24.rész

Sziasztok!

Tudom, hogy ismét hosszú hetek teltek el, mióta a legutolsó részt feltettem, de most elkészültem az újabb fejezettel, ami remélem elnyeri a tetszéseteket és a suli/munka ellenére is tudtok szánni pár percet arra, hogy elolvassátok és írjatok visszajelzésként pár szót. Ígérem, hogy a következő fejezetet hamarabb hozom. Ami jó hír, hogy sikerült 4-5 részt előre megírnom,így egyenlőre van mihez nyúlnom :)

Kellemes időtöltést kívánok!

Reny

   Eddig számomra nem megszokott dolgok okozták ébredésem. Az arcom lágy, simogató érintések kényeztették, a fülembe vágyakozó hangszínnel suttogtak szerelmes szavakat, majd ezután a számra apró csókokat kaptam. Épp kezdtem élvezni ezt a fajta kényeztetést, mikor meghallottam az ébresztő éles hangjait. Álmos tekintetem összekapcsolódott egy bosszús szempárral.

-Jobban szerettem volna, hogy a csókjaimra ébredj fel, s nem az ébresztőmre.- csüggedett el. Kikapcsolta az élesen zenélő mobilját, majd elfeküdt az ágyon. A mellkasára támaszkodtam.

-Nincs értelme durcásnak lenned, hisz életem legszebb reggelét éltem most meg általad. Legközelebb pedig egy kicsit hamarabb kezdesz el ébreszteni.-egy gyors csókot nyomtam a szájára, majd kimásztam a takaró alól.

   Annak ellenére, hogy este korán bújtunk ágyba és, hogy zavartalan éjszakám volt, még kellőképpen éreztem magamon az elmúlt egy hét alatt összegyűlt fáradtságot. De ezzel nem volt időm foglalkozni, hisz felrázott a tudat, hogy ismét munkába állhatok, hogy a soraink rendeződni látszanak. Anyai kötelezettségeim is lekötötték a figyelmem, hisz oviba kell indítanom Rosaliet. És persze nem utolsó sorban Sebastian csókjai is kellőképpen feltüzelnek!

   Rose teljesen elterülve aludt az ágyunkon, akárcsak egy kis levelibéka. Tegnap csak utalásokat látott arra vonatkozóan, ami köztem és a példaképe között kialakult. Még nem beszéltem vele kettőnkröl, de valahogy nem rettegtem a reakciójától. Szerintem elfogadja majd, hogy szeretjük egymást Sebastiannal.

-Mami!!- simogatásomra ébredezni kezdett, hatalmas mosollyal az arcán. Szemeit dörzsölgetni kezdte, én pedig az oldalát csiklandoztam, amitől hangosan nevetni kezdett.

-Megvolt a reggeli rosszalkodás és hancúrozás, úgyhogy ideje felöltözni, mert te elkésel az oviból, én pedig a munkahelyemről.- paskoltam meg popsiját. Egy gyors mosakodás után már a ruháit adtam rá.

-Mami, ti most jájtok?- szegezte nekem a kérdést gyermeki őszinteséggel, még mielőtt én tértem volna rá erre a témára.

-Nos… Igen, egy párt alkotunk Sebastiannal. Tudod, az a szokás, hogyha két ember szereti egymást, akkor nekik együtt kell lenniük. Ez a szerelem lényege.- próbáltam elmagyarázni a dolgok állását úgy, hogy megértse. -Örülsz neki?

-Ühüm.- bólogatott bőszén.- Én nagyon szejetem Sebit.

-Ó tudom én azt!- pöcköltem meg orrát. A haját fontam be, mikor újabb meglepő kérdéseket tett fel.

-Anya, én is leszek szejelmes?

-Egyszer biztosan.- adtam tömör választ.

-És én is fogok majd puszilkodni, mint ti tegnap?

-Igen, de az még odébb van. Addig még sok dolgot kell megtanulnod.

   Reggelizés után kettesben maradtunk a konyhában Sebastiannal. A kávém szürcsölgettem, mikor kitért arra a témára, amiről én is beszélgetni szerettem volna.

-Beszéltél már Rosalievel kettőnkről?- fektette tenyerét az asztalon pihenő kezemre. Ezúttal is jóleső borzongás futott át egész testemen.

-Ő hozta fel ezt a témát végül, ezzel a kérdéssel:” Ti most jártok?”- idéztem bazsalyogva a kislányom.

-Komolyan?- döbbentségét hangos nevetés követte.- És mit válaszoltál?

-Hát… Azt hittem, hogy egyértelmű az, ami köztünk van.- hajtottam le a fejem, hisz elbizonytalanodtam.

-Kicsikém!- emelte fel fejem államnál fogva.- Biztosra veszem, hogy a kérdésére a válaszod “igen” volt. Csak szerettem volna utoljára megbizonyosodni arról, hogy nem csak álom az, hogy éjjel mellettem aludtál, hogy bármikor csókokkal bombázhatom gyönyörű, íves ajkaid.

-Nem álom.- simítottam végig arcán.- Színtiszta valóság az, hogy szeretlek. Bárhogy is küzdöttem az érzéseim ellen, bárhogy is titkoltam, mit is jelentesz számomra, nem tudtam tovább küzdeni. A közeledben túl gyenge vagyok!- jelent meg halvány mosoly az arcomon.

-Tudom, hogy valamilyen szinten még mindig rettegsz a kettőnk kapcsolatától. De előbb tennék kárt magamban, minthogy titeket bántsalak!

Arca közeledett felém és szenvedélyes csókban részesített. Csókunk közben ott érintettük és ott simogattuk egymást, ahol csak tudtuk. A gátlásaim kezdtek feloldódni: kezeim végighúztam izmos mellkasán, majd a tarkóját cirógattam körmeimmel. Halk sóhajok szakadtak fel belőle, elém vetítve azt, hogy vágyai fokozódnak. Ezt akkor tapasztaltam meg igazán, mikor az ölébe ültem: megéreztem merev férfiasságát.

-Ne haragudj.- húzódott el zavartan.- Nehezen tudom kontrollálni magam.-  elszégyelte  magát.

-Semmi baj. Ez természetes, hisz férfi vagy.

Az órára pillantottam és rögtön felálltam kényelmes ülőhelyemről.

-Indulnom kéne lassan a buszhoz, de Chloé még nem jött át Rosaliért, hogy elvihesse az oviba.- panaszoltam.

-Brittával és Heikkivel úgy beszéltük meg, hogy 8:00-kor indulunk a reptérre, úgyhogy tudok ügyelni Rose-ra, míg Chloé átugrik érte. Persze, ha nem gond és rám bízod szemed legféltettebb kincsét.

-Teljes mértékben megbízom benned Seb!

5 perc múlva már indulásra készen álltam, így búcsúzkodni kezdtünk.

-Vigyázz magadra nagyon a hétvégén!- kértem tőle már vagy tizedjére. Most először érzek félelmet azzal kapcsolatban, hogy autóba ül és napokon át száguldozni fog.

-Nem kell aggódnod értem szívem.- simított egy hajtincset a fülem mögé.-Ugye nem gondoltad meg magad a jövő hétvégével kapcsolatban?- kérdezett rá félve.

-Nem. Sőt, már alig várom!- derítettem jobb kedvre.

-Hívni foglak egy nap többször is és még beszélünk erről. Ne hajtsd szét magad a gyárban, mert még szükségem van rád.- csókolt szájon, de csak egy pillanatra, mert Rose félbeszakított minket.

-Anyaaaaaa!- szólt rám durcásan, mintha valami rosszat csináltam volna.

-Hozzá kell ehhez szoknia lassan, mert sokszor fog minket így látni.- suttogta a fülembe Seb, miközben magához vont. Nem kicsit pirultam el.

-Mennem kell most már.- húzódtam el.-Legyetek jók.-adtam egy cuppanós puszit lányomnak, egy röpke csókot Páromnak és már az ajtón kívül álltam.

*** Pár nappal később ***

   Eljött a vasárnap, a futam délelőttje. Idegesen tördeltem a kezem már most, pedig még 1,5 órával a rajt előtt járunk.

-Ennyire ideges vagy?- ült le Chloé és közénk helyezte az üdítővel és ropival megpakolt tálcát.

-Sosem éreztem még ilyet. Ami nem csoda, hisz sosem volt autóversenyző párom. Eddig nem féltettem Őt a száguldozástól.

-A Forma-1 az egyik legbiztonságosabb autósport manapság. Seb rutinos autóversenyző, tudja mi ér meg nagyobb kockázatot és mi nem. Óvatos lesz és vigyázni fog magára, hisz tervei vannak veled.- mosolygott szélesen.- Apropó! Beszéltetek már a jövő hétvégéről?- kíváncsiskodott.

-Csak pár szót. Péntek késő délután vár minket a reptéren.

-Alig várom, hogy ott legyetek és elmesélj minden egyes részletet!- dörzsölte tenyereit.

-Túl sok izgalmas dologra ne számíts! Jobban megismerjük egymást, voltaképp most fog eldőlni, hogy illünk-e egymáshoz. Eljegyzésre még ne készülj!- figyelmeztettem.

   A futam alatt nem unatkoztunk. Kimi próbálkozott Seb megelőzésével hosszú körökön át, de végül meg kellett elégednie a 2. helyezéssel.

-Ezt a győzelmet kiszurkoltuk Sebnek, ezért sokkal jön nekünk!- poénkodott Chloé, mikor Seb megkapta az első helyért járó trófeát.- Mondd, milyen érzés látni a szerelmed győzni? Milyen érzés egy pilóta barátnőjének lenni?- faggatott.

-Kezdek hozzászokni ahhoz, hogy egy világbajnok pilótába vagyok szerelmes. És mérhetetlenül büszke vagyok Rá!- próbáltam az érzéseim szavakba önteni. Csak a leintés pillanatában nyugodtam meg teljesen.- Te már kicsi korod óta figyelemmel követed a Forma-1-et. Kicsi korodban nem tetszett senki sem a mezőnyből?

-Seb nagyon jóképű, de rá csak úgy tudok tekinteni, mint a bátyámra. Igazából… Seb legjobb haverját, Kimit bírom még úgy igazán. Seb rengeteg sztorit mesélt a finnről és… már régóta szimpatizálok Kimivel.- vallotta be szemlesütve.- Annak ellenére is, hogy sokat szerepel az újságok címlapján a kicsapongó élete miatt.  De én emiatt nem tudom elítélni őt. És nem álmodozom róla, mert biztos, hogy nem vagyok az esete.- egy pillanatra szomorúság suhant át arcán, aztán hamar visszatért jókedve a három dobogós srác ünneplését látva.

*** Sebastian szemszöge ***

   A győzelemtől fűtötten, teljes extázisban adtam le a kötelező interjúkat. Ez a siker feledtette a rajongókkal, az újságírókkal, a csapattal, de még a kritikusokkal is a múlt hétvége csúfságait. Az én lelkemnek is jót tett ez a siker, az önbizalmamnak meg végkép!

   Összeálltunk a csapattal egy közös fotóra, mint ahogy az minden siker után szokás. Igaz, hogy Malajziában kettős sikert arattunk, de akkor senkinek nem volt kedve kamerák és fényképezőgépek előtt fülig érő mosollyal pózolni. Most viszont az egész team mögöttem állt, Christian, Helmut, Rocky és Adrian is kimutatta, mennyire boldoggá tette őket ez a győzelem. Úgy érzem, kezdünk újra egy capattá kovácsolódni!

-Sebastian!- szólt utánam Christian közvetlenül a csapatfotózás után.- Még egyszer gratulálok, nagyszerű és hibátlan versenyt futottál. Megmutattad, hogy igen is ki vagy éhezve a sikerre!- veregetett hátba.-Sikerült mindent elintézned Londonban?- erre a kérdésre nem számítottam, persze, hogy megkövülve álltam előtte.- Britta tőlem kért engedélyt, hogy elmehessetek.

-Igen, minden okés most már. Láthatod, hisz összeszedett voltam egész hétvégén. Sikerült csak a vezetésre koncentrálnom.

-Tanácstalanul álltunk a múlt hétvégi teljesítményed előtt. Még mielőtt te adnál valamilyen magyarázatot elmondom, hogy tudunk Haileyről.

“ De mégis hogy lehet az, hogy minden információ eljut hozzá?”

-Ez van, ha szoros baráti viszonyban van a csapatfőnök és a tulajdonos.- adott választ a képzeletben feltett kérdésemre.- Mióta vagytok együtt?-húzott félre, egy jóval csendesebb helyre.

-Teljes titokban szakítottam Hannaval. Csak kevesen tudnak erről, de hát ki szereti az ilyesmit nagy dobra verni? Úgy éreztem, már semmi nem működött a kapcsolatunkban, belefásultam a dolgokba, ezért lépnem kellett. Hailey a gyárban dolgozik, ott találkoztunk először, még az autó bemutatóján. De csak egy hete járunk. És szeretném, ha mindez titokban maradna. Egyenlőre.- kértem tőle személyesen.

-A csapatnak is érdeke, hogy az ilyesmi ne szivárogjon ki. Mindenki  diszkréciójára számíthatsz.

- Ígérem meghálálom ezt és nemsokára bemutatom őt nektek.

Ezzel ott hagytam őt és besiettem a boxba, hogy segíthessek a srácoknak az összepakolásban. Így hamarabb végzünk és nekik is több idejük, valamint energiájuk marad az esti ünneplése.

 Kimivel  a pilótáknak  fenntartott parkolóban futottam össze.

-Legközelebb én győzök!- bokszolt a vállamba.

-Esélyed sem lesz ellenem! Az egyedüli, amiben le tudsz győzni, az a tollas. De már kézikönyvet is vettem, így arra gyúrok, hogy legyőzzelek!

-Álmodozz csak Seb, álmodozz!- vigyorgott sunyin.- De, ha már így felhoztad a tollast. Rég nem játszottunk. Nem jössz el hozzám a hétvégén? Meghívtam magamhoz néhány haverom a gokartos időszakból, meg néhány jó fej hokist és lenyomunk egy grillpartit. Ott a helyetek Heikkivel.

-Kösz a meghívást, de programom van a jövő hétvégére. Haileyvel és a kislányával leszek.- meséltem büszkén.

-Ez nagyszerű, szóval akkor meg végkép jönnöd kell. Velük együtt. Meg akarom ismerni őket! Nem lesz ebben semmi kivetnivaló: eljöttök hármasban, beszélgetünk, eszünk-iszunk és lenyomunk egy tollasmeccset. Ez egy kiváló alkalom arra, hogy mindenkinek büszkén bemutathasd Haileyt. Ha mellettem is egy ilyen gyönyörű nő lenne, az egész világnak büszkén mutogatnám.

-Beszélek vele erről, de ne éld bele magad! Majd még hívlak.- intettem neki és beszálltam az autómba.

   Épphogy hazaértem és ledobtam a bőröndömet, rögtön elindítottam a készülődést a hétvégére, méghozzá egy telefonnal: nővéremet, Melaniet hívtam.

-Szia Mel. Igaz nem zavarlak?

-Te sosem zavarsz öcsi!- csilingelt a hangja.

-Sok munkád van mostanság?- kérdezgettem. Nem akartam rögtön a kérésemmel letámadni.

-Itt a tavasz és a jó idő, egyre több az esküvő, a keresztelő és a kertipartik száma is rohamosan nő. Szóval nem unatkozom. Amúgy büszkék vagyunk rád szépfiú! Szép győzelmet arattál. Kijárt a sikerből már neked is.

-Kösz tesó. Azért hívtalak, mert… egy hatalmas kérésem van feléd. Számomra fontos vendégeket várok a hétvégére és kellene egy női segítség. Nem tudnál eljönni hozzám?

-Miért nem kéred meg Brittát? Őt úgyis mindig mindenbe hamarabb beavatod. Ha baj van felé fordulsz, rólunk, a két nővéredről mindig elfeledkezel!- olvasott be nekem féltékenységgel a hangjában.- Mi voltunk az utolsók Stephanieval, akikhez eljutott a szomorú hír, hogy szakítottatok Hannaval.

-Igazad van mindenben. De most csak te tudsz segíteni, hisz… ez valamilyen szinten téged is érint. Ha nem lenne fontos, nem zaklatnálak.

-Imádlak, ezért sem tudok nemet mondani. De ajánlom, hogy tényleg fontos legyen!- elképzeltem, ahogy mutatóujjával fenyít.

-Akkor holnap délben várlak a reptéren. És kösz mindent Mel.- zártam le a beszélgetésünket.

   Kedd reggel korán keltünk Heikkivel, hogy hamarabb végezzünk az edzéssel.

-Futunk még egy kört?- vetettem fel az ötletet, miután a szokásos távot már lefutottuk.

-Fel kell jegyeznem ezt valahová, hisz nagyon ritkán vagy ilyen szorgalmas.

-A szerelem csodákra képes.- sóhajtoztam.

-Valamit nagyon tudhat Hailey, ha elérte azt, hogy reggel magadtól kelj és te ébressz engem, kocogásra készen állva. Hívjam fel anyuékat, hogy hazautazom a hétvégére?-kérdezett rá félszegen.

-Szeretnéd látni a  családod? Hiányoznak, igaz?

-Igazából… Karácsony óta nem jártam otthon és… Gondolom, csak útban lennék a hétvégén, hisz minden percet ki akartok majd élvezni hármasban.

-Én nem akadályozom meg, hogy hazautazz, de tudnod kell, hogyha mégsem látogatsz haza, útban nem leszel. Hisz a barátokra mindig szükség van.- veregettem hátba, majd gyorsítottam a tempón, mintegy versenyre kihívva őt.

   A reptérre menet még beugrottam a virágüzletbe, a tegnap telefonon keresztül leadott rendelések után. A svájci légitársaság nem hazudtolta meg magát, a mannheimi járat ezúttal is percre pontosan érkezett. A nővérem nemsokára megjelent a parkolóban és keresgélni kezdett engem.

-Mel, itt vagyok!- kiáltottam és integettem egyszerre az autóm mellől állva.

-Sosem volt erősségem a tájékozódás.- rakta be a csomagjait hátulra.- Teljesen kivirultál öcskös.

-Csodálkozol? Kedvenc nővérem jött meglátogatni engem.- öleltem meg.

-Mik azok?- bökött az egész hátsó ülést “ kibérelő” virágokra.

-Virágpalánták.- válaszoltam.

-Azt én is látom.- emelte tekintetét az égre.- De mire kellenek neked? Ha anyának vetted, akkor figyelmeztetlek, hogy nem cipelem haza őket!- durcáskodott, mire én csak nevettem.

- Sosem fogsz megkomolyodni.- idéztem anyát és tudtam, hogy ezzel a mondattal kihúzom nála a gyufát.

-Csak ezért nem váglak nyakon, mert vezetsz!- nézett rám szúrós tekintettel.

-Sosem tudnám itt leélni az életem. Engem kikészítene egy idő után ez a nyugodtság, csend és magány.- nézett alaposan körbe Mel, mikor leparkoltam a hatalmas birtokon.

-Nekem feltétlenül szükségem volt erre a váltásra.

   Elrendezkedett az egyik szobában, átöltözött egy kényelmes ruhába, majd a kanapéra telepedtünk le.

-Otthon minden rendben van?- faggatóztam.

-Pár dolgot leszámítva igen. Mindenki hiányol, anyáék már nagyon szeretnének látni. Azért is mondtam, hogy nagyon kivirultál, mert Kínában mintha nem is te ültél volna az autóban. Találgattuk, hogy mi lehet a gond, mert szokatlanul sokat hibáztál azon a hétvégén. Ennyire azért nem szoktál kikapni Webbertől! És e mellé még Fabival sem lehet bírni! Kezd elkanászosodni, nem ért a szép szóból. A suliból hazajön, aztán egész délután a haverjaival focizik, vagy a városban bolyonganak és nem tanul. Múlt héten egymás után kétszer hívta fel az osztályfőnöknő anyát, mert a drága kicsi fia nem írt matekházit és irodalomból is bukásra áll. Anyáék már tehetetlenek.- sírta el bánatát.

-Nem tudom, kire ütött  ez a gyerek.- csóváltam a fejem. Én is rossz és hangos voltam a suliban, egyenesen a tanárok rémálma. Emellett rengeteget hiányoztam a gokart versenyek miatt, de a tanulást sosem hanyagoltam el. Nem voltam a legjobb tanuló az osztályban, ezt belátom, de az utolsók közt sem kullogtam.

-Beszélned kellene a fejével. Ti sok mindenben hasonlítotok egymásra, hátha rád hallgat.

-Biztosíthatlak, hogy megkapja a fejmosást tőlem!

-És te hogy vagy? És tudod, mire értem.

-Remekül vagyok.

-Jah, még el is hiszem! Itt élsz egymagad, egy olyan helyen, ami el van szigetelve a világtól. A magány ebben az időszakban nem megoldás!

-Mel, én nem azért költöztem ide, hogy magányosan éljek. Azt Baarban is megtehettem volna. Felejteni akartam, ami sikerült. Közben új életet akartam kezdeni. Ez is sikerült. Álmaim és terveim voltak, ezek teljesültek, valóra váltak. Mikor megvettem ezt a hatalmas birtokot, gondoltam magamra, rátok, a jövőmre és… még két személyre. Azért is szerettem volna, hogy ma itt légy velem, mert egy hatalmas lépést teszek egy ígéretes, boldog hétvége felé.

-Elárulnád, miről van szó?- türelmetlenkedett.

-Szerelmes vagyok.

-Az nem lehet!- rázta a fejét döbbenten.- Hisz csak most szakítottál Hannaval!- hüledezett.

-És ez kizárja annak a lehetőségét, hogy újra szerelmes legyek?- emeltem meg kicsit a hangom.

-Nem, csak… Nem elhamarkodott ez?

-Nem! Ő a tökéletes nő számomra, ő a másik felem. Egyedül csak Vele tudom elképzelni a jövőm.

-Mióta ismered őt?

-A gyárban dolgozik, január végén találkoztunk először és…

-Állj!- szakított félbe.- Január végén? Hisz akkor még együtt voltatok!

-Igen, de még mielőtt meggyanúsítasz: nem csaltam meg vele Hannat! Találkoztunk, beszélgettünk és ennyi. Nem miatta mentünk szét.- szögeztem le.

-Ha te mondod…- vonogatta a vállát.

-Mikor hazautaztam arra a pár napra, akkor sokat beszélgettem anyával és apával. Mindketten azt tanácsolták, hogy legyek újra nyitott a boldogságra. Én most úgy érzem, boldog lehetek: egy teljesen hétköznapi lány mellett, aki magamért szeret, s nem a bankszámlámon levő tetemes összeget preferálja.

-Ki ez a lány amúgy?- kíváncsiskodott, ami jó előjelnek számít nála.

Előhalásztam a mobilom a zsebemből és mutattam róla képeket.

-Nemrég töltötte be a 24-et és meghívtam vacsorázni egy igen meghitt helyre. Itt tudatosult mindkettőnkben, mit is érzünk a másik iránt.

-Kedves és szerény lánynak tűnik. Hogy hívják?

-Haileynek.

-És ő ki?- mutatott Rosaliera, mikor egy újabb képet nyitottam meg.

-Ő Rosalie. A kislánya.

-Remélem tisztában vagy azzal, hogy óriási felelősséggel jár mindaz, amit teszel. Ő ebbe a kapcsolatba hoz egy gyereket, aki nem a tied!

-De ez engem egy cseppet sem zavar! Anyáék már többször mondogatták, hogy unokát akarnak végre tőlem is, én pedig már régóta akartam egy gyereket. Szeretjük egymást Haileyvel, benőtt a fejem lágya, megvan a biztos háttér ahhoz, hogy felnevelhessem azt a kislányt! Én úgy szeretem azt a csöppséget, mintha csak a sajátom lenne. Figyelj Mel!- fogtam meg kezét.- Nekem fontos ez a kapcsolat. Mint ahogy ti, a családom is azok vagytok. És nem akarok választani köztetek és közöttük. Rengeteget nélkülöztek már mint az anyagiak, mind a szeretet, törődés terén és végre itt a lehetőség, hogy minden szeretetet, támogatást megkapjanak. De leginkább az lenne a fontos, hogy érezhessék, hogy van egy családjuk, akire bármikor számíthatnak.

-És a szülei? Meg a gyerek apja?

Ezekre a kérdéseire egyértelmű választ adtam: mindazt, amit elmondott Chloé és Ő maga.

-Tudom, hogy vannak fenntartásaid. De kérlek ne ítéld el őt, mert semmi okod rá. Nem kérem azt, hogy nagyon imádjátok egymást. Beérem annyival is, hogy próbálod elfogadni  mind ezt a helyzetet, mind őket. Ne érezzék azt egy pillanatra sem, hogy kirekesztik őket a családból, ne kelljen már azzal szembeülniük, hogy utálják és megvetik őket. Szépen kérlek adj lehetőséget nekik arra, hogy bemutatkozzanak.

-Meg kell szoknom, hogy… Hailey a párod neve, de…Nem lesz baj közöttünk úgy érzem.- ezzel a mondatával nagyon boldoggá tett.- És anyuék tudnak már róla?

-Még nem. És arra is megkérlek, hogy senkinek ne beszélj Haileyről! Még nagyon a kapcsolatunk legelején vagyunk, mondhatni, hogy csak ismerkedünk. De nemsokára bemutatom Őket odahaza, hivatalosan is.

-És ki az a fontos vendég, akit említettél a telefonban? És miben tudok én segíteni neked?- sorolta újabb kérdéseit, melyekből úgy látszik sosem fogy ki.

-Őket várom a hétvégére. És el sem tudod képzelni, mennyi mindenben tudsz nekem segíteni. Mint testvér és mint nő egyaránt szükségem van a kreativitásodra és a szép érzékedre arra vonatkozóan, hogyan lehetne a házat és a kertet csinosítgatni, otthonosabbá tenni. És a sütésben, főzésben is segítened kellene.

-Erre valahogy számítottam. Még jó, hogy magammal hoztam az anyutól kapott szakácskönyvet.- kuncogott.

   Ami az ötleteket illeti, szerencsére nem indultunk nulláról. Nekem is voltak elképzeléseim, s hogy ezek ne csak elképzelések maradjanak, tegnap este körülnéztem a neten és rábukkantam egy cégre, mely profinak számít a kerti “bútorok”  készítésében. Meg is tetszettek a munkáik, ezért leadtam egy rendelést mindenre, amire szükség volt: fonott székekre és asztalra, hintaágyra, egy másik oldalon pedig megrendeltem egy hintát is, mely két csúszdával is össze volt kötve.

 Munka volt bőven, így nem csoda, hogy a nap végére elfáradtunk: ma leginkább a kertet csinosítgattuk: elültettük a palántákat, füvet nyírtam és öntöztem, a medencét is kitakarítottam a bele hullott falevelektől is mivel itt a szép idő, meg is töltöttem vízzel. Addig Mel bevásárolt és kitervelte miket fog sütni-főzni.

-Le kellett volna fényképeznem téged fűnyírás közben és a képet odaadni anyának, hogy lássa, milyen házias kis fiacskája van.- cukkolt nevetve Mel.

-Hailey is sokat derült volna a képeken. Nem is kell jobb bizonyíték arról, hogy Seb tetőtől-talpig szerelmes.- kontrázott Heikki is.

-Ha már lettetek volna szerelmesek, tudnátok milyen az, mikor mindent megteszel azért, hogy a pároddal pár tökéletes napot tölthessetek együtt.- csattantam fel és otthagytam őket vacsorázás közben. Mel egész nap engem cukkolt és ezt most elégeltem meg.

-Tudod kezelni a porszívót?- kötekedett nővérem másnap délelőtt, mikor a nappalit kezdtem felporszívózni.

-Nem vagy vicecs!- grimaszoltam.- Tinédzser koromban én takarítottam a szobám és a Fabi szobáját is én tartottam rendbe.- emlékeztettem.

-Ja, ugyanis tilos volt bemenni a szobádba. Féltetted a posztereid, meg a  trófeáid. Engem is kikergettél onnan, mikor engedély nélkül beléptem.- durcáskodott.

-A trófeáim nagyon értékesek, persze, hogy vigyáztam rájuk. A legelső nyert kupám elvittem megmutatni az osztálytársaimnak, erre ők kárt tettek benne. Akkor döntöttem el, hogy lakat alatt fogom őrizni őket.

-A menü java részét elkészítettem. A sütik a hűtőben vannak, már csak a húst és a köretet kell elkészíteni. Azzal boldogulni fogsz, jól gondolom?- nézett rám gyanúsan, miközben kiemeltem a bőröndjét a hátsó ülésről.

-Nagy dolog a csirkemellet bepácolni és a sütőbe tenni.- forgattam meg a szemeim.- Valamit konyítok a főzéshez, hisz egész fiatalon kellett önállósulnom. És Hanna is megtanított pár dologra.

-Szívesen maradtam volna még, de hív a kötelesség. Sok sikert a hétvégéhez és érezzétek jól magatokat.- ölelt meg búcsúzóul.

*** Hailey szemszöge ***

-Jaj, annyira izgatott vagyok a hétvége miatt!- toporzékolt a szoba közepén Chloé, csütörtök este.

-Ez biztos Ő lesz!- csillantak fel szemeim, mikor a telefonom csörögni kezdett. Engem is kezdett egyre inkább lázba hozni a tudat, hogy megismerhetem a környéket, ahol él, megmutatja nekem, hogyan éli a hétköznapjait.

-Szia Kicsim.- szóltam bele a telefonba.

-Szia édesem. Készülődsz már?

-Úgy érted, hogy bepakoltunk-e már?- hümmögött.- Még nem, mert Chloé és Cynthia hátráltatnak.- panaszoltam.- Minden ruhámat kiteszik az ágyra és kb. minden harmadikra azt mondják, hogy “ erre is szükséged lesz!” Rose meg a játékait válogatja, hogy mit hozzon magával. Ha a lányokra hallgatnék, öt bőrönd se lenne elegendő.

-Csak azt hozd magaddal, ami számodra fontos és amiben kényelmesen érzed magad. Az sem zavar, ha végig melegítőben leszel, abban is gyönyörű vagy.- bókolt nekem, amitől éreztem, hogy az arcom lángol.- A legtöbbet úgy is itthon leszünk, de ha szép időnk lesz, akkor megmutatom nektek a környéket.

-Az nagyszerű lesz!- lelkesedtem a hallottak iránt.

-Ma már alig bírtam magammal, legszívesebben Londonba repültem volna, hogy egy nappal többet lehessünk együtt. De remélem hamar eltelik az éjszaka és a holnap délelőtt.- sóhajtozott.- De most leteszem, nem akarlak feltartani. Aludjatok jól és… holnap várlak titeket. Puszilom Rosaliet. Szeretlek.- suttogta.

-Én is szeretlek Téged.- válaszom után már csak egy búgó hangot hallottam.

Kezembe vettem az irányítást és jómagam pakoltam be.

-Ennyit és nem többet!- cipzároztam be a Chloétól kapott bőröndöt.

-Két igen fontos darabnak még helyet kell csinálnod.- helyezett az ágyra egy vékonyka kis neglizsét Cynthia és egy bikinit Chloé.

-Már tettem be pizsamát, minek hálóing is?- akadékoskodtam.

-A pizsamában nem vagy elég nőies.- kaptam meg a választ.

-Ha szeret, akkor szeressen egy egyszerű pizsamában is!

-Megmutatod neki egy kicsit a bájaid. Gyönyörű nő vagy, igazán nincs takargatni- és szégyelni valód!- érvelt Cynthia. Majd Chloé is:- Imponálni fog a látvány Sebnek! Felerősödnek majd férfias ösztönei.

-Múltkor egy farmerben és egy hosszú ujjú pólóban voltam, az is imponált neki.

-Történt valami köztetek, amiről mi esetleg nem tudunk?- kapott rá a témára Chloé.

-Csókolóztunk, elég szenvedélyesen méghozzá… és…

-Csak nem felizgult?- kérdezett rá konkrétan Cynthia. Az arcom a tenyerem mögé rejtve bólogattam. Elpirultam, mikor erre a jelenetre visszagondoltam.

-Hailey!- karolta át vállam Chloé.- Ez csak azt bizonyítja, hogy Seb megőrül érted. Nem örülsz ennek egy cseppet sem?

-Nagyon is örülök. Csak én jelenleg nem tudom megadni azt a testiséget neki, amire valószínűleg vágyik.

-Biztos vagyok abban, hogy nem akar rögtön az ágyába fektetni! Mert tudja, hogy azzal akár el is veszíthet téged. Az, hogy próbálsz egy kicsit a kedvére tenni azzal, hogy nőiesebben öltözködsz, még nem egyenlő a szexel. Felveszed ezt a hálóinget, megmutatod kicsit a bájaid, ő gyönyörködni fog benned és maximum teljes vigyorral az arcán megjegyzi majd, hogy mennyire gyönyörű vagy.- magyarázták a dolgok lehetséges állását.

   A reptérre másnap délelőtt mindketten velünk tartottak. Seb kifizette előre az úti költségeket, nekünk már csak annyi dolgunk volt, hogy átvegyük az repülőjegyeket és, hogy megvárjuk, míg a csomagunkat is átkutatják.

-Egy jó tanács, így útravalóként: ne görcsölj rá a dolgokra. Minden menni fog a maga útján.- ölelt magához Chloé.

-Te üzensz valamit Heikkinek?- pislogtam Cynthiára.

+Soha többet ne említsd előttem azt az árulót!- hangja izzott a megvetéstől.- Nem érdemli meg, hogy szeressem, mint ahogy azt sem, hogy szenvedjek miatta. Én ezennel túlléptem rajta!

Egymásra néztünk Chloéval. Meg vagyunk győződve arról, hogy sosem fog kiszeretni a finnből. Közben bemondták a járatunk számát és indulási időpontját, így Rosalieval megkezdtük a beszállást.