Sziasztok!
Mint ahogy azt ígértem, meg is érkezett a következő rész. Jómagam már nagyon vártam, hogy megoszthassam veletek ezt a fejezetet. Immár mondhatom, hogy nemcsak Hailey és Seb, valamint Heikki és Cynthia életébe kapunk betekintést, hanem ezzel a fejezettel újabb két ember között kezd valami kialakulni. A monacoi hétvégét öleli fel ez a rész, melynek megírásához sokat segített a tavaly júliusban eltöltött pár nap Budapesten és a Hungaroringen. Miután az ember a helyszínen is megtapasztalhatja, milyen is egy F1-es hétvége, sokkal könnyebb mesélni magáról az F1ről, a pilótákról.
Köszönöm azoknak az embereknek, akik eddig szavaztak,akik még nem tették meg, azoknak ajánlom a figyelmébe, hogy még megtehetik. :)
Kellemes időtöltést kívánok nektek! :)
Reny
A legutolsó utáni pillanatban
sikerült felszállnom a Nizza felé induló gépre. Chloé ki is használta, hogy
kettőnk közül ő szállt fel először és le is foglalta magának az ablakhoz eső
helyet. Már vasárnap este kikönyörögte, had ülhessen az ablakhoz, hisz látni
akarja a felhőket és a miniben feltűnő épületeket. Fáradt tekintettel, fejben
még a búcsúzás pillanataival ültem le a helyemre.
-Minden rendben?- fürkészte arcom.
-Fogjuk rá.- sóhajtottam, miközben
becsatoltam az övet.
-Hailey, ennek a pillanatnak is el
kellett jönnie egyszer. Rosalie már 4 éves, kész nagylány és bizonyos
szituációkban lassan önállósulnia kell. Nem lehetsz mellette a nap 24 órájában
és el kell fogadnia, hogy a csodaszép anyukájának is kell pár nap, amit a
szerelmével tölthet el.
-Így jobban belegondolva nem azért
sír, amiért 5 napra elszakadunk egymástól. Érzi, hogy jó kezekben és
biztonságban lesz. Én is nyugodt vagyok, hisz keresztanyád odafigyel majd rá és
ott lesz Audrey is. Leginkább azért lett könnymaszatos az arca, mert nem látja
Sebastiant. Akihez Szó szerint
ragaszkodik már. Kívülállóként el sem tudod képzelni, mekkora az egyettértés
kettejük közt. És minél több időt töltenek együtt, annál fájóbb lesz Rosalie
számára, mikor nem láthatja Sebastiant.
-Következő alkalommal majd jön
Rosalie is. Seb biztosan kárpótolja majd azért, amiért most nem jöhetett el.
Ismerve párod, beülteti majd a kicsit az autóba.- kuncogott.- Meglásd, hamar el
fog telni ez a pár nap. Olyan lesz az egész, mint egy szempillantás: most még
szerda reggel van, de veszel kétszer levegőt és már le is intik a futamot. És
abban a pillanatban azt kívánnád, bárcsak az egész újra elkezdődne.
Tapasztalatból mondom neked.
-Én is tanúsíthatom, hogy Seb
mellett csak úgy repül az idő. Szerintem az a természetes, ha sokat gondolok
majd arra, hogy a lányom mit csinálhat, de Sebastiannak megvan az a képessége,
hogy eltereli a figyelmem egyes dolgokról és, ha valami hiányzik, azt azonnal
pótolja. Akár egy szerelmes pillantással is.
Most
először gondolok bele igazán, hogy ez a pár nap mennyi izgalmat tartogat
magában és, hogy mennyi értékkel gazdagodunk majd. Sebastiannal már minden
momentmumot elterveztünk: van tervünk arra vonatkozóan, mit csinálunk majd
esténként, vagy épp mihez kezdünk a pénteki szabad nappal. Persze barátnőmről
sem feledkeztem meg, szervezzük beleéléssel az első találkozásukat a finnel.
-Igazán elárulhatnál valami
konkrétat is a hétvégével kapcsolatban.- kérlelt boci szemekkel újfenn.
-Már mondtam, Seb nem avatott be
pontosan engem sem. Ismered már őt, szeret szervezkedni. És ezúttal is mindezt
úgy tette, hogy én nem tudtam róla.- próbáltam úgy beállítani a dolgokat,
mintha haragudnék páromra.
-De még mindig nem jöttem rá arra,
hogyan kerültem én a képbe!- továbbra is ezen a témán csüngött.
-Chloé, ezúttal is azt fogom
mondani, amit tegnap, meg azelőtt: Seb egyik haverja- akinek még a nevét én sem
tudom- tart valami bulit, amire Sebastian is hivatalos. Ő meg ügyesen
kitalálta, hogy nélkülem nem jelenik meg és ragaszkodott ahhoz, hogy elutazzak
Monacoba. És itt jöttel te a képbe:nem tudom, mihez kezdhetnék magammal, míg
Seb körözget a pályán, ezért ketten elszórakozhatnánk. Amúgy is kész élvezet
veled nézni a futamokat.- magyaráztam türelmesen, miközben igyekeztem a
legfontosabb információkat eltitkolni.
-A szabadedzések amúgy sem kötik le
a figyelmemet, így akár elmehetnénk múzeumba, város nézésre, vásárolni. Nem
fogom tudni megállni, hogy ne térjek be a híres ruhatervezők butikjaiba.-
sorolta lelkesedve azokat a tevékenységeket, amelyek általában fel vannak
tüntetve a Hercegségbe érkező turisták listáján. Magamban jól szórakoztam
barátnőmön. Még csak nem is sejti, mi vár rá. Ha tervünk beválik, Chloé turista
énje percek alatt el fog tűnni és ebből fakadóan a pályán történő dolgok, de
legnkább Kimi érdekesebb lesz a számára. Sebastiannal igyekeztünk megtartani
egy reális gondolkodásmódot: Kimi nem az a személy, aki betér egy zsúfolt
étterembe, hogy emberekkel ismerkedjen, nem fog Monaco utcáin megjelenni egy
vadidegen nővel. Éppen ezért már azzal is elégedettek leszünk, ha a bemutatás
jól fog elsülni és minimális mértékben Kiminek szimpatikus lesz Chloé.
-Persze nem akarlak elszakítani
Sebtől. Megértem, ha a szabad perceket inkább vele szeretnéd eltölteni.-
szomorúság költözött szemeibe, amit azzal próbált eltitkolni előlem, hogy
huzamosabb ideig az ablakon bámult kifelé.
-Jajj Chloé!- sóhajtottam.- Úgy is
csak este tudok majd együtt lenni vele, mert napközben ideje sem lesz rám.
Addig meg együtt felfedezzük Monaco szépségeit.
Nizzában szálltunk le és miután megkerestük a
csomagjainkat, magindultunk arra a helyre, ahol az a valaki fog várni minket,
akit Seb küld elénk. Egy ideig sodródtunk a tömeggel, arra mentünk, amerre a
többiek, majd biztonsági őröket is megkérdeztünk, akik útba igazítottak minket.
Jobbra, majd balra fordultunk, miközben folyamatosan rohanó emberekbe
botlottunk, akik igyekeztek nem lekésni a járataikat.
-Biztos jó helyen járunk?- járatta a
tekintetét rémülten Chloé.
-Seb azt mondtam hogy itt várjuk meg
azt a valakit.
-Leírást legalább adott arról a
valakiről?
-Még ő sem tudta pontosan, kit küld
majd elénk, de azzal megnyugtatott, hogy könnyen felismerjük majd, mert a vörös
bika logó valamilyen módban rajta lesz a ruháján.
Nagyjából 5 percig vártuk az illetőt
türelmetlenül, kezdett az az érzésem támadni, hogy elfeledkeztek rólunk, aztán
rohamléptekkel érkezett meg egy karcsú, szőke hajú és Red Bull-os blúzt viselő
hölgy.
-Britta, itt vagyunk!- integetett
neki Chloé. Régi ismerősökhöz híven köszöntötték egymást. Majd nekem is
bemutatkozott: -Britta Roeske, Sebastian sajtószóvívője.
-Hailey Roberts.
- Örülök, hogy végre megismerhetem
azt a lányt, akiről Seb csak jókat mond. Van, hogy be nem áll a szája és csak
téged emleget órákon át.
-Seb rólad is csak szépeket mondott.
Mindig úgy emleget, mint a harmadik nővérét. És végre köszönetet tudok mondani
azért a vacsoráért, ami hatalmas lendületet adott arra, hogy bevalljuk
egymásnak az érzéseinket.
-Igazán semmiség az egész.-
legyintett szerényen.- De induljunk lassan, vár minket Monaco.- terelgetett
előre.
Az autó már várt minket és a sofőr is készen állt, hogy elfurikázzon
minket Monacoba. Britta beült közénk, a hátsó ülésre.
-Sebastian?- érdeklődtem párom után,
ahogy elindultunk.
-Éppen pályabejáráson van. Nem
talált olyan személyt, aki el tudott volna jönni értetek, ezért maradtam én.
Nem igazán lenne szabad most itt lennem, rengeteg a dolgom a délutáni média
események miatt, de Sebastiannak fizikai képtelenség nemet mondani valamire…
-Tudom, miről beszélsz.- nevettem és
legbelül együtt éreztem vele.
Nem igazán volt lehetőségünk tovább
társalogni, mert folyton a határidőnaplót böngészte, melybe fel voltak jegyezve
Sebastian interjúi, megjelenései.
-Jól látom, hogy Ogierrel lesz közös
PR eseménye?- bökött érdeklődve Chloé az egyik rubrikára.
-Igen. Ogier csapatát, a Citröent is
az osztrák eneregiaital gyártó cég szponzorizálja. És arra gondoltunk, közelebb
hozzuk a Forma-1-et a rallyhoz. Próbáljuk ezt a sportágat is úgymond“reklámozni”.
Ogier beül majd Seb autójába, készül néhány kép, pár interjú. Ez amolyan
reklámfogás.- magyarázta Britta. Kérdőn pillantottam Chloéra. Meglepett, hogy
ennyire informált más sportágakról is.
-Sebastian Ogierről van szó. Rally
pilóta, annak idején egy csapatban versenyeztek Kimivel.-válaszolt a
gondolatban feltett kérdésemre.
-Kimivel?! Aham!- világosodtam meg.-
Nincs több kérdésem.- vigyorogtam.
Az elkövetkező percekben Britta
folyamatosan a telefonján csüngött. Ide-oda lapozott a kis füzetecskében szabad
hely, időpont után kutatva, amikor Seb éppen elérhető lenne egy-egy rövidebb
interjú céljából, de a hívó fél sokszor csak elutasító választ kapott. Elszörnyedtem
a következő hónapi programját átfutva. Szinte minden napra jutott valami:
fotózás, interjú, reklámfilm forgatás. Az ember azt gondolja, hogy ezek a
srácok csak beülnek az auójukba és vezetnek. De a versenyzés az életükben
sokszor csak másodlagos vagy akár harmadlagos dolog. Folyamatosan edzeniük
kell, ügyelnük kell arra, mit és mikor esznek. A mindennapjaikat a Forma-1-hez
igazítják. A szabadabb napjaikban is a szponzori követelményeknek tesznek
eleget. A soron következő Kanadai Nagydíj előtt szinte minden nap dolga lesz,
így fel kell készülnünk arra, hogy 2-3 hétig nem igazán fogunk találkozni.
-Erről sem Sebastian, sem én nem
vagyok hajlandó nyilatkozni! Sem most, sem pedig a későbbiekben!- dühösen zárt
le egy újabb beszélgetést.- A hétvége még igazából el sem kezdődött, de ezek
már most kiakasztanak!- a halántékát kezdte el masszírozni.- Napvilágot látott
egy amatőr kép, rajta Sebastian, aki egy nő kezét fogja. A te arcod nem látszik
tisztán mert szerencsére elég rossz minőségű a kép, de abban biztosak, hogy az
a nő nem Hanna.
Mélyeket sóhajtottam, miközben párom
szavai visszhangzattak a fülemben:” Édesem, nem kell aggódnod emiatt. Túl esünk
ezen és a következő futamon már nem leszel olyan érdekes a számukra.”
-Azzal, hogy most –szinte a
semmiből- megjelensz, nagy port fogsz kavarni. Mindenki úgy tudja, hogy Seb még
Hannaval van együtt. Az egyik legrosszabb időpontot választottátok, hogy
nyilvánosságra hozzátok a kapcsolatotokat. A monacoi futamot követik
figyelemmel a legtöbben, a világ összes pontjáról érkeznek ide fotósok,
riporterek. Megígértem Sebnek, hogy óvni foglak, míg ő vezet, vagy a
mérnökeivel egyeztet, de csodát tenni én sem tudok! Kis területen, zsúfoltan
vannak felépítve a motorhome-ok, a paddock pár lépésnyire van az aszfaltcsíktól,
nehezebb bújkálni, mint bárhol máshol.- hadarta el egy szuszra.
-Britta, ne érezd kellemetlenül
magad emiatt!- utasítottam nyugalomra, hisz halál feszült lett.- Köszönöm a
segítőkészségedet ez ügyben, a türelmedet meg még inkább, de… ez a kettőnk
harca Sebastiannal. Tudjuk, mi fog ránk várni, rengetegszer beszéltünk erről,
minden egyes részletre kitérve. Úgy beszéltük meg, hogy ő kiáll a kamerák elé,
bejelnti, hogy új kapcsolata van. Eggyütt kell megbírkóznunk ezzel a teherrel,
mely mindkettőnk vállát nyomja. Azzal számolunk, hogy több száz kép készül majd
rólam, róla, rólunk, most én jelképezem azt a bizonyos új játékot az oviban. A
következő futamra majd jól lecsillapodnak a kedélyek. A Brit Nagydíjig az
összes cikk és kép megjelenik és már senkit sem fog érdekelni az, ha feltűnök a
boxban.
-Te biztos Hailey vagy?- meredt rám
hitetlenkedve Chloé.- Az a Hailey, akit én megismertem február magasságában, az
a sarki boltba nem ment le szívesen, nemhogy egy Forma-1-es futamra. Rettegtél
kettesben lenni Sebastiannal, a lakásában is, nemhogy kézen fogva kiállj vele
fotósok kíváncsi tekintete elé… Seb szó szerint kiverte belőled a makacsságot
és a negatív világszemléletet.- hívta fel a figyelmem arra, amit jómagam is
felfedeztem már.
-Nem akarok az lenni, aki
visszahúzza Sebastiant. A leginkább azt kezdem élvezni ebben a pilótabarátnő
dologban, hogy egyszerre mutathatom ki feléje a szeretetem és az érzéseim,
ugyanakkor ezzel egyidejűleg szurkolhatok is neki. A szerető és a rájongó, a
támasz státusza a legizgalmasabb az egészben. Nehéz ezt a kettőt összehangolni,
viszont szétválasztani is bonyolult: tudnod kell, hogy mikor van rád süksége,
mint pár, és mikor, mint fanatikus rajongó. De nem kell ezen görcsölnöm,
Sebastian mellett minden olyan egyszerűnek tűnik. Még a változás is könnyebb,
amire most rávettem magam. Kaptam egy embert, aki törődök velem, Rosalieval,
aki ügyel a kapcsolatunkra és… meg akarom tartani magamnak Sebastiant és ezt az
életet, amit most kaptam. Úgy érzem, ez egy második esély arra, hogy az eddig
elkövetett hibáim jóvá tehessem.
Beértünk Monacoba és az állunk a padlón kötött ki. Az autópálya,
mely a városba vezet, a Földközi-tenger partjaitól nem messze húzódik. Chloé
másodpercenként nyomta le a fényképező gombjait, az összes lehetséges
pozícióból lefényképezte a távolba nyúló tengert, a nagy kékséget. Itt minden
olyan másnak, elérhetetlennek tűnik. A közlekedési táblák, a fák, a kutyák,
madarak is felkeltették a figyelmünket. Nem azért, mert nem láttunk még
ilyeneket. Hanem azért, mert Monacoban nem láttuk még ezeket! És a Monaco szó itt a kulcsa
mindennek! Egyebet nem csináltunk, csak a fejünket kapkodtuk jobbra és balra.
Elsuhantunk a sok látnivaló mellett, de ezeknek a töredékét sikerült csak
szemügyre vennünk. A Hercegség szívébe érve a kocsisor lépésekben haladt, a
Forma-1-es futam készületei miatt egyes utakat lezárták, rendőrök irányították
a forgalmat. Munkagépeket fedeztünk fel, melyek segítségével a rázóköveket
rögzítették az aszfaltra, pár kanyarral arrébb szalagkorlátokat illesztettek
szorosan egymáshoz. Javában folyt a munka, a lázas készülődés a közönség
igényeinek kielégítésére. Mindenki izgalmas futamot szeretne látni.
-Nekem nagyjából 30 perc múlva vissza kell mennem a pályára,
Seb rám kötötte, hogy titeket is vigyelek ki.- nézett órájára Britta, miközben
beléptünk a szállodába.- Átveszitek a szobátokat, frissítsetek magatokon és találkozzunk
itt lenn, mondjuk 15-20 perc múlva.- kaptunk utasítást.
Kicsit várnunk kellett, míg készhez kaptuk a szobákhoz tartozó plasztik
kártyákat. A recepciós pultnál egy fiatal pár ácsorgott, heves gesztikulálások
közepette reklamáltak- ha jól hallottam a szoba tisztáságát kifogásolták-.
Megragadtam az alkalmat és körbetekintettem: luxus, fényűzés, csillogás,
monumentalitás, hatalmas tér. Néhány szó a rengeteg közül, mellyel a szálloda
halját lehet jellemezni. A sarkokban bőrfoteleket helyeztek el, mellettük
egy-egy cserép tujafa díszelgett. A mennyezetről egy több méter hosszúságú,
tiszta aranyból készült csillár lógótt. Londínerek rohangáltak fel s alá, a
vendégek bőröndjeit hurcolászták. A helység közepén elhelyeztek egy téglalap
alakú üvegasztalt. Egy hatalmas, fából faragott váza állt rajta, benne egy
hatalmas rózsacsokor. A recepciós pulttól nem messze egy női alakot formáló
szobor töltötte be a teret, melyet egy kb. 6 éves kisfiú alaposan szemügyre is
vett. A turisták percenként érkeztek, az előcsarnok pezsgett az élettől. A
hotel előtt már szép kis csapat alakult ki: nyakukban a Forma-1-es jegy,
kezeikben szurkolói sál, fényképező, jegyzettömb.
Miután sikeresen megkaptuk a kulcsokat, siettünk a lifthez. Az utolsó
pillanatban még csatlakozott hozzánk egy Williams-es szerelő. Britta után ő az
első olyan ember, akivel összefutunk a Forma-1 berkeiből. Vállán fekete
hátizsák, kezében telefon. Tekintetét végigjáratta rajtunk, Chloéval többször
is egymás szemébe néztek. Legszívesebben előkaptam volna én is egy fényképezőt,
hogy összeálljunk egy közös fotóra, de aztán észbe kaptam, hogy nem
szurkolóként és turistaként érkeztem Monacoba! Minden új számomra, szörnyű
nehéz lesz úgy sétálni a boxban vagy a paddockban, hogy nem csodálkozom rá
semmire sem!
Chloéval egymás melletti szobát kaptunk. Bár Britta nem említette,
szinte sejtettem, hogy Sebastiannal közös lesz a szobánk. Az egyik sarokban ott
hevert a bőröndje, a kisasztalon már töltődött a laptopja. Az ágyra hanyagul le
volt lökve egy világoskék pullóver, amit merészeltem az orromhoz emelni, hogy
beszívhassam azt az illatot, mely csak Rá volt jellemző. Épphogy kiélveztem a
pár percig tartó magányt, Chloé úgy csörtetett be a szobába, mintha szellemeket
látott volna. Egyenest az erkélyre szaladt ki, ahol visítozva ugrándozott.
Követtem őt és mesébe illő látvány terült elém: szobánk a kikötőre nézett.
-Meg akartam bizonyosodni arról,
hogy nemcsak elképzeltem ezt a látványt.- mesélte gyermeteg módon.- Nézd,
látszik a pálya egyik kanyarja is.- mutatott az aszfaltcsíkra. Miután
kigyönyörködtük magunkat és készült néhány fénykép is, Chloé eldőlt az ágyunkon,
mint egy krumpliszsák.
-Hailey, szerintem már ismered
annyira a kedves párod, hogy tudd, mikor melyik Haileyre van szüksége: a
barátnőre, a támaszra, vagy a legnagyobb rajongójára.
-Ne feledd, Rosalie után a
legnagyobb.- kotyogtam a mondókájába.
-Na igen! Kívülről fújják a pilóták meg
a csapatok neveit Audreyval. Keresztanyu csak fogja a fejét, mikor ketten
elkezdenek csacsogni a Forma-1-ről. Bezzeg az oviban megtanított dolgokat nem
jegyzik meg ilyen hamar.- együtt nevettünk.- Szerintem élvezned kellene ezt a
kis faramuci helyzetet. Itt vagy Sebastian párjaként, ez sok fiatal nőnek ad
okot az irigységre: hires emberek közt mászkálhatsz, bármelyik pillanatban
összefuthatsz egy Alonsoval, vagy egy Rosberggel, testközelből láthatod, ahogy
a helyesebbnél helyesebb, izmos szerelők dolgoznak az autón. Nyugodtan kapd ki
a kezemből a fényképezőt és készíts egy képet magadról Seb boxában, mert ez nem
ciki. Egy cseppet sem. A Sutil barátnője, Jennifer is pózolt már talpig F1-es
szerkóban. Sebastian egyenesen imádja azt, hogy a kedvese érdeklődik az iránt a
közeg iránt, amelyben dolgozik. Nem akarom a múltat felbolygatni, de mikor Hanna
legelőször futamon járt kinn, részt vett egy kerékcsere versenyen. Párod
meséléséből tudom azt alátamasztani, hogy mindez nagyon jól esett neki. Őt
ismerve az egész szerelő-gárdát bemutatja majd neked, csak győzd a sok nevet
megjegyezni! De gyere, Britta már biztosan vár minket.- ragadott kézen.
A pálya felé menet Britta “megajándékozott” minket egy-egy
belépőkártyával, mellyel igazolni tudjuk, hogy van belépési jogunk. Méghozzá
mindenhová. Az istállókat hátulról közelítettük meg. A boxutca elejét láthattuk
egy pillanatra, ahol a kordonok előtt már emberek tolongtak. Nyomakodtak a jobb
helyért, hisz mindenki testközelből szerette volna látni kedvenc csapatának
garázsát. Megborzongtam arra a tudatra, hogy egyetlen autósport képes
összehozni pár nap erejéig embereket, a világ különböző pontjairól. Az élet
rendesen pörgött már, a tévés társaságok kiküldött riporterei anyagokat
készítettek a paddockban futkározva. Chloé fényképezője egy pillanatra sem
pihenhetett, az egekbe nyúló motorhome-okat fényképezte. A Lotus home-ja előtt
időztünk a legtöbbet. Lábbujhegyen állva próbált bekukucskálni a sötétített
ablak mögé, de csak önmagát láthatta viszont. Láttam rajta, hogy képes lenne
órákig itt ácsorogni, kivárni, míg Kimi valahogy felbukkan, de az idő szorított
minket. Kézen ragadtam, ő pedig duzzogva követett engem az 1-es számú autó
garázsához. Ott mászkáltunk, ahova a médiában dolgozók számára a belépés tilos.
Elhaladtunk Sebastian és Webber szobája előtt, így kötöttünk ki a boxban. A
sötétkék Red Bull egy emelőn állt, körülötte szorgosan dolgoztak a szerelők és
ebből a munkából Párom is kivette a részét. Lábujjhegyen állva, szinte derékig
eltűnt a kocsiban, csavarhúzót tartva a kezében.
-Másodállásban szerelőként nyomod?-
kuncogott Chloé, Sebhez intézve kérdését. Mindenki felkapta a tekintetét. Seb
szokásához híven villantott egy 32 fogas vigyort, a szerelők a háttérben meg
azonnal pusmogni kezdtek. Igencsak felkeltettük az érdeklődésük.
-Kicsilány!- magához ölelte a
válláig érő barátnőm.- Egy kis plusz pénznek senki nem tud ellenállni.
Tekintetünk összefonódott. Lopta a
távolságot, majd senkitől sem zavartatva megcsókolt.- Üdv a világomban, édes.-
átkarolt és ő maga mutatta be legfontosabb embereket a boxban. Csak úgy
zsongott a fejem a sok keresztnévtől. Jó hangulat uralkodott addig, míg
megjelent a csapatfőnök. A kis csoport feloszlott, mindenkinek hirtelen dolga
akadt. Egy kis feszültség keletkezett bennem, amit azzal próbáltam elfolytani,
hogy a ruhám igazgattam.
-Ha ő Hailey, akkor lemegyek
spárgába!- mutatott rám a férfi, közben Sebastianra egy minden tudó pillantást
vetett.
-Nos, Christian az egy kicsit nehéz
feladat lesz így, farmerben.- oldotta a feszültséget ő.- Amúgy igen, ő az.
-Christian Horner,a csapatfőnök.- mutatkozott be.
-Hailey Roberts. Sebastian párja.-
fogtam kezet vele és közben egyenesítettem a tartásomon.
-Valamint kis családunk és csapatunk
ékes tagja. Mateschitz sokat említette az ön nevét. Rendkívüli módon meg van
elégedve a mukájával.- áradozott picit rólam. Ami elnyerhette Sebastian tetszését.
A nézéséből legalábbis ezt vettem ki.- Sajnos nem tudok több időt szentelni
arra, hogy jobban megismerhessem önt, kisasszony, de kereshetünk egy alkalmat,
mikor megejthetünk egy hosszabb beszélgetést.- Sebre néztem, pillantásával
magadta az engedélyt, én pedig a főnökre nézve bólintottam.- Seb, ne felejtsd
el a kötelező megjelenéseid.- szólt még oda, immár egy szigorú fönőkként. Ő
távozott, Gavin pedig érkezett. A box túloldalára. Elnézést kértem a körülöttem
lévőktől és odamentem hozzá. Meglepetten nézett rám.
-Szia Hailey.- szólalt meg.
Kényszerűségből.
-Szia.-nyeltem egy hatalmasat.
-Látom ismerkedsz a csapattagokkal.-
erőltetett egy mosolyt az arcára.
-Nos… Igen. Kezdem felfedezni azt a
világot, mely Sebastiant veszi kürül. Nehéz helyzetben vagyok, hisz minden új a
számomra és hajlamos vagyok bizonyos dolgokat rajongói szemmel szemlélni.
-Hamar belelendülsz majd.- reagált
tömören.
-Gavin, fontos lenne tudnom, hogy
neheztelsz-e rám, amiért Sebastiant választottam?!- tértem a témára. És nem igazán értem, honnan let hirtelen
bátorságom ehhez.
-Nyilván életem legnehezebb döntése
volt lemondani rólad és Rosalieról. Mérlegeltem és… mellettem sosem lettél
volna igazán boldog. Sosem érezhettem volna magaménak azt a fajta tiszta és
önzetlen szerelmet, türelmet, tiszta tekintetet, amit Seb naponta megkap tőled.
Rosalie engem nem kedvelt, nem fogadott volna el nevelőapjának. Sebastiant
viszont igen! Ebben a történetben nem az a fontos, hogy velem mi van. Az én
érzéseim mellékesek. Az a lényeg, hogy te hogyan érzel. És, mivel Sebastiant
szereted, ezért ebbe nekem bele kell törődnöm. Az első pillanatban hibáztam,
mert nem úgy viselkedtem veled, ahogy azt megérdemelted volna. És válaszolva a
kérdésédre: nem neheztelek rád, Sebre sem és soha nem is fogok. Jogod van a
boldogsághoz, mindegy, hogy kinek az oldalán.- itt ért véget a rövid és eléggé
fura beszélgetésünk. Úgy érzem, nem haladtunk egy lépést sem előre. A csalódott
tekintetét végig magamon éreztem. Szavaival ellent mondott tekintetének:
rosszul viseli, hogy engem itt lát, Seb oldalán.
-Minden rendben, szépségem?- ölelt
át hátulról Seb és puszit adott az arcomra. A box előtt felhúzott kordon
előterében fotósok tömörültek és kattogtatták fényképezőjüket. Próbáltam ettől
elvonatkoztatni.
-Igen, minden rendben.- tenyerem a
hasamat ölelő kézfejére tettem. Minden
mozdulatunk meg lett örökítve.
–Hogy állnak a készületek a holnap estére?
-Minden készen áll a holnapi
feledhetetlen estére.-adott kielégítő választ. -Már alig várom, hogy lássam
Chloé arcát, miközben kezet fog Kimivel.
-Gondolod, hogy pozitívan fog
elsülni ez a hétvége és, hogy a finn érdeklődik majd iránta?
Szemeim hosszú ideig Chloén időztek,
akit szinte körül rajongtak a szerelők.
-Bízzunk a legjobbakban. Kiminél sosem
lehet tudni, de… ha mégsem venne minden pozitív irányt, akkor se csüggedjünk
el, hisz akad itt bőven férfi, aki oda van Chloéért.
-Sajnálom, hogy el kell választanom
titeket egymástól, de az újságírók türelmetlenkedve várnak rád Seb.-csalta el
őt Britta.
Míg párom az Ogier nevű srácot és a riportereket
szórakoztatta, addig Chloéval beültünk a Red Bull motorhomejába és
megebédeltünk. A desszertként választott gyümölcssalátát majszoltuk éppen,
mikor Heikki csatlakozott hozzák. Letette elénk az asztalra Seb e hétvégi
sisakját. Meglepetten forgattam körbe-körbe.
-Az egész paddock erre a sisakra
kíváncsi. Az összes lehetséges szögből és pozícióból lefotózták már.
Valóban érdekes és… különleges darab
volt. Alapszíne krém, pirossal rá volt festve a “Monaco” felirat, ami alatt egy
szőke hajú nő mosolygott.
-Az a különlegessége, hogy hő
hatására a nő meztelen lesz.- magyarázta, majd mindezt szemléltette is.
-Jézusom!-elszörnyedtem.- Nem tudom,
ki ihlette meg Sebastiant.- barátaim paroncsoló szemeket meresztettek rám:” Pedig tudod te azt nagyon jól!”-Biztos,
hogy nem én!-tiltakoztam.
-Hailey, te azt sosem
tudhatod!-nevetett Chloé. –Kedves párodnak igazán élénk a fantáziája. Lehet
pont az első kozös éjszakátok adott neki ötletet.- suttogta, hogy csak én
hallhassam. Bezzeg az erre adott reakcióm elég szembetűnő volt.- Seb hétvégéről
hétvégére megmutatja egyediségét a sisakfestésekben. Mindig olyasmit talál ki,
ami másoknak még csak eszébe sem jutna. Tavaly, ha jól emlékszem Szingapúrban
rukkolt elő az eddigi legvagányabb dizájnnal. Az egész sisak tele volt kis LED
égővel, melyekbe mozgásérzékelő volt beépítve, mozgás hatására ezek a kis égők
különböző színekben villogtak. Szóval ez semmi ahhoz képest!
Tágra nyílt szemekkel bámultam
Chloéra. Annyira informált, hogy fel sem tudom venni vele a versenyt abban,
hogy ki ismeri jobban Sebastiant. Szóval van még hova fejlődnöm a “Mennyire
ismered a nagy szerelmed?” játékban. Heikki valahol Cynthiánál járhatott.
Folyamatosan a telefonját nyomkodta.
-Hogy alakulnak a dolgok Cynthiával?-
kiváncsiskodott barátnőm.
-Együtt vagyunk és voltaképp ennyi
információval tudok szolgálni. Minden nap beszélünk, de ugye ez mégsem olyan,
mintha egymással szembe ülnénk és… egymás kezét fognánk.
-Hiányzik, igaz?
-Nagyon.- szomoró sóhaj volt a
válasz a kérdésemre.- Hülyék voltunk, rengeteg időt elvesztegettünk, amit amúgy
hasznosan is eltölthettünk volna. És most ott állunk, hogy sírunk egymásnak a
telefonba, hogy magányosak vagyunk, hogy együtt akarunk lenni a nap 24 órájában,
hogy az összes elvesztegetett időt bepótoljuk.
-Heikki, a múlton rágódás rossz
tanácsadó. Az én hibámból szenvedtünk mi is annyit Sebbel. Aztán rájöttünk,
hogy a múlton nem lehet változtatni. Viszont az előttünk álló jövőt kedvünkre
alakíthatjuk. Fiatalok vagytok, előttetek az élet.- dörzsöltem meg a hátát.-
Rábeszélem Sebastiant, hogy adjon szabad napot neked. Én pedig szívesen
helyettesítem Cynthiát, így is rengeteggel jövök neki. Szervezz egy romantikus
estét, ezzel leveszed őt a lábáról. Egy vacsora nekünk is sokat segített
Sebbel.- mosolyogtam bíztatóan. Ám ez a mosoly az arcomra fagyott, ahogy párom
besétált a home-ba. Kimerült és meggyötört volt tekintete. Lerítt róla, hogy
valami nem épp jól sült el. És van egy tippem arra vonatkozóan, hogy mi történt.
-Ne kímélj meg az
igazságtól!-szorítottam meg a kezét.
-Rögtön az első kérdésük arra a
képre vonatkozott, mely múlt hétvégén jelent meg. Én pedig semmit sem tagadtam
le. Türelmesen elmagyaráztam, hogy szakítottam Hannaval, okot azonban nem
adtam, Hannat is meg akartam kímélni. Ők persze ennyivel nem elégedtek meg,
többet és többet akartak tudni rólad. Végül Britta állította le őket azzal,
hogyha nem térnek rá a szakmai kérdésekre, akkor egész hétvégén nem kapnak
nyilatkozatot tőlem. Amúgy nem volt különösebb gond. Csak fárasztó volt terelni
a szót rólad.
-Seb, ha úgy érzed, hogy teher
vagyok ezen a hétvégén a számodra, vagy hogyha nem tudsz majd teljesen
koncentrálni, akkor kérlek szólj. Hazamegyek mindenféle harag és sértődöttség
nélkül.-vetettem fel.
-Ne beszélj butaságokat!- pirított
rám.-Te vagy a legjobb dopping a számomra. Ez volt az első és utolsó alkalom,
hogy kettőnkről nyilatkoztam. Tudnak a létezésedről, ennél több meg amúgy sem
tartozik rájuk. Én tudom kezelni ezeket a dolgokat, szóval miattam ne agódj.-
bátran megcsókolt, hisz idebenn nem volt senki, akik lefilmezett volna minket.-
És ne feledd, hogy nem hagyhatsz cserben sem engem, sem Chloét. Komoly
feladatunk van erre a hétvégére.- súgta a fülembe.
*** Chloé szemszöge ***
A monacoi “kirándulásunk” első reggele virradt ránk. És egyben a
szabadedzések napja is. Reggel nem kellett annyira korán kelnünk, kellemesen,
semmiféle sietség nélkül tudtam megreggelizni Hailey, Seb és Heikki
társaságában. A többi pályákkal ellentétben itt nem okozott különösebb gondot a
pályára való kijutás. Nem kellett félni attól-legikább Sebnek-, hogy esetleg
elkésünk az első edzésről.
Bár tavaly már jártam kinn futamon, ez mégis merőben más lesz. Nagy
élmény számomra újra visszatérni a boxba és innen szurkolni Sebastiannak.
Élőben, a helyszínről mindig más szemmel látja az ember a történéseket, az
incidenseket. Rengeteg érdekes dolgot figyelhetsz meg, saját magad
tapasztalhatod meg, hogy mennyire szoros is a hétvége beosztása. Ezeknek a srácoknak
minden perc számít! A boxból kifele jövet elhaladt az összes pilóta a Red Bull
garázsa előtt és ilyenkor tényleg nem számít, hogy ki halad el előtted. Sokszor
kúszott a tekintetem barátnőmre, aki hozzám hasonlóan élvezte a dolgokat,
melyek körülötte történnek. Érdeklődve figyelte, ahogy felteszik az abroncsokat
az autóra, néma csendben, ragyogó arccal, csodálattal hallgatta az autóban
dörömbölő motort. Seb autóba sem ült anélkül, hogy ne csókolta volna meg
kedvesét. Kellemes, tanúlságos napon voltunk túl, még úgy is, hogy sem Seb, sem
Kimi nem remekelt. Mind a két szabadedzésen 3-3 hely választotta el őket
egymástól. Én kicsit szomorkásan tértem vissza este a hotelbe. Letelt egy újabb
nap úgy, hogy nem futottam össze Kimivel és már csak 2 napom maradt: szombat és
vasárnap, mivel a péntek szabad a pilóták számára.
Kedvtelenül kezdtem el készüldőni a ma esti bulira,
melyről semmit sem tudok. Nem tudom hol lesz, kik lesznek ott. Egyáltalán ki az
a pasi, akiről csak annyit tudni, hogy Seb haverja és yachtja van? A yachtból
ítélve biztos valami pénzes, elkényeztetett hapsiról lehet szó csak. Mert nem
olcsó mulatság Monaco kikötőjében kikötni egy yachttal. Ráadásul pont F1
idején. Információhiányban küszködtem, ezért nem igazán tudtam, mit kell
felvennem. És igazából túl sok választani való ruhám nem volt. Eleve olyan
darabokat hoztam magammal, amik nem gyűrődnek, pár nadrágot, egy darab szoknyát
és vagy 3 felsőt tuszkoltam a bőröndömbe. Ezért egy térdig érő farmer, egy
fehér blúzt vettem fel, melynek ujja átlátszó, cipőnek pedig egy egyszerű barna
topánkát választottam.
Frizuraként csináltam egy
körfonatot, a többi szabad tincset pedig pár csatal feltűztem. Felraktam egy
enyhe sminket és lementem a halba, ahol már ott ácsorgott Seb és Hailey. Én
picit túlöltözöttnek éreztem magam hozzájuk képest, ők nem rittyentették ki
ennyire magukat. Seb megmaradt a laza stílusánál: sötétkék póló, kockás
térdnadrág, fehér sportcipő.
-Szerintetek jó leszek így?-
kérdeztem kétségbeesetten.
-Csodaszép vagy.- kaptam egy
testvéri puszit Sebtől és elindultunk a monacoi estébe.
Kellemes nyári szellő fújt az emberektől nyüzsgő Hercegségben. Én Seb és
Hailey mögött kullogtam, oda követtem őket, ahová ők mentek. Az úti cél a
kikötő volt, mely a szobám ablakából igen jól látszódott. Az erkélyen állva
hosszú percekig csodáltam a kikötő fényeit, de… nem igazán tudtam betelni a
látottakkal. A kikötő zsúfolt volt a yachtoknak köszönhetően, melyek a széltől
a vízen ringatóztak. A stégen sétálgattunk és a sok fehér yacht közül kitűnt
egy, melynek teste fekete volt, tetőszerkezete pedig fehér. A hátulján díszelgő
fehér írást hunyorogva olvastam el. Egyre tisztábban tűnt fel előttem a hajó,
mégis kétkedtem abban, amit láttam. Bizton állítom, hogy csak káprázik a
szemem. Vagy annyira megszállott az a gondolat, hogy Kimivel talán
összefuthatok, hogy már lépten-nyomon őt látom?
-Iceman.-olvastam össze újra a
betűket.- Ez most valami vicc?- meredtem barátaimra, akik csak mosolyogtak.
-Nincs itt semmiféle vicc Chloé.-
fogta meg kezem Seb.- Minden a valósághoz tartozik. Ma fog megtörténni mindaz,
amire már oly rég óta vársz: találkozni fogsz Kimivel.
S, mint egy jól megrendezett
hollywoodi filmben, az illető előbukkant a hajó kabinjából: Lotusos pólóban,
fekete térdig érő melegítőnadrágban és papucsban. A maga laza stílusában. Pont
úgy, ahogy megkedveltem! Kezében sörös üveg, szóval ebben sem hazudtolta meg
magát.
-Szevasztok fiatalok.- Sebbel
lepacsizott, barátnőmet megölelte, majd mikor engem is megajándékozott
pillantásával, kőszoborrá változott. A sötétben szemei sarki csillagként
világítottak. Zöldes-szürkés szemei rabul ejtettek. Tekintete jeges volt, mégis
oly kedves. Hatásos első pillantás volt ez. Olyan pillanat, mely álmaimban még
jó sokszor fog visszaköszönni!
-Kimi, bemutatom neked Chloét, akit
már a húgommá fogadtam szinte. Chloé, ő itt Kimi, akit… nem is kell olyan
nagyon bemutatnom őt neked.- terelt egy lépéssel közelebb a finnhez. Felém
nyújtotta kezét, én pedig habozás nélkül, egy kissé hevesre sikeredett
mozdulattal csúsztattam kezem az ő kezébe. A megszólalás nem igazán ment,
bezzeg a fantáziám és a pozitív érzéseim egyre erőteljesebben ostromoltak.
Ebben a percben ott tartottam, hogy sha nem akartam már elengedni férfias
kezét! Sőt! Minél több testrészét akartam megérinteni! Nyújtott keze felfedte
előttem az “Iceman” tetoválását. Órákig tudtam volna gyönyörködni eme
mesterműben, és persze szívesen végighúztam volna ujjaim rajta. De mivel nem
akartam, hogy Kimi azt higyje, hogy egy hibbant rajongóval van dolga, ezért
lecsillapítottam magam és igyekeztem kultúráltan viselkedni. Kihúztam kezem,
mire meg is lepődött, de aztán hamar túlesett ezen az állapoton.
-Gyertek, igyunk valamit.- fejével
biccentett, s mi követtük őt. A két srác eltűnt valahová, Haileyvel pedig
leültünk a fedélzeten levő asztal köré.
-Miért nem szóltál, hogy Kimi az a
bizonyos barát?- vontam kérdőre suttogva.
-Mert meglepetést akartunk szerezni.
Seb mindenképp látni akarta, hogyan reagálsz, mikor szembesülsz a finnel.
-Oké, a meglepi az tényleg megvolt,
csak én közbe hülyét csináltam magamból! Nem igazán voltam felkészülve erre. A
szívem majd kiugrik a helyéről, de mégsem visítozhatok örömömben, mert akkor
rájönne, hogy rajongok érte és messzire menekülne tőlem.- hadartam el egy
szuszra, aminek az lett a vége, hogy kapkodtam a levegő után.
-Oké, akkor most megnyugszol és
élvezed ezt az estét. Nem tudom, Kiminek milyen a nő ideálja, de hogy
folyamatosan téged nézett, az teljesen biztos! Azt hiszem betaláltál nála ezzel
a szolíd eleganciával és természetességgel.
Nem tudtam erre mit válaszolni.
Sosem engedtem, hogy az újságok befolyásoljanak Kimi személyét illetően, de ha
arra gondolok, hogy milyen volt a felesége és, hogy milyen nőkkel volt már
dolga, akkor semmi esélyt nem látok arra, hogy én felkeltsem az érdeklődését.
Időközben visszatértek a srácok. A kezdeti feszültség hamar elillant belőlem,
hisz megemésztettem azt, hogy kivel is vagyok egy hajón. Mértékkel fogyott a
citromos sör a poharamból, s visszatértem a régi önmagamhoz, aki állandóan
kíváncsi.
-Igazán találós a James Hunt-os
sisak.-vetettem fel.
-Kösz. Kell tisztelegni valahogy a
példaképek előtt.- mosolygott féloldalasan.
-Jól hallottam, hogy az FIA nem
veszi jó néven ezt a tisztelgést?-hunyorított Seb.
-Ja. Csakhogy én szarok rá, hogy mi
tetszik nekiek és mi nem. Cseszthetik, akkor se cserélem ki, vagy
ragasztószallagozom le!- mérgelődött egy sort, majd jól meghúzta az üveget.- Amúgy,
ha az enyém betiltják, akkor a tiédet is Seba. A te sisakod inkább
pornófilmesre sikeredett, mint monacosra, vagy casinosra.
-Haha, nagyon vices vagy.-
grimaszolt Seb.
Fogyott az alkohol-persze csak
mértékkel-, ami azt eredményezte, hogy az este kezdett egyre jobb hangulatúvá
vállni. Dolgozott az ital Kimiben is, s magát nem zavartatva alsónadrágra
vetkőzött, így ült be a jakuzziba, hogy lehűtse magát. A jóból mi sem akaruk
kivonni magunkat, de mivel nem készültünk fürdőzésre, ezért csak a lábunkat
lógattuk a vízbe.
-Azért jó, hogy nem meztelenül ültél
a medencébe, mint pár évvel ezelőtt.-emlékezett vissza Seb egy régebbi
sztorira, még a rallys időszakából.
-Akkor csak férfiakkal voltam
körülvéve, most nem lenne illendő, mert azzal megsérteném a szép hölgyeket.-
tekintetével engem pásztázott, s ettől a fülem tövéig pirultam.-Akkor jól esett
ökörködni egyet a srácokkal, meg fogyott is a sör a hordóból rendesen. A hülye fotósoknak
meg ez tetszett, mint ahogy a pucér seggem is.- foglalta össze a történteket,
mi meg a könnyeinket törölgetve nevettünk.
-Megjelent egy videó, úgy 10 évvel
ezelőtt, ahogy leesel egy yachtról. Ez volt az a yacht?- kíváncsiskodtam.
-Nem, az az első yachtom volt.-
válaszolt lényegre törően. Az összes cikinek mondható sztori felhozódott, ami Kimihez
volt köthető. Másnak nem okoz kellemes perceket ezekre visszagondolni, de Kimi
ebben is kilógott a sorból. Sajátos életszemlélete
van, magát az életet is egy nagy mókának, egy nagy kalandnak fogja fel, élvezi
a hétköznapokat. S még a múltbéli, kissé ciki dolgokon is úgy tud szórakozni,
mint ahogy más nem!
-Csajok, nagyon elhallgattatok,
mondjatok valamit.- ösztönzött Seb a beszédre.
-1,2,3.- dobtam be egy ismert, tök
régi Kimis aranyköpést.
-Szép dobás volt, kislány!-
kacsintott rám Kimi.-Először vagytok kinn futamon?-kérdezte.
-Nem. Tavaly kinn voltam
Németországban, de csak a futamon, amit együtt néztem Seb szüleivel, meg
Fabiannal. De Monaco egyszerűen lenyőgöző, mint ahogy maga a Forma-1-es hétvége
is.-magyaráztam.
-És te Hailey?- intézte ugyan ezt a
kérdést barátnőmhöz, akit lefoglaltak gondolatai.
-Én is jártam már futamion, mint
fotós, még a fősulis korszakomban. Ott ismertem meg a gyermekem apját.
Seb mintha érezte volna a kedvese
hangjában a Rosalie utáni vágyakozást, így rögtön magához ölelte Haileyt.
-Ha visszaértünk a hotelbe,
mindenképp beszélünk vele, jó?- erre a felvetésre Hailey mosolya is visszatért.
-Láttam a képeket, melyeket Hailey
készített a pálya széléről. És mindenféle elfogultság nélkül mondom, hogy van
tehetsége a fotózáshoz.- kanyarodtam vissza kicsit Hailey válaszára.
-És nekem meg sem mutattad még
azokat a képeket!- Seb rögtön sértődöttnek mutatta magát.
-Biztos azért rejtegeti, mert szarul
nézel ki rajtuk.- röhögött Kimi.
-Esküszöm, hogy egy szép nap még
fejbe váglak egy hokiütővel!- a német forrt a dühtől, én meg nem titkoltam,
hogy mennyire tetszik a kettejük műsora.
Éjfél is elmúlt már, mikor elköszöntünk a finntől. Lehajtott fejjel
kullogtam a barátaim után. Egyszer csak valaki megérintette a karom. Sikítottam
egyet, mire Sebék hátrafordultak.
-Nem akartalak megijeszteni.-
mentegetőzött a finn. Amint barátaim meggyőződtek arról, hogy csak Kimi
ilyesztett meg, elégedetten mosolyogva, összekulcsolt ujakkal hagyták el a
kikötőt. Kimi ujjai még mindig a karom ölelték. A vérem pezsegni kezdett az
ereimben.
-Nagyon jól éreztem magam és ez nem
az elfogyasztott pia miatt van.-tett rövid bevallást a mai estéről.
-Hát akkor mi miatt?-szaladt ki a
kérdés a számon.
-Mert én… Chloé, nem vagyok jó az
ilyesmiben, de.,.. szívesen megismételném veled ezt az estét. Vagy nem is
tudom.- homlokát dörzsölte.- Össze tudunk futni holnap?- nyögte ki végre. “Naná, hogy igen”- ujjongtam, meg
tapsikoltam a képzeletemben. Kontroll alatt tartottam magam és egy bólintás
volt a válaszom.
-Megfelel, ha holnap reggel 10-kor
itt találkozunk?
-Tökéletesen.
Ujjait lefejtette rólam és valami
olyasmit tett, ami nem igazán rá vall: lehelletfinom puszit kaptam arcomra.
Visszasiettem a hotelbe és út közben folyton a puszi helyét simogattam. Jómagam
ilyesmit még sosem éreztem, így ennek úgy tudtam örülni, akárcsak a lottó
főnyereménynek. Gyorsan bekopogtam barátaim ajtaján és már benn is voltam a
szobájukban.
-Zavarok?- dobtam le magam az ágyra
ezer wattos vigyor kíséretében.
-Számítana, ha azt mondanám, hogy
igen?- dugta ki a fejét Seb a fürdőből. Én meg a nyelvem öltöttem rá. Aztán Hailey
felé fordultam.
-Nem maradok sokáig, csak meg
akartam köszönni a ma estét. Nem igazán tudok mást mondani, mert még mindig
Kimi hatása alatt vagyok és…
-Sebnek köszönd, mert ő szervezte az
egészet. Kimi akart nagy bulit csapni, és meghívott engem is, ekkor kapcsolt
Seb, hogy ez lenne a tökéletes pillanat a bemutatásához. Én csak abban
segítettem, hogy egyszer “véletlenül” kérdezősködni kezdtem Kimiről és muszáj
volt elmondanom, hogy neked szimpatikus.
-Nem tudom, hogyan fog ez tovább
alakulni, minden esetre holnap találkozok vele.-pislogtam zavartan.
-Egy randi.?-kérdezett rá lelkesen
Hailey.
-Ami Kiminél nem sokat
jelent.-sóhajtottam.
-Azt hiszem Sebbel elégedettek
lehetünk, mert több történt, mint amire számítottunk. A kezdeti összehang
megvan köztetek és ehhez társul egy kis vonzalom is.
Seb észrevétlenül lépett a hátam
mögé és nyomott egy puszit a fejem búbjára.
-Nem repestem az ötlettől, hogy te
és Kimi. De Hailey meggyőzött és mostanra örülni tudok a ma estén történteknek.
De jó, ha most az elején leszögezem: ha egyszer is könnyeket hullatsz Kimi
miatt, a saját kezemmel fogom megfolytani!
Egész éjszaka forgolódtam, kattogott az agyam, mi fog
történni. Itt a lehetőség, hogy személyesen megismerhessem Kimit, hogy
kettesben legyek vele. Rengeteg kérdésem lenne hozzá, de nem akarom letámadni
rögtön az elején. Reggel fél 8-kor már meguntam a folyamatos forgolódást és
készülődni kezdtem. Meglepődtem azon, mikor Hailey 8 óra magasságában átjött
hozzám. De jól esett a társasága, volt kinek félpercenként arról panaszkodnom,
hogy nincs mit felvennem. Végül a vasárnapi futamra szánt maxi-ruhám vettem
fel. Imádtam a fazonját, a virág mintázatát, pontosan illett egy kellemes
pénteki naphoz, Monacoban.
-Észvesztően nézel ki.-állapította
meg Hailey.- Lehet többet kellene futamokra járnod, mert teljesen kivirulsz.
Csak úgy ragyogsz és ez biztosan Kiminek is szembeötlik majd.-készített néhány
képet rólam és valóban szokatlan volt az, amit láttam magamon.
A kikötőhöz menet még haraptam valamit. A stégen sétálgattam, élveztem a
napsütést, és hogy a lenge szél játszadozik a hajammal és a ruhámmal.
Elhaladtam a fekete yacht előtt és láttam, ahogy Kimi a fedélzeten ácsorog,
kezében egy csésze és a végtelenségbe nyúló tengert kémleli. Egyszercsak lehajtotta
a fejét és a halántékát masszírozta.
-Jelentős a macskajaj?- szóltam
feléje.
-Mi?-rögtön felkapta a fejét.- Chloé?-
kérdezte a nevem meglepetten. Talán elfelejtette, hogy tegnap este arra kért,
hogy 10-kor találkozzunk itt? A reakciójából és az ápolatlan külsejéből ezt
vettem ki.- Nagyon szép vagy.- mosolygott szelíden, miközben jött hozzám és
újabb puszit kaptam tőle.
-Te viszont nem festessz valami jól.
-Hát rám fért volna még pár óra
alvás, az száz. Úgy 10 perce keltem, nem volt időm elkészülni. De gyere csak
be, ne ácsorogj idekinn, míg embert faragok magamból.
Körbe vezetett a szerénynek nem
mondható yachton.
-Hűha.-nevettem el magam.-Ne
haragudj a reakcióm miatt, de… valami káprázatos ez a yacht.
-Akor hagyok időt, hogy
gyönyörködhess benne.-és ezzel eltűnt a fürdőben.
Úgy 15 percbe tellett, mire a yacht
összes szépségét felfedeztem.
-Indulhatunk?-állt meg előttem Kimi,
teljesen átfrissülve.
-Hát nem itt leszünk?-csodálkoztam
rá a dologra.
-Ha jól sejtem először vagy itt
Monacoban.-biccentettem.-Akkor itt az alkalom, hogy valaki körbevezessen.
Kimi, mint idegenvezető? Az ember
nem gondolná, hogy ez a szerep jól áll neki!
-Nem veszélyes ez rád nézve? Készülhetnek
képek…
-Épp ezért hoztalak egy olyan
helyre, ahol el lehet bújni a nyilvánosság elől.- mutatott előre. Egy fekete
kapuhoz közelítettünk, hatalmas betűk díszelegtek rajta: japán kert. Egy
komplett mesebeli világban tartózkodtunk. Kacskaringós, ösvényes utakon
sétálgattunk, különleges növényfajták között.
A különböző fák, melyek több színben pompáztak oxindús levegőt
biztosítottak. Az emberben különleges érzések kelnek életre a zöld, a sárga, a
rozsdaszínű leveleket látva. Egyik percben még a tavasz, a nyár zöld színeit
élvezhettünk, aztán egyet léptünk és beléptünk az őszbe. Innen jól látszottak
az épületek is, a hotelek, a tömbházak, Monaco szívében alakították ki ezt a
csodálatos kis szigetet, mégis olyan ez, mintha nem is Monacoban lennénk, hanem
egy teljesen más Univerzumban tartózkodnánk. Fehér, apró kavicsok sajátos kis
utat alakítottak ki a víz sodrásához.
Leguggoltam a színes virágokhoz, bódító illatok áradtak, körül ölelve
engem. Annyira élveztem a Kimi által kitalált programot, hogy észre sem vettem,
de ujjaink egyszer csak összefonódtak. A tavaszi és őszi színkavalkád
ámulatában érkeztünk el egy tavirózsákkal borított tóhoz.
-Van kedved beülni oda?- biccentett
fejével az egyik teaház felé. Bólogattam, így átsétáltunk egy pirosra festett
hídacskán és máris a teaházban kötöttünk ki.
-Régóta követed végig a
Forma-1-et?-kérdezte a velem szemben ülő finn.
-Mondhatni. Kicsike voltam még,
mikor elkezdtem nézni.
-Gondolom Seb a kedvenced.
-Igen. De persze téged is bírlak. Sokszor
kapom magam azon a közvetítést nézve, hogy hangosan kiabálom, hogy hajrá Kimi.-kuncogtam.-Remélem
nem veszed ezt sértésnek.
-Egyáltalán nem. Jó, ha az embernek
vannak rajongói.Már tegnap is észrevettem, mert csupa olyan dolgokat hoztál
fel, amiket csak egy rajongó tudhat. Meg is lepődöm azon, hogy a szurkolók mennyit
tudnak rólam. Sokszor még informáltabbak, mint én magam.-nevetett karcos
hangon.-Amúgy fura, hogy Seb idáig eltitkolt téged. Jó barátok vagyunk, mégsem említett téged.
-Engem nem említett neked, viszont
én már rengeteget hallottam rólad.
-És olvastál is.- húzta el a száját.
-Ez igaz. De mint említettem az
előbb, Seb sokat mesélt a baráti viszonyotokról és nem úgy ismertelek meg, mint
ahogy az újságírók beállítanak téged. Igen, megjelent számtalan fotó az
észvesztő bulijaidról, a mértéktelen ivásodról, de kinek hinnék, ha nem Sebnek,
aki a legjobban ismer téged?
-Amúgy mi ez a “húgommá” fogadtalak
dolog Sebnél?
Hosszasan meséltem neki a
Sebastiannal való kapcsolatomról. Én csak mondtam és mondtam, ő pedig
hallgatott.
-Te mindig ennyit beszélsz?
-Öööö… nem. Általában többet
szoktam.- húztam vállat.- De, ha ez téged zavar…
-Nem zavar, mert már megszoktam.
Sebanak sem áll be a szája egy percre sem.És úgy általában kivel szoktad nézni
a futamokat?
-A kishúgommal, Audreyval és keresztanyám
is néha kapcsolódik hozzánk.
-Keresztanyád is nekem szurkol?-
élénkebb lett a hangja.
-Ő pártatlan. És nem mindig van
ideje nézni a futamokat, gyakran dolgozik még vasárnap is.
-Értem. Akkor elég szoros kapcsolat
lehet köztetek. Mármint… jó viszont ápoltok, vagy valami ilyesmi.-helyesbített.
-Jól látod a dolgokat. Keresztanyám
egyben az édesanyám is.-kérdő pillantásokat vetett rám.- A szüleim elváltak, s
nem sokkal később anyánál rákot diagnosztizáltak. Mivel kiskorú voltam, mikor
az élet elválasztotta őt tőlem, ezért anya testvére lett a gyámom.
-Ez szomorú történet. Sajnálom, hogy
rákérdeztem.-mentegetőzött.
-Nem tudhattad előre. Amúgy már nem
érint olyan érzékenyen. Persze, vannak napok, mikor jobban hiányzik,
de…megtanultam ezzel együtt élni.
Csend következett. És ez nem az a fajta kínos csend. Mellette
még szótlanul és tétlenül is hasznosan telt az idő, mert Ő maga töltött ki
minden percet.
-Sétálunk még egy kicsit?- kérdezett
rá. Felálltam, s így tudta, mi a válaszom. Kis dombokat másztunk meg, miközben
folyamatosan beszélt. És nem egy vagy kétszavas tőmondatokban. Valószínűleg ma
többet beszélt, mint egy hét alatt összevetve. Lültünk egy világosbarnára
festett kis padra. Körülöttük színes viragok, mögöttünk pedig látszódott a
tenger.
-És te mivel foglalkozol úgy
általában?-érdeklődött a mindennapjaim felől.
-Még tanulok. Utolsó eves vagyok a
főiskolán, ahol ápolónak tanulok.
-Szép hivatás. Édesanyád miatt
választottad ezt, ugye?
-Részben igen. A másik ok pedig az,
hogy szeretek emberekkel és gyerekekkel foglalkozni. Gondolom nem kell
bemutatnom azt az érzést, mely akkor lép színre, mikor azt csinálod, amit
szeretsz.
-Valóban nem. Kiváltságos dolog ez.
Beszélgetésünk itt ért véget,
ugyanis csörgött a telefonja. Pár percig beszélgetett, ami után egy számomra
szomorú hírt közölt: -Sajnos vissza kell mennünk, a főnököm hívott, hogy
megbeszélés lesz.
Visszakísért a hotelig, majd
telefonszámot cseréltünk. Én ezzel be is értem volna, de ő még tetőzte ezt.
-Chloé, várj!- állított meg.- Én…
megint csak azt tudom mondani, hogy jó volt ez a pár óra. És… örülnék, ha lenne
folytatása. A Kölyök említette, hogy jössz Silverstone-be is. Esetleg ott is
leülhetnénk beszélgetni, vagy… vacsorázhatnánk kettesben, ha lesz kedved.
-Elfogadom a meghívásod. De most
menj, nehogy elkéss a megbeszélésről.- indítottam útnak.
A hétvége további részében nem futottam vele össze. Nem láttam a
paddockban sem, csak a közvetítéseken. Seperc alatt telt el a hétvége, szomorúan
cuccoltunk össze és mentünk haza. Hailey és Seb párosa örülhetett, mert a
németnek összejött egy 2.hely, Kimi csak 10.lett. De nincs okom csalódottnak
lenni, hisz találkoztam Kimivel, sokat beszélgettünk. És ezt még fokozni tudjuk
majd pár hét múlva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése