23. rész

Sziasztok!

Mint látjátok, az oldal átesett egy kisebb-nagyobb változtatáson! Köszönöm a segítséget Dóri nevű barátnőmnek, akihez mindig fordulhatok, ha segítség kell fejléc témában. Rengeteg munkája van ebben a fejlécben, szóval remélem értékelitek és elnyeri a tetszésetek! :) A fejléc nem véletlen lett ilyen, hisz az előző részben már olvashattátok, hogy Hailey és Seb egy pár lettek. Ígérem, egy ideig nem kell izgulnotok, nem fog semmi rossz dolog történni kettejükkel, de ez nem azt jelenti, hogy nem tartogatok még számotokra meglepetéseket, izgalmakat. :) Lehet újra a képbe kerül Diana, Gavin, esetleg egy új férfi... Sosem tudhatjuk. :P

Köszönöm az előző fejezethez érkezett hozzászólásokat, nagyon jól estek a pozitív vélemények, kedves mondatok.

Bízom abban, hogy ez a rész is elnyeri a tetszésetek, és megér pár véleményt.

Kellemes olvasást!

Reny

-Kettesben hagylak benneteket. Van mit megbeszélnetek, és bepótolnotok.- mosolygott ránk Chloé. Ölbe kapta Rosaliet, és elvonultak. Itt állt közel hozzám Sebastian, mégis oly távol éreztem Őt magamtól! Kezem nyaka köré fontam, és hevesen megcsókoltam. Képtelen voltam ellenállni ajkainak. Túlságosan is sokat kellett szenvednem, és küzdenem ezekért a pillanatokért! Minden perc álomnak tűnt, el sem hiszem, hogy szeret engem, mint ahogy azt sem, hogy szép lassan minden megoldódik. Számtalan dolgot szerettem volna elmondani Neki, el akartam mesélni, miként éltük meg azokat a napokat, mikor nem beszélhettünk Vele, ki akartam adni magamból minden bánatot, de a szavak most csak másodlagosak voltak. Az érintések, a lopott csókok, a szenvedélyes pillantások mindkettőnk számára fontosabbak. Rengeteg időt pazaroltam el azzal, hogy próbáltam kiismerni az érzéseim, így valójában igaza van Chloénak: van mit bepótolnunk!

   Legszívesebben örökre rátapadtam volna ajkaira, de hirtelen szédülni kezdtem. Seb ezt hamar észrevette, és ijedten kapott utánam. Karjaiba vett, majd elfektetett a kanapéra. Aggodalmas szemeket meresztett rám.

-Olyan sápadt vagy. Szédülsz? Hányingered van? Fáj valamid?- sorolta fel kérdéseit egy szuszra.

-Kimerült, és erőtlen vagyok, ami nem csoda. Az elmúlt 6 napban nem ettem pár falaton kívül semmit sem. Az éjszakáim pedig sírással teltek.

-Annyira örülök annak, hogy adsz egy esélyt magunknak, hogy el is felejtettelek leszidni, amiért nem vigyáztál jobban magadra. Rengeteget fogytál, és ez nagyon nem tetszik!- dorgált le így utólag.- Da, ha már itt vagyok, akkor készítek egy tápláló reggelit, amitől újra erőre kapsz. Szokjatok hozzá Rosalieval, hogy ezentúl mindig lesz, aki gondoskodni fog rólatok. Hisz… Mi hárman most már összetartozunk!- lehelt csókot homlokomra.

-Beszélnünk kell…- ültem fel hirtelen, de Seb azonnal visszanyomott.

-Tudom, hogy rengeteg mondandód van, mint ahogy nekem is. De mindent a maga idejében.

   Nagyon nem szerettem volna ezt az igencsak fontos beszélgetést halogatni, mert lehet, hogy később már nem lesz bátorságom előállni Neki az egész életemmel, de ha Ő még halogatni szeretné… Még pár percig feküdtem a kanapén, aztán lezuhanyoztam. Chloé már felöltöztette kislányom, így nem volt más dolgom, mint a konyhába sietni, hogy lássam, szerelmem  hogy áll a reggeli készítéssel. Meglepetésemre az asztal már meg volt terítve, a bőséges reggeli csak ránk várt, Sebet azonban nem találtam sehol sem. Chloé is kitévedt a konyhába, aki rögtön beállt a pótanya szerepébe, és kakaót töltött Rose kedvenc csészéjébe.

-Nem láttad Sebastiant?- kérdeztem barátnőmet.

-Az erkélyen telefonál. És ezt hiszem Gavinnel.- csengett vészjóslóan a hangja.

    Nekem sem kellett több, elkapott a pánik, hisz ha ők ketten egymással beszélnek, abból semmi jó nem sülhet ki. Hallgatózni kezdtem, és olyanokat hallottam, amire abszolút nem számítottam. Seb hangja nyugodt és békés volt. Mióta értik meg ők ketten ennyire egymást?

-Gavin, még egyszer köszönöm, hogy vigyáztál rájuk. Nekem ők a legfontosabbak, az életemnek nélkülük semmi értelme nem lenne! Hailey számomra a tökéletes nő, Rosalie pedig az a gyermek, akire mindig is vágytam.- hosszas csend állt be, ami után Seb ismét megszólalt:- A javadra fordíthattad volna az egész szituációt, mégsem tetted. Elengetted őt, lehetőséget adva arra, hogy mi hárman egy családdá válhassunk!

   Először kapkodtam a fejem a hallottak miatt, még mindig nem értettem, Chloé és Seb miből jöttek rá arra, hogy mi Gavinnél bújtunk el, majd eljutottak az agyamig Seb szavai:

“ egy családdá válhassunk.” A szívem a torkomban dübörgött, hisz belegondoltam egy pillanatra abba, hogy ő lehet a férjem és ezáltal Rosalie apja. De egy olyan gyermeket neveljen, aki nem az ő teste és vére? Bármennyire is imádhatja Rosaliet, nem várhatom el, hogy sajátjaként nevelje, és mindent megadjon neki. Ekkora terhet nem vehet a vállaira!!!

   Gyorsan bontotta a vonalat, én pedig visszaiszkoltam a konyhába. Egész reggeli alatt frusztrált néhány gondolat: tényleg tudni akartam, hogyan tudták meg, hogy Diana megfenyegetett, tudni akartam, hogy Chloé miket mesélt el Sebnek rólam. Már a reggelizés vége felé jártunk, mikor felszólaltam, ugyanis már nem bírtam tovább kétségek közt lenni.

-Tudom, hogy csúnya  dolog volt, de kihallgattam a beszélgetésed Gavinnel. Féltem, hogy egymásnak estek majd.- érintettem meg Párom kézfejét.

-Egy rémálomba csöppentem, mikor megtudtam, hogy eltűntetek.- kezdte így, és lerítt róla, hogy még most sem könnyű erről beszélnie:- A félelmednek  van alapja, hisz a legszívesebben neki ugrottam volna Gavin torkának, mikor megtudtam, hogy ennek a rémálomnak ő is szereplője. Féltem, sőt egyenesen rettegtem attól, hogy elveszítelek titeket.- közölte a tényeket nyíltan.

Chloé és Rosalie észrevétlenül próbáltak kiosonni, amit én nem tettem szóvá, pedig Chloé verzióját is szívesen meghallgattam volna.

-Akkor mi volt most ez a baráti hangnem?

-Tudod…- tenyerébe helyezte ujjaim és azokkal kezdett el babrálni.- Gavinnek köszönhetem, hogy nem az utcán kóboroltatok, és azt is, hogy egy pár lettünk. Valahogy rájött arra, hogy minket a sors is egymásnak teremtett, ennek hatására pedig feladta a küzdelmet. Chloé tőle tudta meg, hogy Diana hatására veszett nyomotok, ő pedig továbbadta nekem…

-Chloé sosem titkolta, hogy össze akar minket hozni.- mosolyogtam.

-És végül sikerült is neki. Kellett a segítség, ez tény, mert nélküle még mindig szenvednék a hiányodtól. De a múlt nem fontos, csak az számít, ami történni fog. Velünk.- érintette össze orrunkat.

    Magányosan mosogattam, mikor egy kéz váratlanul a hasamra simult, egy másik kéz pedig eltűrte hajam és lágy csókokat kaptam a nyakamra. Egy hangos sóhaj szakadt fel belőlem. Nem tagadom, eddig soha nem tapasztalt vágy kelt bennem életre, szinte minden porcikám sóvárgott a csókjai után.

-Nem ér elcsábítani engem.- suttogtam a vágytól remegő hangon.

-A csábításon már rég túlestünk. Már a legelső nap elbűvöltelek.- suttogta fülembe, majd picit megharapta a fülcimpám. Szembe fordultam Vele, és beletúrtam a hajába.

-Igazán?- lepődtem meg, holott tudom, hogy már a legelső nap olyanok voltunk, mint a mágnes két pólusa. Vonzott Hozzá valami, ami azóta csak még erőteljesebb lett. Akkoriban még kapcsolatban volt, esélyünk sem lett volna összejönni, de a mondás igaz: mindig a tiltott gyümölcs a legédesebb!

-Az idei autó bemutatóján folyamatosan engem néztél a nézőtérről, egy pillanatra sem tudtad levenni a szemed rólam. Azt hitted, hogy nem veszem észre?- kuncogott.

-Hihetetlen vagy!- nevettem. Voltaképp magamon, hisz már akkor sem tudtam eltitkolni, milyen hatással van rám.

-Arról nem is beszélek, milyen zavartan viselkedtél, mikor először láttál engem alsóban.- emlékeztetett, életem talán legcikibb helyzetére. Persze, hogy zavarban voltam, egy ilyen jól kidolgozott, tökéletes férfitest láttán.- De nem kell szégyelned magad e miatt. A büfében a karomba ájultál, aznap éjjel nem aludtam egy szemhunyásnyit sem, hisz egész végig rólad fantáziálgattam. Nem tudtalak elűzni a gondolataimból! Hailey, te annyira tökéletes vagy, és… és… én… kifejezni sem tudom, mennyire vágyok rád!- ölelt magához. Én is vágyom Rá, de még nem lehetek az Övé! Bár tudom, hogy Ő nem bántana, és nem hagyna el az első közös éjszakánk után, én még nem érzem kész magam arra, hogy testileg is az Övé legyek! Jobban meg kell ismernünk egymást, számtalan dolgot kell tisztáznunk, ráadásul még mindig nem tudom, hogy Chloé miket mondott rólam. Szeretném én megmagyarázni, hogy mit miért tettem.

-Fiatalok, igazán élvezem nézni, ahogy turbékoltok, de idő van.- zavart meg minket Chloé.

-Idő van?- néztem nagy szemekkel Sebre.

-Arra gondoltam, hogy… Szóval… Bizonyára nagyon unjátok már, hogy ide-oda költözködtök, de…- kezdte habogva- Nem szeretnétek visszajönni a lakásomra? De, ha ti itt jobban érzitek magatokat…

-De Diana…

-Tőle nem kell félned kicsim.- cirógatta az arcom.- Nem fog tudni közénk állni. Rosalie és te az én védelmem alatt álltok.

-Visszaköltözünk, hisz Te teremtetted meg nekünk a tökéletes otthont.- emlékeztettem arra, amit a levélben is olvashatott.

   Kétség sem fér ahhoz, hogy nagyon belefáradtunk ebbe a sok költözködésbe. Rosalie majd kiugrott a bőréből hallva azt, hogy visszamegyünk Seb lakására, míg én… továbbra is tartottam Dianatól.

-Min aggódsz még mindig?- állított meg Chloé a kipakolásban.- Seb megmondta, hogy nem engedi azt a bolond nőt még a közeletekbe sem.

-Most nem ez a baj.- ültem le az ágyra.- Kételkedem magamban.

-Remélem, hogy Seb kiveri a fejedből azt a marhaságot, hogy nem tudod boldoggá tenni őt!- csattant a hangja.

-Nemrég vallotta be, hogy testileg is kíván engem. Én is vágyom Rá, de… Folyton arra gondolok, hogy hány férfivel volt már dolgom! Mocskosnak érzem a testem, és…  ezek tudatában nem tudok szeretkezni vele!- sírtam el  bajomat.

-Sebet a múltad érdekli a legkevésbé. És ezt nem én találtam ki, ő maga mondta a saját szájával. Nyilván nem most rögtön akar veled lefeküdni. Nem fogja addig felhozni ezt a témát, míg látja, hogy nem vagy erre kész. Ha mindent megbeszéltek és tisztáztok, akkor vissza fog térni az önbizalmad. Nem haragszol rám igaz, amiért én mondtam el neki?

-Nekem sosem lett volna bátorságom a szemébe nézve mindent elmesélni. Biztos elsüllyedtem volna szégyenemben. Egyenlőre megkíméltél pár kínos perctől, de már készülök arra, hogy én is elmondjak egyet s mást.

-Nyilván nem mondtam el neki mindent részletesen. Az idő szorított, és nem ismerem az érzéseid, ezeket nem tudtam továbbadni. Sokat hezitáltam, hogy mit tegyek, mi lenne a helyes döntés. Nem szívlelem Gavint, és valóban féltünk attól Cynthiával, hogy elcsavarja a fejed. Te vagy a legjobb barátnőm, míg Seb szinte már a bátyám. Csak azt akartam, hogy végre egymásra találjatok. Remélem megértesz.

-Míg élek hálás leszek neked, hisz neked köszönhetem, hogy egy pár lettünk. Igaz, még jó néhány fekete felhő van a fejem fölött, de már most érzem a várva várt boldogság szelét.

   Szívesen elbeszélgettünk volna még, de Seb jött be a szobába, és egyenesen felém közelített.

-Kicsim, indulnunk kell a gyárba, Mateschitz-hez.- fogta meg kezem, amit visszahúztam aztán, és hátrálni kezdtem-Nem fog bántani, a te érdekedben megyünk most hozzá. Szépen elbeszélgetünk arról, amit Diana művelt. Én pedig gondoskodom arról, hogy ne ússza meg büntetlenül!- a hangja csattant a dühtől.

-Seb, én tartozom neked egy vallomással.- néztem rá bűnbánóan a gyár parkolójában. - Fel akarok mondani!

-Tessék?- lepődött meg.- Nem teheted ezt meg! Ez álmaid munkája, amit nem hagyhatsz csak úgy ott! Diana pont erre vár, hogy eltűnj a gyárból, de ehhez nekem is lesz pár szavam!

   Kézen fogva sétáltunk be a gyár főkapuján. A folyosón rohangáló kollégák szeme egytől egyig kidülledt összekulcsolt ujjainkat látva. Párom jókedvűen lepacsizott az arra járó fejlesztőmérnökökkel, mosolygott, nevetgélt, én azonban nem tudtam ennyire felszabadult lenni. Ha Mateschitz rákérdez, hogy Diana mivel fenyegetett meg, akkor mégis mit mondjak? Az igazságot nem tudhatja meg rólam, mert akkor még egy nyomós oka van arra, hogy elbocsásson. De azt hiszem már éppen elég volt a sok hazudozásból és titkolózásból!

   A sanda gyanúm beigazolódott, Seb Mateschitz előtt állva sem engedte el a kezem egy pillanatra sem. Megszeppent kiskutya módjára viselkedtem.

-Nem tudom a hölgy- nézett rám megvetően- miért van veled, minden esetre kapóra jön, hogy itt van, úgy is beszélni akartam vele. A jövőjéről.

-Tájékoztatni szeretnélek, hogy ez a hölgy- nézett rám szerelmesen és védelmezőn- nemcsak a Red Bull Racing csapatát erősíti, hanem mától az én kedvesem is!- sosem hittem volna, hogy Mateschitz szava bármitől is el tud akadni, de Seb utóbbi mondata egyenesen meghökkentette.- Hannaval már rég nem alkotunk egy párt. Tudtommal egyikünk szerződésében sincs záradék, ami arra utalna, hogy kivel élünk egy fedél alatt, szóval remélem nincs semmi ellenvetésed a kapcsolatunkat illetően.

-Természetesen senki magánéletéhez nincs közöm. De mindez még nem mentesíti fel Mrs. Roberts a tette és annak következménye alól. A munkaidejében hagyta el a gyárat, ráadásul úgy, hogy erre engedélyt sem kért.- keménykedett velem ismét.

-Meg sem hallgatod őt igaz? Csak a hülye szabályok a fontosak, miközben sejtésed sincs arról, hogy a gyáradban milyen emberek dolgoznak!- keményített be Seb. Féltem, hogy ebből még neki származik baja.

-Igaz, hogy te vagy a csapat háromszoros világbajnoka, de attól még nincs jogod itt jelenetet rendezni és kioktatni engem. A kisasszony hibázott, amit nem tűrök el, ezért elbocsátom. És ez az utolsó szavam!

-Csakhogy én ezt nem hagyom Dietrich! –kontrázott Párom.-Felelőst akarsz találni azért, amiért Hailey elment a munkaidejében? Akkor mondok egy nevet: Diana Andrews! Sarkalni foglak arra, hogy kirúgd őt innen, méghozzá azzal, hogy az összes szerelőtől aláírást gyűjtök az ő elbocsátásának céljából. Haileyt a gyárban mindenki imádja, kitűnő munkát végez és örülnék, ha ezt te is elismernéd. Hívasd ide Dianat, lássuk, kettőnk előtt lesz-e bátorsága újfent megfenyegetni Haileyt.

-Magát megfenyegette?

-Igen.- bólgattam. Könnyes szemekkel, szinte könyörögve néztem Sebre. Hagynunk kellene az egészet a fenébe, nem kockáztathatja a helyét a csapatnál. Párom azonban még inkább elmerült a témában.

-Haileyvel már a bemutató óta tartom a kapcsolatot, és szép lassan egymásba szerettünk. Diananak köszönhetően majdnem elveszítettem őt! Az általad oly nagyon kedvelt Diana belém van zúgva. Képes lett volna bántani Haileyt és a kislányát, ha nem tesz a kedvére, és nem tűnik el a közelemből. Még most is őt teszed felelőssé? Még most is őt akarod kirúgni? Egy anyát, aki egyedül neveli a tündéri kislányát, és akinek minden támogatásra szüksége van?- próbált bűntudatot kelteni Mateschitzben, de nem hinném, hogy sok sikere lett volna.

   A következő percek némasággal és feszültséggel teltek. Mateschitz az íróasztala mögül méregetett minket, miközben mi előtte ültünk. Seb a  remegő combom simogatta. Dianara vártunk és magára az igazság pillanatára. A várva várt személy végül Laura kíséretében érkezett meg. Mateschitz és Párom egyszerre pattantak fel a helyükről, utóbbi lándzsákat lövellő szemekkel nézett a nőre, aki rögtön menekülni készült, ahogy engem is megpillantott.

-Nem mész innen sehova!- kapott utána Seb.- Nem érdekel, hogy nő vagy, a puszta kezemmel fogom kikaparni a szemed! Hogy volt bátorságod bántani azt a személyt, akit ezen a világon a legjobban szeretek?- vonta kérdőre, miközben nehezen tudta kordában tartani indulatait. Többször is lendíteni akarta jobb karját, amit aztán mindig visszahúzott.

-Nem szerethetsz egy olyan nőt, aki világ életében kurva volt, és az is marad!- erős kapálózásal kiszabadult Párom karjai közül és Mateschitzhez közelített.- A testéből élt, mielőtt itt kezdett dolgozni és a lakásából is ezért dobták ki. Ez a szemét kurva a fél gyárat az ágyába csalta már és kivetette a hálóját Sebastianra is, akit ezzel elvett tőlem!

Én pedig elhatároztam, hogy nem engedem, hogy teletömje Mateschitz fejét valótlan állításokkal.

-Nem tagadom, hogy évekig bocsátottam áruba a testem.- kezdtem higgadtan.- A kislányom születése után már nem vettek vissza a munkahelyemre, még könyörgések árán sem. Ott voltam egy újszülött kislánnyal a karomban, aki éhen halt volna, ha nem kezdek azonnal valamilyen módon pénzt keresni. Ő nem tehet arról, hogy az apjának nem volt rá szüksége! Az pedig hazugság, hogy itt is lefeküdtem volna bárkivel is!

-Kicsim, nincs semmi értelme annak, hogy magyarázkodj.- guggolt le elém Seb.- Rájöttem, hogy miért akarsz annyira felmondani. Én pedig nem akadályozom meg ezt. Együtt találunk valami megoldást.

-Nem veszed észre Dietrich, hogy ez a nőcske mennyire manipulálja a pilótádat? Hogy nézheted el azt, hogy egy egyszerű beosztottal, egy éhenkórásszal legyen viszonya?-  újfent köpte a szavakat.

-Diana, maga itt az egyetlen, akinek már rengeteg mindent elnéztem. De ezúttal nagyon túl lőtt a célon. Gondolkodott maga egyáltalán, mielőtt cselekedett?

-Igen! Csak arra tudtam gondolni, hogy Sebastian az enyém! Egy ilyen nyomorult, nincstelen nő nem veheti el őt tőlem, ezért bármire képes vagyok!

Diana ismét bántani készült engem, ám Seb megakadályozta ebben, védő falként állt elém.

-  Válogasd meg a szavaid, mikor róla beszélsz!- karjánál fogva rázogatta.- Megérdemelnéd, hogy a diliházba juttassalak! És jól figyelj ide: soha nem kellene egy ilyen őrült, más pénzén felkapaszkodó és zsarnokoskodó nő, mint amilyen te vagy!

   A csapat tulajdonosa elintézte, hogy Diana ne jelentsen veszélyt ránk nézve: kirúgta és az országból is kitoloncoltatta. Diana persze tovább fenyegetőzött, hogy mindhármunkat tönkre tesz, de Mateschitz elvonta a figyelmem:- Mrs. Roberts. Nagyon sajnálom azokat a szavakat, melyekkel önt illettem meg. Az igazság tudatában nem viselkedtem volna ilyen keményen önnel. De most már megnyugodhat, Mrs. Andrews nem fogja bántani önt. Természetesen megtarthatja az állását, de, ha ön ki szeretne lépni a csapatunkból, akkor természetesen megértem a döntését és elfogadom az akaratát. Bár nem lesz könnyű pótolni önt, hisz a munkája kapcsán csakis pozitív visszajelzést kaptam eddig, tehát tökéletesen beleillik ebbe a csapatba.

Nagyon örültem, hogy Mateschitz végre kedves szavakat is intéz hozzám és jól átgondoltam a helyzetet. Nehéz lenne elszakadnom ettől a közegtől, jól érzem magam munka közben, ennél jobb pénzkeresési lehetőség aligha adódna, ezért a maradás mellett döntöttem.

   Párom még maradt egy rövidke “megbeszélésre”, én pedig a büfébe mentem, hogy Cynthiával is tisztázzak végre mindent. A pult előtt állva megköszörültem a torkom, ő erre felkapta a fejét és máris rohant ki a helyéről.

-Többet ne merészelj ilyet tenni!- szidott le egy jókora ölelés után, de a hangjában ott bujkált a szeretet és a viszontlátás öröme.

-Nem áll szándékomban.- nyugtattam meg.

-Kérlek mondd azt, hogy minden rendeződött!- nézett rám könyörgően.

-Úgy tűnik igen.- fújtam ki a levegőt és leültem az egyik bárszékre.- Nem adhatod tovább, ami történt, de Diana ki lett toloncolva az országból. Én pedig úgy döntöttem, hogy nem adom be a felmondásom.- számoltam be röviden.

-És… Seb?

-Mi van velem?- jelent meg az említett és tenyere a derekamra siklott.

Hirtelen óriási nyüzsgés lett körülöttünk, egy tucatnyi szerelőnek köszönhetően.

-Rohantunk, amint megtudtuk, hogy újra köztünk vagy.- szólt hozzám egyikőjük. Majd Párommal kezet ráztak.

-Örülünk mindnyájan, hogy meggyógyultál.- mosolygott rám a másik.

-Esetleg lenne kedved ma este meginni velem valamit?- lépett hátam mögé a harmadik srác, egy igazán merészre sikeredett ötlettel.

-Fiúk, ácsi!- lassított le mindenki szerelmem.- A hölgynek mára már van programja. Méghozzá velem.- jelentette ki büszkén, majd megcsókolt. Nem kis célzást téve ezzel arra, hogy Ő “birtokol” engem.

A körülöttünk lévő hím egyedek nem leplezték se a megdöbbenésüket, sem pedig azt, hogy mennyire lesújtotta őket a “hír”.

-Rengeteg csinos, szép hölgy dolgozik még veletek, biztosan megtaláljátok majd az igazit.- próbáltam enyhíteni fájdalmukat.

-Akkor minden visszatér a régi kerékvágásba holnaptól?- tett elém egy csésze kávét Cynthia.

-Igen. Holnaptól újra beállok dolgozni. Mondott még Mateschitz valamit a történtekkel kapcsolatban?- kérdeztem szerelmemtől, aki nagyon babrált valamit a telefonjával.

-Dietrich lezártnak tekinti ezt az ügyet, és ez így van rendjén. Leginkább a kínai futamról volt szó, na meg a szombati csodaszép teljesítményemről.- sóhajtott.

-Sajnálom, hogy miattam nem tudtál 100%-osan koncentrálni. Könnyen bajod eshetett volna.

-A 4. hely volt a maximum, amit kihozhattam a hétvégéből. Már pénteken sűrű gondjaink adódtak, és akkor még nem tudtam rólatok. Amúgy nem úsztam meg egykönnyen, mindenről be kellett számoljak, ami kettőnk között zajlik. De zöld jelzést kaptunk, senki nem fog közénk állni, és természetesen itt a gyárban sem kell bujkálnunk. Nem tartottam titokban semmit sem, Dietrich immár azt is tudja, hogy mindent komolyan gondolunk és bármi áron megvédelek titeket és a kapcsolatunk is.- lehelt csókot arcomra.- És elintéztem neked egy szabad hétvégét.- tette hozzá úgy mellékesen.

-Nekem? Miért?- pislogtam értetlenül.

-Egy jól működő kapcsolat alappillére a bizalom. És a bizalom csak akkor alakulhat ki, ha a felek sok időt töltenek együtt. Nem mondok újdonságot most, szeretném, ha  jövő hétvégén eljönnétek Svájcba.- hozta fel újra ezt a témát.

-Hailey, ez egy kiváló alkalom arra, hogy még közelebb kerüljetek egymáshoz.- szólalt meg Cynthia.- Seb megmutatja azt az arcát majd, amit csak páran ismernek és be fogja bizonyítani neked, hogy jól döntöttél, mikor esélyt adtál magatoknak. És nem mellesleg van mit megbeszélnetek.- hozott fel érveket.

-Tudom, hogy helyesen döntöttem. Viszont azt is tudom, hogy a kapcsolatunk még nagyon gyenge oszlopokon áll, melyet csak úgy erősíthetünk meg, ha jobban megismerjük egymást és megválaszolunk minden kérdést. Így tehát minden további gondolkodás nélkül igent mondok a kérésedre.

   Egy eseménydús és emiatt fárasztó nap után köszöntött ránk az este. Vacsora, Rose megfürdetése és meseolvasás után vagyunk. Bármennyire is fáradtnak érzem magam, mégsem tudtam elaludni fél órányi forgolódás után sem. Roset nem akartam felébreszteni a mozgolódásommal, ezért kimentem a konyhába, elpakoltam a vacsora után elmosott tányérokat. Ezzel legalább nem holnap kell foglalkoznom, miután valószínűleg hulla fáradtan esek majd haza a munkából.

-Azt hittem már rég alszol. Holnap korán kell kelned.- lépett mögém szerelmem.

-Fáradt vagyok, de mégsem tudok aludni.- fordultam meg karjaiban.

-És, ha velem aludnál, az sem segítene?- kérdezett rá félszegen.- Szeretnélek magamhoz ölelni, reggel melletted ébredni, és csókokkal ébreszteni téged.

Tekintetem mindent elárult, Ő kézen fogott és a szobájába vezetett. Bebújtam a paplan alá és megvártam, míg leveti ruháját.

-Sosem hordok magammal pizsamát, úgyhogy el kell fogadnod, hogy ma éjjel így alszok melletted.- állt meg előttem egy szál alsóban és egy sötétkék Red Bullos pólóban. Gyorsan befeküdt mellém, én pedig mellkasára hajtottam a fejem.

-Bárcsak örökké tartana ez a pillanat.- suttogtam és az örömtől, mely a testem átjárta, elhullattam egy könnycseppet. A karom cirógatta lágyan, aminek hatására igen hamar elaludtam.