3.rész

Sziasztok! :)

Nos, megérkezett a történet újabb része :) A hosszúságát tekintve ugyan olyan, mint az ezelőtti részek, ám ami a tartalmát illeti...nagyon fontos dolgokat tartalmaz Hailey és Rosalie jövőjét nézve :) 

Köszönöm Adélnak, hű kommentelőmnek a véleményt és a hozzá járó pipákat, de elárulom, hogy kicsit csalódott vagyok, hiszen sokkal kevesebb visszajelzést kapok, mint a bevezetőhöz :( 

Azonban, ha kapok ehhez a részhez 5 komit, akkor a következő részt hamarabb hozom, mondjuk jövő hét szombaton. Mit szóltok?  Csak rajtatok múlik, hogy mikor olvassátok az új részt :)

Kellemes olvasást kívánok :)

puszi

Reny

Másnap reggel a parkoló felől közelítettem meg a gyárat. Cynthia épp ekkor szállt ki egy almazöld, kétszemélyes autóból. Elég szépen kereshet, ha ezt megengedi magának, dehát én sem panaszkodhatom majd a fizetésemre. A szerződésemben szereplő összeg nagyon sok mindenre elegendő: Rosalie szülinapjának megünneplésére ( ha kicsit késve is), néhány új ruhára és játékra, és nem utolsó sorban az elmaradott lakbérek és számlák kifizetésére. A változás már most érezhető a mindennapjaimban. Végre sikerült jó útra terelődnőm, tisztességes munkám van és találtam Cynthia személyében egy barátnőt. Vele szemben kicsit bizonytalan voltam, mint ahogy azzal szemben is, hogy számomra ez a legmegfelelőbb munka. Rengeteg ember közt dolgozom, árgus szemekkel néznek rám és ez egy idő után frusztráló tud lenni. Eddig szürke kisegérként éltem, a magam kis zúgában, követő pillantások hiányában. Idő kell, míg mindezeket megszokom.

   Cynthiával egymásra pillantottunk, egyszerre integettünk és úgy gondoltam, hogy megvárom a hátsó bejáratnál. Szinte repült felém, szeleburdiságával sikerült egy mosolyot csalnia arcomra.

-Szia csajszi!-ölelt meg nevetve.

-Jó reggelt.

-Olyan fanyar hangulatban vagy. Történt valami?- faggatózott.

Rossz a kedvem?  Csodálkozik ezen? Ezer meg ezer teher nyomja a vállam és akkor a lelkiismeretem még nem is említettem. Nincs okom repesni a boldogságtól. Bár Cynthia elért valami olyat, ami az utóbbi években csak nagy ritkán történik meg velem: mosolyogtam. Igaz, egy pár másodperc erejéig csak. Értékelnem kell ezt a pillanatot és a lány barátságát, kedvességét. Sosem tudhatom, mikor lesz szükségem egy barát tanácsára, támogatására. A szomszédok mindig a szememre vetik, hogy magamnak való vagyok, hogy mellettem sose nem lesz senki. Igazuk van, a gyermekkori események és Dániel tette alaposan rányomták a bélyegüket az életemre és a személyiségemre. De most végre van munkám és szeretném felverekedni magam a csőd mélyéről. Bizonyítani akarok! Hogy kinek? És mit? Az összeesküvést gyártó szomszédaimnak, hogy tudok én példás édesanya is lenni, csak a megfelelő körülményeket kell mindehez megteremteni.

-Sajnos túl sok minden történt.- válaszoltam szemlesütve. Most még barátkozik velem, de mi lesz, ha megtudja, hogy ki is vagyok valójában?

   A kiszolgálószemélyzet közül mi voltunk az elsők, kik munkába álltunk. Nemsokára megérkezett a pékség teherautója, lepakoltuk a frissen sütött cipókat, kifliket. Úgy látszik a mai napon sem számíthatunk túlzottan sok segítségre, ugyanis az összes kosarat 4 fordulóval tudtuk csak becipekedni. Ma svédasztalos reggeli volt soron, összetoltunk pár asztalt, lefedtük őket egy fehér terítővel, majd rápakoltuk a tányérokat, poharakat, csészéket és evőeszközöket. Kancsókba öntöttük a kávét, a három ízesítésű teát és limonádét. A maradék helyre pedig odahelyeztük a felvágottakkal, sajtokkal és zöldségekkel megpakolt tálcákat és a felszeletelt kenyeret. Mire végeztünk mindennel, csikorogtak a márványkövön a székek, kezdetét vette a reggelizés. Pont kapóra jött a svédasztalos megoldás, a tegnapi incidens után semmi kedvem nem volt összefutni Gavinnel. Egyre inkább emésztem magam azért, amiért elfogadtam ajánlatát, miszerint találkozzunk valahol. Mint egy eszetlen kis csitri, leültem egy idegen férfivel sütizni. Már csak az kellett volna, hogy bővebben meséljek magamról. Akkor aztán leshettem volna magam…

-Gyere, együnk valamit mi is.- húzott ki a konyhában egy széket nekem Cynthia és ételt pakolt elém.

-A szerződés egyik bekezdésében nem az szerepel, hogy mi csak a szünetek végén ehetünk?

-Ők is esznek.- bökött a hátunknál ülő lánycsapatokra. Egy csoportba átlagosan 3-4 lány tartozott, mindenkinek  megvolt a maga “bandája”. Teljesen kirekesztettnek éreztük magunkat Cynthiával. - Az a szabály csak akkor érvényes, mikor mi kell felszolgáljunk. Mivel most saját maguk szedik az ételeket, van lehetőségünk pár nyugis percre és harapni valamit.

    Míg az ebéd a konyhában főtt, volt időnk kicsit lazulni. Beültünk a pult mögé és egy forrócsoki mellett beszélgetni kezdtünk.

-Mivel töltötted a tegnapi szabadnapod?- kezdeményezte a traccspartit barátnőm.

-Reggel játszottam egy kicsit Rosalieval, de délelőtt belevetettem magam a házimunka rengetegébe.- ezután elég furcsán kezdett méregetni. Mintha valami rosszat mondtam volna.

-Aham. –bólogatott. - Ezeken kívül azt hiszem van egyébb említésre méltó történés is.

-Mire célzol?- értetlenkedtem.

-Szóval azt akarod mondani, hogy nem igaz a pletyka, miszerint tegnap este Gavinnel vacsoráztál?

-Te mégis honnan tudsz erről? - kérdeztem vissza azonnal, tágra nyílt szemekkel.

-Ez nem lényeges!- legyintett. - Arra válaszolj, hogy együtt vacsoráztatok-e vagy sem?—lovagolt tovább a témán. Egyre jobban kezdett fogyni a türelme, ezt mutatta az is, hogy ujjaival dobolt a pulton. A zselés körmei csak úgy csattogtak a lakkozott felületen.

-Igen, igaz a pletyka. Együtt töltöttük a délután egy részét, de nem vacsora céljából, hanem csak egy sima sütizésről van szó.

-Az szerintem tök mindegy. A hangsúly úgy is azon van, hogy együtt voltatok. És milyen volt? Csak nem jártok?- vigyorgott sunyin.

-Micsoda? Járni? Mi ketten? SOHA! És valóban tudni akarod, hogy milyen volt? Szörnyű!- fakadtam ki.

-Dehát miért lett volna szörnyű? Gavin nagyon rendes srác, mindenki őt akarja.- rázni kezdte a feját, nem akart sehogy sem hinni nekem.

-Eleinte én is rendesnek láttam, ezért ültem le vele beszélgetni. Mikor meghallotta, hogy van egy lányom, akkor rögtön kimutatta a foga fehérjét. Azonnal azt feltételezte, hogy van valakim és pofátlan módon még felelelősségre is volt, hogy miért nem szóltam arról már az első pillanatban, hogy párkapcsolatban élek. Elég lekezelő volt velem.- hajtottam le a fejem szomorúan. Mindig én kell legyek az, aki sérül és szenved. Csupán egy jó barátot akartam szerezni, de úgy látszik nekem a sors már ezt is megtiltja. Azt hiszem az a szófordulat, hogy fiú-lány barátság, nálam nem létezik.

-Megértem Gavint, de persze a te fellángolásod is. Az ember azt hinné, hogyha egy nőnek gyereke van, akkor biztos megtalálta élete párját. Ez lenne az ideális.

-Ja. Csak nem az én életemben. Számomra mindig az jelenti az ideálisat, ami másoknak nem éppen az. De én már csak ilyen kis különc vagyok.- húztam vállat.

-Ezt kifejtenéd bővebben?- ragadt le most ennél a témánál.

-Míg egyes nők számára az az ideális, hogy 25-26 évesen szüljenek, nekem 20 évesen kellett életet adnom egy gyermeknek. Más nők eszeveszetten keresik a boldogságot egy férfi mellett, addig én kerülöm őket jó messzire. Vagyis inkább kerülném. Megint sikerült a legrosszabb fajtába belebotlanom. Ez is mutatja, hogy mekkora egy szerencsétlenség vagyok.- hergeltem magam.

-Hailey, egyáltalán nem vagy az. Tudom, hogy fájt a tegnapi viselkedése, de ő alapból nem egy rosszindulatú srác. Nem kéne egy ilyen kis félreértés miatt így ítélkezned felette. Belátom, hogy hibázott, de biztos vagyok abban, hogy nem akart fájdalmat okozni neked. Hidd el.

-Nem tudom, hogy mit hidjek.- ráztam a fejem tanácstalanul.- Túl sok emberben bíztam már meg, s ezek miatt mindig kellemetlenségek adódtak. Kívülről Dániel is igazi férfinak tűnt. Teljes mértékben megbíztam benne, odaadtam magam testestől-lelkestől, szinte tálcán kínáltam azt, amivel akkor rendelkeztem, ő mégsem tudta ezt igazán értékelni. Alaposan elbánt velem, romokba döntötte az egész életem, kidobott, akárcsak egy használhatatlan, mocskos rongyot.- soroltam a könnyeimet nyelve. Miatta kellett ilyen mélyre süllyednem! Gyűlölöm őt! Kifejezni sem tudom, hogy mennyire.

-Ő csak egy férfi a sok közül, számtalan kivétel rohangál körülötted. Nem szabad előítéleteket gyártani. Főleg nem Gavinnel szemben. Közel 1,5 éve dolgozom itt, ismerem jól a srácot. Nem bűnös lélek, egy szelíd madár, sosem szólalkozott össze senkivel sem. Példát mutat, kíváló munkaerő. Soroljam még?

Ráztam a fejem, hiszen eleget hallottam. Túlságosan is eleget. Makacs természetem van, s ezektől a jelzőktől még nem fogom másképp látni a világot, sőt, mégcsak szerelembe se fogok esni. A szerelem csak egy sajnálnivaló érzés, mely nyomorúlttá teszi az embert. Ezt sikerült megtanulnom az évek során.

-És mi lesz most veletek?

-Velünk? Eddig sem voltunk együtt és nem is leszünk sohasem.- szögeztem le.

-Úgy értem, hogy nem próbálod rendezni vele a dolgokat? Legalább tisztázzátok ezt a kis félreértést, ne legyetek haragban.

-Cynthia, hát nem érted? Nem akarok tőle semmit sem! És mivel nem akarok tőle semmit sem, nincs értelme annak, hogy rendezzük a sorainkat. Nem fogok sem letérdelni, se magyarázkodni.

-Neki kellene bocsánatot kérnie ez tény, de ez csak akkor valósulna meg, ha újra találkozznátok. Talán el kellene hívnia újból.

Rosszalló pillantásokat vetettem rá.

-Oh nem hinném, hogy erre sor kerülne, ugyanis nem akarom, hogy újból elhívjon engem valahová! És biztos vagyok abban, hogy már rég túltette magát a történteken.

-Óriásit tévedsz, ugyanis most is téged bámul.

Balra fordítottam a fejem és ő tényleg ott állt a büfé végében. Engem nézett valóban, hezitált, mert nem mert idejönni hozzám. De jobban is tette. Gyorsan  berohantam a konyhába, hogy lefoglaljam magam.

-Gavin rád vár!- követett Cynthia és akaratosan húzni kezdett.

-Nem érdekel! Mondd meg neki, hogy dolgom van, nem érek rá!

-Jólvan. Most az egyszer falazok neked, de nehogy azt hidd, hogy ebből rendszert fogok csinálni. Ez a ti problémátok, nektek kell megoldanotok. És különben is, örökké nem bújkálhatsz.

   Sajnos ebben igaza van. Tulajdonképpen itt a baj, hogy egy gyárban dolgozunk, a szünetekben egy légtérben tartózkodunk, lehetetlen, hogy ne botlodjunk egymásba valahol, valamikor. De legalább a mai napon ne találkozzak vele, mikor még élénken élnek bennem a történtek.

****

   Szombat estére sikerült programot csinálnom magamnak: Cynthia szeretett volna- hogy szavaival éljek- “egy csajos estét tartani.” Nála ez nem takar mást, mint vacsorázást, beszélgetést és, ha még jut idő, akkor filmezést. Persze ennek a kis összejövetelnek nem ezek lesznek az egyetlen valós okai. Szeretne jobban betekintést nyerni az életembe és persze rá akar venni arra, hogy mindenképp adjak még egy utolsó esélyt Gavinnek. És ez nem igazán van ínyemre. Rosaliet is vinnem kell magammal, ami persze nincs ellenemre, jót tesz neki is egy kis kimozdulás, kikapcsolódás és megismerkedik Cynthiával, egy aranyos, jószívű lánnyal. Aki mondjuk az én ellentétem. Ő belemenős, temperamentumos, kissé szabad szájú és szeleburdi, én meg…visszafogott, magamnak való és… talán hagyjuk inkább ezt most.

-Sziaaaasztoook!- üdvözölt minket fülig érő mosollyal. Kaptam két cuppanós puszit, majd leguggolt kislányomhoz. Szinte örökölte tőlem a félénkséget, a lábaim mögé bújt és görcsösen kapaszkodott a kabátom szegélyébe.- Szia Rosalie. Én édesanyád kollégája és barátnője vagyok. De szólíts csak Cyinthiának.

-Csókolom.- szólalt meg megszeppenve. Lefejtettem ujjacskáit a kabátomról, megsimogattam buksiját bíztatóan és végre tett egy lépést előrébb.

-Tegezz nyugodtan, nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy csókolomot köszönjenek nekem.- bíztatta Rosaliet.

   Cynthia vacsorája mennyeire sikeredett. Ezt az mutatja, hogy Rose lelkesen kanalazta a levest, de még nagyobb lelkesedéssel fogyasztotta a  péksüteményt. Csak akkor ehet ilyen finomságot, mikor Mrs. Smith csönget át hozzánk egy tálca édességgel, vagy hív meg minket magához, sütizésre. Finomságokat készíteni kedvem és időm volna, viszont pénz és hozzávaló alapanyag már kevésbé. Ahhogy erre gondoltam, kicsordult egy könnycsepp. Majd mégegy.

-Anyuci. Mi a baj?- mászott le a székről kislányom és felém szökdelt. Nem volt elég bátorságom elmondani, hogy miatta sírok. A szívem majd kettéhasad Érte. Mikor megtudtam, hogy áldott állapotban vagyok, nem gondoltam, hogy ennyit kell majd nélkülöznünk. Nem ilyen életet akartam szánni neki.

-Rosalie, mit szólnál, ha bemennél a szobámba és néznél valami mesét?- térdelt elé Cynthia.- Szeretnék édesanyáddal váltani pár szót, négyszemközt.

-Jóóó!- bólogatott és szaladt is a szoba irányába.

-Hailey. - szólított lágyan egyetlen barátnőm. – Mióta együtt dolgozunk nem láttam mást a szemeidben, csak gyötrelmet, szomorúságot. Szeretném, ha megbíznál bennem és könnyítenél egy kicsit a lelkeden.

    Eddig mindenkiben csak a rossz akarómat láttam, de Cynthia… ő más. Egy távoli, angyalinak tűnő hang azt suttogja, hogy benne nyugodtan megbízhatok. Ha nem beszélek valakivel most rögtön, akkor érzéseim szerint darabokra fogok hullani ebben a percben! Kockáztatok, a megnyílásommal a barátságunkat viszem a vásárra.

-Csapnivaló anya vagyok! Nem tudom megadni Rosalienak azt, amire istenigazából vágyik. Szinte alig vagyok vele, a szomszéd házaspár nevelte. Nem is emlékszem, mikor tudott enni utoljára általam készített süteményt. Örülök, ha tejet és kenyeret tudok biztosítani a számára.- annyira belelendültem, hogy nem tudtam megállni.- A múltban valami olyasmit követtem el, ami miatt a szomszédaim döntő része megvet, kigúnyol. Félek, hogy a lányom sem fog másképpen reagálni, hogy ő is elfordul majd tőlem.- eléggé felkavaróan hatottak rám ezek a percek. A sírásom még intenzívebbé vállt.

-Hailey, te hallodd azt, hogy milyen sületlenségeket hordassz össze?- pirított rám.- Remek anya vagy, ez számomra nyilvánvaló. A mai világban nem könnyű egyedül eltartani és felnevelni egy gyermeket. De te mindezt tökéletesen csinálod. Rengeteg szeretetet és törődést kap tőled. Azt, hogy a gyermeked szeressen és tiszteljen nem azzal fogod elérni, hogy állandóan ajándékokkal halmozod el. Ez csak azt szülné, hogy elkényeztetett és hisztis lesz. Attól imád téged, hogy  biztonságot érez, ha veled van. Ha felnő, ezekért a dolgokért roppant hálás lesz neked.- amilyen bolondos természetű, olyannyira nagylelkű és szelíd. Seperc alatt képes azonosulni a fennálló helyzettel. Eddig még rendes volt velem, meglátjuk mi lesz most, ha megtudja, hogy valójában kivel van dolga.

-Biztos, hogy nem lesz hálás. Egy olyan nőre, mint én, sohasem fog felnézni. Akarod tudni miért?- hevesen bólogatott.- Szerinted melyik gyermek vágyik egy utcasarkon álló anyára? Merthogy én ezelőtt, jó pár évig a testemből éltem!- eleinte rázta a fejét hitetlenkedve, kikerekedett szemeket meresztett rám, szinte már hallottam, ahogy álla koppan a padlón.- A férfiak játékszere voltam, azért fizettek, hogy rajtam kiéljék vágyaikat. Nem akartam én idáig süllyedni, de más választásom nem volt. Kétségbeesetten kutakodtam normális munka után, de sehol sem akartak alkalmazni, mert érettségin kívül semmim sincs. A mai világban nehezen alkalmaznak valakit végzettséget igazoló diploma nélkül. Most, hogy mindezt tudod, biztosra veszem, hogy csalódtál bennem. Jogod van megvetni, elkerülni engem jó messzire, senki sem szeretne egy hozzám hasonló, olcsó kis nőcskével barátkozni.- felkaptam a kabátom és épp kiáltani akartam Rosalienak, hogy indulunk haza, mikor Cynthia elém állt és visszanyomott a székre.

-Senkinek nincs joga ahhoz, hogy szemrehányást tegyen. És ne aggódj, eszembe sem jutott, hogy megvesselek. Inkább sajnálniuk kellene téged és együttérzően segíteni rajtad. Nehéz helyzetben vagy és nem te vagy az egyetlen, aki a testéből élt. Ám a te helyzeted más. A kislányodért tetted ezt, neki akartál normális életkörülményt biztosítani.  Nem a legszebb mód a pénzkeresésre, de ez még mindig jobb, mintha eldobtad volna a saját gyereked. Más nő gondolkodás nélkül és semmi szívfájdalom nélkül otthagyta volna egy szemeteskuka mellett, de te nem vagy ennyire szívtelen. És ne feledd, a jelenlegi helyzetetekért az a rohadék okolható, aki elhagyott egy babával a pocakodban.

-Meg sem érdemlem a barátságod. A szenvedésen kívül semmit sem érdemlek meg. Mindenért én vagyok a hibás. Egy olyan férfihez akartam hozzáláncolni magam, akit sose szerettem. Egy valami vezérelt: egy boldog élet, mindegy, hogy ki mellett. Akartam magamnak egy férfit, aki oltalmaz és a tenyerén hordoz. Hát szépen beleestem a gödörbe.- a sírás újabb rohoma söpört át rajtam.

-Sírj csak Hailey, attól jobb lesz.- magához ölelt és a hátam simogatta. Libabőrössé válltam az egész helyzettől, jól estek a vígaszt nyujtó szavai, tényleg jobban éreztem magam attól, hogy kisírtam magam a vállán. Furcsa volt ez az egész pillanat, olyan, mintha  megtaláltam volna a testem és a lelkem másik felét.

-Szerintem itt a kellő alkalom, hogy helyrehozd a múltban vétett hibáid.

-Mire célzol ezzel?

-Arra, hogy adnod kell egy esélyt Gavinnek!

-Nem hiszem el, hogy már megint itt tartunk!- csattantam fel.

-Addig fogom rágni a fejed, míg be nem adod a derekad. Azt mondtad, hogy mindig is egy boldog életre vágytál. Akkor itt a lehetőség, hogy tegyél is ezért valamit. Gavin pont hozzád illik. Már nem csak te vagy egyedül, úgy értem, hogy nemcsak a saját érdekeid kell nézned, hanem a Rosaliét is.

-Edig is csak érte éltem, csak azért küzdöttem, hogy neki jó legyen.

-Akkor érte tedd meg azt, hogy tisztázod a helyzeted azzal a sráccal. Rosalie nem nőhet fel apa nélkül és te sem halhatsz meg úgy, hogy nem voltál szerelmes.

-És mi lesz, ha megtudja a múltam sötét foltjait? Gyűlölni fog. Te nem hallottad, milyen stílusban beszélt Dianaról. Szinte megvetette, csak úgy köpte a szavakat, mikor róla beszélt.

-Ne merészeld ahhoz a hárpiához hasonlítgatni magad!- förmedt rám.- Abban a nőben semmi tiszteletre méltó nincs, egy pénzéhes kis szuka! A háta mögött a szerelők is kigúnyolják, egymásnak dobják, mint egy olcsó gumibabát. Te viszont más vagy Hailey. A srácok bomlanak érted, szinte hajbakapnak, mindegyikőjük azt akarja, hogy te szolgáld ki.- nevetett.- Nem veszítessz semmit sem azzal, ha jobban megismered. Ha esélyt adsz, meglátod nem fogod megbánni.

   Rendesen összezavarodtam ezen beszélgetés után. Nem tudom mihez fogjak, az eszem és a szívem ismét ellentétes információkat sugall. Minden könnyebben menne, ha Édesanyám élne…