2014. június 29., vasárnap

21.rész

Sziasztok!
Sajnálom, hogy előbb nem tudtam hamarabb hozni a részt, pedig szerettem volna, egy kis frissítőként "tálalni" ebben a nagy melegben, és egy kis kikapcsolódásként feltenni azoknak, akik az érettségi tételekkel kelnek és fekszenek. De sajnos ember vagyok, akinek néha zűrös az élete, és akinek néha sok helyen kellene egyszerre lennie. Kárpótlásért pedig egy extra hosszú fejezetet hoztam Nektek, és a következő sem lesz rövidebb. :)
A sikeresen leérettségizőknek gratulálok, ügyesen vettétek az akadályokat, akik pedig jövőre fognak ezen túl esni, azoknak kellemes nyarat, élvezzétek ki!
Szeretnék minél több véleményt "begyűjteni" Tőletek ehhez a részhez, hisz arra készülök, hogy a nyári szünetben megírom az összes részt, hisz ősztől kezdem a 3. évem a fősulin, mely egyben az utolsó is, és ez azt jelenti, hogy nagyon bele kell húznom a tanulásba! 
Kellemes időtöltést a fejezethez! :)
Reny

Xxx Sebastian Vettel szemszöge Xxx
   Tegnap reggel óta, mióta csókkal búcsúztam el Haileytől, méterekkel a Föld felett lebegek! Mint egy szerelmes tini, mindent rózsaszínben látok. Mámorító ez az egész érzés, és azt kívánom, bárcsak sose múlna el. Furcsa ezt így kimondani, de akkor éreztem utoljára valami ehhez hasonlót, mikor gimnazista voltam, és épp az ex-barátnőm kegyeiért küzdöttem. Hosszú, tartalmas éveket töltöttünk el egymás társaságában, és még álmaimban sem gondoltam arra, hogy ezeket az érzéseket, melyek hajtanak előre, melyek szinte feldoppingolnak, újra a magaménak tudhatom majd! Ebből a “doppingszerből” akarok erőt meríteni a következő két, egymás utáni versenyre, melyeket bizonyára Hailey és a kicsi Rose is végigkövetnek majd.
   Örök életemre hálás leszek Brittának, hisz vette a fáradtságot, és eleget tett azon kérésemnek, miszerint különleges estében szeretném részesíteni Haileyt. A sajtósom mindent elintézett, méghozzá a legprofibb módon! Ez a profi szervezettség, az idilli és különleges helyszín vezettek ahhoz, hogy egy lépéssel közelebb kerültem álmaim nőjéhez! Igaz, hogy voltak szomorú pillanatok, és néhány dolog döcögősen vette kezdetét, de annak a pár szívszorító percnek el kellett telnie ahhoz, hogy közel érezhessem Őt magamhoz! Csak ilyenkor tudom megölelni. Ebben az egy esetben tűri el az ölelő karokat, és csak ebben az egy esetben nem lök el magától senkit sem. Még most is meglódul a szívem, mikor arra gondolok vissza, hogy hosszú perceken át ült az ölemben, és bátran hozzá érhettem anélkül, hogy mondjuk felpofozna.  Nehéz volt nem beszippantani mézédes illatát, és még nehezebb volt nem észrevenni, hogy a ruhája kicsit jobban felcsúszik a kelleténél. Nyugtatnom kellett Őt, miközben magammal is foglalkoznom kellett. A feneke hozzá-hozzá dörgölőzött az alfelemhez, ami ezt valami impulzusnak vehette, hisz éledezni kezdett. Nagy szerencsémre Hailey ebből nem érzékelt semmit sem. Erőteljesen kontrollálnom kellett a férfiasságom, ami egy ilyen vonzó nő közelében kőkemény feladat volt!
   Kinézek a repülőgép ablakán, bámulom az elsuhanó felhőket, és a kék eget, miközben a szám mosolyra húzódik. Szegény Hailey annyira meglepődött, mikor óvatos puszikkal halmoztam el ajkait. Nem állt szándékomban letámadni Őt, mindössze egyetlen puszit akartam adni Neki, de abban a pillanatban, amint először megéreztem ajkait… képtelen voltam leállni! Csak csókoltam és csókoltam volna, megállás nélkül!
-Mi ez  széles vigyor az arcodon, bajnok?- pillantott fel rám könyvéből a velem szemben ülő Britta. Ritka pillanatok egyike, mikor a gépen ülve nem a laptopján dolgozik, hanem könyvet olvas. És az is ritkaság, hogy egy járaton utazunk a versenyhelyszín felé. Általában ő már 1-2 nappal előttem megérkezik, leellenőrzi az előre lefoglalt szobákat, megegyezik arról a hotel szakácsával, hogy reggelire és vacsorára mit ehetek, és természetesen egyeztet a rám váró interjúk, és megjelenések terén is.
-Semmi.- tagadtam, miközben szégyenlősen lesütöttem szemeim.
-Mi ez a változás nálad?- méregetett gyanúsan.- Sosem pirultál el eddig, ha nőkről beszélgettünk. Mert, hogy szerintem Hailey miatt vagy ennyire mosolygós kedvedben. Hanna is  rengetegszer volt téma köztünk.
Ebben igaza volt. Sosem esett nehezemre beszélgetni vele Hannaról. Minden fontos lépésem tudta, így értelemszerűen azt is, hogy szakítottunk. Olyan ő számomra, mint a harmadik nővérem.
-Hannaról könnyebb volt beszélni, hisz őt ismerted. De Haileyvel még nem találkoztál.
-Ez igaz, de tudod nagyon jól, hogy alig várom, hogy személyesen találkozhassam vele. De addig is, nyugodtan mesélhetsz nekem róla.- szegezte rám kíváncsi tekintetét.
-Hailey… Ő… teljesen más…- a felsőm cipzárjával kezdtem el babrálni, hisz nem akartam ránézni, mert akkor látta volna a zavart a szememben, mely akkor keletkezik, ha Rá gondolok.- Törékeny, visszahúzódó, rengeteg figyelmet, és törődést igényel.
Britta időközben átült mellém.
-Komolyak a szándékaid vele?- kérdezte.
-A legkomolyabbak! 1-2 dolgot megtudtam a múltjából, és ezek fényében nem lenne merszem játszadozni Vele! Nem vigaszt keresek Benne, nem arra akarom felhasználni, hogy elfelejtsem Hannat. És az sem tartozik a szándékaim közé, hogy az ágyamba csalogassam, hogy eltöltsek Vele egy éjszakát, majd másnap kiadjam az útját. Én nem akarok arra a gerinctelen féregre hasonlítani, aki elhagyta egy magzattal a pocakjában!- a düh végigjárta a testem.
-Mutattad azt a két képet róla. Tisztességes, és kedves lánynak tűnik. De bizonyos szempontból nem illik hozzád. Ne érts félre, nem akarok közétek állni!- tette hozzá rögtön.- De említetted, hogy mennyire csendes, és visszahúzódó. Te pedig híres vagy, a munkádból adódóan. Nem tudhatod, hogy birkózik meg azzal, hogy a párja élsportoló, sőt, akinek világra szóló híre van, és aki bejárja az egész világot.
-Nem mondasz butaságokat, és köszönöm, hogy figyelmeztetni akarsz, de én tudom, hogy Hailey miért zárkózik el.- nyugtattam meg Brittát.- Egyenlőre az a célom, hogy megszabadítsam a gátlásaitól, és csak ezután fogom hozzászoktatni mind ahhoz, ami engem ölel körül. Mindent a maga idejében.
-Ha bármiben tudok segíteni, csak szólj bátran.- ejtette meg “kedvenc” mondatát.
-Már így is többet segítettél, mint azt hiszed. Néha több vagy, mint a sajtósom.- gondolok itt arra, hogy nem csak akkor áll mellettem, mikor nyilatkozom, nem csak a PR rendezvényeimet rendezi el, nem csak a nyilatkozataim teszi közzé, hanem az egyszerű hétköznapokon is hű bizalmasom.- A lehető legtöbbet segítettél azzal, hogy szerveztél nekünk egy feledhetetlen estét. Ezzel adtál bátorságot ahhoz, hogy elkezdjem lebontani azt a falat, mely közé és közém ékelődött.- selytelmeskedtem, mire Britta még kíváncsibb lett.
-Mesélj el mindent, kérlek!- tenyerét alkalomra fektette, hangja izgatottan csengett.
-Majd máskor elmesélek mindent részletesen.- ajkai lefelé konyultak.- De annyit elárulhatok, hogy csókolóztunk. Méghozzá többször is. És Ő is viszonozta.
-Ez akár azt is jelentheti, hogy van esélyed. Valami beindult köztetek, amit kár lenne most már veszni hagyni. Ki kellene találnunk, mi legyen a következő lépés.
-Én már gondoskodtam a folytatásról.- mosolyogtam elégedetten.- Felvetettem az ötletet, hogy mi lenne, ha legközelebb nálam találkoznánk.
-Svájcban?- kérdezett rá meglepetten.
-Aham.- bólogattam.- Amúgy is szerettem volna alakítani a házon még, és ez egy jó alkalom lenne.A kertet is jó lenne csinosítgatni: ültetek friss virágokat, a teraszra kihelyezek pár fonott széket meg egy asztalt, veszek egy hintát meg egy hintaszéket. Beszerzek néhány játékot, hogy Rosalie számára se legyen rideg, és idegen a környezet. Néhány boldog nap, pár idilli, és meghitt perc talán Haileyben is felébreszti a valós érzelmeket. Ő az a fajta nő, aki cselekvés előtt valamit inkább százszor meggondol. És ezért oly nehéz elérnem azt, hogy megbízzon bennem.-szomorodtam el. Britta megszorította a kézfejem.- Ma, vagy holnap este felhívom. Szeretném hallani a hangját, és… itt az idő, hogy őszintén kimondjam, mit érzek iránta!
-Öröm rád nézni Sebastian! Olyan jó ennyire magabiztosnak látni. Rég voltál már ennyire céltudatos, ennyire ambícióval teli!
   A recepción vártam a szobám kulcsára, mikor Kimi sétált felém a maga laza stílusában.
-Hello Jégember!- köszöntöttem jó barátomat vigyorogva.
-Kölyök, neked soha nem olvad le az a hülye széles vigyor az arcodról?- morgott.
-Most mi a bajod?- néztem rá hüledezve.- Néha azért te is kibújhatnál az álarcod mögül.
-Na persze!- forgatta meg szemeit.- Hol látsz te rajtam maszkot?
-Amúgy most jó okom van arra, hogy vigyorogjak!.- mutattam egy újabb, fülig érő mosolyt Kimi nagy “bánatára”.
-Ha az én seggem alá is repesztő autót tenne a  csapat, akkor talán én is fütyörészve járkálnék a paddockban. És talán én is elővenném a “bugyileolvasztó” mosolyom.
-Idén te nyertél Ausztráliában, de emlékeim szerint mégse nem “járkáltál fütyörészve a paddockban”!- szúrtam oda szavait használva.
-Mi ez a hangulatingadozás nálad Seba? Előbb még vigyorogtál, mint aki betépett, és angyalokat lát, most meg képes lennél keresztbe lenyelni. Csak nem menstruálsz?- szórakozott.
-Na elmész te a…- inkább félbehagytam a mondatot, közben a pultra rakták a szobakulcsom, amit elvettem, és otthagytam a finn cimborámat. Hiába szettem a lábaim a lift felé, arra még várnom kellett, hogy megérkezzen, így Kimi utolért.
-Komolyra fordítva a szót. A jókedvedhez köze van a kiscsajnak? Öööö… hogy is hívják?- vakargatta fejét, mint aki erősen gondolkodik.
- Haileynek.- morogtam.- Talán rossz a memóriád? Vagy inkább szelektív?- nevettem.
-Ugyan!-legyintett.- Szándékosan kérdeztem, hogy idegesítselek.- krákogott.- Szóval mi a szitu veletek?- támaszkodott a falnak.
-Erről nem szeretnék itt és most beszélni. Még a falnak is füle van.
Eközben megjött a lift, és beszálltunk.
-Ha már nagy szerencsémre egy szállodában szálltunk meg, nem lenne kedved átjönni hozzám, úgy…- pillantottam órámra- 1 óra múlva? Ott nyugodtan dumálhatnánk.
-Ok.- válaszolt szűkszavúan.- De rendelj valami vacsorát, mert kajás vagyok. Na csá.- intett, majd kiszállt az 5. emeleten.
   A megbeszéltek alapján Kimsterrel megvacsoráztunk, majd áttelepedtünk a kanapéra. Vagyis inkább csak én ültem le, Kimi kíváncsian nézett körül a szobámban, majd a fürdőben is.
-Elárulnád, mit keresel ilyen hevesen?- kiabáltam utána a fürdőbe.
-Nálad nincs minibár?- nézett rám meghökkenve.
-Minibár a fürdőben?- ráncoltam homlokom.- Brávó Kimster, csak gratulálni tudok a páratlan logikádhoz.- nevettem a hasam fogva.
-Jól van na!- csitítgatott.- Az én szobámban van egy mini hűtőszekrény, piával jól  felpakolva.- dicsekedett.
-Milyen lett volna már egy finn alkeszt pia nélkül hagyni?!- cukkoltam.
-Egyre rosszabb a humorérzéked Vettel! És amúgy sem vagyok alkoholista.- kérte ki magának.- Elég idős vagyok ahhoz, hogy eldöntsem, mi jó nekem, és mi nem. És, ha úgy akarom, akkor kicsit többet iszok a kelleténél. Amúgy meg nem értem, hogy mi a baj azzal, hogy szeretek lazítani?- kérdezte felháborodottan.
-Esetleg beszélhetnénk végre valami komolyabb témáról is?- próbáltam emlékeztetni arra, hogy miért hívtam át magamhoz.
-Te és a nő ügyeid.- sóhajtott fel színpadiasan.- Nem a világ legizgalmasabb témája. Innom kéne valamit, mielőtt belekezdesz.-szusszantott.
-Ha beszéltünk, utána egész nyugodtan leihatod magad.- veregettem meg vállát.
-Te is ihatnál 1-2 pohárkával, rád férne, ugyanis nagyon feszült vagy. És ráadásul még nő hiányban is szenvedsz. És ez a kettő sosem jó párosítás. Extra kiakasztó vagy.- röhögött.- Olvastál mostanában szennylapot?- komorult el hirtelen az arca.
-Nem. De hogy jön ez ide?- sápadtam el teljesen. “Ugye nem rólam cikkeztek?”
-Pedig a sajtó hetekig ezzel foglalkozott. Főleg drága kicsi hazámban. Szenzációként kezelték a hírt, hogy Räikkönen újra szingli lett. Az én válásomból kurva sok pénzt kerestek.- osztotta meg a hírt velem érzelemmentesen, és rendületlen arccal. Más embert megvisel egy válás, na de Kimit?! Nem igazán mutatja a jelét annak, hogy bánná.
-Nem is sajnálod?- kérdeztem rá, hátha megcáfolja előbbi felvetésem.
-Ugyan Kölyök!- emelte fel hangját, és felállt a kanapéról.- Tudod nagyon jól, hogy Jenni és én szinte már nem is éltünk házas életet. Közel 3 éve külön országban élünk. Még régen eldöntöttük, hogy elválunk, de csak halogattuk a hülye firkászok miatt. Mindig is ránk voltak tapadva, az összes szennylapukat azzal adták el, hogy kiteregették a magánéletünket. De most, hogy már nincs közünk egymáshoz, nem fognak rajtunk csüngeni. Nem lesz meghökkentő senki számára sem, ha felszedek egy szőke, nagymellű bombázót.- vigyorgott. Én csak csóváltam a fejem.
-Téged a házasságod sem akadályozott meg abban, hogy nőket szedj fel 1-2 éjszakára.- mondtam ki kertelés nélkül.
-Jah.- biccentett.- De most még inkább szabad a pálya. Nem tartozom magyarázattal senkinek sem!
-Nem gondolod, hogy ideje volna megkomolyodnod? Mondd Kimi, te nem vágysz gyerekre, szerető feleségre, aki mindent megad neked?- bukott ki belőlem.
-Szeretném kiélvezni azt, hogy szingli vagyok, aztán majd meglátjuk. Ha találnék magamnak egy olyan nőt, akiért érdemes lenne megváltozni, akkor természetesen fontolóra venném a dolgot. Mondd csak, Haileynek nincs egy olyan barátnője, aki jelenleg nagyon magányos?- ült vissza mellém.
- Olyan egy éjszakás kaland nincs!- hárítottam el erre irányuló gondolatát.- Cynthia ugyan egyedül él, de Heikki szemet vetett rá. Chloé pedig… Sosem engedném a közeledbe addig, amíg nem lennének komoly szándékaid vele.
-A kiscsajjal mi a helyzet?- kérdezett rá végre.
-Lépésenként, de haladunk.
-Ajj Seba!- túrt hajába ingerülten.- Olyan egyszerű lenne az egész. Csak elé kellene állnod, és kimondanod, hogy szereted, vagy… valami ehhez hasonló.
-Egyenlőre az is nagy szó, hogy engedte, hogy megcsókoljam.
- Akkor meg mi a baj? A lábaid előtt hever!
-Ezt így nem mondanám. A helyzet nem egyszerű. Sosem könnyű egy olyan nő szívét elrabolni, kit egyszer már megsebeztek. És én sem akarom siettetni a dolgot. Csak nemrég szakítottam Hannaval. Újra bele kell lendülnöm a “csajozásba”.- mosolyogtam halványan.- Szinte mindent elölről kell kezdenem. Közel jártam a házassághoz, a gyerekvállaláshoz, de mindez most odébb tolódott.

Xxx Hailey szemszöge Xxx
    Az éjjel kellős közepén még mindig képes vagyok a kanapén ülni, és bámulni a sötétségbe. Már ott tartok, hogy semmihez sincs erőm, hisz napok óta egyfolytában csak sírok. Annyira azonban mindig sikerült összekaparnom magam, hogy a lányom ellássam.
   Ha a reménytelenségnek létezik kapuja, akkor nekem sikerült a kapun kívülre sodródni. Ez az a helyzet, mikor már nem érem el azt az utolsó szalmaszálat sem, melybe kapaszkodhatnék. Tényleg eljött az idő, mikor már semmi, és senki nem segíthet!
   Telnek a másodpercek, a percek és ezzel együtt az órák is, de folyamatosan csak egy helyben toporgok. Nincs annyi akarat erőm, hogy elhatározzam, most leülök, és mindent átgondolok. Nincsenek ötleteim arra, hogyan legyen tovább. És az az igazság, hogy valahogy nem is érdekel. Elegem lett abból, hogy az életem csupa szenvedésből áll! Nagyon úgy néz ki, hogy a munkahelyem is elveszítem, és ami ennél rosszabb, a lányom egy idegen nőként tekint rám, nem pedig úgy, mint az édesanyjára! Azt hiszi, hogy rosszat akarok neki, hogy azért nem engedem, hogy Sebbel beszéljen, hogy megbántsam. Magányos, hisz hozzászokott, hogy az oviban rengeteg gyerekkel játszhat egyszerre, ráadásul Julie babát sem engedtem, hogy magával hozza, ami miatt még inkább elkeseredett, és még inkább gyűlöl. Ma délelőtt benéztem a szobába, melyben ideiglenesen alszunk, ő a szőnyegen ült, és csendben játszott az építőkockáival. Unottan illesztette egyik kockát a másikra. Nem dudorászott, nem énekelt, és nem vont be engem sem abba, hogy együtt építsünk fel egy várat. Elhalt a lelkesedése, napok óta néma, és ridegen viselkedik velem. Elfog a rettegés, ha arra gondolok, hogy akár örökre meggyűlölhet!
   Pár óra leforgása alatt mindent elvesztettem! Mindent elvett tőlem az élet. Minden olyat, amit nehezen szereztem meg! Kezdem a legfontosabbal: a lányomat! Mióta tudok a létezéséről, csak érte élek, érte küzdök, óvom minden rossztól, mégis én kergettem magunk ebbe az elviselhetetlen helyzetbe. Csak biztonságban akartam tudni, mégis minden a visszájára sült el! Sosem tudtam helyesen dönteni. Ez talán azért van, mert nem volt mellettem soha senki sem, aki felkészített volna az élet csapásaira! A korom előrehaladtával egymagam kellett rájönnöm arra, hogy ami másnak egy csettintéssel megadatik, azért nekem orrvérzésig kell megküzdenem. Megvolt a lehetőség arra, hogy Rosalienak otthont és családot biztosítsak, hogy végre semmibe se szenvedjen hiányt, de erről is lecsúsztam. Csak halasztottam az érzéseim bevallását, és most odáig jutottam, hogy elvesztettem Őt! A második olyan lényt, mely életben tartott. Nem maradt Belőle semmi sem, csak a fülemben visszhangzó lágy, selymes hangszíne, az emlékek, és a ki nem mondott szavak. Ki kellett zárnom Őt az életemből úgy, hogy nem mondhattam a szemébe az igazat. Most, hogy a sors láthatatlan keze elválasztott minket egymástól, most jöttem rá arra, hogy sokkal többet jelent nekem, mint azt hittem. Ő a legnagyobb szerelmem, és Ő is marad. Mindörökké! Elengedtem Őt, azt kértem Tőle, hogy soha ne keressen, hogy kezdje újra az életét Hanna oldalán. És ezen szavak leirtakor értettem csak meg, hogy mi az igazi szerelem! De honnan tudhattam volna, mikor még életemben nem éreztem ehhez foghatót? Honnan is tudhattam volna, hogy nem csak játszadozik velem? Honnan is tudhattam volna, hogy a segítség, amit Tőle kaptunk, az nem a jó neveltségéből és a sajnálatából, hanem szerelemből adódik? Akkor, azon az estén, mikor a karjaiba ájultam, az ölembe hullott a lehetőség. Amiről akkor nem tudtam, hogy egyben az utolsó is!
   Miután  Gavin kicsit lenyugtatott, még aznap este felhívtam Mateschitz-et. Még azelőtt leszidott, mielőtt én kinyithattam volna a szám. A kolléganőim felmentek hozzá az irodába és elkotyogták, hogy egyik percről a másikra eltűntem. Szerintük ez lógásnak számít. Azzal próbáltam menteni magam, hogy hirtelen rosszullét tört rám, mire ő tovább folytatta a leszidásom azzal, hogy ilyet nem csinálhatok, kötelességem szólni neki, ha bajom van, és csak az ő engedélyével hagyhatja el bárki is a gyárat munkaidőben. Én próbáltam bocsánatot kérni, de annyira sikerült magamra haragítanom, hogy kiszaladt a száján valami olyasmi, amit halál komolyan gondolt: jövő hét elejéig kiadta a betegszabadságom- a betegségem természetesen igazolnom kell orvosi papírral-ám kedden komolyan el akar beszélgetni velem, ugyanis gondolkodik azon, hogy elbocsájt. Nem csak arra kell megoldást találnom, hogy mit fogok mondani barátnőimnek, hogy hogyan kerüljem el Sebastiant, hogy új lakás után nézzek, de ki kell találnom valamit arra az esetre is, ha esetleg elveszítem az állásom.
-Aja…- hallottam meg egy rémülten suttogó hangot a hátamnál. A kapcsolóhoz szaladtam, és felkapcsoltam a villanyt. Rose könnyes szemekkel, ártatlan tekintettel, a plüss nyuszijának fülét szorongatva tipegett felém.- Josszat álmodtam.- szipogott. Majd fejét a combomnak döntötte, és átkarolta lábaim.
-Semmi baj kicsim.- simogattam hátát, majd leguggoltam hozzá, hogy egy szintben lehessünk.- Mami itt van, és nem engedi, hogy bárki bántson.
-Miéjt síjsz?- törölte le ujjacskájával az egyik kibuggyanó könnycseppet.
-Nem sírok.- tagadtam halvány mosoly kíséretében.
-Miattam igaz? Bocsáss meg mami!- nézett rám szomorúan.
-Nem miattad Kicsim. Sosem tudnék Rád haragudni.- pusziltam meg illatos arcát.
-Szejetlek aja.- adott ő is cuppanós puszit nekem.
-Én is szeretlek Rose!- megöleltem szorosan, majd a plafonra szegeztem a tekintetem. Hálát adtam Istennek, amiért a lányom újra “visszavezette” hozzám. Azzal hitegettem magam, hogy így együtt minden rosszat túlélünk majd.

Xxx Sebastian szemszöge Xxx
   Ha létezik pocsék nap egy versenyző számára, akkor a mai minden értelemben az volt! Reggel lelkesen ébredtem, a reggeli teendők elvégzése után eltökélten indultam a shanghaj-i pályára, de már az első szabadedzés alatt elvesztettem a lelkesedésem, ami az egész napomra kihatott végül. Az első 90 perces edzésen nagyjából 20 percet töltöttem a pályán. Szám szerint 10 kört tudtam megtenni, és ebből a 10 körből le tudtuk szűrni azt, hogy ezen a pályán nem leszünk veszélyesek az ellenfelekre! A kanyargósabb részeken még mindig jók vagyunk, de a több, mint 1 km hosszú egyenesben és a cél egyenesben is nagyon sebezhetők vagyunk. Az első helyen végző Rosberghez képest 1,2 másodperc a hátrányom. A II. szabadedzésen próbáltunk a problémáinkra gyógyírt találni, és néhány új beállítást is kipróbáltunk, de ezek sem voltak elegendők ahhoz, hogy csökkentsük a hátrányunkat. Sőt! Az első edzéshez képest 5 hellyel végeztem hátrébb. Nehéz hétvége elé nézek, hisz az egyik gyors körömön jobban rámentem az egyik rázókőre a kelleténél, ami megdobta az autót, és az aszfaltra való visszaérkezés nem volt fájdalommentes: meghúzódott az egyik nyakizmom.
   Jó pilótához híven 1 óra alatt letudtam a kötelezettségeim az újságírókkal, és a riporterekkel szemben. Késő estig a motorhome-ban ücsörögtem Rocky-val, és az egyik Renault-os mérnökkel. Számról-számra, és betűről-betűre kielemeztük a telemetria adatokat, egyeztettünk a holnapi napot illetően- holnap, a III. edzésen az elsődleges célunk a versenyre való felkészülés lesz- és próbáltunk megoldásokkal előrukkolni, amivel a tempót és a teljesítményt növelhetnénk.
   Helyi idő szerint  este 11-kor tértem vissza a hotelbe Heikkivel együtt.  Zuhanyzás után a hátam és a nyakam masszírozta.
-Áúúú!- szisszentem fel, mikor elkapta az érintésre érzékeny pontot.
-Szépen  elintézted a nyakad!- dorgált le.
-Nem tehetek arról, hogy ma ilyen peches napom van.- feleseltem vissza.
-Gondolj valami szépre addig, míg ezt a hatalmas csomót kimasszírozom!
-Az nem lesz nehéz.- mosolyogtam szélesen, és a lehető legszebbre gondoltam, ami történhetett velem: Haileyre.
-Felhívod ma őt?- kérdésével megakadályozott abban, hogy jobban elmerüljek az álmodozásban.
-Ühüm.- hümmögtem.- Reggel azért voltam olyan kicsattanó kedvben, mert tudtam, hogy ma este újra hallhatom a hangját.
-Tudom, hogy most  az a legfontosabb, hogy tisztázzátok, hogyan tovább, de… esetleg nem kérdeznél rá burkoltan, hogy van Cynthia?
-Ha nagyon rossz lennék, azt mondnám, hogy nem! De mivel sok mindent köszönhetek neked, így boldogan megteszem, amit kérsz!.- veregettem meg vállát, miután végzett munkájával.
-Te vagy a legjobb barát Sebastian!- hálálkodott.
- Mikor jön el az a pillanat, mikor a kezedbe veszed ezt az ügyet?- kérdeztem rá vagy ezredjére.
-Tudod jól, hogy ez nem így működik!- kiabált ki a fürdőből.- Cynthia haragszik rám, a közelébe sem mehetek.
-Meg tudom érteni Cynthiát!- mérgelődtem.- Azzal az ürüggyel mentél oda hozzá, hogy én küldtelek. A helyében én is megsértődtem volna. Azt hitte, hogy önszántadból mentél oda hozzá. Ismered ezeket a lányokat, sokan alábecsülik a munkájukat, sokan elfelejtik, hogy ők hajnaltól késő estig dolgoznak. Persze, hogy jól esett volna neki, ha kedvességből megkérdezed, mi van vele.- fejtettem ki véleményem.
-A lehető legnehezebb helyzetbe sodortam magam.- temette tenyerébe az arcát.
-Ne várd, hogy ezt megcáfoljam!- szúrtam oda neki. Nekem is fájt így beszélni vele, de próbáltam ráébreszteni arra, hogy a véletlen által nem lehet az övé Cynthia. Mint ahogy az enyém sem Hailey. Épp ezért felkaptam a  telefonom, és kikerestem a számát. Mielőtt hívtam volna, még végeztem gyorsan fejben egy számolást. Angliában este 6 körül lehet, így talán nem zavarom meg semmilyen fontos tevékenységben sem. Izgatottan emeltem a készüléket a fülemhez, hisz lázba hozott a tudat, hogy hallhatom hangjának bársonyos csengését. 4-5 csergés után sem vette fel, így az üzenetrögzítő “szólalt” meg. Szomorúan vettem tudomásul, hogy nem reagál hívásomra. De nem adtam fel, pár perc után ismét felhívtam. Ám ezúttal már ki sem csöngött.
-Ez érdekes.- ráncoltam a homlokom.- Előbb csöngött, most pedig ki sem csöng.
-Említetted, hogy régi a telefonja. Lehet felmondta a szolgálatot.- vont vállat Heikki.
-Vagy pedig szándékosan kapcsolta ki, mikor meglátta, hogy én keresem.- szomorodtam el.
-Ugyan Seb! Mi oka lenne erre?
-Nem tudom. De kiderítem, mi folyik itt!- mondtam eltökélten.
Rossz előérzettel hívtam Chloét.
-Szi…Szia Seb.- dadogott.  Lehet rémeket látok, de nem tetszik a hangjában lévő zavar.
-Miért vagy ennyire rémült?- kérdeztem rá.
-Én? Ré... rémült? Nem vagyok az!- tagadta.
-Akkor miért remeg a hangod?
-Nem… nem remeg. Azért tűnhet így, mert a konyhából szaladtam a szobámba, a csörgő telefon után.
-Aham. Értem.- tettem, mintha elhinném.- Nem zavarlak ugye?- tettem fel a szokásos kérdésem, amivel mindig felbosszantom. Néha már-már szándékosan is.
-Hát… Nem épp a legjobbkor hívtál.
-Oh.- lepődtem meg.- Bocsáss meg akkor.  Csak Haileyről akartam érdeklődni.
-Ha… Haileyről?- kérdezte meglepetten, és ismét előjött a remegés a hangjában.
-Hívtam az előbb kétszer is, de különböző okok miatt nem tudtam beszélni vele. Pedig nagyon fontos lenne. Nem tennéd meg azt a szívességet, hogy átmész hozzá, és odaadod a telefonod, hogy beszélhessünk?- kunyeráltam.
-Seb… ezt… nem lehet.- suttogta cérnavékony hangon.
-Chloé, mit rejtegetsz előlem?- a rossz érzéseim a duplájára erősödtek.
-Nem szabad elmondanom.
-Mit titkolsz el?- förmedtem rá.
-Hailey… Hailey eltűnt.- zokogott fel.
-Tessék?- suttogtam. Erőtlenül rogytam az ágyra, és a tekintetem fátyolos lett.
-Lassan 3 napja nem tudunk róla semmit sem.- szipogott.
-3 napja?- kiabáltan ledöbbenten.- Mégis mikor szándékoztál szólni nekem erről?- vontam felelősségre.
-Kérlek ne kiabálj velem.- egyre jobban sírt.- Nem akartam szólni, hisz versenyed van, és nem akartalak felzaklatni. Egyik percről a másikra veszett nyoma. Elment Rosaliért az oviba, de azóta nem jöttek haza.- magyarázta, én pedig éreztem, hogy a hallottaktól az összes vér az agyamba fut.- Cynthiával először azt hittük, hogy azért tűnt el, mert megbántottad valamivel, de ezt a feltételezést elvetettük, hisz olyan vidáman és aranyosan búcsúztatok el egymástól.
Hirtelen kiesett a telefon a kezemből.
-Seb, mi van veled?- pattant fel a kanapéról Heikki.
-Hailey és Rosalie eltűntek.- fogalmam sincs, honnan volt erőm ezt így kimondani.
   Nyomtalanul eltűnt az a nő, akiről az első találkozásunkkor tudtam, hogy a másik felem. Eltűnt az a nő, akinek a szemeiben felfedeztem az álmaim, amiknek éltem. Boldog családról álmodoztam, amit Ő megadhatott volna nekem.  Minden álmom és vágyam beteljesültté tehette volna, már csak azzal is, hogy ad egy esélyt kettőnknek. Mindettől csak egy karnyújtásnyira voltam, hisz ott volt Rosalie, aki mosolyával, gyermeki ártatlanságával  felerősítette bennem egy gyermek iránti vágyat. De ez a lehetőség elhalt. Miért? Miért tűnt el? Mit ronthattam el? Miben hibáztam? Talán túlságosan is ragaszkodó típus voltam? Nem vettem észre, hogy az akaratoskodásommal ártok a legtöbbet Haileynek? Megijedt volna tőlem, vagy attól, amit átéltünk a hajón? Túl gyors voltam? De hisz oly jól ment minden! Viszonozta a csókjaim, vagy mindez csak megtévesztés volt? Lehet, Ő már akkor tudta, mire készül! De, ha itt hagyott, akkor miért csak a szívem vitte magával? Az emlékeim Róla miért maradtak velem?
   Az éjszaka közepén észrevettem azt, amit a legnehezebb és legfájóbb meglátni egy szerelmes embernek: minden, amit szerettem, porrá égett, és a szívembe üresség telepedett le. Telnek a percek, az órák, és rendületlenül, kitartóan várok arra, hogy megcsörren a telefonom és kapok egy üzenetet, melyben ez áll: “ Jól vagyok!” De lassan virrad és semmi hírem nincs Felőle.Egyszeriből olyan zokogás tört rám, ami kisgyermek koromban volt rám jellemző. Addig sírtam, míg a szemeim már égtek. Lehunytam azokat, és a csodával határos módon elaludtam. De előtte még fájdítottam a lelkem egy mondattal: nem is volt lehetőségem elbúcsúzni Tőle! Sem szavakkal, sem tettekkel!
-Seb. Seb ébredj. Mindjárt fél 9 van.- rázogatta valaki a vállam óvatosan.
-Hailey.- suttogtam szerelmem nevét, még félálomba. Olyan valósnak tűnt, hogy Ő szól hozzám.
-Én Britta vagyok.- hallottam meg újra a hangot, ezúttal jóval közelebbről.- Fel kell kelned, mert így le fogod késni a III. szabadedzést.
-Nem megyek!- dünnyögtem és a fejemre húztam a takarót.- Hagyjatok békén!
-És a csapatnak, meg a riportereknek mit mondok, hol van a világbajnok?- nyúzott továbbra is.
-Mondj, amit akarsz!- mutattam továbbra is nem törődést.
-Ebből elég Vettel!- csattant az edzőm hangja, és lehúzta rólam a takarót.- Attól, hogy így viselkedsz, a nőd még nem fog előkerülni.
-Heikki, ezt ne…- csitította Britta az edzőm, de ő ennek ellenére is folytatta:- Tegnap este te térítettél észhez engem, úgyhogy most rajtam a sor. Figyelj Vettel, mert csak egyszer mondom el: összekaparod magad valahogy, letusolsz, megreggelizel. Erre úgy…- pillantott az órájára-… 15 percet kapsz. Se többet, se kevesebbet!- parancsolgatott.
-Heikki, ezzel nem megyünk semmire sem!- tolta arrébb Britta az említettet. Letérdelt az ágyam mellé és az arcom simogatta.- Szeretném, ha most gyorsan összeszednéd magad, és ugyanolyan lelkes meg céltudatos lennél, mint mikor a gépen ültünk és a nagyszabású terveidről beszéltél nekem. Az összeszedett Sebastiant akarjuk ma mindannyian látni. Gondolj csak azokra a szurkolókra, akik rengeteg pénzt költöttek azért, hogy élőben láthassanak téged, és akik csak azért áznak bőrig az esőben, hogy neked szurkolhassanak!
-Azt akarom, hogy Hailey is itt legyen!- újra a kiborulás szélén álltam.

-Megígérem, hogy a következő futamon veled lesz. Gondolod, hogy ő örülne, ha ebben az állapotban látna téged autóba ülni? Mi most elmegyünk Heikkivel, és lenn megvárunk a büfében. 10 perc múlva találkozunk.- adott egy puszit a homlokomra, majd magamra maradtam.