezet fog Kimivel.

-Gondolod, hogy pozitívan fog elsülni ez a hétvége és, hogy a finn érdeklődik majd iránta?

Szemeim hosszú ideig Chloén időztek, akit szinte körül rajongtak a szerelők.

-Bízzunk a legjobbakban. Kiminél sosem lehet tudni, de… ha mégsem venne minden pozitív irányt, akkor se csüggedjünk el, hisz akad itt bőven férfi, aki oda van Chloéért.

-Sajnálom, hogy el kell választanom titeket egymástól, de az újságírók türelmetlenkedve várnak rád Seb.-csalta el őt Britta.

   Míg párom az Ogier nevű srácot és a riportereket szórakoztatta, addig Chloéval beültünk a Red Bull motorhomejába és megebédeltünk. A desszertként választott gyümölcssalátát majszoltuk éppen, mikor Heikki csatlakozott hozzák. Letette elénk az asztalra Seb e hétvégi sisakját. Meglepetten forgattam körbe-körbe.

-Az egész paddock erre a sisakra kíváncsi. Az összes lehetséges szögből és pozícióból lefotózták már.

Valóban érdekes és… különleges darab volt. Alapszíne krém, pirossal rá volt festve a “Monaco” felirat, ami alatt egy szőke hajú nő mosolygott.

-Az a különlegessége, hogy hő hatására a nő meztelen lesz.- magyarázta, majd mindezt szemléltette is.

-Jézusom!-elszörnyedtem.- Nem tudom, ki ihlette meg Sebastiant.- barátaim paroncsoló szemeket meresztettek rám:” Pedig tudod te azt nagyon jól!”-Biztos, hogy nem én!-tiltakoztam.

-Hailey, te azt sosem tudhatod!-nevetett Chloé. –Kedves párodnak igazán élénk a fantáziája. Lehet pont az első kozös éjszakátok adott neki ötletet.- suttogta, hogy csak én hallhassam. Bezzeg az erre adott reakcióm elég szembetűnő volt.- Seb hétvégéről hétvégére megmutatja egyediségét a sisakfestésekben. Mindig olyasmit talál ki, ami másoknak még csak eszébe sem jutna. Tavaly, ha jól emlékszem Szingapúrban rukkolt elő az eddigi legvagányabb dizájnnal. Az egész sisak tele volt kis LED égővel, melyekbe mozgásérzékelő volt beépítve, mozgás hatására ezek a kis égők különböző színekben villogtak. Szóval ez semmi ahhoz képest!

Tágra nyílt szemekkel bámultam Chloéra. Annyira informált, hogy fel sem tudom venni vele a versenyt abban, hogy ki ismeri jobban Sebastiant. Szóval van még hova fejlődnöm a “Mennyire ismered a nagy szerelmed?” játékban. Heikki valahol Cynthiánál járhatott. Folyamatosan a telefonját nyomkodta.

-Hogy alakulnak a dolgok Cynthiával?- kiváncsiskodott barátnőm.

-Együtt vagyunk és voltaképp ennyi információval tudok szolgálni. Minden nap beszélünk, de ugye ez mégsem olyan, mintha egymással szembe ülnénk és… egymás kezét fognánk.

-Hiányzik, igaz?

-Nagyon.- szomoró sóhaj volt a válasz a kérdésemre.- Hülyék voltunk, rengeteg időt elvesztegettünk, amit amúgy hasznosan is eltölthettünk volna. És most ott állunk, hogy sírunk egymásnak a telefonba, hogy magányosak vagyunk, hogy együtt akarunk lenni a nap 24 órájában, hogy az összes elvesztegetett időt bepótoljuk.

-Heikki, a múlton rágódás rossz tanácsadó. Az én hibámból szenvedtünk mi is annyit Sebbel. Aztán rájöttünk, hogy a múlton nem lehet változtatni. Viszont az előttünk álló jövőt kedvünkre alakíthatjuk. Fiatalok vagytok, előttetek az élet.- dörzsöltem meg a hátát.- Rábeszélem Sebastiant, hogy adjon szabad napot neked. Én pedig szívesen helyettesítem Cynthiát, így is rengeteggel jövök neki. Szervezz egy romantikus estét, ezzel leveszed őt a lábáról. Egy vacsora nekünk is sokat segített Sebbel.- mosolyogtam bíztatóan. Ám ez a mosoly az arcomra fagyott, ahogy párom besétált a home-ba. Kimerült és meggyötört volt tekintete. Lerítt róla, hogy valami nem épp jól sült el. És van egy tippem arra vonatkozóan, hogy mi történt.

-Ne kímélj meg az igazságtól!-szorítottam meg a kezét.

-Rögtön az első kérdésük arra a képre vonatkozott, mely múlt hétvégén jelent meg. Én pedig semmit sem tagadtam le. Türelmesen elmagyaráztam, hogy szakítottam Hannaval, okot azonban nem adtam, Hannat is meg akartam kímélni. Ők persze ennyivel nem elégedtek meg, többet és többet akartak tudni rólad. Végül Britta állította le őket azzal, hogyha nem térnek rá a szakmai kérdésekre, akkor egész hétvégén nem kapnak nyilatkozatot tőlem. Amúgy nem volt különösebb gond. Csak fárasztó volt terelni a szót rólad.

-Seb, ha úgy érzed, hogy teher vagyok ezen a hétvégén a számodra, vagy hogyha nem tudsz majd teljesen koncentrálni, akkor kérlek szólj. Hazamegyek mindenféle harag és sértődöttség nélkül.-vetettem fel.

-Ne beszélj butaságokat!- pirított rám.-Te vagy a legjobb dopping a számomra. Ez volt az első és utolsó alkalom, hogy kettőnkről nyilatkoztam. Tudnak a létezésedről, ennél több meg amúgy sem tartozik rájuk. Én tudom kezelni ezeket a dolgokat, szóval miattam ne agódj.- bátran megcsókolt, hisz idebenn nem volt senki, akik lefilmezett volna minket.- És ne feledd, hogy nem hagyhatsz cserben sem engem, sem Chloét. Komoly feladatunk van erre a hétvégére.- súgta a fülembe.

*** Chloé szemszöge ***

   A monacoi “kirándulásunk” első reggele virradt ránk. És egyben a szabadedzések napja is. Reggel nem kellett annyira korán kelnünk, kellemesen, semmiféle sietség nélkül tudtam megreggelizni Hailey, Seb és Heikki társaságában. A többi pályákkal ellentétben itt nem okozott különösebb gondot a pályára való kijutás. Nem kellett félni attól-legikább Sebnek-, hogy esetleg elkésünk az első edzésről.

   Bár tavaly már jártam kinn futamon, ez mégis merőben más lesz. Nagy élmény számomra újra visszatérni a boxba és innen szurkolni Sebastiannak. Élőben, a helyszínről mindig más szemmel látja az ember a történéseket, az incidenseket. Rengeteg érdekes dolgot figyelhetsz meg, saját magad tapasztalhatod meg, hogy mennyire szoros is a hétvége beosztása. Ezeknek a srácoknak minden perc számít! A boxból kifele jövet elhaladt az összes pilóta a Red Bull garázsa előtt és ilyenkor tényleg nem számít, hogy ki halad el előtted. Sokszor kúszott a tekintetem barátnőmre, aki hozzám hasonlóan élvezte a dolgokat, melyek körülötte történnek. Érdeklődve figyelte, ahogy felteszik az abroncsokat az autóra, néma csendben, ragyogó arccal, csodálattal hallgatta az autóban dörömbölő motort. Seb autóba sem ült anélkül, hogy ne csókolta volna meg kedvesét. Kellemes, tanúlságos napon voltunk túl, még úgy is, hogy sem Seb, sem Kimi nem remekelt. Mind a két szabadedzésen 3-3 hely választotta el őket egymástól. Én kicsit szomorkásan tértem vissza este a hotelbe. Letelt egy újabb nap úgy, hogy nem futottam össze Kimivel és már csak 2 napom maradt: szombat és vasárnap, mivel a péntek szabad a pilóták számára.

   Kedvtelenül kezdtem el készüldőni a ma esti bulira, melyről semmit sem tudok. Nem tudom hol lesz, kik lesznek ott. Egyáltalán ki az a pasi, akiről csak annyit tudni, hogy Seb haverja és yachtja van? A yachtból ítélve biztos valami pénzes, elkényeztetett hapsiról lehet szó csak. Mert nem olcsó mulatság Monaco kikötőjében kikötni egy yachttal. Ráadásul pont F1 idején. Információhiányban küszködtem, ezért nem igazán tudtam, mit kell felvennem. És igazából túl sok választani való ruhám nem volt. Eleve olyan darabokat hoztam magammal, amik nem gyűrődnek, pár nadrágot, egy darab szoknyát és vagy 3 felsőt tuszkoltam a bőröndömbe. Ezért egy térdig érő farmer, egy fehér blúzt vettem fel, melynek ujja átlátszó, cipőnek pedig egy egyszerű barna topánkát választottam. 

Frizuraként csináltam egy körfonatot, a többi szabad tincset pedig pár csatal feltűztem. Felraktam egy enyhe sminket és lementem a halba, ahol már ott ácsorgott Seb és Hailey. Én picit túlöltözöttnek éreztem magam hozzájuk képest, ők nem rittyentették ki ennyire magukat. Seb megmaradt a laza stílusánál: sötétkék póló, kockás térdnadrág, fehér sportcipő.

-Szerintetek jó leszek így?- kérdeztem kétségbeesetten.

-Csodaszép vagy.- kaptam egy testvéri puszit Sebtől és elindultunk a monacoi estébe.

   Kellemes nyári szellő fújt az emberektől nyüzsgő Hercegségben. Én Seb és Hailey mögött kullogtam, oda követtem őket, ahová ők mentek. Az úti cél a kikötő volt, mely a szobám ablakából igen jól látszódott. Az erkélyen állva hosszú percekig csodáltam a kikötő fényeit, de… nem igazán tudtam betelni a látottakkal. A kikötő zsúfolt volt a yachtoknak köszönhetően, melyek a széltől a vízen ringatóztak. A stégen sétálgattunk és a sok fehér yacht közül kitűnt egy, melynek teste fekete volt, tetőszerkezete pedig fehér. A hátulján díszelgő fehér írást hunyorogva olvastam el. Egyre tisztábban tűnt fel előttem a hajó, mégis kétkedtem abban, amit láttam. Bizton állítom, hogy csak káprázik a szemem. Vagy annyira megszállott az a gondolat, hogy Kimivel talán összefuthatok, hogy már lépten-nyomon őt látom?

-Iceman.-olvastam össze újra a betűket.- Ez most valami vicc?- meredtem barátaimra, akik csak mosolyogtak.

-Nincs itt semmiféle vicc Chloé.- fogta meg kezem Seb.- Minden a valósághoz tartozik. Ma fog megtörténni mindaz, amire már oly rég óta vársz: találkozni fogsz Kimivel.

S, mint egy jól megrendezett hollywoodi filmben, az illető előbukkant a hajó kabinjából: Lotusos pólóban, fekete térdig érő melegítőnadrágban és papucsban. A maga laza stílusában. Pont úgy, ahogy megkedveltem! Kezében sörös üveg, szóval ebben sem hazudtolta meg magát.

-Szevasztok fiatalok.- Sebbel lepacsizott, barátnőmet megölelte, majd mikor engem is megajándékozott pillantásával, kőszoborrá változott. A sötétben szemei sarki csillagként világítottak. Zöldes-szürkés szemei rabul ejtettek. Tekintete jeges volt, mégis oly kedves. Hatásos első pillantás volt ez. Olyan pillanat, mely álmaimban még jó sokszor fog visszaköszönni!

-Kimi, bemutatom neked Chloét, akit már a húgommá fogadtam szinte. Chloé, ő itt Kimi, akit… nem is kell olyan nagyon bemutatnom őt neked.- terelt egy lépéssel közelebb a finnhez. Felém nyújtotta kezét, én pedig habozás nélkül, egy kissé hevesre sikeredett mozdulattal csúsztattam kezem az ő kezébe. A megszólalás nem igazán ment, bezzeg a fantáziám és a pozitív érzéseim egyre erőteljesebben ostromoltak. Ebben a percben ott tartottam, hogy sha nem akartam már elengedni férfias kezét! Sőt! Minél több testrészét akartam megérinteni! Nyújtott keze felfedte előttem az “Iceman” tetoválását. Órákig tudtam volna gyönyörködni eme mesterműben, és persze szívesen végighúztam volna ujjaim rajta. De mivel nem akartam, hogy Kimi azt higyje, hogy egy hibbant rajongóval van dolga, ezért lecsillapítottam magam és igyekeztem kultúráltan viselkedni. Kihúztam kezem, mire meg is lepődött, de aztán hamar túlesett ezen az állapoton.

-Gyertek, igyunk valamit.- fejével biccentett, s mi követtük őt. A két srác eltűnt valahová, Haileyvel pedig leültünk a fedélzeten levő asztal köré.

-Miért nem szóltál, hogy Kimi az a bizonyos barát?- vontam kérdőre suttogva.

-Mert meglepetést akartunk szerezni. Seb mindenképp látni akarta, hogyan reagálsz, mikor szembesülsz a finnel.

-Oké, a meglepi az tényleg megvolt, csak én közbe hülyét csináltam magamból! Nem igazán voltam felkészülve erre. A szívem majd kiugrik a helyéről, de mégsem visítozhatok örömömben, mert akkor rájönne, hogy rajongok érte és messzire menekülne tőlem.- hadartam el egy szuszra, aminek az lett a vége, hogy kapkodtam a levegő után.

-Oké, akkor most megnyugszol és élvezed ezt az estét. Nem tudom, Kiminek milyen a nő ideálja, de hogy folyamatosan téged nézett, az teljesen biztos! Azt hiszem betaláltál nála ezzel a szolíd eleganciával és természetességgel.

Nem tudtam erre mit válaszolni. Sosem engedtem, hogy az újságok befolyásoljanak Kimi személyét illetően, de ha arra gondolok, hogy milyen volt a felesége és, hogy milyen nőkkel volt már dolga, akkor semmi esélyt nem látok arra, hogy én felkeltsem az érdeklődését. Időközben visszatértek a srácok. A kezdeti feszültség hamar elillant belőlem, hisz megemésztettem azt, hogy kivel is vagyok egy hajón. Mértékkel fogyott a citromos sör a poharamból, s visszatértem a régi önmagamhoz, aki állandóan kíváncsi.

-Igazán találós a James Hunt-os sisak.-vetettem fel.

-Kösz. Kell tisztelegni valahogy a példaképek előtt.- mosolygott féloldalasan.

-Jól hallottam, hogy az FIA nem veszi jó néven ezt a tisztelgést?-hunyorított Seb.

-Ja. Csakhogy én szarok rá, hogy mi tetszik nekiek és mi nem. Cseszthetik, akkor se cserélem ki, vagy ragasztószallagozom le!- mérgelődött egy sort, majd jól meghúzta az üveget.- Amúgy, ha az enyém betiltják, akkor a tiédet is Seba. A te sisakod inkább pornófilmesre sikeredett, mint monacosra, vagy casinosra.

-Haha, nagyon vices vagy.- grimaszolt Seb.

Fogyott az alkohol-persze csak mértékkel-, ami azt eredményezte, hogy az este kezdett egyre jobb hangulatúvá vállni. Dolgozott az ital Kimiben is, s magát nem zavartatva alsónadrágra vetkőzött, így ült be a jakuzziba, hogy lehűtse magát. A jóból mi sem akaruk kivonni magunkat, de mivel nem készültünk fürdőzésre, ezért csak a lábunkat lógattuk a vízbe.

-Azért jó, hogy nem meztelenül ültél a medencébe, mint pár évvel ezelőtt.-emlékezett vissza Seb egy régebbi sztorira, még a rallys időszakából.

-Akkor csak férfiakkal voltam körülvéve, most nem lenne illendő, mert azzal megsérteném a szép hölgyeket.- tekintetével engem pásztázott, s ettől a fülem tövéig pirultam.-Akkor jól esett ökörködni egyet a srácokkal, meg fogyott is a sör a hordóból rendesen. A hülye fotósoknak meg ez tetszett, mint ahogy a pucér seggem is.- foglalta össze a történteket, mi meg a könnyeinket törölgetve nevettünk.

-Megjelent egy videó, úgy 10 évvel ezelőtt, ahogy leesel egy yachtról. Ez volt az a yacht?- kíváncsiskodtam.

-Nem, az az első yachtom volt.- válaszolt lényegre törően. Az összes cikinek mondható sztori felhozódott, ami Kimihez volt köthető. Másnak nem okoz kellemes perceket ezekre visszagondolni, de Kimi ebben is kilógott a sorból.  Sajátos életszemlélete van, magát az életet is egy nagy mókának, egy nagy kalandnak fogja fel, élvezi a hétköznapokat. S még a múltbéli, kissé ciki dolgokon is úgy tud szórakozni, mint ahogy más nem!

-Csajok, nagyon elhallgattatok, mondjatok valamit.- ösztönzött Seb a beszédre.

-1,2,3.- dobtam be egy ismert, tök régi Kimis aranyköpést.

-Szép dobás volt, kislány!- kacsintott rám Kimi.-Először vagytok kinn futamon?-kérdezte.

-Nem. Tavaly kinn voltam Németországban, de csak a futamon, amit együtt néztem Seb szüleivel, meg Fabiannal. De Monaco egyszerűen lenyőgöző, mint ahogy maga a Forma-1-es hétvége is.-magyaráztam.

-És te Hailey?- intézte ugyan ezt a kérdést barátnőmhöz, akit lefoglaltak gondolatai.

-Én is jártam már futamion, mint fotós, még a fősulis korszakomban. Ott ismertem meg a gyermekem apját.

Seb mintha érezte volna a kedvese hangjában a Rosalie utáni vágyakozást, így rögtön magához ölelte Haileyt.

-Ha visszaértünk a hotelbe, mindenképp beszélünk vele, jó?- erre a felvetésre Hailey mosolya is visszatért.

-Láttam a képeket, melyeket Hailey készített a pálya széléről. És mindenféle elfogultság nélkül mondom, hogy van tehetsége a fotózáshoz.- kanyarodtam vissza kicsit Hailey válaszára.

-És nekem meg sem mutattad még azokat a képeket!- Seb rögtön sértődöttnek mutatta magát.

-Biztos azért rejtegeti, mert szarul nézel ki rajtuk.- röhögött Kimi.

-Esküszöm, hogy egy szép nap még fejbe váglak egy hokiütővel!- a német forrt a dühtől, én meg nem titkoltam, hogy mennyire tetszik a kettejük műsora.

   Éjfél is elmúlt már, mikor elköszöntünk a finntől. Lehajtott fejjel kullogtam a barátaim után. Egyszer csak valaki megérintette a karom. Sikítottam egyet, mire Sebék hátrafordultak.

-Nem akartalak megijeszteni.- mentegetőzött a finn. Amint barátaim meggyőződtek arról, hogy csak Kimi ilyesztett meg, elégedetten mosolyogva, összekulcsolt ujakkal hagyták el a kikötőt. Kimi ujjai még mindig a karom ölelték. A vérem pezsegni kezdett az ereimben.

-Nagyon jól éreztem magam és ez nem az elfogyasztott pia miatt van.-tett rövid bevallást a mai estéről.

-Hát akkor mi miatt?-szaladt ki a kérdés a számon.

-Mert én… Chloé, nem vagyok jó az ilyesmiben, de.,.. szívesen megismételném veled ezt az estét. Vagy nem is tudom.- homlokát dörzsölte.- Össze tudunk futni holnap?- nyögte ki végre. “Naná, hogy igen”- ujjongtam, meg tapsikoltam a képzeletemben. Kontroll alatt tartottam magam és egy bólintás volt a válaszom.

-Megfelel, ha holnap reggel 10-kor itt találkozunk?

-Tökéletesen.

Ujjait lefejtette rólam és valami olyasmit tett, ami nem igazán rá vall: lehelletfinom puszit kaptam arcomra. Visszasiettem a hotelbe és út közben folyton a puszi helyét simogattam. Jómagam ilyesmit még sosem éreztem, így ennek úgy tudtam örülni, akárcsak a lottó főnyereménynek. Gyorsan bekopogtam barátaim ajtaján és már benn is voltam a szobájukban.

-Zavarok?- dobtam le magam az ágyra ezer wattos vigyor kíséretében.

-Számítana, ha azt mondanám, hogy igen?- dugta ki a fejét Seb a fürdőből. Én meg a nyelvem öltöttem rá. Aztán Hailey felé fordultam.

-Nem maradok sokáig, csak meg akartam köszönni a ma estét. Nem igazán tudok mást mondani, mert még mindig Kimi hatása alatt vagyok és…

-Sebnek köszönd, mert ő szervezte az egészet. Kimi akart nagy bulit csapni, és meghívott engem is, ekkor kapcsolt Seb, hogy ez lenne a tökéletes pillanat a bemutatásához. Én csak abban segítettem, hogy egyszer “véletlenül” kérdezősködni kezdtem Kimiről és muszáj volt elmondanom, hogy neked szimpatikus.

-Nem tudom, hogyan fog ez tovább alakulni, minden esetre holnap találkozok vele.-pislogtam zavartan.

-Egy randi.?-kérdezett rá lelkesen Hailey.

-Ami Kiminél nem sokat jelent.-sóhajtottam.

-Azt hiszem Sebbel elégedettek lehetünk, mert több történt, mint amire számítottunk. A kezdeti összehang megvan köztetek és ehhez társul egy kis vonzalom is.

Seb észrevétlenül lépett a hátam mögé és nyomott egy puszit a fejem búbjára.

-Nem repestem az ötlettől, hogy te és Kimi. De Hailey meggyőzött és mostanra örülni tudok a ma estén történteknek. De jó, ha most az elején leszögezem: ha egyszer is könnyeket hullatsz Kimi miatt, a saját kezemmel fogom megfolytani!

   Egész éjszaka forgolódtam, kattogott az agyam, mi fog történni. Itt a lehetőség, hogy személyesen megismerhessem Kimit, hogy kettesben legyek vele. Rengeteg kérdésem lenne hozzá, de nem akarom letámadni rögtön az elején. Reggel fél 8-kor már meguntam a folyamatos forgolódást és készülődni kezdtem. Meglepődtem azon, mikor Hailey 8 óra magasságában átjött hozzám. De jól esett a társasága, volt kinek félpercenként arról panaszkodnom, hogy nincs mit felvennem. Végül a vasárnapi futamra szánt maxi-ruhám vettem fel. Imádtam a fazonját, a virág mintázatát, pontosan illett egy kellemes pénteki naphoz, Monacoban.

-Észvesztően nézel ki.-állapította meg Hailey.- Lehet többet kellene futamokra járnod, mert teljesen kivirulsz. Csak úgy ragyogsz és ez biztosan Kiminek is szembeötlik majd.-készített néhány képet rólam és valóban szokatlan volt az, amit láttam magamon.

   A kikötőhöz menet még haraptam valamit. A stégen sétálgattam, élveztem a napsütést, és hogy a lenge szél játszadozik a hajammal és a ruhámmal. Elhaladtam a fekete yacht előtt és láttam, ahogy Kimi a fedélzeten ácsorog, kezében egy csésze és a végtelenségbe nyúló tengert kémleli. Egyszercsak lehajtotta a fejét és a halántékát masszírozta.

-Jelentős a macskajaj?- szóltam feléje.

-Mi?-rögtön felkapta a fejét.- Chloé?- kérdezte a nevem meglepetten. Talán elfelejtette, hogy tegnap este arra kért, hogy 10-kor találkozzunk itt? A reakciójából és az ápolatlan külsejéből ezt vettem ki.- Nagyon szép vagy.- mosolygott szelíden, miközben jött hozzám és újabb puszit kaptam tőle.

-Te viszont nem festessz valami jól.

-Hát rám fért volna még pár óra alvás, az száz. Úgy 10 perce keltem, nem volt időm elkészülni. De gyere csak be, ne ácsorogj idekinn, míg embert faragok magamból.

Körbe vezetett a szerénynek nem mondható yachton.

-Hűha.-nevettem el magam.-Ne haragudj a reakcióm miatt, de… valami káprázatos ez a yacht.

-Akor hagyok időt, hogy gyönyörködhess benne.-és ezzel eltűnt a fürdőben.

Úgy 15 percbe tellett, mire a yacht összes szépségét felfedeztem.

-Indulhatunk?-állt meg előttem Kimi, teljesen átfrissülve.

-Hát nem itt leszünk?-csodálkoztam rá a dologra.

-Ha jól sejtem először vagy itt Monacoban.-biccentettem.-Akkor itt az alkalom, hogy valaki körbevezessen.

Kimi, mint idegenvezető? Az ember nem gondolná, hogy ez a szerep jól áll neki!

-Nem veszélyes ez rád nézve? Készülhetnek képek…

-Épp ezért hoztalak egy olyan helyre, ahol el lehet bújni a nyilvánosság elől.- mutatott előre. Egy fekete kapuhoz közelítettünk, hatalmas betűk díszelegtek rajta: japán kert. Egy komplett mesebeli világban tartózkodtunk. Kacskaringós, ösvényes utakon sétálgattunk, különleges növényfajták között.  A különböző fák, melyek több színben pompáztak oxindús levegőt biztosítottak. Az emberben különleges érzések kelnek életre a zöld, a sárga, a rozsdaszínű leveleket látva. Egyik percben még a tavasz, a nyár zöld színeit élvezhettünk, aztán egyet léptünk és beléptünk az őszbe. Innen jól látszottak az épületek is, a hotelek, a tömbházak, Monaco szívében alakították ki ezt a csodálatos kis szigetet, mégis olyan ez, mintha nem is Monacoban lennénk, hanem egy teljesen más Univerzumban tartózkodnánk. Fehér, apró kavicsok sajátos kis utat alakítottak ki a víz sodrásához.  Leguggoltam a színes virágokhoz, bódító illatok áradtak, körül ölelve engem. Annyira élveztem a Kimi által kitalált programot, hogy észre sem vettem, de ujjaink egyszer csak összefonódtak. A tavaszi és őszi színkavalkád ámulatában érkeztünk el egy tavirózsákkal borított tóhoz. -Van kedved beülni oda?- biccentett fejével az egyik teaház felé. Bólogattam, így átsétáltunk egy pirosra festett hídacskán és máris a teaházban kötöttünk ki.

-Régóta követed végig a Forma-1-et?-kérdezte a velem szemben ülő finn.

-Mondhatni. Kicsike voltam még, mikor elkezdtem nézni.

-Gondolom Seb a kedvenced.

-Igen. De persze téged is bírlak. Sokszor kapom magam azon a közvetítést nézve, hogy hangosan kiabálom, hogy hajrá Kimi.-kuncogtam.-Remélem nem veszed ezt sértésnek.

-Egyáltalán nem. Jó, ha az embernek vannak rajongói.Már tegnap is észrevettem, mert csupa olyan dolgokat hoztál fel, amiket csak egy rajongó tudhat. Meg is lepődöm azon, hogy a szurkolók mennyit tudnak rólam. Sokszor még informáltabbak, mint én magam.-nevetett karcos hangon.-Amúgy fura, hogy Seb idáig eltitkolt téged.  Jó barátok vagyunk, mégsem említett téged.

-Engem nem említett neked, viszont én már rengeteget hallottam rólad.

-És olvastál is.- húzta el a száját.

-Ez igaz. De mint említettem az előbb, Seb sokat mesélt a baráti viszonyotokról és nem úgy ismertelek meg, mint ahogy az újságírók beállítanak téged. Igen, megjelent számtalan fotó az észvesztő bulijaidról, a mértéktelen ivásodról, de kinek hinnék, ha nem Sebnek, aki a legjobban ismer téged?

-Amúgy mi ez a “húgommá” fogadtalak dolog Sebnél?

Hosszasan meséltem neki a Sebastiannal való kapcsolatomról. Én csak mondtam és mondtam, ő pedig hallgatott.

-Te mindig ennyit beszélsz?

-Öööö… nem. Általában többet szoktam.- húztam vállat.- De, ha ez téged zavar…

-Nem zavar, mert már megszoktam. Sebanak sem áll be a szája egy percre sem.És úgy általában kivel szoktad nézni a futamokat?

-A kishúgommal, Audreyval és keresztanyám is néha kapcsolódik hozzánk.

-Keresztanyád is nekem szurkol?- élénkebb lett a hangja.

-Ő pártatlan. És nem mindig van ideje nézni a futamokat, gyakran dolgozik még vasárnap is.

-Értem. Akkor elég szoros kapcsolat lehet köztetek. Mármint… jó viszont ápoltok, vagy valami ilyesmi.-helyesbített.

-Jól látod a dolgokat. Keresztanyám egyben az édesanyám is.-kérdő pillantásokat vetett rám.- A szüleim elváltak, s nem sokkal később anyánál rákot diagnosztizáltak. Mivel kiskorú voltam, mikor az élet elválasztotta őt tőlem, ezért anya testvére lett a gyámom.

-Ez szomorú történet. Sajnálom, hogy rákérdeztem.-mentegetőzött.

-Nem tudhattad előre. Amúgy már nem érint olyan érzékenyen. Persze, vannak napok, mikor jobban hiányzik, de…megtanultam ezzel együtt élni.

Csend következett.  És ez nem az a fajta kínos csend. Mellette még szótlanul és tétlenül is hasznosan telt az idő, mert Ő maga töltött ki minden percet.

-Sétálunk még egy kicsit?- kérdezett rá. Felálltam, s így tudta, mi a válaszom. Kis dombokat másztunk meg, miközben folyamatosan beszélt. És nem egy vagy kétszavas tőmondatokban. Valószínűleg ma többet beszélt, mint egy hét alatt összevetve. Lültünk egy világosbarnára festett kis padra. Körülöttük színes viragok, mögöttünk pedig látszódott a tenger.

-És te mivel foglalkozol úgy általában?-érdeklődött a mindennapjaim felől.

-Még tanulok. Utolsó eves vagyok a főiskolán, ahol ápolónak tanulok.

-Szép hivatás. Édesanyád miatt választottad ezt, ugye?

-Részben igen. A másik ok pedig az, hogy szeretek emberekkel és gyerekekkel foglalkozni. Gondolom nem kell bemutatnom azt az érzést, mely akkor lép színre, mikor azt csinálod, amit szeretsz.

-Valóban nem. Kiváltságos dolog ez.

Beszélgetésünk itt ért véget, ugyanis csörgött a telefonja. Pár percig beszélgetett, ami után egy számomra szomorú hírt közölt: -Sajnos vissza kell mennünk, a főnököm hívott, hogy megbeszélés lesz.

Visszakísért a hotelig, majd telefonszámot cseréltünk. Én ezzel be is értem volna, de ő még tetőzte ezt.

-Chloé, várj!- állított meg.- Én… megint csak azt tudom mondani, hogy jó volt ez a pár óra. És… örülnék, ha lenne folytatása. A Kölyök említette, hogy jössz Silverstone-be is. Esetleg ott is leülhetnénk beszélgetni, vagy… vacsorázhatnánk kettesben, ha lesz kedved.

-Elfogadom a meghívásod. De most menj, nehogy elkéss a megbeszélésről.- indítottam útnak.

   A hétvége további részében nem futottam vele össze. Nem láttam a paddockban sem, csak a közvetítéseken. Seperc alatt telt el a hétvége, szomorúan cuccoltunk össze és mentünk haza. Hailey és Seb párosa örülhetett, mert a németnek összejött egy 2.hely, Kimi csak 10.lett. De nincs okom csalódottnak lenni, hisz találkoztam Kimivel, sokat beszélgettünk. És ezt még fokozni tudjuk majd pár hét múlva.