22.rész

Sziasztok!

Több hetes kihagyás után itt az új fejezet, mely iránt többen érdeklődtetek. A nagyobb szünetre csak egy okot tudok mondani: Hungaroring. Életemben most sikerült először- de remélem nem utoljára- kijutnom a magyar pályára, és rengeteg élménnyel gazdagodtam, örökké emlékezetes lesz ez a pár nap, amire nem keveset kellett készülnöm, épp ezért mondhatom azt, hogy nem volt nagyon időm foglalkozni a bloggal, és ihletem sem volt, ugyanis minden gondolatom csak a Magyar Nagydíj hétvégéje töltötte be.

De haza érkeztem, és most szabad az út előttem, és a történet előtt.

Kellemes időtöltést mindenkinek ehhez a részhez, és várom a lehető legtöbb őszinte véleményt! :)

Reny

UI: Az esetleges gépelési hibákért elnézést kérek!

Xxx Gavin szemszöge Xxx

      A csapat szemszögéből felemásan és siralmasan végződött az időmérő. A két pilóta közül Mark végzett az előkelőbb helyen, de még így is tetemes a hátránya, amit az utolsó gyors körén szedett össze. Külső emberként az látható csak, hogy Sebastian az autó vezethetőségével küszködik, de csapaton belül észrevettük, hogy a koncentrációjával is gondok vannak. Mindössze egyetlen mért kört akart megtenni, hogy az abroncsokkal spóroljon, de ezt az egy mért kört sem tudta teljesíteni, ugyanis a 4-es kanyarban elfékezte magát, így azt a kart már értelmetlennek látta befejezni. Inkább leparkolta az autót a parc-fermé szabályainak megfelelően, és egy gyors mérlegelés után lehajtott fejjel érkezett vissza a boxba. Keseredetten konstatálta el, hogy holnapra csak a 9.rajtkocka jutott neki. Természetesen elnézést kért a csapattól, ő is belátta, hogy a jó eredmény ma rajta úszott el.

   A motorhome-ban ültem egy csésze kávé mellett, és adatokat tápláltam be a laptopomba, mikor Britta robogott hozzám szélsebesen. Kihúzta a velem szemben levő széket, és  helyet foglalt.

-Tudnál rám szánni néhány percet?

-Persze. De közben folytatnám a munkám, ha nem zavar.- tekintetem újra a laptopom képernyőjére szegeztem. A munka most egyfajta menedék, hiszen így nem gondolok szüntelen Haileyre.

-Tudom, hogy mély érzelmeket táplálsz egy nő iránt.- döbbenten kaptam fel a fejem.- És ezért a nőért küzd Sebastian is. Jól ismerlek titeket, igazi ellenségként tekintettek egymásra, de most nagyon lényeges lenne, hogy félre tegyétek ezt a gyerekes viselkedést, hogy mihamarabb megtalálhassuk Haileyt, aki a napokban nyomtalanul eltűnt a kislányával együtt.

-Sebastian küldött, igaz?

-Nem, magamtól jöttem. Neki sejtése sincs arról, hová mehettek, nekem viszont van egy gyanúm. Nálad húzták meg magukat!- jelentette ki magabiztosan.- A barátnői sem tudnak róluk semmit sem, így maradtál te, mint lehetséges opció. Senki sem gondolná, hogy pont tőled kér segítséget, ha baj van, hisz már annyiszor belegázoltál a lelkébe. Seb tegnap este tudta meg ezt, a számomra is sokkoló hírt, és azóta csak szenved. Tudod jól, hogy ezek a pilóták a legprofibbak, és bármikor el tudják határolni az érzelmeiket a versenypályától. De ma reggel Seb ma olyasmit akart tenni, amit szerintem eddig soha egyetlen pilóta sem: nem volt hajlandó autóba ülni! Megállás nélkül csak Haileyre gondol, többek között ez idéző elő a koncentráció hiányát. Hailey minden szó nélkül tűnt el, kétségek közt hagyva ezzel Sebastiant, aki persze magát okolja!

-Britta, nem Seb miatt…- csúszott ki a számon. Hiába hallgattam el hirtelen, már késő volt. A lány ravasz mosollyal konstatálta el, hogy gyanúja nem alaptalan.

-Ha tudsz valami lényegeset, akkor kérlek mondd el!- szorította meg kezem.- Tudom, hogy minden vágyad az, hogy Hailey a tied lehessen. Amit kérni fogok tőled, az pont emiatt less számodra teljesíthetetlen, de, ha tudod, hogy mi áll az eltűnésük hátterében, akkor kérlek ne tartsd titokban! Sebastiant meg kell nyugtatnunk! Tudod a számom, ha esetleg úgy döntenél, hogy segítesz nekünk.

   Távozása után lecsuktam a laptop tetejét, mivel már semmi hangulatom nem volt a számok bepötyögéséhez. Összepakoltam, elköszöntem a srácoktól, és visszaindultam a hotelba. Fáradtan és hanyagul rogytam le az ágyra. A fülemben csengtek Britta szavai, így természetesen Hailey is eszembe jutott. Magányra vágyott, hogy kitisztíthassa gondolatait, és, hogy mindent nyugodtan átgondolhasson, de kétlem, hogy tett volna akár egy lépést is előre. Biztosra veszem, hogy ezekben a percekben is csak sír, és sír. Úgy érzem, hogy minden tőlem telhetőt megtettem: menedéket biztosítottam számukra, valamint elintéztem, hogy ne adódjon komolyabb problémája abból, hogy egy hétig nem megy dolgozni. A kérésemre a háziorvosom igazolta Hailey betegségét. De be kell vallanom, valamiben hibáztam: nem értesítettem a barátnőit, akik bizonyára halálra aggódják magukat, és Sebastian előtt is titkolózom. Titkon bíztam abban, hogy esetleg mégis lehet valami Hailey, és köztem. Elismertem volna Rosaliet is sajátomként, méghozzá a törvény előtt. De, hogy miért van ott a feltételes mód? Mert rájöttem, hogy az a szerelem, ami összeköti Haileyt, és Sebastiant, az mindennél és mindenkinél erősebb! Mellettem Hailey boldogtalan lenne! Minden egyes csókunknál, minden egyes érintkezésünkkor Sebastiant képzelné a helyembe. Szenved a német hiánya miatt, és Seb is szenved. És én ezeket figyelembe véve döntöttem: nem fogom hátráltatni kettejük boldogságát!

Xxx Chloé szemszöge Xxx

  Szótlanul ültünk egymás mellett Cynthiával. Reményt vesztve, fanyar tekintettel néztük végig az időmérő edzés ismétlését. Az élő közvetítést egyikünk sem látta: barátnőm dolgozott, nekem pedig nem volt erőm és hangulatom felkelni kora reggel. Persze nem bírtuk túl sokáig, és utána néztünk a végeredménynek, csak azt nem gondoltuk, hogy épp pont emiatt lett ez az időmérő annyira elfuserált! Látva Sebastian lomha járását, letörtségét, karikás szemeit, tudtuk, hogy nem számíthatunk túl sok jóra a holnapi futamot illetően sem. Komoly baj van, ami egy éjszaka alatt sehogy sem fog megoldódni! Seb lelkiismeretesen bevallotta, hogy ő hibázott, de mi mást mondhatott volna? Látva a Q1-et, a Q2-őt és Webber végeredményét, ebben az autóban sokkal több volt ma egy 9.helynél!!!

-Nem kellett volna eljárnia a számnak!- szólaltam fel, miután kikapcsoltam a TVt. A fejembe vettem, hogy Seb az én hibámból teljesített ennyire az elvárásokon alul. Arcom a tenyerembe temetve járkáltam fel-alá a szőnyegen.

-Jól esik hibáztatni magad, igaz?- ragadta meg karom Cynthia.- Úgy sem tudtuk volna a végtelenségig eltitkolni. Elmondtad, mert más választásod nem volt!

-Kitalálhattam volna valami hazugságot!- kötöttem az ebet a karóhoz.

-Seb nem hülye, ezt te is tudod! Már abból leszűrte, hogy baj van, hogy Hailey nem reagált a hívásaira.-emlékeztetett.- Pár óra erejéig, maximum másnap reggelig elhitte volna valamelyik kitalációd. De akkor újult erővel hívogatta volna Haileyt, és akkor már sehogy sem bújhattál volna ki az igazság alól.

-Oké, igazad van.- adtam meg magam.- Csak félek. Láthatod, hogy Seb milyen állapotban van. Aggódom, hogy történik vele valami a futam közben. És én ezt sohasem bocsátom meg magamnak!

-Nem less semmi baj, meglásd! Seb nem most versenyez először!- szavai sehogy sem nyugtattak meg, de inkább ráhagytam a dologra, nem akartam tovább firtatni ezt a témát.

-Mit tegyünk?- kérdeztem, mire ő láthatóan nem értette, miért kérdem ezt.- Napok teltek el, Haileyt és Rosaliet most már hivatalosan is eltűntnek lehet nyilvánítani. Tegyünk bejelentést a rendőrségen:? Bár… ezzel már nagyon elkéstünk.- húztam el a szám.

-Ne!- tiltakozott hevesen.- Akkor a gyárban is nyomozni kezdenének, mindenkit kihallgatnának, ami elég veszélyes. Épphogy lecsitultak a kedélye a malajziai botrány miatt, nem kell, hogy újra…

-Nem hiszem el Cynthia!- keltem ki magamból.- Te komolyan azért az átkozott gyárért aggódsz, mikor a legjobb barátnődnek, és a kislányának nyoma veszett? Hogy tudsz még most is a csapat érdekeire gondolni, mikor lehet… hogy már… már nem is élnek?- kérdeztem rá szörnyülködve.

-Én csak…- de nem tudta befezezni, ugyanis a napokban már sokadjára tört rá a sírógörcs. Leguggoltam elé, és megszorítottam a kezét.

-Kérlek ne haragudj rám. Kissé elvetettem a sulykot.- suttogtam.

Megöleltük egyást, és egymás vállaira borulva zokogtunk. Mindketten úgy éreztük, hogy közel a vég. Telnek a napok, és így egyre kevesebb az esély arra, hogy megtaláljuk őket. Ennek a pillanatnak barátnőm csipogó telefonja vetett véget. Gyorsan elhúzódtunk egymástól. Mindkettőnk tekintete ugyanazt tükrözte: őszintén hittünk abban, hogy Hailey ad életjelet magukról.

-Gavin.-sóhajtotta csalódottan a képernyőre meredve.

-Nem tudom, mit akarhat, de gyorsan rázd le! És véletlenül se áruld el, hogy Hailey eltűnt. Minél kevesen ember tud erről, annál jobb!- utasítottam, mire bólintott.

-Ne haragudj Gavin, de most rosszkor hívtál…- tette, ahogy kértem.- Miii?-visított a telefonba, és felpattant az ágyról.- Várj, kihangosítalak.- így is tett.- Most már mondhatod.

-Ugye még nem tettetek bejelentést a rendőrségen?- hadarta el egy szuszra.

-Nem. De te honnan értesültél arról, hogy Hailey eltűnt?- faggatózott Cynthia, én pedig a homlokom ráncoltam.

-Hailey és Rose nálam kerestek menedéket.

-Menedéket?- ragadtam le ennél a szónál.- Netán menekültek valaki elől?

-Pontosan.

És ekkor gondolkodni kezdtem. Sebastian nem bánthatta, a jelek szerint Gavin sem, akkor mégis ki lehet a dolgoban?

-Diana!- néztünk egymásra Cynthiával. Ő végképp elkerülte a figyelmünk.

-Mit tett vele?- találta meg a hangját barátnőm.

-Ugye nem bántotta?- folytattam én.

-Leginkább szavakkal bántotta, amik természetesen megrémisztették Haileyt. Diana megláthatta kettesben őket Sebastiannal, ami egy  cseppet sem tetszett annak a kígyónak, így addig keresgélt, míg talált valami olyat, amivel aztán Haileyt sakkban tudja tartani. Képes volt nyomozni utána a bérházban, ahol aztán a szomszédoknak- akik mindig is gyűlölték Haileyt- megeredt a nyelvük.

-Én csak azt nem értem, hogy miért hozzád rohant segítségért? Ránk, a barátnőire miért nem gondolt?- bombáztam kérdésekkel.

-Én is kérdeztem ezt tőle. De nem igazán tudott értelmes magyarázatot adni. Látszott rajta, hogy nagyon meg volt rémülve, szerintem hirtelen fellángolásból cselekedett.

-És te miért csak most, ennyi nap elteltével szólsz nekünk erről? Kihasználtad a gyengeségét, hogy elcsábítsd, igaz?- vontam kérdőre, és az sem érdekelt, hogy a hangom izzott a keménységtől. Cynthia persze csúnyán nézett rám:- Kissé messzire mentél, nem gondolod?- suttogta.

-Mert… mert…- hebegett Gavin.- Ő maga kért meg arra, hogy tartsam a szám. De én már nem bírok ezzel együtt élni! Igen, szeretem őt, és megfordult a fejemben, hogy ráveszem arra, hogy adjon egy esélyt kettőnknek! De nem bírom ezt megtenni! Ő nem engem szeret.- sóhajtott fel szomorúan. Ő Sebastiant szereti.- Cynthiával egyszerre csillantak fel szemeink.- Hogy is lehetne mellettem boldog, ha egyszer más férfiért dobog a szíve? Ő csak szenvedne mellettem, mint ahogy most is teszi. Nem akarom elválasztani őket egymástól, ezért önszántamból mondok le Haileyről! Szabad az út Seb előtt! Nyugtassátok meg Sebastiant, hogy Hailey és Rose épségben vannak.

-Gavin!- szóltam utána, még mielőtt letenni készült a telefont.- Köszönöm.

-Mit?

-Hogy felismerted a helyzetet, és elengeded Haileyt. És azt is köszönöm, hogy engedted, hogy bántódásuk essen.

-És most hogyan tovább?- kérdeztem- voltaképp magamtól-, miután Cynthia bontotta a vonalat.

-Szólnunk kellene Sebnek, hisz halálra aggódja magát. És eközben felemészti a bánat.

-És te személy szerint mit mondanál neki?- ráncoltam homlokom.

-Konkrétan azt, hogy a nagy szerelme, és annak kislánya sértetlenek.

-És szerinted ezzel be is éri?- nemlegesen rázta a fejét.- Biztosan tudni akarja majd, hogy mégis hol vannak. És, ha meghallja, hogy Gavin is részese ennek a történetnek, akkor csak még jobban összeomlik. Viszont, ha arra tesszük le a voksunkat, hogy minden elmondunk a valós történések szerint, akkor fel kell fednünk előtte Hailey titkait. Méghozzá az összeset, A-tól Z-ig. És ez nagyon nem telefontéma.

-De ha ezeket most mondjuk el, a holnapi verseny előtt, akkor annak akár végzetes következményei is lehetnek.- figyelmeztetett barátnőm.

-Szóval várunk. Holnapig biztosan. Aztán meg… meg kell tennem,a mit már rég meg kellett volna tennie Haileynek. Egyedül csak Seb képes kettejüket megvédeni Dianatól!!!

Xxx Sebastian szemszöge Xxx

    Egy hosszúra, és álmatlanra sikeredett éjszaka után végre felvirradt a Nap. Fáradtnak, és erőtlennek érzem magam, semmi nyomós okot nem találok arra, hogy kitegyem a lábam a szállodai szobámból. Az sem hoz teljesen lázba, hogy ma futam van. Érdemes egyáltalán ma autóba ülnöm? Nem igazán bízom abban, hogy a 9. Helyről indulva ma meg fogom váltani a világot! Nincs annyi potenciál az autóban, és magam sem érzem alkalmasnak arra, hogy elfogadható eredményt érnék el a  csapat számára. Inkább fel sem állnék a rajtrácsra, így megkímélném a csapatot és a rajongókat is egy jókora adag csalódástól!

     A gyanúm beigazolódott, ezzel a végeredménnyel tényleg nem váltottam meg a világot! A 4. Hely nem az a hely, amivel innen távozni akartam. Igyekeztem a legjobbat kihozni mind az autóból, mind magamból, de ennyire tellett csak, és ezt a csapat is tudja. Ők örülnék, hogy azért sikerült 5 helyet előre jönnöm, és szereztem néhány értékes pontot, míg én legszívesebben kitörölném örökre az emlékeimből ezt a hétvégét!

-Seb, ne vágj már ennyire fájdalmas képet!- nyögött fel az edzőm a kocsi hátsó üléséről. Már a hotelbe tartottunk vissza.

-Szerinted van okom mosolyogni?- pillantottam rá ölni képes tekintettel.

-Valahonnan elő kell  csalogatnod a mosolygós, határozott éned Bahreinre. Másképp ennek nem less jó vége.

-Pénteken fülig érő mosollyal, jókedvűen, bizakodóan léptem be a paddockba. Meg volt bennem az akarás arra, hogy megnyerjem a futamot. Azt akartam, hogy Hailey és Rose büszkék legyenek rám!

-Hidd el, hogy azok!- állította Heikki.- Viszont a szüleid nem lesznek túl nyugodtak, ha látják, hogy a fiúk feje fölött összecsapnak a hullámok. Össze kell magad szedned feltétlenül, mert lassan a  csapatnak is szemet szúr az, hogy baj van. És, ha rákérdeznek a sorozatos rossz eredményeid okára, mit mondasz nekik? Mert gondolom nem akarod világgá kürtölni, hogy a nagy szerelmed eltűnt.

Tudom, hogy igaza van, csak oly nehéz felkaparnom magam a padlóról!! El fog telni még bő 1,5 hét úgy, hogy nem tehetek semmit sem azért, hogy rábukkanjak Haileyre!!

   Egy gyors zuhanyzás után arra készültem, hogy bevackolom magam a takaró alá, és végre jól kialszom magam. Ám ezt a tervem azonnal elvethettem! Britta épp a bőröndöm cipzározta ki.

-Te mit csinálsz?- kérdeztem ledöbbenve. Rám nézett, de láthatóan nem jött zavarna attól, hogy egy szál alsóban lát maga előtt.

-Összepakolok neked, ugyan is egy óra múlva indulunk Londonba.

-mi? Mit csináljak én Londonban?

-Semmi olyat, ami nem fog a javadra válni.- válaszolt csípősen.

-És a csapat tud erről?-kérdezősködtem továbbra is.

-Ezzel te ne foglalkozz, az a feladatod, hogy felöltözz, és a gépen kicsit aludj, mert mozgós nap elé nézel Sebastian!!- vette elő parancsoló hangszínét.

    Heikki volt az, akinek egyedül panaszkodhattam.

-Te látod valami értelmét ennek az egésznek? Britta egész nap nem tetszését fejezte ki, amiért majd szét esek a fáradtságtól, erre mikor aludni tudnék egy kicsit, képes beiktatni egy potyautat Londonba.- zsörtölősködtem.

-Csak Britta szavait tudom használni: a javadra fog válni.

-Minek hoztatok ide?- hüledeztem a taxi hátsó ülésén ülve, mikor az leparkolt a lakóparkban, pontosan azon panellakás előtt, ahol nekem is van lakásom.

-Azért, hogy egy kicsit rendbe szedd magad. Letusolsz, átöltözöl és megszabadulsz a szakálladtól.-parancsolt a sajtósom. Kiszálltam, míg ők továbbra is bennmaradtak a kocsiban.

-Mi van, nem jöttök?- kérdeztem nyersen.- nagyon nem volt hangulatom most ehhez a játékhoz, amit Britta űzött.

-Nézünk egy boltot, ahol tudunk venni valami kaját.- vázolta Heikki, majd cinkosan Brittára kacsintott.

    Fellépcsőztem a 3. Emeletig, és… hezitáltam. Nem tudtam eldönteni ugyan is, mi legyen: kopogjak be Chloéhoz, vagy nyissak be a saját lakásomba? Végül az utóbbi mellett döntöttem, ugyanis csak reggel 6 volt, Chloé még alszik. A zárba helyezett kulcsot elforgattam, és lenyomtam a kilincset, majd kinyitottam az ajtót. Lehunytam a szemem és vártam. Hogy mire? Arra, hogy csoda történik! Arra, hogy valaki felráz, és közli velem nevetve, hogy berángattak egy rossz álom közepébe. De amire vártam, az hosszú percek elteltével sem történt meg. Beléptem az előszobába, a bőröndöm lelöktem magam mellé, az ajtót pedig lábbal berúgtam. Sötétség volt, az orromig sem láttam el. Csak az ablakon szűrődött be imitt-amott némi fény. Bele nyílalt a szívembe, mikor arra gondolok, hogy az utóbbi időben milyen jó érzés volt ide “hazajönni”. Hailey a lakásomból igazi kis otthont varázsolt, minden megtelt élettel. Mindig izgatottan léptem át a küszöböt, hisz Tőlük mindig rengeteg szeretetet kaptam. Akaratlanul is leguggolok, hisz mindig ez volt az első mozdulatom, miután az ajtó csukódik mögöttem,. Szinte látom magam előtt, hogy Rose fülig érő mosollyal szalad felém. De mindez csak a képzeletem szüleménye. Hailey sem tekint rám gyönyörű szemeivel. És ezen hiányok miatt sóvárabb lett minden, mint amilyen valaha is volt körülöttem.

   A szobám felé vettem az irányt, de nem sokkal később megtorpantam: jobb oldalon volt az én szobám ajtaja, míg balról annak a szobának az ajtaja határolt, melyben Ők aludtak. Utóbbi csalogatóan hatott rám. Ujjaim ráfektettem a villanykapcsolóra, és ekkor felgyúlt a lámpa. Fájdalmas, szinte szorító érzés keletkezett a mellkasomban. A szobában minden tiszta, és érintetlen volt, az ágy is meg volt vetve, így semmi sem utalt arra, hogy valakik itt aludtak volna. Csak az illata volt valós. Parfümének, és hamvas bőrének illata, melyet mintha nekem találtak volna ki!

   Percekig időztem az ajtóban állva, aztán eszembe jutott, hogy Britta mit kért tőlem.  A bőröndöm után mentem, majd a szobámba mentem vele. Ott is villanyt kapcsoltam. Rögtön le is sápadtam. Az ágyon hevert az a ruha, melyet azon, a csodálatos estén viselt. Mellette volt az általam vásárolt baba, és… egy fehér lap, gondosan összehajtogatva. Ezt rögtön a kezembe vettem, és mikor gyorsan átfuttattam rajta a szemem, láttam, hogy ez az utolsó dolog, amit Ő itt hagyott. Nekem.

   Olvasni kezdtem. Ahogy olvastam a sorokat, egyre nagyobb mértékű megdöbbenés ért utol.  Ne lássam, ami vele történik? Béküljek ki Hannaval? Ő nem az a nő, akit magam előtt látok. Ezen mondatait nem tudtam hová tenni. Bevallja, hogy szeret, még is azt kéri, hogy vegyem el Hannat?

-Istenem, mi folyik itt?- a tekintetem a mennyezetre szegeztem.- Hol keresselek? Honnan, kitől tudhatnám meg, hogy mi történt? Miért pont most kellett ennek megtörténnie, mikor kezdtelek közel érezni magamhoz?!

   Újra, és újra elolvastam a levelet, és próbáltam szavai mögé lesni. De továbbra sem találtam semmi összefüggést az értései, és a kérése között. Ujjaimmal végigsimítottam a papíron, és érzékeltem, hogy az néhol nedves. Talán a könnyeitől? De, ha szerelmes belém, akkor… akkor miért ment el? Megijedt tőlem? Vagy az érzéseitől? Ajtó csukódást hallottam. Ijedten rezzentem össze. Ha Brittáék jöttek meg, akkor jöhet ismét egy hatalmas letolás, amiből az utóbbi 3 napban bőven kijutott nekem. Meglepetésemre azonban Chloé állt a szobám ajtajában.

-Seb!- sírta el magát, és a karjaimba szaladt. Heikki bevallása szerint én sem nézhetnék már ki ennél rosszabbul, de Chloé… Őt még nálam is jobban megviselték a történtek.- Annyira aggódtam érted.- suttogta mellkasomnak dőlve, majd elhúzódott tőlem.- A tegnapi futam idegtépő volt, azt hittem, már sosem lesz vége! Nagyon aggódtam, hogy bajod esik!- simogatta arcom, miközben könnyei megállás nélkül folytak le arcán.

-Jól vagyok.- erőltettem egy mosoly féleséget az arcomra. Persze ez nem tükrözte a valóságot.- De hogy kerülsz te ide ilyenkor? Honnan tudtad, hogy hazajöttem?- faggattam.

-Azért rángattunk ide Kínából, hogy Chloéval beszélhess.- jelent meg az ajtóban a Britta-Heikki páros.

-Figyelj Seb!- hívta magára figyelmem Chloé.- Én hívtam fel Brittát még szombat este, ugyanis… híreim vannak.- lihegett az izgatottságtól.

-Haileyről?- kérdeztem rá. Bólogatott.- Hol van most? Mi történt vele? És Rosalie? Most azonnal látni akarom őket!

-Mindent a maga idejében.- csitítgatott. Először is veszel egy forró zuhanyt, megborotválkozol, és utána mindent meg fogsz tudni.

Xxx Chloé szemszöge Xxx

-Köszönöm, hogy elhoztátok Sebastiant.- néztem hálásan Brittára, és a szőke finnre, mialatt Seb zuhanyzott.- Cynthával nagyon féltettük őt.- észrevettem, ahogy barátnőm nevét kiejtve a finn szemei felragyogtak. Csak el ne felejtsem ezt megosztani Cynthiával.

-Mi is féltettük.- keseredett el a sajtós lány—nagyon össze van törve lelkileg, és mentálisan is összezuhant.

-És a java még csak most jön.- sóhajtottam fel vészjóslóan.- Nem less könnyű megemésztenie mindazt, amiket hallani fog. És nem tudom, milyen reakciói lesznek. Ezektől a reakcióktól félt Hailey is, ezért volt annyira távolságtartó. Velünk is, és Sebastiannal is.- az említett ekkor lépett ki a fürdőből illatosan, megborotválkozva.

-Mi megyünk is.- pattant fel a kanapéról Britta, és húzta magával Heikkit is.

-Mégis hová?- tartotta fel őket Seb.

-Egyenlőre a gyárba, aztán meglátjuk, hogyan tovább. Csak ügyesen.- szorította meg kezem bátorításként a sajtós lány, majd elmentek. Seb visszarohant a szobájába pár másodperc erejéig, hogy aztán egy papírral a kezében álljon újra elém.

- Hailey búcsúlevele.- tette hozzá. Szinte kitéptem a kezéből, és koncentráltan olvasni kezdtem minden egyes sorát. A végén szörnyülködve hajtottam kettőbe.

-Mit szólsz hozzá?- kérdezte, de választ nem kapott. Rájöttem, hogy sokkal nehezebb dolgom less, mint hittem. Sebnek biztos rengeteg kérdése less a levéllel kapcsolatban.- Mit értesz a szavaiból? Nem mond semmi konkrétumot, csak hadovál össze-vissza.- csattant a hangja és kitépte kezemből a levelet.- Mit értesz az alatt, hogy…- keresgélni kezdett a sorok között- “ Én nem az a nő vagyok, akit te magad előtt látsz”?  Vagy,  hogy “ Nem akarom, hogy lásd, ami velem történik”?

És aközött milyen összefüggést találsz, hogy bevallja, hogy szeret, közben pedig Hanna karjaiba taszít? Hogy kérhet ilyesmit tőlem, mikor tudja, hogy Hannat már soha nem tudnám újra szeretni?- a feje egyre inkább vörösödött.

-Elég legyen Vettel!- kiabáltam rá, mire megszeppent. Nem úgy ismer, mint aki túl gyakran emeli fel a hangját.- Mindent elmagyarázok, csak várom, hogy lehiggadj! Csak így tudod megemészteni majd mindazt, amit hallani fogsz.

-Rendben.- vett vissza a hangjából.- De előbb áruld el, jól vannak-?

-Igen jól van. Ő is, és Rosalie is. Gavin vi…- csúszott ki a számon, amit aztán a tenyerem mögé rejtettem.

-Gavin? Hogy jön ú a képbe?- lepődött meg. Majd egyszerre megvilágosult.- Azt hiszem mindent értek! Végig csak játszadozott velem, semmi sem volt igaz a szavaiból!És a csókjaival is átvert! Esküdözött, hogy sosem fogja Gavint szeretni. Inkább ír egy levelet, vagy szó nélkül eltűnik, minthogy a képembe mondja, hogy nem vagyok elég jó neki! Magam teszem hibássá, majd halálra aggódom magam, miközben Gavinnel hempereg, és…- köpte a szavakat meggondolatlanul, mire én lekevertem neki egy hatalmas pofont.

-Nem ismerek rád Sebastian! Hová lett az a kedves, intelligens fiatal srác, aki mindig tisztelettel beszélt a nőkről? Miért ítélkezel felette úgy, hogy nem tudod, mi történt valójában?

-Annak a Sebastiannal, akit te megismertél, egy része meghalt, mikor szakított Hannaval, a másik része pedig még mindig Haileyvel van azon a hajón. Azzal a nővel, akit álmaim asszonyának hittem, akinek akár a csillagokat is lehoztam volna, akiért képes voltam a bizonytalanba is belevágni. Nem tudok nem előítéletes lenni, hisz csak arra tudok gondolni, hogy becsapott, hogy próbára tette az érzéseim, és nem utolsó sorban kihasználta azt, hogy oda vagyok érte!

   Végképp nem tudom eldönteni, hogy mit tegyek! Semmi lényegeset nem mondtam még el, Seb véleménye mégis megváltozott Haileyről. Hogy fog rá nézni azok után, hogy felfedek minden egyes momentumot barátnőm életéből?

-Bánni fogod az előbbi mondataid! Mindent vissza fogsz szívni!- leültettem őt a kanapéra.- Hailey nem hatalmazott fel arra, hogy elmondjam neked a teljes igazságot róla. A vele való barátságom viszem vásárra csak azért, hogy végre felkerüljön az i-re a pont. Fontos nekem ő, a barátsága, és te is, aki szinte a bátyám vagy. De nem érdekelnek a következmények, csak az lebeg a szemem előtt, hogy egyikőtök se szenvedjen többet, hogy két szerelmes szív végre egymásra találjon.- eleget beszéltem mellé, így rátértem a lényegre.- Hailey nem szerelmes Gavinbe! Nem is volt, és soha nem is less! Az egyetlen férfi, akit valaha is szeretett, és akit örök  életében szeretni fog, az te vagy Sebastian! Gavin számára csak egy mentsvár ebben a számára rettentő nehéz időszakban. Hailey élete az évek során komolyan összeomlott, aminek hatására sorra halmozza a rossz döntéseket. Nem tudja kiben  bízhat meg, és kiben nem. Nem tudja kitől kérjen segítséget, így került a képbe Gavin. Veszélyben érezte Rosaliet, a munkáját, az életüket, de legfőbbképpen téged! Nem akarta, hogy sérülj.

-De… én ezt nem értem!- dörzsölte homlokát. Valóban zavaros minden.

-Mond az a név neked valamit, hogy Diana Andrews?

-Igen. Ott volt, mikor Hailey elájult. De mi köze van neki ehhez az egészhez?

-Hidd el, hogy nagyon is sok! Az a nő senkit sem tűr meg maga mellett, a világ közepének képzeli magát! Állítólag beléd van zúgva.- Seb elképedt.- És meg akar szerezni téged, minden milyen módon. Megfenyegette Haileyt, hogyha nem távolodik el tőled, akkor bántani fogja őt is, Rosaliet is, és elveszti az állását.- soroltam. A német arca egyre fehérebb lett.

-A puszta kezeimmel fogom megfojtani azt a nőt! Addig nem nyugszom, míg a diliházba nem kerül! Ezt biztos, hogy nem fogja szárazon megúszni!- felbőszült bika módjára fújtatott.- Egy barom vagyok, hogy ilyesmit feltételeztem Haileyről!-zuhant vissza a kanapéra.

-Képes mindent feláldozni azért, hogy neked ne essen semmi bántódásod! Szerinted megtenné ezt akkor, ha nem lenne szerelmes beléd? Csak egy igazán szerelmes nő tudja ezt az áldozatot meghozni.

-De akkor miért nem ezt írta le? Könnyebb volt azt írnia, hogy akkor legyen vége mindennek?

-Nem volt könnyű dolga, hisz nézd, a levél el van ázva a könnyeitől. Hailey nem véletlenül mondta azt, hogy nem az a ő, akit megismertél. Nyilván neki is van múltja, amit magával cipel, és amire nem túl büszke. Pontosan mi az, amit elmesélt neked magáról?

-Nem sok mindent. Próbáltam többször is a bizalmába férkőzni, eredménytelenül. Csak szavakat mondott, amikből nehéz bármire is következtetni. Azonban sokszor felhozódott Rose apja.

-Szeretnél választ kapni az összes létező kérdésedre?- bólogatott.- Akkor ígérd meg, hogy nem ítéled el őt rögtön, hanem próbálod beleképzelni magad az ő helyzetébe.

-Megesküszöm.

-Közte, és köztem rengeteg a hasonlóság. Már ami az élettörténetünket illeti.

-Istenem, ez szörnyű!- nyögött fel. Nem esett nehezére kitalálni, mire gondolok.

-Hailey Magyarországon született. Igazi keresztneve Erika, amit azután változtatott meg, hogy ide szökött, Londonba. Egy részeges apa, és egy nem tudja mitévő legyen anya mellett nevelkedett 8 éven át, mikor is az édesanyja már nem bírta tovább elviselni a sorozatos megpróbáltatásokat, és öngyilkos lett.

-Szegénykém.- suttogta.

-Pár év múlva nevelőszülőkhöz került, ahol elmondása szerint jól bántak vele, ő mégis önálló életet élt saját keresete lévén. Érettségi után jött a főiskola…

-Ahol megismerte azt a könyörtelen tetűt!- futott dühbe arca.

-Hailey sosem volt szerelmes Dánielbe. A lehetőséget látta csak egy teljes, boldog életre. Ezzel kecsegtette őt az a férfi. Teherbe esett, akkor menekült el. Nevet változtatott, hogy senki se találhasson rá. A szülésig nem igazán voltak gondok, azután viszont munkanélküli lett, és…- levegő után kapkodtam. Kerestem a megfelelő szavakat. Nem akartam kemény szavakat használni, mely elrettentő lehet, aztán mégis amellett tettem le a voksom, hogy kimondom körítés nélkül:… elkezdett a testéből élni. Januárban hagyott fel ezzel, mikor a csapathoz került. – félve néztem Sebre, kinek tekintete keserűségről árulkodott.

-Diana ezzel fenyegette meg őt, igaz? Hogy mindenkinek elmondja, hogy…

-Igen. Emiatt nem akart közelebb kerülni hozzád. Ebben az életben annyian elítélték már amiatt, hogy áruba bocsátotta a testét, hogy rettegett attól, hogy majd te is ellököd őt magadtól. Nem tud teljes életet élni, hisz benne maradtak a nyomok az apja és Dániel miatt, és háborog a lelke a múltban elkövetett tettei miatt is. Tudom, hogy nehéz ennyire rövid idő alatt mindezeket feldolgoznod, de kérlek szépen ne ítéld el őt! Ne fordulj el tőle, mert… még egy csapást nem bírna elviselni! Annyi mindent elveszített már ebben az életben, de téged nem akar. Még  csak most jött rá arra, hogy mennyit jelentesz te neki! Nagy szüksége van egy olyasvalakire, aki felkarolja.- sírtam el magam. Az idegeim teljesen kikészültek az elmúlt napokban.- Nincs idő várni, gyors döntést kell hoznod: elfogadod őt úgy, ahogy van: a múltjával és a hibáival, vagy elengeded őt örökké, most, mikor nem annyira sérül.

-Sosem tudnám elfelejteni Őt! És főleg nem elengedni! Csak őt akarom, csak őt szeretem, és ezt el is akarom mondani neki!

-Akkor elviszlek hozzá!

Xxx Hailey szemszöge Xxx

   Az ezelőtti éjjelekhez képest ma sikerült valamivel többet aludnom. Nagyon korán keltem így is, és egy jó erős kávé kíséretében bújom a különböző álláshirdetéseket. Holnap már mennem kell dolgozni, amit nem várok! Ugye komoly összetűzésbe kerültem Mateschitz-el, nagy valószínűséggel többször is összefutnék Dianaval, Cynthia tekintetét sem bírnám állni, így arra az elhatározásra jutottam, hogy beadom a felmoindásom! Ez volt álmaim munkája, egészen a múlt héten történtekig! A fizetésem megkapom az elmúlt hónapért, amiből új életet kezdhetünk Rosalieval. Találtam is egy kedvező állásajánlatot: egy liverpooli család bejárónőt keres, előnyt élveznek azok, akik tudnak bánni a gyerekekkel. Épp elkezdtem álmodozni erről az állásról, mikor valaki rátenyerelt a csengőre. Lányom szinte semmiből jelent meg, és elrohant mellettem, egyenesen az ajtó irányába.

-Rose, gyere vissza!- parancsoltam rá, eredménytelenül. Kinyitotta az ajtót, és pont Sebastiannal néztem farkasszemet. Rosalie nagyon örült, szokásához híven rögtön a pilóta ölébe kérődzött. Ott álltam, akárcsak egy kőszobor, és vegyes érzelmek zúdultak rám. Egyszerre voltam boldog, amiért láthatom- nem hittem volna, hogy mi még valaha is találkozunk,- valamint forrtam a dühtől, amiért megkeresett annak ellenére, hogy megkértem, ne tegye!

-Rosalie, most azonnal menj a szobádba!- pirítottam rá, mire sírva fakadt, és toporzékolva tette, amit hallott. Sebastiant sem kíméltem.- Mit keresel itt? Arra kértelek, hogy ne keress! Miért nem vagy Hanna mellett?- bármennyire is furcsán hangzik, de keménykedésemmel csak Őt akartam óvni.

-Azért nem vagyok vele, mert nem szeretem.- szólalt meg azon a hangszínen, amit oly nagyon szeretek.- és azért vagyok itt, hogy a szádból is halljam azt, amit a levélben leírtál. Mondd a szemembe azt, hogy nem akarsz engem%- egyre közelebb lépett hozzá, én pedig hátráltam. Pár lépés után azonban a falnak ütköztem. Bal kezével megtámaszkodott a fejem mellett, míg jobb kezével az arcom simogatta, amin csorogtak lefelé a könnyek. Hiába, Őt látva meglágyult a szívem, és már nem tudok erős, határozott lenni.- Itt vagyok, hogy elmondjam, mindent tudok. Chloé mindent elmondott.

-Mi mindent?- kérdeztem félve.

-Hogy Diana megfenyegetett. Azt is megtudtam, mivel, és mi okból. Elmesélte a gyerekkorod, a traumáid, hogy senkid sem volt 8 éves korodtól, akitől kellő mértékű szeretetet és támogatást kaphattál volna. És… azt is tudom, hogy miért tartottad oly távol magad tőlem.

-Ehhez nem volt joga!- háborodtam fel.

-Valóban nem volt. De hála neki még inkább megbizonyosodtam arról, hogy te vagy álmaim asszonya!- nézett rám igéző szemekkel.

-El kellene dobnod, mint egy mocskos rongyot!- zokogtam fel.- Seb, kérlek menj el.- könyörögtem neki, és kibújtam a szorításából. Ő azonban rögtön utam állta.

-Nem megyek el, míg teljes egészében meg nem hallgatsz!- tenyerei közé fogta arcom.- Őrülten beléd szerettem! És nem érdekel a múltad, és az sem, hogy mit gondolsz magadról. Úgy szerettem beléd, hogy semmit sem tudtam rólad. A rólad alkotott véleményem nem változott. Sőt! Az eddiginél is jobban szeretlek, és jobban akarlak téged!- megcsókolt. Hosszan, és érzelmesen. Én pedig az ajkaira suttogtam azt, amit hallani akart: -Én is szeretlek Seb!

   Magához húzott, és pedig a mellkasára hajtottam a fejem. A karjaiban úgy éreztem, hogy nincs az a probléma, mely utol érhetne.

Chloé ekkor lépett mellénk. Összenéztünk. Nem mertem kezdeményezni az ölelést. Őt azonban ez nem foglalkoztatta.

-Bocsáss meg nekem.- zokogta a vállára borulva.

-Te bocsáss meg nekem, amiért elmondtam mindent Sebnek.

Hosszú perceken át beszélgettem az egyik legjobb barátnőmmel, aminek végén lezártuk ezt az egész történetet. Nem neheztel rám, amiért nem szóltam nekik Diana tettéről, és én sem vontam felelősségre, amiért elárulta minden titkom.

-Minden megoldódott, úgyhogy Seb csak arra vár, hogy esélyt kapjon arra, hogy a tenyerén hordozzon.

-Leszel a kedvesem Hailey?- szegezte nekem a kérdést, miközben letérdepelt elém. Elmosolyogtam magam, és megcsókoltam. Egy idő után belenevettem a csókunkba, hisz Rosalie tapssal adta a tudtunkra, hogy tetszik neki, amit lát.

-Ezt veheted igennek!- kacsintottam páromra.