2015. március 9., hétfő

28.rész

Sziasztok!
Igen, tudom, hogy több, mint egy hónap telt el az utolsó fejezet óta. Röstellem is a dolgot és nem akarok kifogásokat keresni, de tényleg nem igazán volt időm és sok minden összejött az életemben, ami miatt az írás kissé háttérbe szorult. Megfordult a fejemben, hogy abbahagyom az írást. Akárhányszor láttam neki egy új résznek, hosszú percekig ültem az üres lap felett, annyira nem tudtam ráállni a történetre. Aztán múlt héten megelégeltem ezt az állapotot,megerőltettem magam és azóta 1,5 résszel sikerült elkészülnöm és mindenképp egy részt szeretnék hozni legalább 2 hetente! Remélem a hosszú kihagyás ellenére is vagytok még itt, akik szívesen olvassák Seb és Hailey történetét.
Kellemes időtöltést kívánok nektek!
Reny
¤¤¤ Seb szemszöge ¤¤¤
   A megbeszéltekhez tartva magam délután fél 3-kor már a reptéren tengtem-lengtem. Eddigre túl estem a szokásos reptéri procedúrákon és csak Kimin múlik, hogy mikor indulunk haza Svájcba, a magángépével. A sapkám a fejemre húztam és a biztonság kedvéért egy újság mögé rejtettem arcom, ami mögül néha-néha kikukucskáltam, a finn haverom után kutatva. Már majdnem elküldtem neki a “Hol a pokolban vagy már?” tartalmú üzenetet, mikor a bőröndjét maga után húzva trappolt felém.
-Ki nem állhatom a reptereket!- morogta, miközben elhaladt mellettem.
-Már megint mi történt?-sóhajtottam. Annyira beindult, hogy alig tudtam tartani vele a lépést.
- Meglincseltek? Feltúrták a ruháidat dugi jégkrém után kutatva?
-Ehh, már megint hülye vagy! Az a baj, hogy a szurkolóknak is muszáj épp most hazautazniuk. Felismertek, autogrammot kértek és még a fényképezőjüket is belenyomták az arcomba. De ez még mindig nem akkora probléma. Miért kell állandóan a nevem sikítani? Kimi, Kimi!!- vinnyogott.- És ne akarnának egyszerre ötvenen a nyakamba vetődni!- fortyogott a dühtől. Olyan színpadiasan és drámaian adta elő a problémáit, hogy alig bírtam leplezni, mennyire jól szórakozok rajta.
-Néha nem értelek téged. Hosszabb ideje vagy a Forma-1-ben, mint én, már régen meg kellett volna szoknod, hogy szétszednek a rajongók.
-Sosem fogom tudni megszokni azt, hogy belemásznak a magánszférámba!- vágott vissza és ezzel lezártnak tekintette a témát. Kimivel vitatkozni olyan, mint széllel szembe menni: hasztalan és időrabló.
-Alig várom, hogy hazaérjek!- huppantam le a gépen levő fotelek egyikébe.
-Az utóbbi időben ez a mondat nem túl sűrjen hagyta el a szádat.-állapította meg.
-Minden megváltozik az életedben, ha rábukkansz arra az emberre, aki a nap 24 órájában, még több 100 km-ről is doppingol. Érte érdemes a nehezebb napokba is belevágnom! És igazad van, ezelőtt bárhol szerettem lenni, ahol nem volt ott Hanna. Mindig is tiszteltem őt, haragot vagy gyűlöletet sosem éreztem míg együtt voltunk, de a hétköznapok szürkesége úgy érzem kissé megkeserített. Minden napunk szinte ugyanúgy, ugyanazzal telt és én ennél egy idő után már többre vágytam.
-Amit a kis barnád- újfennt így becézi Hailey- mellett megkapsz. Nem mondom, hogy Hanna mellett sosem láttalak boldognak, kiegyensúlyozottnak, de most… Tudod, mire értem, na!- legyintett. Iceman nem a lelkizés és a szavak embere, de a szíve nagyon is a helyén van. Meg úgy általában az esze is.
-Hosszú évek óta barátok vagyunk, kiismertelek már jól, szóval a félszavas mondataidból is tudom, hogy mit akarsz kifejezni. Érzem magamon, hogy más ember lettem. Pár hét ide vagy oda, de a kapcsolatunk már most komoly, épp ezért merem már ezen a hétvégén bemutatni őket a családomnak.
-Nem túl korai ez?- ráncolta a homlokát.
-Lehet, kicsit az, de…oly régóta szeretnék már hazautazni és Haileyvel is együtt akarok lenni. És mivel nem tudok kettő felé szakadni, ezért jobbnak láttam összehangolni a dolgokat. Biztos te is tapasztaltad már, hogy milyen páratlan és megfizethetetlen érzés együtt lenni a szeretteiddel.- biccentett, miközben a sörét kortyolgatta.- Hailey és Rose elkísérnek engem a Brit Nagydíjra. És kicsit furcsán jönne ki az, ha anyuék az újságokat lapozgatva tudnák meg, hogy a fiúknak új barátnője van.
-Akkor mindannyian felköthetjük a felkötnivalót, mert azon a hétvégén kibaszott erős leszel és megkockáztatom, hogy nem fogsz legyőzőre találni. Elég csak a legutóbbi tollasmeccsünkre visszagondolni.
Fülig érő mosollyal idéztem fel a finn által említett perceket. Biztos, hogy Rose a legnagyobb rajongóm, kevesen szurkolnak hozzá hasonló vidámsággal, őszinteséggel. Minden vágyam az, hogy előtte is bizonyíthassak!
-Micsoda élmény lesz számukra az a hétvége! Remélem felállhatok a dobogóra. Küzdeni fogok egy szép eredményért, mert azt nekik szeretném ajánlani, hogy meghálálhassam, amit eddig értem tettek. Mindig élvezem a test-test elleni küzdelmeket, főleg ellened, mert rendkívül sportszerű vagy és az ilyesmi ritka manapság.
-Nem véletlenül tartanak engem a mezőny egyik legjobb pilótájának!-büszkélkedett.
-De csak utánam!-vigyorogtam.- Épp a tehetséged miatt ne csodálkozz azon, hogy az emberek, de leginkább a nők imádnak téged.
-Monaco lesz jövö héten, igaz?- kérdezte témaváltásként, én meg bólintottam.
-Hailey oda is elkísérhetne téged. Úgy is a kikötőben lesz a yachtom, csapthatnánk egy bulit csütörtök este.- javasolta. És ekkor bevillant a kép, mikor kedvesem arról győzködött, hogy hozzunk össze egy találkát Chloénak és Kiminek. Silverstone-ban akartam bemutatni őket egymásnak, de Monaco és a finn által emlegetett yachtos buli több lehetőséget kínál a megismerkedésre.
-Monaco a versenynaptár ékköve, ez lenne az első alkalom, hogy látna téged élőben versenyezni. És ott vannak a híresebbnél-híresebb tervezők butikjai. Melyek csak úgy vonzzák a nőket.- sorolta érveit. Roppant hatékonyan, ugyanis elképzeltem magam előtt szerelmem felragyogó arcát, amint a kikötöben sétálunk vagy amint a csapat home-ja előtti medence szélén iszogatunk egy húsítő koktélt. Remélem Kimi tökös csávó lesz és Chloénak is szervez egy feledhetetlen estét…
-Tudom, hogy minden lenyűgözné, de félek, hogy unatkozna. Silverstone-ban ott lesz vele az egyik barátnője is. Ismerve őt, nagyobb eséllyel bólintana rá a dologra, ha még valaki jöhetne…
-És mi akadálya annak, hogy az a bizonyos barátnő most is vele legyen, míg te versenyzel?- pont ezt a kérdést akartam kipréselni Kimiből, így elégedett lehettem.
-A yachton is követhetik a hétvége eseményeit, mert van medence, hatalmas plazma TV, behűtött pezsgő… minden adott ahhoz, hogy a kis barnád ne unatkozzon. És az emberek ilyen feltételeknek nem szoktak nemet mondani! Csak kérlek, időben értesíts a helyzetről, mert akkor nem hívok meg másokat.
   Mire hazaértem, Heikki már a kanapén csücsült.Köszönés után le is támadtam őt a kérdéseimmel.
-És mikor találkoztok legközelebb?- kérdeztem rá, miután-igaz, harapofogóval-, de kiszedtem belőle minden lényeges információt.
-Erről még nem beszéltünk. A szezon kellős közepén állunk, elég sűrűek a futamok.
-A szabad hétvégéken összehoztok egy-egy randit. Itt is szívesen látom őt, valamit csak kérned kell és elintézem, hogy ott legyen pár futamon is. Egy idő után már annyira fog hiányozni, hogy bármit megtennél, csakhogy vele lehess. És nem utolsó sorban bármikor szabad napot vehetsz ki.
-Inkább elküldessz, csak edzeni ne kelljen!- nézett rám szúrósan.
-Nincs okod panaszra, az utóbbi időben szorgalmas voltam!
-Ezt nem tudom letagadni, de majd meglátjuk, mennyire lesz ez így holnap, mikor behajtom rajtad a ma kihagyott edzést.- szúrt oda.
   Úgy 24 órával később megtehettem azt, amire lassan két hónapja készülök: informálhatom a szüleimet arról, hogy hazautazom. Két és fél napra. A vezetékes telefon hosszasan csörgött, majd egy lihegő női hang szólt bele: -Vettel lakás!
-Szia anyu!
-Fiacskám!- csilingelt anya hangja.- Olyan jó hallani téged.
-Bocsáss meg, amiért az utóbbi időben kevés figyelmet szenteltem rátok. Tudom, nincs mentség arra, hogy nem hívtalak sűrjen titeket. Sokszor nyomasztott a tudat, hogy elhanyagoltam a családom, akikről mindig azt hangoztatom, hogy a legfontosabbak az életemben.
-Csak apád tudja megmondani, hogy mennyit panaszkodtam és keseregtem, amiért csak kéthetente jelentkeztél. De tudjuk, hogy vannak fontosabb dolgaid is, mint mi.-szomorodott el.
-Anya, nincs fontosabb, mint ti!- cáfoltam meg a feltételezését.- Csak hirtelen annyi minden összejött: költözés, PR rendezvények, futamok. De elhatároztam, hogy változtatok és szánok egy kis időt rátok és magamra is.
-Mindannyian tudjuk, hogy mennyire a Forma-1 köré épül az életed. Épp ezért sem merem megkérdezni, hogy mikor láthatunk. Rengeteget utazol, plusz költség és teher lenne ide és vissza utazni.
-Épp emiatt hívtalak.  Pénteken hazautazom és vasárnap délutánig bepótolunk mindent.
Anya mérhetetlenül boldog volt és izgatottan újságolta el a hírt apának: “ Norbert, világbajnok csemeténk hétvégén hazajön!”
-Már ma nekiállok a készülődésnek!- lendült bele a dolgokba. Ez nála nem jelent mást, minthogy mindenkit mozgósít, aki épp él és mozog. Kitakarítja a házat, lomtalanít és egy hadseregnek is elegendő kaját készít.
-Meg sem próbállak erről lebeszélni, mert utóbb is megkaptam a magamét.- fintorogtam- Igazából lenne itt még valami…- alsó ajkam kezdtem harapdálni.- Nem egyedül megyek.
-Oh! Heikki is elkísér?
-Nem. Tudod… Megismerkedtem egy lánnyal. És szeretném bemutatni őt nektek.
-Ezzel most megleptél. De szeretettel várjuk őt is.
-Nem szeretném, hogy akkor meglepetés érjen titeket, ezért megkísérlem azt, hogy most fogsz picit kiakadni. Ő már egy 4 éves kislány büszke és boldog anyukája.
-Várj, le kell ülnöm.- kicsi csend állt be.- Azt mondod van gyereke? Vagyis férjes asszony?
-Anya, tudod jól, hogy sosem kezdenék ki férjes nővel!- kicsit rosszul esett, hogy ilyesmit feltételezett rólam, de megértem a reakcióját.- Egyedülálló anya. Az akkori barátja még a terhesség kiderültekor kidobta.- magyaráztam.- Tudom, hogy nehéz ezt megemésztened és biztos apának is lesznek fenntartásai, de ő rendes lány. Mellette szabad és igazán boldog embernek érzem magam.
-Ha jól gondolom, akkor egy komoly, érett nővel állunk szemben és nem egy szeszélyes kis tinivel. Ha te szereted őt, ő pedig téged, akkor úgy hiszem nincs mibe beleszólnunk. Kicsiként is te számítottál, sokat harcoltunk az álmaid beteljesüléséért és még most is, felnőtt férfiként is ugyanolyan fontos vagy nekünk. Ha te amellett a lány mellett vagy boldog, akkor mi is azok vagyunk. Felkeltetted az érdeklődésem, szóval mesélj erről a lányról valamit.
   Könnyebben mentek a dolgok, mint arra számítottam. Tudtam, hogy Haileyt elfogadják majd, leginkább attól tartottam, hogy reagálnak majd arra, hogy gyereke is van. A hazautazás örömével csomagoltam össze, hogy szívem két hölgyét csütörtökön meglephessem.

¤¤¤ Hailey szemszöge ¤¤¤
-Rose, nem lesz egy kicsit sok a játékokból? Nem vihetünk magunkkal annyi mindent!- szóltam rá. Az egész bőröndöt telepekolta plüssökkel és a ruháinknak már hely sem maradt. Mint aki ezt meg sem hallotta, tovább kutakodott a játékaival teli zsákban. Még egyszer rá akartam szólni, de a megszólaló csengő megakadályozott ebben. Miután ajtót nyitottam, azonnal letámadtam a látogatóm: kezénél fogva behúztam Őt a lakásba és rátapadtam ajkaira. Ő azonnal a falnak nyomott és bal lábam a derekára húzta. Végig cirógatta a combom, a fenekemet is többször megmarkolta. Szenvedélyesen, izzó levegőben és sóhajokban nem volt hiány.
-Hűha!- kuncogott, levegőt kapkodva.- Ilyen szívélyes fogadtatásban még nem igazán volt részem.
-Szavakkal úgysem tudtam volna kifejezni, mennyire hiányoztál, ezért megpróbáltam tettekkel a tudtodra adni.- lábujjhegyre emelkedtem, hogy újra lecsaphassak ajkaira. Ezúttal egy cuppanós puszi erejéig.- Ne értsd félre, örülök, hogy itt vagy, de minek köszönhetem a nem várt látogatásod?- huppantunk le a kanapéra.
-Nem bírtam ki még egy napot nélkületek.- lehelt csókot homlokomra.- És arra gondoltam, hogy utazhatnénk együtt Heppenheimba. Félek, hogy holnap meggondolod magad és… esetleg nem szállsz fel a gépre. Így személyesen tehetek egy utolsó kísérletet arra, hogy…
-Bízhatsz bennem, mert nem futamodok meg. Ideje szembe néznem a dolgokkal. Mert rájöttem, hogy sok minden forog kockán: a kettőnk, de leginkább a Te boldogságod, ami számomra a legfontosabb.
-Anyáéknak biztos lesznek kérdései és így újra el kell mesélned az életed.
-Ideje elfogadnom, hogy mindez megörtént, Magam mögött kell hagynom a múlt kísértő képeit és csak a jövőre koncentrtélni. A közös jövőnkre. Rosalieval. Mondjuk… nagyon rettegek, mit fognak a szüleid mondani arra, hogy kivel jöttél össze… az ezelőtti foglalkozásomra értem ezt. De remélem nem fognak elítélni és látják rajtam, hogy megváltoztam és jó útra tértem.
-Együtt fogunk apáék kíváncsiságával megbírkózni. Egy pillanatra sem engedem el majd a kezed. Rosalie?
-Rosszalkodik.- sóhajtottam kimerültem. Fárasztó napon vagyok túl a gyárban és azt hittem, hogy ilyenkorra már minden előkészülettel készen leszünk.- Az összes játékát magával akarja hozni, amit persze én nem engedek.
-Teszek egy probát én is nála.
Nem követtem Őt, hagytam, hogy az elképzelései szerint cselekedjen. Egy idő után hangos kacajok szűrődtek ki a szobából és kíváncsian kukucskáltam be hozzájuk. A szokásos, szívet melengető kép tárult elém: lányom a szerelmem karjai közt.
-A madarak azt csiripelték, hogy van itt egy kislány, aki nem fogad szót az anyukájának.-szólt így Ő.
-Hát… Az én lennék?- a kicsi megszeppenve kérdezett rá.
-Igen, de anya nem haragszik rád. Nem kell annyi játékot magaddal hoznod, mert az öcsémnek is van egy csomó, amiket majd neked is kölcsön ad.
-Azért Julie babát vihetem?
-Mindenképp.- puszilta meg az orra hegyét.
    Rosalie fürdetéséből az lett, hogy végül addig pislogott rám boci szemekkel, míg én is bemásztam mellé. A hab jótékonyan eltakarta a testem, a gőzölgő fürdővízben egy egész kacsacsalád úszkált. Nem maradhatott ki, hogy anyát lefröccsköljük vízzel. Meg persze nevetni is kell rajta, miközben a szeméből törölgeti a vizet.
-Lányok, mi ez a hangzavar?- nyitott be Seb. Elfehéredett, mikor engem is meglátott a kádban. Semmit sem látott a testemből, mégsem mert huzamosabb ideig rám nézni. Toporgott egy helyben, miközben hezitált, hogy maradjon vagy menjen ki.
-Sebi, gyere te is!- nyújtotta kezét felé Rose.
-Mármint… én?- mutatott magára meghökkenve.
-Hát téged hívnak Sebnek, nem?- bíztatóan rámosolyogtam és előrébb csúsztam a kádban, helyet hagyva Neki, hogy a hátamhoz bújhasson. Vetkőzni kezdett, nekem pedig muszáj volt valamivel a figyelmem és a gondalataim elterelni. Bár nagy volt a kísértés, mégis leküzdöttem és nem kukukcskáltam az irányába. Minden porcikám remegett az izgatottságtól. Tökéletes pillanat ez, amire egy ideje már vágytam. Ennyire közel egyáshoz még egyszer sem voltunk. A habok mindent takartak ami lényeges, de ez nem szabott gátat a fantáziámnak: elképzeltem az összes porcikáját.
-Tudom, hogy most épp mire gondolsz.- suttogta lágyan a fülembe. Bizsergés futkosott a hátamon. Keze óvatosan a hasamra siklott, amit engedtem is neki. Azt akartam,hogy minél közelebb húzhasson magához. –Én is számtalanszor elképzeltelek már téged a karjaimban, meztelenül.- adott hangot illúzióinak.- Mit szólnál ahhoz, ha a közös fürdést a hétvége folyamán megismételnénk? De ezúttal csak ketten.- nyakam csókolgatta. Arcom lángba borult a gondolatra, hogy ismét egy kádban ülhetek Vele.
-Attól tartok, nem fogok tudni nemet mondani erre.-sóhajtottam.- Seb, nagyon tetszik, ahogy Rosalieval bánsz. A gyerekek jól állnak a kezedben. Chloé mutatott egy képet, ami a a hétvégén készült. Autogramm osztogatás volt és az asztalra tettél egy kisfiút, aki nagyon szorgos volt amúgy.- kuncogtam.
-Ilyen formában ezt még senki nem mondta a szemembe. De köszönöm, hogy így gondolod.- szerénykedett.- Szerencsém volt Fabival. Anya rajta keresztül minden lényeges dolgot megmutatott, gyakorolhattam rajta a gyereknevelést.- mosolygott.
-Hát akkor nem véletlenül nyílvánul meg tetteidben az apai gondoskodás. Végtelenül jó ember vagy és… a világ legszerencsésebb nője lesz az, aki férjül fogad Téged. Minden gyermek megérdemelne egy hozzád hasonló apát.
-Nem szeretek nagyon előre tekinteni, de aminap elképzeltem magunkat az oltárnál állva.
-Egyszer talán annak is eljön az ideje. Csak ki kell várni. De, ha esetleg az élet elsodor minket egymástól, mi Rosalieval örökké hálásak leszünk Neked. De azt mondom, egyenlőre összpontosítsunk a holnapi napra.- tértem vissza a jelenbe, egy különös érzéssel a szívemben. Érzem, hogy sorsdöntő lesz ez a hétvége. És itt nem a családjával való első találkozásra gondolok. Hevesen dobog a szívem, hisz tudom, hogy valami olyasmi fog történni kettőnkkel, ami közelebb hoz minket egymáshoz.
   Péntek dél körül lehet, valahol középúton lehetünk Anglia és Németország között.
-Nézd, Britta elküldte a képeket a szállodai szobánkról, Silverstone-ra.- az ölembe tette a laptopját.
-Nagyon szép.- csodáltam meg.- Chloéval és Kimivel kapcsolatban hogy haladnak a dolgok?
-Fantasztikusan! Leszerveztünk Kimivel egy csodás hétvégét Monacora, méghozzá a finn yactján.
-Komolyan? Ez csodálatos hír! Chloé élvezni fogja. Szárnyalni fog a boldogságtól. Ők ketten egy yachton… Húúú… Nem is merek jobban belegondolni, mert még én pirulok bele itt a dolgokba.- kuncogtam.
-Szépségem, ne gondold azt, hogy te otthon fogsz ülni a négy fal között. Sosem hagynálak ki a jóból. Ott a helyed köztünk, úgyhogy készülj, mert jövő hét szerdán megcélozzuk Monacot!- úgy kozölte velem, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Mondjuk… számára az!
-Hogyan?- szemöldököm a magasba szaladt.- Seb, ez képtelenség! Nem repülhetek minden héten máshová Veled, hanyagolva a munkahelyem! Mateschitz-nek egyszer elege lesz ebből és kirepít.- osztottam meg félelmeim, rossz szándékok nélkül.
-A főnöködet majd én elintézem, te ne foglalkozz vele! Egyedül az a dolgod, hogy Chloét meggyőzd, persze Kimit nem említheted előtte, legyen minden meglepetés. Magam szeretném bemutatni őket egymásnak. A pénteki napom szabad lesz, úgyhogy törd a szép és okos buksid azon, hogy mit szeretnél velem csinálni.- tenyerei közé szerította a kezem.
-Ez egy kicsit kétértlemű megfogalmazás volt.- hajtottam le a fejem pironkodva.- Bármiben benne vagyok, csak együtt lehessünk. Seb, én a többiektől félek leginkább. Előbb-utóbb a szememre vetik, hogy nekem mindent szabad, mert te vagy a párom…
-Kicsim! Felőlem meg is pukkadhatnak a dühtől és a sárga irigységtől! Minden lehetséges követ meg fogok mozgatni annak érdekében, hogy minél több időt tölthessek együtt veletek!- megsimogatta Rose fejét, majd körültekintett és mikor megbizonyosodott arról, hogy senki sem figyel minket, megcsókolt.
   Frankfurt nem volt kegyes hozzánk, ugyanis szemerkélt az eső és viharos szél fújt. Alig léptünk ki a reptér parkolójába, egy alacsony, pocakos,kopaszodó férfi közelített felénk. Ő Sebastian édesapja. A hasonlóság nagyon is szembeötlő volt: a szemük színe, az orruk piszesége, az ajkuk íve mind megeggyezett. Szívélyesen köszöntötték egymást, majd párom gondosan átkarolta a derekam, jelezve, hogy mi összetartozunk. Az apuka jól megnézett magának, majd odasúgott valamit fiának, aki mosolyogva bólitott. Rövid, ám annál tartalmasabb bemutatkozás után elindultunk Heppenheimbe. Seb 40 percesnek harangozta be az oda utat, így volt időnk bőven beszélgetésre. Nagyrészt Rose és Norbert csacsogott egymással, ki sem tudtak fogyni a témából. Norbert nem igazán mutatta annak jelét, hogy zavarná, hogy a fia a szárnyai alá  vesz egy idegen kislányt.
-Én a feleségemtől tudtam meg, hogy a legidősebb fiam újra rátalált a boldogságra egy nő oldalán. Mikor Heike elmondta, hogy egy egyedülálló anyáról van szó, nos… Egy pillanatra sem futott át az agyamon az, hogy ellenkezzem ezt a kapcsolatot. Épp ellenkezőleg, végtelenül örülök, hogy egymásba botlottatok, mert… Na jó, nem kertelek és kimondom: a fiamnak hatalmas szíve van, végtelenül jó ember és megadhatja nektek mindazt, amiben ketten idáig hiányt szenvedtetek. Szülőként folyton nehézségekbe ütköztünk, így pontosan tudjuk milyen az, mikor mindened feláldozod, csakhogy a gyermekednek jó legyen. Biztosíthatlak afelől Hailey, hogy szeretni fogjuk őt Heikével.
Nem kicsit lepődtem meg Norbert hosszúra és végtelenül őszintére sikeredett monológján. De szó mi szó, a szívemig hatolt.
-Az életünk gyökeresen megváltozott, mikor Sebastian betoppant az életünkbe. Ami addig a pillanatig nehézséget okozott számomra, az hirtlen könnyebbé vált. De ne higyje azt kérem, hogy itt az anyagiakra gondolok. A fia megadott minden támogatást, de nem elsősorban pénzzel. Egyes dolgok miatt nem akartam Őt közelebb engedni magamhoz, de Seb biztosított arról, hogy nincs okom félni. Minen egyes nap újjult erővel harcolt kettőnkért. Norbert, el kell árulnom önnek, hogy nagyszerű embert neveltek Sebastianból. Olyan áhítattal és tisztelettel beszélt önökről és a testvéreiről, hogy az ilyesmi ritkaság.- árulkodtam kicsit. Persze ezt Seb nem hagyta szó nélkül:- Haileyt meghatotta az, mikor elmeséltem, hogyan fogantam meg.
-Azon az éjszakán nagyon szerettük egymást anyáddal. És ennek meg is lett az eredménye.- büszkén nézett fiára, majd a távolba meredt, az emlékeket felidézve.
   Mikor a Heppenheim táblát megáttuk, szerelmem szemei felragyogtak és széles mosoly terült arcára. A tábla jelzi, mennyire szeretik az itteniek Sebastiant, ugyanis a kisvárost “átkeresztelték”  Vettelheimra.
-A bajnok hazatért!- érintettem meg vállát.
   Egy kétszintes, kívül világoskékre festett családi ház előtt álltunk meg, a város központjától nem messze.
-Gyere kicsim, bemutatlak anyának.- kulcsolta össze ujjainkat, miután kiszálltunk. Az otthon melege és finom illatok fogadtak minket. Egyenesen a konyha irányába kísért minket, de Rosalieval inkább az ajtótól távol álltunk meg. Nem akartuk megzavarni anya és fia találkozását.
-Édes kisfiam!- zárta karjaiba a fiát a nő. Bő három fejjel alacsonyabb volt a fiánál. Jól megszeretgette, össze-vissza csókolgatta, majd összeszűkült szemekkel végigmérte őt.- Olyan sovány vagy fiam! Eszel te rendesen?
-Igen, anya.
-Úgy értem műzlin és züldségen kívül.- nézett rá szúrósan.- De majd most jól fogsz lakni és készítettem ételt elvitelre is.- kutakodva körülnézett a konyhában.- Hailey és a kislány?- suttogta.
-Csak arra várnak, hogy megismerhessenek téged.- bicentett fejével és mi felfedtük magunkat. A fogadtatásunk minden elképzeltet felülmúlt.
-Heike Vettel.- üdvözölt két puszival és egy hatalmas öleléssel.
-Hailey Roberts. És a szemem fénye, Rosalie.
-Szerbusz gyönyörűségem.- leguggolt hozzá és megsimogatta haját.- Csodaszép kislány.- mosolygott rám melegséget árasztó tekintettel.- Érezzétek magatokat otthon. Az ebéd kicsit megkésve lesz kész, mert elfelejtettem beszerezni az egyik legfontosabb hozzávalót, így el  kellett mennem még a boltba. De addig pihenjetek le, biztos hosszú volt az út.
Mi elnudultunk előre, de azért fél füllel még elécsíptem kettejük beszélgetését.
-Mivel nem tudtam, hogy együtt alszotok-e Haileyval, ezért csak a te szobádat készítettem elő.- feszülten csengett Heike hangja.
-Anya, ne magyarázkodj emiatt. És igen, együtt alszunk.
-Fiam, apáddal nagyon büszkék vagyunk rád. Kívánjuk, hogy hárman nagyon boldogok legyetek.
   Fellépcsőztünk az emeletre és bevezetett a szobájába. Amolyan padlásszoba volt ez, hatalmas tárrel. Sokat sejtető mosoly jelent meg az arcomon. Olyan érzésem támadt, mintha egy sétát tettem volna a múltba. Seb csak pár mondatban mesélt a gyerekkoráról, de most minden elém vetődött. A falon poszterek, a szekrényajtón különböző focisták matricái, egy polcos szekrényen angol könyvek és családi fotók sorakoztak egymás mellett.
-Most már láthatod, hol töltöttem a gyerekkorom. Direkt én kértem, hogy ne alakítsanak semmit sem a szobámon. Rengeteg dolog miatt szeretek hazajönni. Az első és persze a legfontosabb a családom. Aztán esténként lefeküdni, bámulni a plafont és felidézni azokat az éveket, mikor nem voltam világhírű sportoló, csak egy ember. A családom közelében tudom a leginkább levakarni magamról a “Forma-1-es világbajnok” megszemélyesítést. Nekem is kell egy hely ezen a világon, ahol emlékeztet valami arra, hogy ki is vagyok valójában.
   Leginkább a családi fotók kötötték le a figyelmem. Legjobban az tetszett, amelyen Seb az édesapja ölében ült, Heike egy plédbe bugyolált kisbabát tart karjaiban, az előtérben pedig két, szőke hajú, copfos kislány térdepel.
-Nagyon rokonszeneves családod van. Gördülékenyebben mentek a dolgok, mint ahogy azt elképzeltem.- tettem le a kezemben tartott képet.
-Egyszer talán eljön az az idő is, mikor megbízol majd bennem.- huppant le az ágyra.
-Nem a bizalom hiányáról van itt szó. Hanem arról, hogy szokásom mindig túldramatizálni a dolgokat.- láttam be. Az ölébe ültem.- Alig várom, hogy megismerjem a testvéreid is.
-Ezt a mondatot vissza fogod szívni, mikor a két nővérem szeszélyének martalékává vállsz. Melaniet ismerve pár héten belül már az esküvőnket akarja szervezni majd. Bármennyire is jól hangzik, hogy leéljem veled az életem hátralevő részét, de… nem akarlak megijeszteni.
-Édesem! Együtt már annyi mindent megéltünk pár hét/hónap leforgása alatt. És ezek csak közelebb hoztak minket egymáshoz. Elhoztál minket arra a helyre, ahol felnőttél. És ezért nem lehetünk elégszer hálásak neked.
-Szép lassan te magad is rá fogsz jönni, hogy miben hasonlítok anyára és miben apára. Néha igen emocionális tudok lenni, pont mint anya. Számomra nincs nagyobb érték, mint mikor a szeretteimmel lehetek. Nem fordultam el a családomtól, teljes vállszélességgel mellettük állok, ott segítek, ahol tudok. És általatok nőtt azoknak az embereknek a száma, akikről a halálomig gondoskodni szeretnék.
-Mindig olyan szépeket mondassz, hogy képtelen vagyok nem könnyezni.- böktem kicsit oldalba.- Látom magam előtt a kicsi Sebastiant, aki késő estig azokból a tömérdek mennyiségű angol könyvekből tanul, aki koncentrálva és gondosan megtisztítja a serlegeit a portól. Valódi érték számomra is, hogy megismerhetem azokat az embereket, akiknek szinte megköszönhetem, hogy Te vagy. Az ő érdemük van benne abban, hogy ennyire tökéletes vagy!
-Na megjött a világ legnagyszájúbb nővére!- kuncogott a lenti hangzavart hallva. Izgatottan követtük őt Rosalieval a nappaliba. A távolból figyeltük az eseményeket.
-Megkerült az elveszett bárányka!- nevetett jókedvűen a szőke hajú lány. Megölelte az öccsét.- Jó újra ittjon látni, szépfiú.
 Minket is észrevett, mosolyogva közelített. Nem mutatta jelét annak, hogy meglepődne ittlétünkön. Bemutatkozott és erre meg is tudtam a miértet: ő Melanie. Akinek Párom már megemlített minket.
-Ha jól sejtem, te vagy Hailey és te vagy Rosalie. Örülök, hogy megismerhetlek titeket és… Isten hozott a családban.
-Ácsi!!! –avatkozott közbe az anyuka.- Jól sejtem, hogy te már tudtál róluk?
-Mi az, hogy! Szemtanúja voltam annak, ahogy Sebastian porszívózik, port töröl, hagymát pucol, virágot ültet és mi egyebek.-fecsegett Melanie.- Készült arra, hogy egy szép hétvégét töltsenek együtt. Ami a sejtésem szerint jól sült el, másképp nem lennének itt.- mosolygott rám és szívélyesen átkarolta vállam.
-Melanie, most megdöbbentem.- foglalt helyet az anyuka.- Nem szoktál te ilyesmit előlünk titokban tartani.
-Én is csodálkozom azon, hogy nem járt el a szája a kis kotynyelesnek!- bökte oldalba párom a lányt, majd elszaladt a közeléből. Talán attól félt, hogy a nővére visszacsap.
   A következő 1,5-2 óra az ismerkedés időszaka volt. Kedvesen kérdezgettek és pedig őszintén válaszoltam. Simán ment minden a szülőkkel, Stephanivel és a legkissebbel, Fabiannal is.Álmaimben sem hittem volna, hogy elfogadnak minket Rosalieval.
-Látványosan megkönnyebbültél. Nem értem, minek görcsöltél rá a dolgokra. Én mondtam, hogy nem fognak élve megenni.- szólt hozzám ő, mikor a nők a konyhában készítették az ebédet.
-Persze, hogy rágörcsöltem, ilyen rémes múlttal a hátam mögött. Részeges apa, öngyilkos anya, gyerek, akit egyedül nevelek és az előző “foglalkozásom” csak pont az i-re.
-Egyikről sem te tehetsz!- pirított rám.- És ezt anyáéknak is megmagyaráztam.
Jó társaságban csak úgy rohan az idő, szinte a semmiből esteledett be.
-Basszus, nekem mennem kell!- pattant fel a kanapéról Melanie.- Holnap utazom Berlinbe egy rendezvény miatt és még nem pakoltam be.- szabadkozott.- Hailey, remélem nemsokára újra találkozunk. Csinálhatnánk egy közös programot mondjuk.
-Ez igazán jól hangzik.
Vacsora után Seb, Heike és Norbert leültek beszélgetni Fabiannal. A fiúcska az utóbbi időben hanyagolja a tanulást és most próbálják jobb belátásra bírni. Hogy Heikéről levegyek egy terhet, nekiláttam a mosogatásnak.
-Lányom, te meg mi a szöszt csináélsz?- szörnyűlködött az anyuka.
-Gondoltam felmosogatok, fáradozott ma már épp eleget. És nem akarok olyan nőnek tűnni, aki irtózik a házimunkától. Nm szeretném, hogy azt higyjék, hogy pénzéhes vagyok, vagy, hogy Sebastian nyakába akarom akasztani a gyermekem.
-Édeském, ne beszélj butaságokat! Ahogy beléptél az ajtón, már láttam rajtad, hogy nem akarod kisemmizni a fiamat. Hidd el, már rég megmondtam volna, ha nem kedvelnélek. Stephanie is említette, hogy még ilyet nem látott:  olyan összhang van köztetek a fiammal, mintha évek óta egy párt alkotnátok. Jól esik boldognak látni őt. Egy anyának a legnagyobb kincs látni a fia sikereteit az életben.
-Nem szeretnék kíváncsinak tűnni, de sikerült Fabiannal beszélni?
-Mint ahogy sejtettük, Sebastian 2 perc alatt elérte azt, amit mi hetekig tartó veszekedéssel, szobafogsággal sem tudtunk. Hibáztunk Norberttel, nem figyeltünk rá eléggé. Csak Sebastian járt a fejemben az utóbbi hónapokban, csak arra tudtam gondolni, hogyan tudja maga mögött hagyni az utóbbi hónapokat. Úgy látszott, hogy a szakítás, megviselte, de… a látszat csal, hisz rátalált a boldogságra hamar.- mosolygott kedvesen.- Fabian jogosan érezte azt, hogy elhanyagoljuk őt. Az imént azt mondta, szándékosan bosszantott minket, hogy végre rá is figyeljünk. Úgy érzi, hogy Sebastianra büszkék vagyunk, rá pedig nem. Aztán Sebtől megkapta a fejmosást, amiért ilyen valótlan dolgokat mond. Jajj Hailey! Ha tudnád, Norberttel mennyire szeretjük a gyerekeinket! Olyan hamar felnőttek és… mindenkinek megvan a maga élete és boldogok. Sebastian rád talált és élvezi az életet,sikeres sportember, Stephanie házzassága is működik, Melanie Frankfurtban talált munkát. Lassan az utolsó csemeténk is kirepül a fészekből.- suhant át szomorúság az arcán.
-Heike, sajnos ez az élet rendje. De gondoljon arra, hogy boldogok és eljön majd az az idő is, mikor ez a ház újra gyerekzsivajjal fog megtelni az unokák révén.
-Anya!- szaladt felém Rosalie.- Gyere fürödni velem és Sebivel.- ráncigálta a pólóm.Nevetve kaptam ölbe, jó éjszakát kívántam Heikének és lelkesen indultam  megfürdetni a szemem fényét. Végül szép és kellemes esti program kerekedett ebből.
  Másnap késő este értünk haza. Fantasztikus élmény volt élőben látni azt a csapatot, akinek Sebastian gyermekkora óta szurkol. Nem tűnt elégedetlennek annak ellenére sem, hogy a csapata kikapott 1-0-ra. Csend uralkodott a házban. A szülők lefeküdtek már, közöttük aludt Rosalie, Fabian pedig tanult, hisz megígérte, hogy kijavítja a rossz jegyeit.
-Miénk az egész ház!- mosolygott szélesen.- Nincsenek kíváncsi szemek, így akár meg is ejthetjük azt a közös fürdést.- szóhoz sem engedett jutni, húzott a fürdő felé. Megengedte a meleg vizet, majd vetkőzni kezdett. Csak mosolyogni tudtam arra a gondolatra, hogy Ő és én… egymás előtt… ruha nélkül. Bele is pirultam a gondolatba. Közel lépett hozzám és megcsókolt. Közben munkának láttunk, egyesével hámoztuk le egymásról a darabokat. Beleremegtem a csókunkba, mikor a bugyi is lekerült rólam. És ugyanúgy a boxer róla.Ezúttal nem bírtam ellenállni és alaposan megnéztem Őt. Olyan lehettem, mint egy tini, aki először látott férfit maga előtt. S bár láttam már csomó meztelen férfit, Ő… teljesen más.
-Csodálatos és gyönyörű vagy!- suttogta ajkaimra.
-Seb!- remegett a hangom, hisz a vágy, mely átjárta testem, egyre erősödött.-Én… nem…- habogtam, hisz akkora hatással volt rám. El akartam mondani neki, mennyire tökéletes.
-Ne mondj semmit.- érintette mutatóujját a számhoz.- Mindent tükröznek gyönyörű szemeid.
Ölbe kapott és velem együtt mászott be a kádba. Nem titok, a zuhany alatt eltöltött percek egyre csak megerősítették a sejtésem: semmi sem fog gátat szabni annak, hogy egy igazán érzelmes és forró éjszakát töltsünk el!
Törölközőbe csavarva léptem be a szobába. Majd rögtön utánam jött ő is. Egy hirtelen mozdulattal elkapta a derekam, hátam vizes mellkasának ütközött, fenekemnél éreztem férfiasságát.
-Látom gondok vannak odalenn.- nyögtem ki.
-Ne csodálkozz.- csúsztatta tenyerét hasamra.- Az előbb fürödtem együtt egy csodaszép, vonzó nővel.
Elsöpörte vizes hajam a vállamról, melyet aztán csókjaival kényeztetett. Szembe fordultam Vele, kezét megfogva húztam az ágy felé. Elfektetett és óvatosan felém feküdt. Bal lábam felhúztam, érzéki és lassú mozdulatokkal simogatta combom. Keze becsúszott a törölköző alá, elvándorolva egészen a csípőmig. Ajkaim kóstolgatását abbahagyta, helyette a kulcscsontom vette birtokba. Hátát vízcseppek nedvesítették, ennek köszönhetően kezem könnyedén csúszott végig hátán. Gerincének vonalán végighúztam ujjaim. Érintésem hatására izmai megfeszültek. Ennyi is elég volt ahhoz, hogy szaporábban vegyük a levegőt. Forró lehellete a bőröm csiklandozta.
-Nem fogok tudni leállni, ha most…- figyelmeztetett remegő hangon.
-Nem akarok mást, csak azt, hogy szeress! Órákon át és úgy, mint eddig még soha senki! Tedd teljessé az életem és a világom, melyet köréd építettem!
Elfeküdt lábaim között és kibontotta a csomót a törölközőmön. Újra felfedtem előtte testem és ugyan így tett Ő is. Vállába kapaszkodtam, mikor melleim kezdte kényeztetni: először ajkaival, majd ujjaival. Óvatosan belém hatolt és az érzéstől, mely szétáradt  a sejtjeimben és a testemben, hangosan felnyögtem. Ráérősen szeretkeztünk, hosszú perceket töltöttünk egymás ölelésében, együttlétünk minden pillanatát kiélveztük. Ez nem csupán arról szólt, hogy a magáévá tett. A testi szerelem legcsodálatosann pillanatait éltem át Vele. Testünk egy ritmusra mozgott a gyönyör felé. Ajkai mindenhol ott voltak, szemeim előtt színes csíkok cikáztak.
-Seb!- ziháltam a nevét újra és újra. Az éj leple alatt, a csenddel körülvéve szapora sóhajok szakadtak fel belőlünk. Összekulcsolt kezeinket a fejem fölött nyújtotta ki abban a pillanatban, ahogy elértük az égi gyönyört.
Szótlanul pihegtünk egymás karjaiban. Az izzadtságtól kissé nedves mellkasára apró köröket rajzolgattam. Ujjaim remegtek, még mindig az első szeretkezésünk hatása alatt álltam.
-Ígérd meg, hogy sosem hagysz el!
-Sosem tudnálak!- csuklott el a hangja.- Visszahoztál az életbe és… örökké hálás leszek neked. Nem hittem volna, hogy még egyszer ilyen felemelő lesz egy szeretkezés. Az összes eddigit felülmúlta, én…sosem éreztem még ehhez hasonlót.
-Hát akkor nem vagy egyedül ezzel.- kuncogtam. Felemeltem fejem és vállára nyomtam egy puszit.- Éreztem már napokkal ezelőtt, hogy meg fogjuk tenni.
-Oh!- lepődött meg.- És azt érzed már, hogy mikor lesz a következő?- élénk hangjából azt szűrtem le, hogy kajánul vigyoroghat.
-Amikor csak akarod.- leheltem és kicsit megharaptam alsó ajkát.- Szeretlek.
Ez volt az utolsó szó, amit kiejtettem, mert elaludtam. Elégedettséggel a szívemben, hisz méltóan zártuk le ezt a hétvégét.


¤¤¤ Chloé szemszöge ¤¤¤
   Nincs is izgalmasabb annál, minthogy a vasárnap estédet az ágyra és a szőnyegre szórt tételek társaságában töltsd. Hamarosan lediplomázom, most ennek érdekében a szóbelire tanulok. Pár hónap választ el attól, hogy függetlenné válljak. S, bár imádom keresztanyám, néha nagyobb szabadságra, mozgástérre vágyom. Arra, hogy a magam ura legyek. Fáradt nekintetem a laptopomra kúszik. A jobb felső sarokban ott pörög visszafelé egy óra, mely azt jelzi, mennyi idő van még pontosan hátra a következő futamig. Pontosan 3 nap és 10 óra múlva a fiúk Monaco szűk utcáin fognak száguldozni.Azon a helyen, melyről már annyit álmodoztam. Bizony, csak álmodni tudok arról, hogy valaha is ott lehetek. Hogy még inkább fájdítsam a szívem, képeket kezdtem el nézegetni. Kikötő, yachtok, luxus ingatlanok, milliókat érő sportautók, fényűzés, megfizethetetlen giccses ruhadarabok, csillogás. Csak pár olyan fogalom, mely az átlag embert Monacora emlékezteti. Aztán az átlag emberrel szemben állnak a Forma-1 rajongók, akiknek az előbb felsorolt jelzők mellékesek. Mi, fanatikusok Monacot együtt emlegetjük a  közel 300 km/h-s versenytempóval, az adrenalinnal, mely száguld az ereinkben, a fizikai kihívással, a Casinóval, az alagúttal. Számunkra ezt jelenti Monte-Carlo.
-Bejöhetek?- dugta be a fejét az ajtón Hailey.
-Csajszi!- felugrottam az ágyról és megöleltem.- Annyira vártam, hogy hazagyere. Ülj le és mesélj el, mindent!- nyomatékosítottam az utolsó szót, miközben az összes papírt lesepertem az ágyról. Véget nem érő mesélésbe kezdett, amit én egy percig sem bántam. Szerettem hallgatni, mikor csillogó szemekkel, végre boldogan meséli, milyen is Sebastian a versenypályától mesze. Bár ismerem Sebet, mint magánembert, egy szerető és egy barát másképp lát bizonyos dolgokat.
-Úgy tudtam!- nevettem fel, mikor beavatott abba, hogy lefeküdtek egymással.- Nem véletlenül mosolyogsz ennyit. Csak úgy ragyogsz. De haljam, milyen volt? Milyen Seb az ágyban?- lendültem bele a kérdezősködésbe.
-Egyszerűen fantasztikus…- sóhajtotta. Tekintete elködösült.- Egy … egy… nem is tudom…- nevetett, annyira zavarban érezte magát.
-Egy félisten?- kérdeztem rá nyíltan. Bólogatott.- Hát Hailey… Itt az idő, hogy eszedbe jusson, amit már régen mondtam: nem lesz gond nálatok, ha szexről van szó!- kuncogtam, mire enyhén fejbecsapott egy párnával.
-Monaco?- bökött a megnyitott fényképre.
-Az.- sóhajtottam vágyakozóan.- A következő futam helyszíne.
-Tudom, említette Seb. Varázslatos hely.
-Igen. De igazából csak az tudja értékelni ezt a csodát, akinek nem adatik meg, hogy elmehessen oda. A dúsgazdagok számára csak egy hely a sok közül. Ezt mondják a statisztikák. Mennyi mindent megadnék azért, csakhogy egyszer ott lehessek…- szomorúan és fájdalommal a lelkemben kapcsoltam ki a gépet. Mára épp elég volt az álmodozásból! Felesleges egy elérhetetlen álom után futkosnom. Sajnos erre most, hosszú évek elteltével kellett rájönnöm.
-És mi az a sok minden, amit megtennél egy monacoi kiruccanás érdekében??- kérdezett rá. Nem tőle megszokott mosollyal az arcán.
-Nem egészen értelek, de… igazából.. Nem is tudom.- gondolkozni kezdtem.- Olyan nagy vagyonom nincs. A félretett pénzem max. az oda utat tudná fedezni.
-Minek ide pénz, ha van egy ember, akit úgy hívnak, hogy Sebastian Vettel?
-Ne…- elképedtem.- Várj… most aztán már végképp nem értelek, Hailey.- ráztam a fejem, nem egészen akart a dolog egy képpé vállni.
-Seb egyik barátja valami bulit szervez a yachtján. És Seb szeretné, ha én is elkísérném. Én meg nélküled nem tudok mulatni. Főleg annak tudatában, hogy te is mennyire vágysz Monacoba.
-Ez most komoly?- visítottam örömömben, barátnőm nyakába borultam, aki a nem várt lendülettől elborult az ágyon.- Keresztanyu, keresztanyu!- kiabáltam és az egész lakást végig futkároztam. Végül a fürdőben leltem rá.- Megyek Monacoba!- megfordult és nem egészen értette, mire célzok ezzel.- Lesz… lesz egy buli, meg egy yacht és Seb haverja… bulit szervez. És engem is meghívott.- próbáltam összeszedetten beszélni, ami ebben a pillanatban nehezemre esett. Dübörgött a szívem, majd kiugrott a helyéről.- De mit vegyek fel?- pánikoltam. Farmert meg tornacípőt még sem húzhatok annyi gazdag és ellőkellő ember közé. És, ha összefutok Kimivel? Erre a gondolatra még inkább megijedtem!- Holnap elmegyünk vásárolni!- fordultam Hailey felé, aki idő közben belépett a fürdőbe.
-Keresztanyu, ugye elmehetek?- eszembe sem jutott kikérni erről az ő véleményét is. Megint ajtóstul rontottam be a házba.
-Úgy berohantál ezen az ajtón, hogy a hevességed látva akkor sem állíthatnálak meg, ha nagyon akarnám. Menj, és érezd jól magad.

-Mikor indulunk?- vigyorogtam Haileyre. Tudtam, hogy az indulásig mindenkit ki fogok készíteni. Szerdéig még sok idő van, de már ma este vagy ötször megszámoltam, hogy hány óra van hátra az indulásig. Éjjel azon törtem a fejem, mit vigyek magammal, de végül csak amellett tettem le a voksom, hogy vásárolni kell ruhákat! Álmaimban sem járhattam máshol, mint Monte-Carloban. Először Sebastiannal és Haileyvel, majd kettesben, Kimivel…