4. rész

Sziasztok!

Sajnálom, hogy az előző részhez nem jött össze a 4 komment. Nem azért kértem, mert telhetetlen vagyok, csupán jó szívvel olvastam volna a véleményetek. Mindenesetre remélem, hogy ez a fejezet "sikeresebb" lesz majd :)

A részről annyit, hogy közelebbről megismerhetjük Gavint, hiszen jelentős szerepet szántam neki. Ezzel pedig biztosan kialakul majd a "Gavinesek klubja". :) 

Kellemes időtöltést kívánok és ezúttal is nagyon számítok rátok :)

Reny

A hétfői napom eléggé nehézkesen indult. Újra munkába kellett állnom egy hosszúra sikeredett hétvége után. Kissé komótosan mozogtam a pult mögött, nem sikerült rendesen felébrednem a buszon való zötykölődés ellenére sem. Vasárnap sikerült kicsivel tovább aludnom, most pedig nehezemre esik újra hozzászokni a koránkeléshez. Folyamatos nyüzsgés volt a büfében, a forgalom egy percig sem szűnt meg, mindenki sürgött-forgott a gyárban, hirtelen  mindenkinek kétszer annyi tennivalója akadt, mint úgy általában. A miértre a választ meg is kaptam Cynthiától: vasárnap bemutatásra kerül az idei autó, az RB9. Cynthiával nem győztük a kávékat főzni, mégcsak reggel 9 óra van, de máris dupla annyi kávé fogyott, mint egy átlagosan napon úgy általában. Unatkozni tehát nem unatkoztunk.

   Az egyik asztalt töröltem le és szedtem le a kávéscsészéket róla, mikor megjelent Gavin. Nem az egyik sarokban és még csak nem is a pultnál állt meg, hanem a szorosan  hátam mögött. A vér megállt az ereimben csörgedezni,a szívem kihagyott egy ütemet. Jobbra és balra fordítottam a fejem, menekülési útvonal után kutattam, eléggé folytogatva éreztem magam, akárcsak akit sarokba szorítottak.

-Beszélhetnénk? Csak egy percet kérek, nem többet.

-Rendben.-adtam be a derekam, majd szembe fordultam vele.

-Nagyon sajnálom a múlthéten történteket. Belátom, hogy bunkó voltam, a viselkedésemre nincs semmilyen mentség. Nem szabadott volna azt feltételeznem, hogy van valakid. Nagyon meglepődtem és… Ha tudod, akkor kérlek bocsásd meg, ha megbántottalak. Helyre hozhatnám valahogy a bűnöm?

-Megadom a lehetőséget, hogy helyrehozd.- válaszoltam gyorsan, hezitálás nélkül.

-Szuper.- jelent meg egy megkönnyebülést sugárzó mosoly a szája szegletében. -Én arra gondoltam… szóval… Meghívnálak magamhoz vacsorára. Természetesen én főzöm. Mit szólsz? Persze te döntessz, én nem akarok semmit sem rád erőltetni, Hailey.

-Igazából…-egy pár másodpercig tartó gondolkodási időt engedélyeztem magamnak. -Semmi kifogásom a meghívásod ellen.

-Tökéletes.-csapta össze tenyereit.-Akkor mondjuk ma este, negyed 9-kor? -pillantott fel rám a kezében lévő jegyzettömbről, melynek egyik lapjára firkantott valamit.

-Megfelel. Viszont akkor le kell passzolnom Rosaliet.-gondolkodtam hangosan.

-Oh, nem szükséges. Nyugodtan hozhatod magaddal kísérőként. Szívesen megismerném.- mosolygott kedvesen.

-Jól van. Akkor negyed 9-kor, nálad.

-Itt a lakcímem.- nyújtotta felém az előbb említett papírfecnit.-Oda találsz, vagy küldjek elétek egy taxit?

-Nem kell taxi, mert ismerem ezt a környéket, nincs olyan messze tőlem.

-Rendben. Akkor várlak titeket a megbeszélt időpontban.

Közelebb hajolt hozzám. Forró lehellete egyszerre csiklandozta és égette a bőröm. Egy kis ideig hezitált, majd egy puszit lehelt a fülem mögé. Lábaimból kifogyott az erő, erős késztetést éreztem arra, hogy összeroggyak. Meg kellett kapaszkodnom az egyik szék támlájában. Férfi ilyet még sosem váltott ki belőlem. S ez nagyon rémisztően hangzik számomra.

-Köszönöm, hogy adsz nekem még egy esélyt. Ígérem, mostmár nem fogom elbénázni.- nézett rám bizalmasan, majd megindult a kijárat felé. Én pedig ott álldogáltam Gavin címével a kezemben. Cynthia méltóságteljes járással, fülig érő vigyorral közelített felém.

-Láttam én, hogy sikerült elgyengülnöd attól a kis puszikától. Ezek szerint egy cseppet sem közömbös számodra ez a hapsi.

-Mondd Cynthia, neked muszáj mindig ott lenned, ahol én vagyok? Nincs esetleg valami elfoglaltságod?- förmedtem rá.

-Most épp az volt a feladatom, hogy megfigyelés alatt tartsalak. Bíztam abban, hogy nem utasítod vissza ajánlatát, dehát egészen biztosra sosem mehetünk. Én csak készenlétben álltam, már jött, hogy közbeavatkozzak, mikor láttam hezitálásod. Ugye nem is volt olyan nehéz igent mondani?

-Nem, nem volt nehéz, csak… félek. Biztos jó ötlet ez a vacsora?- sikerült újra elbizonytalanodnom.

-Arra mindenképp jó, hogy a múltkori miatt kiengeszteljen. Aztán, hogy milyen következményei lesznek a ma estének, az még nem tudható.- beszélt rébuszokban.

Következményei? Vajon mire gondolhat? Remélem nem arra, hogy megint összerúgjuk a port.

    Amilyen nehézkesen akartam elindulni ma a munkahelyemre, olyan akádolyoztatott volt a hazafelé út is. Az este 7-kor induló buszjáratot sikeresen lekéstem. Barátnőm azonnal felajánlotta, hogy hazavisz. Hála nagylelkűségének nem kellett még egy órát ácsorognom a megállóban és így a mai vacsora sem hiúsult meg.

   Hazaérve azonnal készülődni kezdtünk.

-Melyiket szeretnéd felvenni?- fordultam leánykám felé két pulcsival a kezemben:- A rózsaszín Barbisat, vagy a pillangós világoskéket?

-Bajbiiiiiii!!!- vette ki kezemből a felsőt. Ez volt a kedvence, képes lett volna állandóan ezt viselni. Ezen mondjuk meg sem tudok lepődni, ilyen idős koromban én is imádtam ezt a pulóvert.

Én nem bonyolítottam túl az öltözködést, ugyanazt vettem fel, amit az első találkánk céljából. Épp a csizmába bújtattam be a lábfejem, mikor csengettek. Kérdő pillantásokat vetettem Rosalie irányába, nem vártam látogatót. A kukucskálón kinéztem, barátnőm állt a küszöbön. Beengedtem és azonnal engem kezdett vizslatni.

-Még épp időben érkeztem, hogy segítsek elkészülni.- lihegett, miközben ledobta a kabátját.

-Hogy?- kerekedtek ki a szemeim.- Én már indulni akartam.

-Így? Ki nem teheted a lábad a házból!- rázta a fejét rosszallóan.

Csak most vettem észre, hogy egy hatalmas táskát cipelt magával.

-Most mi a bajod az öltözékemmel?- fontam össze karjaim a mellem alatt.- Tudom, hogy nem követem a legújabb divatot, de a ruháim tiszták és rendezettek.

-Hailey, félre értettél. Nem mehetsz ma este így Gavinhez, mert nem illik.

-Ugyan miért nem? Ez csak egy vacsora.

-Tévedsz! Ez több egy vacsoránál. Kezeld úgy, mint egy randit.- mosolygott.

-Randit?- képedtem el teljesen.- Hát ez egyre jobb! Kezd elmenni a kedvem az egésztől. Egyáltalán hogy mehettem ebbe bele? Miért is nem rendeztük el a bajainkat pár szóból?

-Hailey elég legyen!- szólt rám emelt hanggal. Szegény Rosalie megszeppenve kapkodta a tekintetét közöttünk.- Csüccs ide a székre, ideje kezdeni valamit a hajaddal.

Egyre idegesebb lettem, öt perc múlva nyolc és én még mindig itthon vagyok. Már lassan ott kellene lennem Gavinnél. Rosalie persze élvezte a helyzetet, lelkesen bigyesztette a hajába a különféle csatokat, hajcsavarókat, melyeket barátnőm hozott magával.

-Cynthia, lassan be kellene fejezned a pepecselést, ugyanis késésben vagyok.- szóltam rá negyed 9 után.

-Nyugi, beszéltem Gavinnel, tudja, hogy késni fogtok.

 És ekkor ezt hittem, ennél rosszabb már nem is történhetne velem a mai napon! De sajnos tévedtem. Cynthia legalább három különböző blúzt és szoknyát rángatott rám, rosszabbul éreztem magam, mint egy kirakati baba. 

Negyed óra telt el ezzel, aztán csak sikerült letennie a voksát a megfelelő kombináció mellett. Én nem voltam annyira elragadtatva a látványtól, velem ellentétben barátnőm a föld felett lebegett örömében.

-Fantasztikusan nézel ki!- nézett végig rajtam elégedetten. Gavin el fog ájulni, ha így meglát. Az álla a padlón fog kikötni.- nevetett.

-Legalább a cipőt had cserélhessem le. Túl magas a sarka, túl kényelmetlen, egy helyben állni nem vagyok képes benne, nemhogy elgyalogolni a lakásáig.- panaszoltam esdeklő tekintet mellett.

-Tudom, hogy szokatlan számodra, de már próbalépés és minden rendben lesz.

-Eléggé kellemes érzés lesz ilyen falatnyi ruhában London utcáin sétálgatni.- fintorogtam.

-Itt a kocsim, elviszlek tiketet, csak áruld el Gavin címét.

    Öt perc elteltével megérkeztünk a megfelelő helyre. Egy “sok szerencsét és érezd jól magad” mondat után megfogtam Rosalie kezét és együtt a tömbház bejáratához sétáltunk. A torkomban dobogott a szívem, a gyomromban milliónyi lepke verdesett a szárnyaival. Vettem egy mély levegőt és felcsengettem a szerelő lakására.

-Igen?- szólt bele a kaputelefonba.

-Jó estét Gavin. Hailey vagyok.

-Gyertek csak!-ebben a pillanatban kattant az ajtó zárja és kinyílt. Egészen addig lépcsőztünk, míg meg nem láttuk Gavint. Szemei csillogást tükröztek és huncuttul mosolygott.

-Szia.- köszöntem félénken. Jobban megnéztem magamnak. Egy fehér alapon fekete csíkos inget, egy fekete farmert és bőrcipőt viselt. Finom elegencia jellemezte az öltözékét. Míg rajtam mi van? Egy falatnyi kis ruha, melyben egy feslett nőszemélyként érzem magam. Folyton a szoknyám húzogattam, a lábaimból többet mutattam, mint kellett volna.

-Szia.- üdvözölt két puszival. Beszippantottam illatát, olyan parfüm áradt belőle, melytől az agyam elárasztotta a mámor. Nehezen tudtam csak visszarángatni magam a valóságba.

–Csodálatosan nézel ki Hailey. Bavallom, hogy nem örültem Cynthia hívásának, izgatott voltam egész este, minden perc nehezen telt el, de megérte rád várni. Fantasztikusan nézel ki, levegőhöz sem jutottam abban a pillanatban, ahogy láttalak a lépcsőn feljönni.

-Nagyon köszönöm.- válaszoltam teljesen kipirulva.- Te sem nézel ki rosszul.- vallottam be őszintén.-Amúgy kicsit aggaszt ez az öltözék. Kissé kevésnek érzem ezt a ruhamennyiséget.- osztottam meg vele. Egészen meglepődtem saját magamon, nem szoktam én ennyire bőbeszédű lenni.

-Már mondtam, hogy csodálatosan nézel ki. És én ki vagyok békülve a rajtad levő ruhamennyiséggel.

Kaján vigyorral mért végig és pislogni is elfelejtett. Ekkor uralkodott el rajtam a menekülési kényszer. Szerencsére észbe kaptam, hogy Rosaliet is magammal hoztam. Remek kibújási lehetőség volt ebből a folytogató szituációból az ő bemutatása.

-Gavin, ő itt Rosalie, szemem  legféltetebb kincse.

-Szia.- nyújtott kezet kislányom felé, majd bizalmasan kezet ráztak.

-Szia Gavin.- köszönt vissza lányom csilingelő hangon.

-Rose! Nem illik letegezni  a bácsit.- pirítottam rá és megigazítottam copfját.

-Bácsi??- nevetett fel a szerelő.- Idősebb vagyok nála sokkal ez igaz, de bácsi  azért még nem vagyok. Nem zavar egy cseppet sem, ha letegez. De gyertek be mostmár, megfáztok idekinn és kihűl a vacsi is.- tárta szélesre az ajtót és előre engedett minket. Levettem Rosalie kabátját, Gavin felakasztotta azt a fogasra, majd én is gombolkozni kezdtem.

-Hadd segítsek!- lépett mögém, majd udvarisan lesegítette rólam a kabátot.

   Ezután körbevezett minket szerény kis lakásában. Kétszobás volt, illik rá a legénylakás kifejezés. Ám ettől eltérően még nagyon modern és jól felszerelt lakás volt. Az ízléses bútorok miatt nyerte el ennyire a tetszésem. A nappali kisasztalát választotta terítés céljából, köré a szőnyegre 3 kispárna volt elhelyezve. A terítő színe sötétlila volt, az asztal közepén orchideában gyönyörködhettem, rengeteg égő mécsessel körülvéve. Bevallom, hogy kevésszer láttam ilyen lenyűgöző dekorációt, férfi létére remekül összehozta. Elég nehézkesen sikerült leülnöm a párnára a tűsarkú cipőm miatt, a szoknyám még feljebb csúszott, titkon szidtam barátnőm, de legfőbbképp magam, amiért engedtem, hogy ezt a maskarát rám adja. Gavinnek persze imponált a látvány, tekintetét egy pillanatra sem vette le rólam, szemei hosszú ideig időztek a mellemen és a fedetlen combomon. Muszáj volt beszélgetésbe elegyednem vele az étel fogyasztása közben, hogy eltereljem a figyelmét.

-Nagyon finom a vacsora. Gondolom gyakran állsz a tűzhely előtt, mert ahogy látom egyedül élsz. Vagy ma estére igényelted édesanyád segítségét?

-100%-ig az én munkám van a vacsiban. De jól gondolod, elég gyakran főzöm. Pontosabban minden nap. Csakis én gondoskodhatom magamról, mert édesanyám…- elcsuklott a hangja. Villámként hasított belém a tudat, hogy sikerült egy kellemetlen érzést nyújtó témába belekezdenem. Úgy éreztem magam, mint aki egy méhkasba dugta be a kezét.- Távol élek a családomtól. Ők Montrealban laknak.

Eléggé meglepődtem. Sosem gondoltam volna, hogy kanadai származású.

-Hiányoznak, igaz?

-El sem tudod képzelni, hogy mennyire. Évente csak háromszor látom őket, ebből egyszer csak pár napig. Legutoljára Karácsonykor tartózkodtam a szülővárosomban. De hazalátogatok, mikor a mezőny Kanadában állomásozik és a nyári szünetben is.

-Együtt érzek veled Gavin.- tenyerem az asztalon pihenő kézfejére fektettem, majd vissza is húztam kezem.-Nekem is nagyon hiányzik anyu.- vallottam be szomorúan. Igaz, hogy a lelkem összefacsarodott, de nem akartam az adósa maradni. Ha már sikerült egy nem épp vidám témába beletrafálnom.

-Hogyhogy? Ti is távol éltek egymástól?- érdeklődött.

-Nem… Vagyis…- makogtam.- Mondhatjuk azt végülis, hogy távol vagyunk egymástól. Ő…

-Nem kell elmondanod, ha nem akarod.- vágott a szavamba.- Látom, hogy egyből fájdalmas lett a tekinteted.

-Anya még kiskoromban meghalt.- hadartam el egy szuszra. Mély levegőt vettem, hogy vissza tudjam tartani a feltörekvő könnyeim. Az emlékképek megrohamoztak.

-Úristen!- kezét a szájához kapta.- Nagyon sajnálom, hogy rákérdeztem.- szabadkozott. Nem bírtam bármit is mondani, csak fejrázva adtam a tudtára, hogy semmi gond. A sírás továbbra is a torkomban folytogatott. Arra lettem figyelmes, hogy Gavin átül mellém. Egyik kezével a hátam simogatta, míg másik két ujjával a combom cirógatta lágyan, óvatosan. Beindult a védekező mechanizmusom, azonnal eltávolodtam tőle.

-Hailey.- ejtette ki a nevem lágyan.- Nem kell félned, nem foglak bántani.

-Én tudom csak… Rosalie apja óta nem voltam egy férfi közelében sem. Vagyis… ez így nem éppen igaz.- suttogtam el a mondat végét.

-Nem értem mit akarsz ezzel mondani.

-Csak azt, hogy nem jó, ha velem töltöd a szabadidőd. Távol kellene tartanod magad tőlem.

-Dehát miért? Évek óta nem volt szerencsém találkozni egy hozzád fogható nővel sem. Elragadó, szép és vonzó vagy, már az első pillanatban felkeltetted az érdeklődésem. Ne tudd meg, milyen nehéz volt lebeszélni a többieket arról, hogy elhívjanak randizni. Aznap mikor faképnél hagytál én… féltem, hogy már soha többé nem fogsz szóba elegyedni velem.

-Gavin, te csak a külsőm látod, mint ahogy a többi férfi is. Mi van, ha az általad említett jelzők mögött egy romlott nőszemély áll?

-Mi? - szemöldöke  a magasba szaladt.- Az lehetetlen.- nevetett csúfondárosan.

-Akkor csak figyelj és hallgass.- és mesélni kezdtem. Rosalie lefoglalta magát, a kanapén lapozgatott valami képregényt. Szerencsére semmit sem hallott abból, amit én kiejtettem a számon. - Meglepődtél, igaz? Ezért mondtam, hogy nem szabad a külsőre adni.

-Nem tudom tagadni, szíven ütöttek a hallottak. De a véleményem még nem változott meg rólad. Mindannyian hibázunk, hozunk rossz döntéseket, kerülő útra bármikor sodródhatunk. Senki sem tökéletes és senki sem bűntelen. Ettől függetlenül én úgy vélem, hogy senkinek nincs joga elítélni téged. Főleg nem úgy, hogy nem ismerik tetteid valódi míértjét. Édesanya nélkül érett nővé vállni, folyamatosan tűrni apád ütéseit… nem tudom ki az, aki kibírt volna ennyi megaláztatást és csapást. Hailey, tisztában vagy azzal, hogy milyen fantasztikus nő vagy?

-Hogy én?- mutattam magamra bambán.

-Igen te. - mosolygott. - Példaértékű az, amit Rosaliért teszel. Megvívod a harcot a saját sorsoddal, eközben próbálsz felejteni, ami nem könnyű, hiszen ott van neked Rosalie, aki folyamatosan az ex vőlegényedre emlékeztet. Próbálsz mindent magad után hagyni, hogy a félelmetes múltad után még reménykedni tudhass az igaz boldogsában. Lelkileg szerintem darabokra vagy hullva, de persze ezt sosem mutatod ki. Talán azért, mert nincs szükséged az emberek sajnálkozó tekintetére. Szerencsére én rendes családban nőttem el, sosem nélkülöztem, főleg ami a szülői támogatást illeti. Egyszerűen… nem tudom elképzelni, mennyire nehéz lehet most neked. Nincs egy biztos háttered, szerető szüleid. Egyedül Rosalie jelenti számodra a mindent. Megértem, hogy félsz tőlem, de én sosem tudnálak téged bántani.- mosolygott újra, s ettől az én kisugárzásom is jobb lett. Bár a könnyeim ettől eltekintve még mindig folytak lefelé az arcomon. Közelebb hajolt hozzám, mutatujjával felitatta a sós folyadékot. A bűvöletébe kerültem, a levegő forrósodott közöttünk. A telefonjának csörgése mentett ki ebből  a kellemetlennek tűnő helyzetből. Felállt és a zsebéből kicsúsztatta a kis kütyüt.

-Ne haragudj, de muszáj felvennem.- pillantott rám bocsánatkérően, majd elvonult a szobájába. Én pedig ez idő alatt hasznosítottam magam, kihordtam a tányérokat a konyhába. Épp nekiláttam a mosogatásnak, mikor egy forró lehelletet éreztem a nyakhajlatomban, s ujjak siklottak fedetlen bőrömre.

-A vendégem vagy, úgyhogy ezeket tedd szépen le.- kivette a kezemből a tányért, elzárta a csapot, majd szembefordított magával, ami óriási butaság volt. Tenyerem izzadni kezdett, kellemes bizsergés futkosott ereimben a közelsége és éreintése miatt. Mi van veled Hailey? Nem gyengülhetsz el! Nem itt és nem most! Arca vészesen közelített az enyémhez, hüvelykujjával végigsimított állam vonalán. “Jesszusom, Gavin meg fog csókolni!”- pánikoltam magamban. Képzeletben már éreztem, ahogy ajkaink egymáshoz érnek és csókban forrunk össze. Ám ekkor megtörtént az áhított csoda!

-Anya!- húzogatta szoknyám alját Rose. -Mikor megyünk haza? Már álmos vagyok.

Zavartan néztem le kislányomra, aki az előző jelenet miatt megszeppenve pislogott rám.

-Nemsokára indulunk kicsikém.- simogattam meg pofikáját. Majd Gavinhez fordultam. - Azt hiszem ideje mennünk.

-Ahogy szeretnéd. Hazakísérlek titeket, nem engedhetem, hogy két ilyen csinos hölgy késő este egyedül mászkáljon London utcáin.

   Perceken belül már a lakásom felé sétálgattunk. Gavin jobb- én bal oldalt, míg Rosalie középen. Mindkettőnk kezét fogta. Egy kivűlállónak úgy tűnne, mintha egy család lennénk. De ez csak látszat. Nekem már sosem lesz családom! Édesanyám elveszítettem, apámmal évek óta nem tartom a kapcsolatot, egyedülálló vagyok, egymagam küzdöttem meg a nehézségekkel s a továbbiakban is egyedül fogok. Lehet túl nagy az önbecsülésem, de férfi nélkül is képes vagyok felnevelni a lányom. Boldogulok én vőlegény vagy férj nélkül is. Egyszer már megégettem magam, többet nem fogok a perzselő lángok közelébe menni.

   Szép lassan megérkeztünk a bérház épületéhez.

-Kicsikém, menj és csengess be Annie nénihez és kérd meg szépen, hogy nyissa ki neked a lakásajtót, rendben?- guggoltam le.

-Jó mami!- engedelmeskedett és már szaladt is befelé a kapun. Eljött hát a búcsú pillanata. Zavarba ejtő volt, ahogy egymás felé fordulva ácsorogtunk szótlanul.

-Hát akkor…

-Hailey én…- szólaltunk meg végül egyszerre. Egymásra mosolyogtunk.

-Igen?- kérdeztem vissza, megadva ezzel a lehetőséget, hogy elsőként zárja le ezt az estét.

-Csak azt szerettem volna mondani, hogy köszönöm a ma estét. Fantasztikusan éreztem magam, régen volt már részem ilyen kellemes pillanatokban.

-Nekem is jó volt ez a pár óra.- reagáltam tömören.

-Hálás vagyok, amiért kaptam tőled még egy utolsó esélyt és, hogy így megnyíltál előttem. Kamatoztatni fogom mindezt, szavamat adom. És… örülök, hogy kicsit közelebb kerültünk egymáshoz. Nagyon megkedveltelek és, ha esetleg te is többet éreznél irántam, mint barátság, akkor…

-Gavin, kérlek ne folytasd!- intettem csendre.- Értékelem, hogy meghallgattál, hogy a pártom fogod, de többet, mint barátság nem ajánlhatok neked. Legalábbis egyenlőre nem.

-Ez azt jelenti, hogy később még lenne esélyem?- csillantak fel szemei. Nem akartam hitegetni őt, mert… nem tudom, hogy képes leszek-e valaha is átadni magam a szerelem mindent elsöprő erejének.

-Ne haragudj, de mostmár mennem kell. Rosalie már biztos türelmetlenül vár. Jó éjt Gavin.- lábújhegyre álltam és adtam egy puszit az arcára. A meglepődöttség és a kétség egyvelege jellemezte arcvonásait. Így hagytam magára őt és zártam be kulccsal a kaput magam után.

   A másodikon haladtam felfelé a gondolataimba mélyedve, mikor egy hirtelen rántást éreztem a karomon. Életem megkeserítője és egyben az alattam lakó szomszédom, Margaret asszony lövellte felém szokásához mérten megvető, szúrós pillantásait.

- Mondd, milyen vastag bőr fedi még a képed?- esett nekem fájdalmat keltő módon.

-Már megint mivel értem el azt, hogy a célpontja legyek?

-Még kérded? Milyen anya vagy te? Hogy van annyi bőr a képeden, hogy a kis Rosaliet is belevondd a kis játékaidba?

-Nem vontam bele őt semmibe sem!- emeltem meg a hangom. Még a feltételezés is sértő volt. Sokkal idősebb nálam, tiszteletet kellene tanúsítanom feléje, de mégis minek? Folyton a sarkamban lohol, az árgus szemei nélkül két lépést nem tudok megtenni. Én is elvárok egy kis tiszeteletet másoktól. Ha ez hiányzik, muszáj más eszközökhöz folyamodnom.- Amúgy sincs köze ahhoz, hogy mit és mikor teszek. Ő az én lányom, én szültem és úgy nevelem, ahogy jónak látom!

-Milyen nevelést kap tőled? Milyen példát mutatsz te neki? Belőle is egy szemét kurvát akarsz faragni? Csakhogy ezt sem én, sem a többi szomszéd nem fogja eltűrni. Mint ahogy azt sem, hogy férfiakat hozz ide. A mi házunkból nem fogsz bordélyházat csinálni! Megértetted, amit mondtam?- fogása erősödött, emellé már rángatott is.

-Engedje el!- hallottam meg Cynthia parancsoló hangját. Kihúzta karom a szorításból, majd alrébb tessékelt. Könnyekkel áztatott szemekkel néztem barátnőmre. Hogy kerül ő ide?

-Ne üsse bele az orrát abba, amibe nem kellene. Hailey felnőtt nő, igen jó anya, aki rengeteget tesz azért, hogy jobb megélhetést nyújtson a lányának, aki tiszta szívből szereti őt. Haileyt és a benne lakozó érzelmeket nem érti sem maga, sem pedig a többi pletykás és kétszínű szomszédja sem. A maguk dolga, hogy mit gondolnak az emberekről és legfőbbképp Haileyről, de nagyon melegem ajánlom, hogy a sértéseiket soha többet ne mondják a szemébe! Hailey a barátnőm  és minden áron megvédem őt a magafajtáktól! Most pedig tűnjön el az útunkból, maga házsártos vénasszony! Gyere, kíváncsi vagyok mi történt Gavinnél.- türelmetlenkedve terelt a lépcsőn felfelé.

Egy forró tea és néhény könnycsepp mellet tudósítottam a ma este eseményeiről.

-Ugye tudod, hogy talpraesettebbnek kell lenned? Muszáj megvédened magad a szomszédaidtól.

-Tudom Cynthia. De bármit mondok nekik, azzal csak olajat öntenék a tűzre.

-Figyelj. Van egy ötletem.  Megadom a számom és ha baj van, akkor hívsz, oké?

-Nekem… nekem nincs telefonom.- hajtottam le a fejem. Bármennyire is szégyeltem ezt, mégsem tudtam ezellen mit tenni jelen pillanatban.

-Nem gond. Othon van a régi mobilom, kissé régi és meggyötört készülék, de hívásra még alkamas. Holnap oda adom neked.

-Cynthia nem szükséges, majd veszek egyet, ha kézbe kapom a fizetésem.- akadékoskodtam.

-Ne is próbálj erről lebeszélni! Vedd ezt egy baráti ajándéknak. Elég sok mindenre kell majd a fizetésed, fölösleges, hogy egy telefon miatt pluszba költekezz.

    Széttártam karjaim és az ölelesésembe zártam őt. Hálás vagyok Istennek, amiért az utamba vezette Cynthiát. Folyton meghallgat, az úton a helyes menetirány felé terelget, kihúz a bajból. Ő teszi könnyebbé azt számomra, hogy be tudjam váltani az ígéretem, miszerint tiszta lappal induljak. Ebben a bonyolult életben barátságra van szükségem, nem pedig szerelemre. A szerelem csak még jobban összekuszálná a sorsom szálait…