Sziasztok!
Íme, meghoztam a 25. rész második felét. Mint az előző rész, ez is a svájci hétvégét fogja elég részletesen taglalni. Egészen hosszúra sikeredett ez a fejezet, remélem elnyeri majd a tetszésetek :)
Köszönöm Szandinak és Linus-nak az előző részhez írt kommenteket, nagyon jól estek szavaitok és remélem a továbbiakban is olvassátok majd történetet. És persze hagytok némi " nyomot " is magatok után :)
Persze a többieket is komizásra buzdítom!!
Kellemes időtöltést!
Reny
*** Heikki szemszöge ***
A péntek estét a gyerekkori barátaim, egykori csapattársaim
társaságában kellett volna töltenem. Meghívtak egy hokimeccsre, ami után
közösen elmentünk volna egy felkapottabb szórakozóhelyre, mindenki a maga párja
oldalán. És itt kezdődtek a bajok: kit vihettem volna magammal? Csak magányosan
ücsörögtem volna az egyik sarokban, miközben a többiek a tömegben táncolnak.
Vagy a haverjaim ismerve bemutattak volna nekem valami kis nőcskét, de nekem
semmi hangulatom ahhoz, hogy valakit felszedjek egy éjszaka kedvéért. Komoly
kapcsolatra vágyom, nem pedig egy röpke kalandra. Ezért inkább egy olcsó
kifogással itthon maradtam.
Mikor Seb lelkesen elárulta, hogy összejött Haileyvel és,
hogy a hétvégét együtt töltik, tudtam, mit kell tennem: hazamenekülni
Finnországba. Igen, ez menekülés. Az elől, hogy két igazán boldog és szerelmes
embert lássak magam előtt. Persze örülök annak, hogy Sebastian dolgai
rendeződni látszanak, igazán megérdemli a boldogságot, mint ahogy Hailey is.
Csak azért… néha fáj arra gondolnom, hogy a barátomnak van kit megcsókolnia,
magához ölelnie, vagy akár az éjszaka leple alatt órákig szeretnie, nekem pedig
nincs senkim!
Mikor Tommi Pärmäkoski felkért arra, hogy váltsam őt
Sebastian mellett, én gondolkodás nélkül elfogadtam az ajánlatát. A Forma-1-ben
eddig rengeteg finn fordult meg (pilóták, orvosok, fizioterapeuták), így azt
gondoltam, én is megállom majd a helyem a német világbajnok mellett, mint
személyi edző. Óriási lelkesedéssel álltam munkába tavaly január közepén.
Élveztem a sok utazást, azt, hogy minden hétvége változatosságot kíván maga
után, a fantáziámat kélve tudtam a különböző erőgyakorlatokat vegyíteni.
Élveztem, hogy embereket ismerhettem meg, s, hogy rengeteg új barátot
szereztem. Hétről-hétre új kultúrát, általam sosem látott helyszíneket
fedezhettem fel. De mindez már a múlté! Irigykedem Sebastianra, hisz mindig is
volt kiért élnie, kiért hazatérnie. Tavaly januárban megpillantottam Cynthiát
és azóta a világ 360 fokos fordulatot vett, felborítva az álmaim, feje tetejére
állítva az érzéseim, az értékrendem. Egyre jobban akarom Cynthiát- és sajnos
minél jobban akarom Őt, annál többet ártok magunknak- és napról – napra egyre
jobban vágyom arra is, hogy valaki engem is hazavárjon! Haza… Még csak egy saját
lakásom sincs, Sebastian nyakán lógok, s tudom, hogy ez nem maradhat így már
sokáig. Csak hónapok kérdése, s ők hárman egy család lesznek. S nekem akkor már
nem lesz keresnivalóm a házában.
Éjfélhez közeledünk, de én még mindig a teraszon ülök és a
harmadik üveg sört kortyolgatom. Így próbálok felejteni. Próbálom túltenni
magam ezen a kínzó szerelmen és próbálok csak egy dolognak élni: a munkámnak.
Csakhogy mindez nem olyan egyszerű! Nehéz egy olyan nőt kitörölni a szívedből,
akire több, mint egy éve a nap 24
órájában gondolsz. És nehéz nem arra gondolni,
hogy egyre kisebb az esély arra, hogy Ő valaha is az enyém lehessen!
Persze, ebben én is közrejátszottam. Nem mertem hosszú hónapokig a közelébe
férkőzni, leszólítani, aztán, ahogy mégis egy kicsit kezdtek jól alakulni a
dolgok, hirtelen megváltozott a viselkedése velem szemben. Amit a mai napig nem
értek! Megengedte, hogy segítsek neki a cipekedésben, kedvesen mosolygott,
kérdezősködött, aztán ahogy odaadtam neki a Seb által küldött csokit… szavai és
tekintete keményebbek lettek. És abszolút nem volt igaza abban, amiket mondott.
Nem tudja, hogy a fejlesztőmérnökök oda vannak érte, óriási a konkurencia
Cynthiaért, akiben én egy vonzó, szenvedélyes, gyönyörű, értelmes és érzelmes
nőt látok. De, ha nem állok elé, ezt sohasem fogja megtudni. Szerelmet kellene
vallanom neki, és az sem számítana, ha Ő csak Sebastian edzőjét látná bennem.
Ennél távolabb már úgysem kerülhetnénk egymástól!
- Fiam, te mit csinálsz idekinn ilyen későn? Gyere be, még
a végén megfázol!- parancsolt rám anya. De én rá sem hederítettem.- Ezt mind
egymagad ittad meg?- mutatott meghökkenve a három üres üvegre.
-Anya, kérlek hagyj békén!
-Halljam, mi bajod van?!- ült le velem szemben.
-Semmi. Csak egyedül akarok lenni kicsit.
-Aminek nyilván oka van. Azt mondtad, ki szeretnél
kapcsolódni kicsit, ha már itthon vagy. Erre ahelyett, hogy a barátaiddal
lennél, itthon gubbasztasz és iszol. Ennél már az is jobb lett volna, ha
elmész a sarki kocsmába. Ott legalább társaságban lettél volna!- vetette a
szememre.
-Nem akarok olyan “barátok”- mutattam az idézőjelet-
közelében lenni, akik lenéznek, amiért nincs barátnőm, vagy feleségem.
Egyébről nem tudnak beszélni, mint az én elcseszett magánéletemről, most is az
volt az első kérdésük, hogy “Na, becsajoztál
már?”
-Szóval ez a baj? Nem kell rájuk figyelned kisfiam. Majd te
is megtalálod az igazit. Egyenlőre van egy csodálatos munkád, amivel a saját
jövődet és a leendő családod jövőjét is megalapozhatod.- vigasztalt.
-De mégis mikor anya?- kérdeztem reményt vesztve.- 30
leszek szeptemberben és egy említésre méltó, komoly kapcsolatom nem volt még!
És kérlek ne hozdd fel Miiat! Egy pár hónapos kaland lett abból a kapcsolatból,
amitől én is és ti is többet vártatok! A kedves, aranyos női arc mögött nem az
a nő volt, aki maga a végzet asszonya. Elvoltunk egymás mellett, ő élte a saját
életét, én jártam az országot a csapattal a bajnokság miatt, néha találkoztunk,
szexeltünk… és voltaképp ennyi. Érzem, hogy szorít az idő, és az is rontja a
helyzetem, hogy elvárják, hogy legyen végre valakim. És itt nem feltétlenül a
barátaimra célzok, hanem valamennyire rátok is. A két öcsémnek már szép, boldog
családja van, a nővérem Riita már a harmadik babáját várja, tudom, hogy az én
részemről is várjátok az unokát!
-Heikki, az ilyesmit nem szabad erőltetni! Sokszor a
legváratlanabb pillanatban futunk össze a nagy Ő-vel. Sose azért légy együtt
egy lánnyal, mert mások elvárják. Az nem vezet túl sok jóhoz.
-És mi van abban az esetben, ha már egy éve ismerek egy lányt,
aki számomra a tökéletes? Mi van, ha Rá vártam annyit, de én hülye módon hagyom
elveszni a lehetőséget?
-Ha benne látod a jövőd, a leendő gyermekeid anyját, akkor
nem szabad veszni hagyni. Küzdj érte, megéri!
-Nagy nehezen elhatároztam, hogy beszélgetek vele, hogy
kiderítem, érez-e valamit irántam. De aztán minden balul sült el. Ő azt hiszi,
hogy csak egy büfés lányt látok benne, aki a kérésemre felügyeli Sebastian
étrendjét. Azt hiszem azzal vágtam el minden szálat, hogy elárultam, miért
mentem oda hozzá akkor. Seb csokit küldött neki és ez egy jó ürügy volt arra,
hogy lássam. Szóval nem magamtól mentem oda hozzá, ezzel csesztem el mindent.
-Fiam, sosincs túl késő ahhoz, hogy az ember kijavítsa a
hibáját. Mindehhez egy jól kidolgozott terv és egy jó adag bátorság kell! Lehet
azzal bántottad meg, hogy mindig csak muszájságból fordulsz hozzá. Mi, nők
szeretjük, ha az emberek- legfőbképp a hozzád hasonló fiatal, jóképű férfiak-
odajönnek hozzánk pár kedves szó erejéig. Menj oda elé önszántadból, légy kedves
ahhoz a lányhoz és tisztázzátok ezt a szituációt. Ami persze önmagában még nem
elég ahhoz, hogy együtt legyetek, de esélyt kaphatsz arra, hogy bebizonyítsd,
többet jelent neked egy egyszerű büfés lánynál. És ne feledd: soha nem fordíts
hátat az érzelmeidnek! Ha szereted, hát valld be! Az elején még nem tudod
értékelni és felfogni, mit veszíthetsz… Szóval tedd fel magadnak a kérdést:
megéri elveszíteni, félredobni azt, akit szeretsz? Az utolsó percig megéri
küzdeni. Mert második esély mindig van!
*** Hailey szemszöge ***
Szombat reggel a
függönyön keresztül beszűrődő Napsugarakra ébredtem. Csukott szemmel nagyot
nyújtózkodtam, aztán óvatosan végigsimítottam az ágyon, de Párom nem feküdt
mellettem. Aztán a kezem megszúrta valami, én pedig rögtön felszisszentem és
felültem. Tágra nyílt szemekkel emeltem a rózsaszálat az orromhoz és mélyen
beszippantottam az illatát. Szirmai és levelei még nyirkosak voltak a reggeli
harmattól. Aztán felfedeztem Seb párnáján egy ezüst színű kis kártyát, az Ő
kusza kézírásával, ezzel az üzenettel:
“ Jó reggelt Napsugaram!
Ne ijedj meg, hogy nem
találsz magad mellett, nem szöktem el :P Korán reggel elmentem futni, minél
hamarabb túl akarok lenni a napi edzésen, hogy aztán az egész napot
zavartalanul együtt tölthessem Veletek. Készítettem Nektek reggelit, egyetek
nyugodtan, ne várjatok engem, már reggeliztem.
Ígérem, sietek haza!
Csók,
Sebastian”
A rózsaszálat vázába tettem, s
mire elvégeztem a szokásos reggeli rituálét, addigra Rosalie is felébredt. Őt
is felöltöztettem, megmosdattam, megfésültem, majd lementünk reggelizni.Fél 9
volt csupán, ezért is jogos a kérdés, hogy hánykor kelhetett? Volt ideje
reggelizni, nekünk is egy többfogásos reggelit összedobni, arról nem is
beszélve, hogy honnan szerzett ilyen korán reggel friss rózsát? Az asztalon
volt kávé, Rosenak kakaó, pirítós, sonkás rántotta, többféle felvágott,
felszeletelt paprika és paradicsom. Minden, ami egy laktató reggelihez kell.
Szorgosan szedtem le az asztalt, mikor ajtócsukódást hallottam.
Kikukucskáltam, majd az ajtófélfának dőlve mosolyogtam a felém közeledő
németre, aki aztán nem sokat teketóriázott, heves mozdulattal csókolt meg. A
pólója és a haja csurom víz volt az izzadtságtól, de ez sem akadályozott meg
abban, hogy még inkább hozzá bújjak. Hosszú pillanatokig nem engedtük el
egymást, aztán levegő hiányában
kénytelenek voltunk mégis csak elhúzódni. Ő pedig benyúlt a hűtőbe narancslé
után.
-Igaz nem haragszol, amiért reggel
minden szó nélkül leléptem?- nézett rám riadt szemekkel két kortyolás között.
-Dehogy is. Megértem, hogy vannak
kötelezettségeid, miattunk nem kell felborítanod a napirendedet. Tudom, hogy
mennyire fontos a jó erőlét.- túrtam vizes hajába, pár tincset oldalra fésülve.
-Köszönöm, hogy ilyen megértő vagy.- csókolt
homlokon.-Ígérem, hogy holnap a csókjaim ébresztenek majd és, hogy hármasban
fog megreggelizni.
-Rendben. Amúgy hánykor keltél reggel?- kérdeztem, miközben
elmostam a poharat, amiből az imént ivott.
-Pontosan 06:15-kor.
Mindig ez időtájt kelünk Heikkivel.
-És ilyen korán honnan
vettél te rózsát?- pillantottam rá gyanúsan.
-Sehonnan nem vettem.
A kertből vágtam.- vigyorgott.
-Csodálatos vagy,
mondtam már?- fektettem kezem mellkasára, Ő pedig ujjaival a fenekemen simított
végig.
-Igen. Tegnap.-
csücsörített.- De ezt nem elég hangoztatni. Mint ahogy azt sem, hogy mennyire
gyönyörű vagy.- bűvölt el szavaival és tekintetével.- Szeretnétek kimozdulni
egy kicsit? Kihasználhatnánk, hogy szép az idő.
-Persze.
Kicsivel több, mint egy órával később
hármasban, kezünkben jól megpakolt piknikkosárral sétálgattunk. Seb megmutatta
a környék összes zugát, én pedig csak szívtam magamba az elém táruló csodát.
Néhány szomszéd szembe jött velünk, kedvesen köszöntek Sebastiannak, Rosera és
rám is mosolyogtak, majd továbbálltak. Azt hiszem emiatt szeretik a pilóták
olyan nagyon Svájcot. Teljesen átlagos emberként élhetnek hétköznapi életet,
egy nem pont átlagos helyen, hisz Svájc az egyik leggyönyörűbb, legértékesebb helye
a világnak! A bensőm szinte énekelt, mikor beszippantottam a friss, egészen
különleges, megmagyarázhatatlan illatú levegőt. Szinte éreztem, ahogy a
harmatos fű a cipőn keresztül simogatja a talpam.
Szép lassan elhagytuk
a kicsinyke falut, átsétáltunk egy kisebb erdőn és eljutottunk a “tervezett”
pontig.
-Azt hiszem ez a hely tökéletes less a piknikezéshez.-
mutatott körbe elégedett mosollyal Párom. Nem messze a távolban az Alpok
hegylánca húzódott, körülvett minket egy fenyves erdő, színesebbnél színesebb
és illatosabbnál illatosabb réti virágok, mi pedig egy tó partján álltunk.
Szavakkal nem lehetett leírni a táj szépségét, de talán az visszaadja a
látottakat, hogy ez a hely maga a teremtés tetőfoka! És ezeket az értékeket az
is a magasba emeli, hogy életem szerelmével lehetek!
-Mire gondolsz ebben a percben?- törte meg az idilli csendet
suttogásával. Rose elpilledt mellettünk, ami nem csoda, hisz több, mint fél
órán át ide-oda szaladgált a lepkék után, mindenáron fogni akart egyet.
-Ezer meg ezer gondolat cikázik most a fejemben. De most
különösen arra gondoltam, hogy milyen álomszerű ez a hely.Szinte már túl
tökéletes.- sóhajtoztam. Mint te magad.- emeltem fejem egy röpke csókért.
-Igyekszem a tökéletességre törekedni. Hisz van kiért.-
cirógatta karom.- De ne hidd azt, hogy én tökéletes férfi vagyok. Vannak
hibáim, mint bárki másnak.
-Igazán?- felemelkedtem és szembe ültem vele.- Akkor mondj
legalább egy hibát magadban.
-Hát…- hosszú percekig gondolkodott.
-Na ugye, hogy nem jut eszedbe semmi sem. Számomra
tökéletes vagy, törekvés nélkül. Megmutattad, milyen az igaz szerelem, milyen
az élet naposabb oldala, milyen az,
mikor az életednek van értelme. Te vagy az egyetlen ezen a világon, aki
mellett nem kell erősnek mutatnom magam. Önmagam adhatom, ha Veled vagyok, nem
kell megjátszanom magam, nem kell eltitkolnom, ki is vagyok valójában. S bár
korábban ezeknek az állításoknak az ellentettje volt rám jellemző, mára
mégis fel tudom vállalni mindazt, aki
vagyok! Hozok magammal egy bűnös múltat, de te nem vonsz kérdőre, hogy mit
miért tettem. Elfogadsz a hibáimmal együtt és türelmesen hagysz nekem időt arra,
hogy kibontakozhassak, hogy ráleljek igazi önmagamra. Szereted a lányomat is,
aki számodra csak egy idegen kislány, nem a te véred. Felkaroltál minket és… ez nekem bőven elég.
Bőven elég ahhoz, hogy azt állítsam, hogy tökéletes vagy! Mi mást kérhetnék még? Talán…talán azt, hogy
most az egyszer semmi ne vessen véget a boldogságomnak, hogy az a bizonyos
rózsaszín lufi három napnál tovább lebegjen a fejem fölött.- egy pillanatra
elszomorodtam. Általában ilyenkor szokott történni valami, ami ismét a mélybe
ránt. Ez amolyan vihar előtti csend. Gyilkos csend. Állam alá nyúlt, majd
homlokát az én homlokomnak döntötte.
-Tudom, hogy amin kiskorodban keresztül mentél, az… egy
egész életre mély nyomokat hagyott benned. De piszkosul fiatal vagy és hinned
kell abban, hogy az élet tartogat szép dolgokat is számotokra. És én hálás
vagyok az életnek, amiért úgy sodort magam mellé, amilyen vagy:
visszahúzódónak, félénknek, titokzatosnak, megfontoltnak és kissé önfejűnek.
Megtanultam, hogy az életben semmi sem jön magától, küzdeni kell azért, amit
magadnak akarsz. Adtál egy esélyt kettőnknek és… az, hogy téged
meghódítottalak, karrierem eddigi legnagyobb győzelme! Te vagy a legértékesebb
trófeám!
-Azért remélem, hogy hamarosan a barátainknak is kijut a
jóból.- gondoltam rájuk egy pillanatra.
Cynthia iszonyatosan szenved már hónapok óta Heikki miatt, Chloé pedig…
Ő nagyban olyan, mint én: esküdözik, hogy nem kell neki férj, mégis azt látom a
szemeiben, hogy vannak pillanatok, mikor szüksége lenne két erős, ölelő és
védelmező férfi karra. - Chloé és Cynthia minden energiájukat arra fordították,
hogy minket összehozzanak.- Párom felkuncogott.- Te csak ne nevess, pontosan
tudod, hogy így van!- csaptam mellkasára.- Közben elfeledkeztek magukról és
elhanyagolták az érzéseiket.
-Dettó ugyan ez a helyzet Heikkivel is! Utazik velem,
minden futamhétvégére új edzéstervet és étrendet készít, pátyolgatja a lelkem,
miközben nem veszi észre, hogy a munkamániája mennyire káros hatással van rá.
Az otthon melege, a család közelsége és szeretete képes új mederbe sodorni az
ember életét. Remélem rendezi magában a dolgokat és lép végre egy hatalmasat
előre. Bááár… Nem áll jól a szénája. Könnyen feladja a harcot a szeretett nőért.
Én itt sápadtam le.”
Könnyen feladja a harcot a szeretett nőért.”- csengett a fülemben Seb utolsó mondata. Szegény Cynthia…
ha megtudja, hogy Heikki más nőért van oda…teljesen összetörik.
-Fehér vagy, mint a fal. Jól érzed magad?-vizslatott.
-Igen. Vagyis… nem tudom…-nyeltem egy hatalmasat.-Cynthia
is a munkájának él, de… mindegy, a most
tőled hallottak alapján azt
mondom, hogy nem most lesz az, mikor rátalál a boldogság.
-Miért, mit hallottál most tőlem?
-Hogy… hogy Heikki…
-Jól sejtem, amit sejtek? Hogy Cynthia szerelmes Heikkibe?-
kerekedtek ki szemei. Bólogattam.- Hát ez kész...- nevetett.
- Heikki nem hitt abban, hogy Cynthia érez iránta valamit.
Ezek szerint mégis?
-Igen. De talán mi segíthetünk nekik. Nem csak baráti
szeretetből vagy emberségből, hanem amiatt is, mert megtapasztaltuk milyen
érzés valahol sínylődni a szerelmed nélkül. És ők is rengeteg figyelmet
fordítottak ránk.
-Játszunk mi is
kerítőt!- kiáltott fel Seb, mire Rosalie felébredt, én pedig emiatt csúnyán
néztem Páromra.
-Megérdemelnének egy újabb esélyt
mindketten. Cynthia a bemutató előtt mesélte el, hogy tetszik neki az edzőt. És
még aznap összefutottunk vele a liftben. Nem tudod elképzelni, milyen rossz
volt látni a fájdalmat Cynthia szemében, mikor Heikki azzal támadta le őt, hogy
új étrended van, amit felügyelnie kellene, míg a gyárban tartózkodol.
Cynthiának tudnia kell arról, hogy ő nem csak egy egyszerű alkalmazott és
kolléga a finn szemében. Kezdetnek az is elég lenne, ha rendezni tudnák a
problémákat egymással.
-És Chloé? Sosem említette, hogy
lenne valakije.
-Mert nincs is. Olyan, mint én
voltam: kerüli a férfiakat.
-Vagy azok kerülik őt.- nevetett. Az
újabb csúnya pillantásomtól a csörgő telefonja mentette meg.
-Ne haragudj, ezt fel kell vennem.-
kért elnézést, miközben feltápászkodott.
-Anya, nem jössz megnézni velem a
halakat?- csimpaszkodott a nyakamba Rose. Leguggoltunk a víz közelébe és együtt
figyeltünk a halakat. Nemsokára Seb termett mellettem. Elég rövid volt ez a
telefonos beszélgetés.
-Kicsim, beszélhetnénk?- hangja
megrémisztett. Visszaültünk a plédre, de azért fél szemünket Rosalien
tartottuk.
-Mondd, hogy nem történt semmi baj!
-Nem, dehogy! Csak… nem tudom, hol
is kezdjem.- vakargatta a fejét.
-Talán a legelején…
-Oké. Szóval, az egyik barátom
hívott az imént. Szomszédok voltunk évekig és múltkor felvetette az ötletet,
hogy nem-e látogatom meg őt ezen a hétvégén. Rendez valami grill partit holnap
és meghívott minket Heikkivel. Én akkor hezitáltam, mondtam neki, hogy veletek
töltöm az egész hétvégét és nem szívesen rángatlak bele olyasmibe, amit nem
akartok.
-Várj!- szakítottam félbe.- Tud
rólam és Rosalieról?
-Igen. Nos… Őt te is ismered. Persze
csak névről. Kimiről van szó.
-Kimi Räikkönenről?- kérdeztem rá,
mert azt hittem rosszul hallok.
-Pontosan. Ő a legjobb haverom az F1
berkein belül. Rég nem beszélgettem vele egy jót és most végre képesnek érzem
magam arra, hogy legyőzzem őt tollasban!- jókat mosolyogtam. Chloé sokat mesélt
nekem Seb és Kimi barátságáról és persze a nagy tollasmeccsekről is, amikben
Párom rendre alul marad.- Szeretnélek bemutatni titeket egymásnak. De nem
adtam választ még neki, előbb veled akartam megbeszélni. Lenne kedvetek eljönni
velem holnap?- szedte elő ismét kunyerálós pillantását.
-A számomra fontos emberekkel sosem
tudnék önző lenni!- ez a kijelentésem elég egyértelműen tartalmazta a válaszom.
És voltaképp kapóra jöhet ez a találkozás a finnel, testközelből szereznék
infókat róla, mosolyt csalva ezzel Chloé arcára.
-Ígérem, este kárpótolni foglak.-
villantott ravasz mosolyt.
A piknik nem piknik az ízletes szendvicsek és a friss, zamatos
gyümölcsök nélkül.
-Kössünk alkut!- fektetett el a
pléden és felém gördült.- Én adok neked egy szem szőlőt, te pedig cserébe adsz
nekem egy csókot.
-Igazán megfontolandó ajánlat.-
fontam karom nyaka köré. Rögtön ajkaimhoz érintette az első szőlőszemet, amit
bekaptam, majd társítottam mellé a csókot, amit megérdemelt. És ezt többször is
eljátszottuk egymás után.
-Remélem ízletes desszert volt.-
mosolygott elégedetten.
-Igen, bár nem tudom eldönteni,
melyik is esett jobban: a szőlő vagy inkább a csókjaid. Esetleg segíthetnél
eldönteni.- kacérkodtam. Nem kellett kétszer kérnem, ajkait az enyémekre
tapasztotta.
-Fúúújj!- térdepelt mellénk Rose és
igyekezett szétválasztani minket.
-Kisasszony, tíz év múlva nem ezt
fogod mondani!- csikizte meg hasát Párom.
-Tíz év?- hüledeztem.- Hisz akkor
még csak 14 éves lesz. Nem lenne túl korai?
-A szerelem nem korfüggő. Még
tejfel szőke kisfiú voltam, mikor a buszmegállóban először csókoltam meg egy
lányt.
-Te szoknyapecér!- nevettem rajta.
-Seb. Kimi ő… ő milyen ember?-
kérdeztem rá, mikor újra az ölelésében voltam, ő pedig egy virágszállal
kényeztette bőröm.
-Nehéz jellemeznie őt egy
kívülállónak. De szerencsére engem közel engedett magához, így sikerült jól megismernem.
Főleg azt az arcát, amit a kamerák előtt elrejt. Összetett személyiség,
kevesen ismerik a valódi arcát.
-De te, mint a barátja milyennek
látod őt?
-Laza srác, aki nem görcsöl rá a
dolgokra, kinek megvannak a maga szabályai és elvei, humoros, rendkívül gyors a
pályán. De miért érdekel ez téged?- nézett rám gyanúsan.
-Csak úgy.- vontam vállat.
-Aham.- ráncolta homlokát.- Ha nem
árulod el a valódi okát, kénytelen
vagyok azt hinni, hogy tetszik neked.- duzzogott.
-Csak eszembe jutott Chloé.- ültem
fel. –Ráférne a boldogság, egy férfi…
-Aki nem Kimi lesz! Bárki, de nem ő!
Kimi nem az a fajta ember, aki megállapodik egy nő mellett, nem a tartós
kapcsolat híve. Nősként is sokszor mutatkozott idegen nők oldalán, igaz ebbe a
helyzetbe valamilyen szinten Jenni hajszolta bele. De Kimi azóta sem változott,
habzsolja az életet. Chloé jobbat érdemel, mint Kimi. Egyéltalán hogy jutott
eszedbe az, hogy ő és Chloé???- háborodott fel. Ami nekem kicsit rosszul esett.
Csak egy egyszerű ötletnek tűnt, nem hittem azt, hogy Sebastiant mindez ennyire
érzékenyen érinti majd.
-Múltkor néztük a futamot és
felhozódott Kimi. Itt sült ki az, hogy Chloé számára szimpatikus a finn. Persze
Chloé egy szóval sem említette, hogy össze akarna jönni vele. Csak… egy
egyszerű ötlet volt. Nem kell lekiabálni a fejem.
-Higgy nekem, Kimi nem Chloéhoz
való!- hangoztatta újra, ezúttal lágyabb hangszínen.
-Honnan tudod ezt ilyen biztosan? Az
emberek képesek megváltozni. Főleg egy olyan gyönyörű nő hatására, mint Chloé.
Nem neked kellene eldöntened, hogy össze illenek-e. Ha összehoznánk nekik egy
találkozót és beszélgetnének, abból még nem lenne baj. Nem gondolod, hogy Chloé
ennyit megérdemel? Csak egy esélyt arra, hogy kiszakadjon az otthoni
“unalomból”.
- Ígérem átgondolom.- adta be a
derekát nagy nehezen.
Sötétedés előtt sikerült hazakecmeregnünk. Mindnyájan vettünk egy forró
fürdőt, ami után megvacsoráztunk. Rosalienak mesét sem kellett olvasni, ahogy
letette a fejét a párnára, már el is aludt. Halkan kiosontam a szobából. Seb
szobája felé vettem az irányt, amikor a földszint felől érkező zene ütötte meg
füleim. Lebaktattam a lépcsőn, miközben szívtam magamban a látványt: egyedül a
kandalló tüze jelentett fényforrást a nappaliban. Kellemes meleg volt, a zene
halkan szólt, így hallható volt a parázs ropogása. Leültem a kanapéra és
csillogó szemekkel követtem végig Párom, aki egy tálcát cipelt magával egy
palack borral, két pohárral és egy tál bonbonnal. Egyik borral töltött poharat
nekem adta, majd szorosan helyet foglalt mellettem.
-Rose elaludt?
-Igen. Ahogy a feje érintette a
párnát, már aludt is. Jót tett neki a friss levegő és a fürdővíz is kiszívta
egy picit.
- Ez az utolsó közös esténk, amit
szerettem volna veled eltölteni, egy kis romantikával megfűszerezve. Igyunk
erre a csodálatos hétvégére. Rád, Rosaliera. És persze kettőnkre.-
koccintottunk.
-Nem vagyok a borok specialistája,
de… ebben a palackban valami különleges rejlik. Egészen egyedi az íze, az
illata és a színe.- osztottam meg Vele észrevételem, mellkasának dőlve. Karjai a
hasam köré fonódtak.
-Helyes az észrevétel. Különleges,
hisz minden cseppjében ott bujkál a szerelem jegye. A szülővárosom híres a
szőlészeteiről. Ezt a palack bort a helyi szőlőtípusokból készítették.1986
végén dobták a piacra. A szüleim vették meg az első palackkal. Ezt a palackot
megőrizték, míg betöltöttem a 18-at.
-És azóta nem bontottad ki?-
hökkentem meg.
-Nem. Mivelhogy nem volt rá
megfelelő alkalom. Csak vártam és vártam. Eddig a pillanatig.- állát hátulról a
vállamra támasztotta, ujjaival szabálytalan formájú alakzatokat rajzolt
combomra.- A másik palackot anyuék itták meg, 1986. Október 5.-én, a 10. házassági
évfordulójukon. Azon az éjjelen fogantam meg.- mesélte, én pedig a könnyeimmel
küszködtem. Meghatott a történet és maga az a tudat, hogy létezik két olyan ember
ezen a világon, akik lassan 40 év házasság után, annyi nélkülözés és
megpróbáltatás után is szeretik egymást.
-Tisztelem és csodálom a szüleid.
Hosszú évek óta élnek egymás társaságában, az Isten színe előtt tett
ígéreteikhez hűen. Egyedül csak az számított, hogy szerették egymást. A
pillanatnak és egymásnak, na meg később értetek, a gyerekeikért éltek. Nem,
mint én. Rettegek attól, hogy mi lesz kettőnkkel holnapután. Miként tudjuk majd
legyőzni a távolságot, hogyan vészeljük át a külön töltött, soha véget nem érő
napokat.
-Kicsim! Minden csak rajtunk múlik.
Ha kellően kitartóak vagyunk, nincs mi legyőzzön minket és a szerelmünket.
Minden adódó problémával szembemegyünk, soha nem hátrálunk meg. Erőt merítünk
anyáék példájából: egymásnak, egymásért élünk! Aztán… telnek a napok, hetek,
hónapok, én egyre jobban beléd szeretek majd és… majd együttesen eldöntjük,
mikor lesz az a pillanat, mikor összeköltözünk. Vagy ti ide, vagy én Londonba.
Biztosan találunk majd egy aranyközéputat.
-London ideális lenne: nekem ott
lesz a munkám, Rose járhat tovább óvodába, neked pedig csak pár percnyi
autózásra lesz a gyár. Sűrűbben bejárhatnál.
-Nem szeretnél itt élni velem, igaz?
Nem tetszik a környék, a házam?- szűrt le egy helytelen következtetést.
-Szerelmem!- fordultam vele szembe.
-Most először szólítasz így.-
mosolygott.
-Oh!- lepődtem meg.- Eddig fel sem
tűnt nekem. Nyugodtan rám szólhattál volna…- elszégyelltem magam.
-Nem akartalak siettetni. Kivártam,
míg úgy érzed, ideje kimondani.-nyúlt állam alá.
-Szóval azt akartam mondani, hogy
nekem bárhol jó, ahol Te is ott vagy! Egy a fontos: hogy melletted lehessek,
hisz csak Veled érzem teljesnek magam. Legyünk a világ bármelyik pontján,
mindenhol szeretném megosztani Veled az életem! Még ebben a házban is akár.
Mindenhol Te köszönsz vissza, bárhová csak nézek. Számodra ez a tökéletes
otthon. Ha az élet arra késztet,akkor
természetesen ide költözünk Rosalieval. Forma-1-es pilóta vagy, egész
évben nagy rajtad a nyomás. Szükséged van egy helyre, ahol ki tudod engedni a
gőzt, ahol át tudod értékelni a történteket, a dolgokat. Ellighausen a
tökéletes hely ahhoz, hogy két futam között elbújj a nyilvánosság elől,
relaxálj, regenerálódj. És számomra a Te jóléted a legfontosabb!
-Nos, akkor azt hiszem mindent tisztáztunk.
-Van itt még egy apró… nevezzük
bökkenőnek. Mi lesz Rosalievel?
-Jó óvodák vannak Zürichben is, ahol
angol nyelven folynak a foglalkozások. Véleményem szerint fogékony a dolgokra,
és hamar megtanulná a német nyelvet is. Én szívesen vállalom az oktatását.-
ajánlotta fel örömteli arccal.
-Tudod jól, hogy nem erre gondolok!-
felpattantam a kanapéról és a kandalló közelébe sétáltam. Meredtem bámultan a
tüzet.- Ő…ő nem a te lányod. És ebből adódóan nem kötelezhetlek arra, hogy a
sajátodként neveled, hogy mindent megadj neki. Ez… túl nagy teher lenne neked.
-Már miért lenne teher?- csattant a
hangja. Rögtön elém állt.- Az első pillanattól kezdve tisztában voltam azzal,
hogy, ha beléd szeretek, akkor el kell fogadnom Rosaliet is. És nem volt kérdés
az, hogy így is teszek. Szinte egyet pislogtam és már is erős szálak kötöttek
hozzá. Először sajnáltam, aztán…egyre inkább megkedveltem, ujjai közé csavart
gyermeki tisztaságával.- lágyult el a hangja.- Nekem kéne rettegnek attól, hogy
ő nem fog elfogadni. Szeretnék apja helyett apja lenni. De erre nincs mód
sajnos. Nem az én vérem csörgedezik ereiben.- sétált vissza a kanapéhoz, melyre
lehuppant. A rossz érzések rögtön megszállták Őt.
-Megérdemel egy olyan apát, mint
amilyen te vagy.- guggoltam le elé és megfogtam mind a két kezét.- Sosem
ismerte az igazi apját, sosem kérdezett eddig felőle. Te vagy az első férfi,
akivel csókolózni lát. S, habár ezt még nem mondta ki, de tudom, hogy Téged
tart az apukájának. Te mindent helyesen csinálsz, mindennel próbálkozol,
csakhogy szorosabbra fűzd vele a szálakat, melynek előbb-utóbb meglesz az
eredménye: apának fog hívni. És szívből szorítok azért, hogy egy igazi
apa-lánya viszony legyen kettőtök közt. Egy olyan kapcsolat, mely… köztem és
apám közt sosem volt. Nem akarom, hogy méregdrága ajándékokkal halmozd el őt.
És ő sem ezt akarja. Sokkal inkább azt, hogy érezze a szeretet, amit Tőled kap.
Érezze, hogy van egy ember, aki megtanítja biciklizni, aki talpra állítja, ha
elesik, aki rendes embert farag belőle. De leginkább arra van szüksége, hogy
azt mondhassa, szeretlek apa! Legyen
előtte egy férfi ideál, hogy ne mindenkibe csak a rosszat, a gonosztevőt lássa.
Ő nem lehet olyan, mint én Seb!
-Nem lesz olyan, megígérem! Mert itt
vagyunk mi neki, akik majd vigyáznak rá. És lesznek gondoskodó nagyszülei is,
akik körül fogják rajongani.
A kandalló tüze kialvó félben van, én pedig egyre laposabbakat pislogok
már.
-Gyere, feküdjünk le.- vett karjaiba.
Könyökkel kinyitotta a háló ajtaját, én pedig felkapcsoltam a villanyt.-
Kimegyek, míg átöltözöl.- ígéretéhez hűen megállt a sötét folyosón. Kivettem a
bőröndömből a lányoktól kapott hálóinget. Elérkezettnek éreztem az időt a
gátlásaim levetkőzésére.
-Kész vagyok.- szóltam izgatottan.
Becsukta maga mögött az ajtót, miközben enyhe pírral az arcán végignézett
rajtam. Én sem lehettem sokkal fehérebb nála.
-Elképesztően gyönyörű vagy!-
suttogta. Mély érzelmek és erős vágy keveredtek tekintetében. Egész közel jött
hozzám és megcsókolt. Ujjaival a lapockám cirógatta, én pedig benyúltam a
pólója alá. Lassan, érzéki mozdulatokkal simítottam végig izmos, tökéletesen
kidolgozott mellkasán. Kibújt nadrágjából, én pedig a pólójától szabadítottam
meg. Újból csókolózni kezdtünk, miközben óvatosan elfektetett az ágyon, majd
felém feküdt. Keze elért az ágy melletti
kapcsolóig és leoltotta a villanyt. Szép, csillogó szemeit azonban még így is
magam előtt láttam. Körmeimet végighúztam hátán, hisz elöntött a mámor,
miközben óvatosan lehúzta a hálóing pántjait és felváltva hintette be nedves
csókokkal mindkét vállam. Majd áttért a nyakam kényeztetésére, aminek hatására
egy hatalmas sóhaj szakadt fel belőlem. Kívántam Őt minden egyes porcikámmal.
Testemnek igenis imponált a kényeztetés, szinte remegtem a vágytól, érintéseitől
libabőrös lettem. Óvatosan lábaim közé feküdt, én pedig megéreztem merev
férfiasságát. Bal kezével egyre feljebb húzta a hálóing szélét, intenzíven
simogatta a combom. Nem tudom, minek a hatására, de előtört bennem a pánik,
éreztem, hogy ez túl korai! Már egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy akarom
Őt!
-Seb, ne! Kérlek!- zihálva és
reszketve toltam el magamtól. Legördült rólam, így bebújhattam a takaró alá,
melleim jól eltakarva.
-Ne haragudj, kérlek. Nem lett volna
szabad ilyen messzire elmennem.- kért elnézést.
-Nem a te hibád. Én… én vagyok a
hibás. Nem tudom mi történt. Remegett a testem a vágytól, az érintéseidtől.
Aztán valahogy rám törtek az emlékek. Nem lehetek úgy Veled, hogy tudom, hogy a
testem mocskos! Nincs olyan hely, ahol azok a férfiak ne érintettek volna meg!-
gördült le az első könnycsepp. Majd újabb és újabb. Éreztem, hogy a mellkasom
szorít, hogy alig jutok levegőhöz.
-Kicsikém!- ölelt magához.- Ne
hibáztasd magad emiatt, kérlek. Az én szememben te nem vagy bűnös, a tested sem mocskos. Sőt! Tökéletes ahhoz, hogy… hogy ne tudjam a vágyaim kordában tartani.
Az imént megmutattad nekem a bájaid, a nőiességed és… láthattad milyen
reakciókat váltott ki mindez belőlem. Szó szerint kéne egy hideg zuhany, hogy
lehűtsem magam.- kuncogott és ezzel oldotta a feszültséget..- Azt hiszem az a
gond, hogy már hosszú ideje ne voltam nővel. Szimplán attól a tudattól
izgalomba jövök, hogy mellettem fekszik egy csodálatos nő. Próbáljuk ezt
valahogy elfelejteni. Te sem és én sem állok még erre készen. Veled mindent
tökéletesen akarok csinálni!
Betakarózott, megkerestük a kényelmes
alvópozíciót, majd elaludtunk.
Másnap reggel
Rosalie ébresztett fel minket, jobban mondva Sebastiant.
-Sebi, ébjedj. Csinálj nekem kakaót!
A fejem a hangok irányába fordította
és láthattam, amint lányom a német arcát simogatva költögeti, aki nagyon lassan
ébredezett.
-Rose, hagyd még őt aludni. Majd én
csinálok reggelit.
Felkeltem, magamra vettem egy
felsőt, majd lebaktattunk a konyhába. Miközben a kakaóját szürcsölgette,
összeállítottam a palacsintatésztát. Úgy gondoltam jót fog tenni reggelire egy
kis finomság, bár abban egyáltalán nem voltam biztos, hogy Seb ehet ilyesmit.
De talán egy-két falattól még nem lesz baja. Az utolsó darabot sütöttem, mikor
Ő is levánszorgott az emeletről.
-Hmmm…- szimatolt a levegőbe.- Micsoda
finom illatok. Esküszöm, hogy nem engedlek haza benneteket. A rabszolgámmá
teszlek!- karolt át hátulról.
- Ennek Mateschitz nem örülne, mint
ahogy én sem. Tudod, hogy kell a pénz, hogy
megélhessünk.-fordultam ki
óvatosan öleléséből, hisz a forró serpenyő a kezemben volt.
Az első darabot Ő kapta el a
tányérról és gazdagon megkente mogyorókrémmel.
-Ehetsz te egyáltalán ilyen
nyalánkságot?- húztam fel a szemöldököm.
-Hát… Nem egészen, de… Heikki úgyse
látja.- vigyorgott és egy óriásit harapott a palacsintájába.
Roset elküldtem mosakodni, mert a
füléig csokimaszatos volt, így kettesben maradtunk.
-Megsértettelek az előbb, igaz?-
fogta meg lágyan a karom.
-Nem sértettél meg, csak egy pillanatra
sem akarok arra gondolni, hogy eltartott legyek. Megőrülnék a
semmittevésbe! Ráadásul a családod azt
hinné, hogy csak a pénzedért vagyok veled.- igazítottam meg a haját, amit az
éjszaka során kissé elfeküdt. Szólásra nyitotta a száját, de a csörgő telefonja
belé fojtotta a szót.
-Kimi az. Akkor eljöttök velem?
-Hisz tegnap már megígértem.
Mivel Seb sportosabb öltözéket vett magára, ezért én is a melegítőm
mellett tettem le a voksom. A fiúk kitalálták, hogy ha már ilyen meleg van
Svájcban,- ami ritka- akkor használjuk ki és idézem:” csobbanjunk egyet a medencében.” Így szükségem lesz a lányoktól
kapott bikinire, amit be is tettem gyorsan a táskámba. Gyorsan beugrottunk egy
pláza féleségbe is, ahol Rosalienak is vettünk egy fürdőruhát. Körülbelül 1 óra
múlva állította le Seb a motort egy magasra nyúló kapu előtt. Baar nevű településen
voltunk, a GPS rendszer szerint 35-40 km-re Párom otthonától. A hegyek ezt a
települést is ékesítik, amely szintúgy a nyugalom szigete. Sebre pillantottam,
aki görnyedt testalkattal ült a volán mögött.
-Baj van, életem?- fektettem tenyerem a kormányt görcsösen szorító kezére. Nem várt érintésemtől kissé
megugrott.
-Nem, dehogy.- erőltetett egy
mosolyt az arcára.- Rácsörgök Kimire, hogy megérkeztünk.- terelte a témát. A szemem
és a megérzésem nem csal és azt hiszem tudom mire gondol ezekben a
pillanatokban. Ha jól emlékszem vissza szavaira, akkor hosszú ideig élt itt. Az
első igazi otthonodnak mindig magas az eszmei értéke. Főleg akkor, ha azt a
kedveseddel osztod meg.
Nemsokára Kimi jött ki hozzánk. Seb
kipattant az autóból, majd mi is követtük őt. Barátilag megölelték egymást a
finnel, majd egy poén után kölcsönösen egymás vállába bokszoltak.
-Kimi, had mutassam be életem nőjét,
Haileyt.- ölelte át a derekam.
-Kimi Räikkönen.- fogtunk kezet. Egy
cseppet sem volt az a távolságtartó, hűvös ember, mint amilyennek az újságok
hasábjain bemutatják. És Seb nem hazudott: baráti környezetben tényleg másképp
viselkedik. És abban is igaza volt, mikor a finnt jellemezte: valóban laza
stílusban üdvözölt minket, rágózva, otthonos öltözékben, mely papucsot, fekete
pólót és halásznadrágot takart.
-Hailey Roberts. Ő pedig a szemem
fénye, Rosalie.- toltam magam elé. Szegénykém eléggé megilletődötten
viselkedik, ami nem csoda: két igazán tehetséges, világbajnok pilóta
társaságában van.
-Már rengeteget hallottam rólatok.-
tessékelt be minket Kimi a házba.- Seba rengeteget említett benneteket, de csak
is jó értelemben. Érezzétek magatokat otthon szerény hajlékomban. Kölyök,
tudod, mit hol találsz, szolgáld ki a hölgyeket, én megyek megnézem megtelt-e
már a medence.- hagyott magunkra minket.
Párom nagyon tudta, mit hol talál és, hogy merre kell menni, ezért
kivett a hűtőből két sörös üveget-szigorúan alkoholmenteset, hisz ő még ma
vezet-, egy pohárba öntött Rosalienak Colat, ezekkel pedig a kertben
elhelyezett sörös padok mögé telepedtünk le. Kissé meglepett, hogy nem csak
hárman voltunk itt, de nem éreztem emiatt feszélyezve magam, ami szintén
ledöbbentett. Igen változatos volt a társaság: önfeledten szórakozó, iszogató
férfiak csinos, gyönyörű nők társaságában. Egyszerű embereknek tűntek, mint
ahogy maga Kimi is. A bukósisak mögött és az overll alatt hozzánk hasonló
emberek “ bujkálnak”.
-Látod ott a grillsütő mellett a
piros baseball sapkás srácot?- suttogta Seb. Bólogattam.- Ő Toni Vilander.
Kimivel együtt gokartoztak, Toni a mai napig versenyzik, hosszútávú versenyeken
indul. Mint például a Le Mans-i 24 órás verseny.
-Ennyire jól ismered Kimi barátait?-
pislogtam letaglózva. Miközben magamban szinte kérleltem őt, hogy meséljen
még, hogy minél több információt tudjak megosztani Chloéval.
-Mindenkit én sem ismerek. Tonival a
2010-es Finn Rallyn futottam össze, mikor elmentem megnézni, hogyan boldogul
Kimi a havas, jeges tereppel. Kimi akkoriban a WRC mezőnyének tagja volt. A
haverjai Monacoban is ott szoktak lenni általában, a finn yachtján töltik a
hétvégét, ott is össze szoktam futni velük.
-Ti mióta ismeritek egymást
pontosan?- kortyoltam bele a sörömbe.
-Ugye 2007-ben vezettem először a BMW-t.
A csütörtöki sajtótájékoztatón egymás mellett ültünk és… mikor nem hozzánk
intéztek kérdéseket, akkor kellemesen eldumáltunk.- emlékezett vissza.
-És ez a “kölyök” megszólítás honnan
jön?- faggatóztam érdeklődéssel teli.
-Ezt már csak megszokásból mondja.-
sóhajtott.- Még szinte kisfiú voltam, mikor bekerültem a mezőnybe és ő akkor
ezzel a megszólítással fogott velem kezet. És azóta rajtam maradt ez a becenév.
-Jössz ugrani egy fejest, mielőtt
kajálunk?- kiabált felénk a finn a medence szélén állva. Seb rám nézett, mint
aki tőlem várja az engedélyt.
-Menj nyugodtan, elleszünk itt
Rosalieval.
Boldogan ugrott fel mellőlünk, egy
kis időre eltűnt a házban, hogy aztán fürdőnacira vetkőzve nekiszaladásból,
térdeit felhúzva csobbanhasson a medencébe.
-Nagyon aranyos ez a kislány.-
telepedett le mellénk szinte a semmiből
egy magas, szőke hajú, a 30-as éveit taposó nő.- Az orrát és a szemeit tőled
örökölte.
-Köszönöm.
-Sebastianról lesüt, hogy végre
boldog, társaságban rég nem viselkedett ennyire felszabadultan. Nagyon fontosak
vagytok a számára, összeillő páros vagytok.- osztotta meg velünk észrevételeit
mosolyogva.- Jaj, be sem mutatkoztam. Wendy vagyok, Kimi edzőjének kedvese.-
nyújtotta felém jobbját, amit készségesen elfogadtam.
-Hailey. És Sebastian kedvese.-
mutatkoztam be büszkeséggel a hangomban. Ugyanis büszke vagyok arra, hogy egy
olyan ember a párom, mint amilyen Sebastian.
-A srácok jól elvannak egymással.-
bökött kuncogva a medence felé, ahol Seb épp a finnt próbálta belökni a vízbe.-
Nincs kedved csatlakozni hozzájuk?
-Talán egy kicsit később.
-Hát… Te tudod.- vont vállat.-
Azért, ha meggondolod magad, csak szólj.
-Emberek, asztalhoz!- kiáltotta el
magát a Toni nevű srác, kezében egy nagy tállal, melyre steak, sült oldalas és
sült kolbász volt pakolva.
-Seb, meddig tudtok maradni?-
érdeklődött Kimi falattal a szájában.
-Haileynek este 8-kor indul a gépe
Londonba, úgyhogy kb. fél 6-ig.
-Az szuper.- nyelt egy nagyot, majd
villájával Párom felé mutatott.- Lenyomunk egy tollasmeccset, had lássa a
csajod, milyen béna vagy.
-Nagyot fogsz koppanni!- nevetett
mellettem Seb. Én pedig élvezettel hallgattam a szócsatájukat.
-Majd meglátjuk, mennyire volt
hasznos a tollasról szóló kézikönyv. Szerintem csak az időd pazaroltad a
kiolvasására.
-Kimi, én elismerem, hogy nagy ász
vagy a tollasban, de én ezúttal Sebre fogadok. Lélektani előnyt jelent, hogy
itt a barátnője.- mosolygott ránk egy izmos, kopasz férfi.
-Mark, teljesen igazad van!-
helyeselt Párom.
-Hailey, le a kalappal előtted,
amiért ennyire el tudtad csavarni germán barátom fejét. Csak rá kell nézni:
mindjárt elolvad a szerelemtől. És ezt nem sértésként mondtam.
-Nem vettem annak.- szálltam be a
párbeszédbe.
-Mondd csak Rosalie, ki a kedvenc
pilótád?- érdeklődött a finn.
-Sebi.- válaszolta rögtön, mire
mindenki felkuncogott.
-Szinte gondoltam.- fintorgott.- Nem
akarsz inkább nekem szurkolni? Beülhetsz az autómba.-kecsegtette kislányom, aki
határozottan rázta a fejét.
-Nos Kimster, íme az első pofára
esésed a mai napon. Rosaliet képtelenség megvesztegetni. Erős és akaratos
jelleme van. Akárcsak az édesanyjának.- nézett ránk Ő.
A hosszúra sikeredett ebéd után Wendyvel közösen szedtük le
az asztalt.
-Látom, nagyon is egy húron pendültök
Sebastiannal. Mióta is vagytok egy pár?
-Bő két hete.
-Oh. Akkor még nagyon friss ez a
kapcsolat. Van még mit megtudnotok egymásról. Miért nem vonultok el egy kicsit
kettesben?- vetette fel az ötletet.
-Hát nem is tudom…
-Attól egyáltalán nem kell félned,
hogy kipletykálnak titeket. Mindenki hamar bevett a társaságába, senkit nem
zavar az, hogy van egy lányod, aki nem Sebastiantól van. Az ilyesmi gyakran
előfordul mostanság, sajnos egyre több az egyedülálló anya. Abból sem lesz baj,
ha kicsit beszélgettek, összebújtok, csókolóztok. Senki nem küld majd képeket
rólatok egy magazinnak sem. Kimi egyenesen gyűlöli a médiát, épp ezért cak olyanokkal nyomul, akik tudnak úgy
társaságban lenni, hogy azt nem kürtölik ki osrszág-világnak.
Ismét magamra hagyott, de ezúttal nem maradtam túl sokáig egyedül, mert
Seb csurom vizesen közeledett felém.
-Nagyon jó a víz, nem jössze be
velem?
-Muszáj? Nem tudok úszni.- találtam
kifogást.
-Akkor megállunk a medence szélén,
ahol nem olyan mély a víz.- talált megoldást.
-Seb, nem nagyon szeretek bikiniben
flangálni ennyi ember előtt.
-Hisz ők nem is figyelnek rád.-
igaza volt, mindenkinek lekötötte a figyelmét valami.- Vagy netán előttem vagy
szégyenlős?
-Egy kicsit.- pirultam el.
-Na, ezt nem értem miért van.
Gyönyörű és karcsú vagy, nem értem mit szégyellsz magadon.- szidott kicsit
össze.
-És Rose?
-Nyugodtan bízhatjátok rám.- jelent
meg végszóra Wendy.- Épp az előbb említettem meg Haileynek, hogy vonuljatok el
egy kcsit kettesben.- árulkodott. A táskámmal együtt bevonultam a földszinti
mosdóba, magamra kaptam a bikinim.
-Nagyon jól áll neked.- legeltette
szemeit mellemen Seb, persze csak ízlésesen. Összekulcsolta ujjainkat és a
medence felé vettük az irányt.
-Cynthia választotta. Nem akartam elhozni
magammal, de… végül csak szükségem lett rá.
-Mesélj csak nekem, mit szégyellsz te
magadon?- vont közelebb magához a derekamnál fogva. Valóban megálltunk a
lépcsőkhöz közel, ahol a víz mellmagasságig ért.
-A nők általánosságban nem szeretik
mutogatni magukat szülés után. Az a 9 hónap valóban gyönyörű, de a tested nem
kívánt változásokon megy át. A bőröd nem olyan feszes már, megjelenek a csíkok,
a melleid megereszkednek a szoptatás
következményeként. Ezek a külső változások engem is utolértek.- soroltam.
-Mindez szerintem eltörpül amellett,
hogy a szíved alatt hordasz egy kisbabát, akit 9 hónap elteltével a karjaidban
tartasz. Sajnos én még nem tapasztalhattam meg, milyen érzés hosszú hónapokon
át arra várni és arra készülni, hogy egy kisbaba- aki nem mellesleg a te véred-
a világra jöjjön, de apa és anya szavaira emlékezve biztos, hogy a
legcsodálatosabb érzés ezen a Földön. És, ha egyszer átélhetném én is, mondjuk
melletted az apává válást, akkor száz, hogy nem az érdekelne, milyen lenne a
bőröd, mennyit és miket ennél és, hogy hány kilót szednél fel. A legfontosabb,
hogy egészségesek és boldogok legyetek!- mesélte szenvedéllyel a hangjában.- Egy
csdálatos kislánynak adtál életet 9 hónapnyi küszködés után és erre légy
nagyon büszke Hailey! Mint ahogy arra is, hogy előtted áll egy férfi, aki a
szerelemtől a föld felett lebeg. Aki imád benneteket, aki szó szerint attól is
izgalomba jön, ha ruhában meglát.- nevetett. Majd szenvedélyesen megcsókolt.
Nyelveink vad táncot jártak, miközben a kezeink a víz alatt életre keltek és
szinte mindenhol megérintettük egymást.
-Szeretlek.- suttogtam ajkai közé.
-Én is téged.- döntötte homlokát az
enyémnek. Egy vaku villanására fordítottuk oldalra fejünket. Wendy fotózott
minket.
-Egy egész fotósorozattal
megörökítettem, ahogy egymásba gabalyodtatok. Lesz mit betegyetek a családi
albumba. Majd elküldöm Kiminek, ő pedig
postázza neked Seb. De turbékoljatok csak tovább, nem is zavarok.- intett
nekünk.
-Azt hiszem lesz mit elmesélnem a
lányoknak.- emlékeztem vissza az elmúlt napok eseményeire. A medence szélén
ülve lógattam a lábaim a vízbe, Seb pedig a combjaimon támaszkodott és néha
puszikat adott rájuk.
-A képek bizonyítékul szolgálnak
arra, hogy jártál Kiminél. Másképp úgyse hinnék el neked.
Hirtelen valaki letakarta szemeim,
én pedig az “elkövető” után tapogatóztam. Két kicsi, puha kézen simítottam
végig.
-Anya, bemehetek a víbe?- nézett rám
szempillái mögül.
-Na gyere, te kis sós zsák!- Seb
leemelte őt a medence széléről. Majd egy röpke pillanatra elmerültek a víz alá.
-Ez jóóó!- nevetett fel Rose, mire
ez a jelenetsor újra megismétlődött. Mosolyogva, tagadó mellkassal figyeltem
kettejüket. Elárasztott a nyugalom érzése, hisz végre nem kell választanom a
gyermekem és a szerelmem között. Igen szoros a kapcsolat közöttük, amit nehéz
lenne szétrombolni. Az apa szerepét Seb már most tökéletesen betölti. De vajon
férjként is megállná-e a helyét? Erre a kérdésre a választ nem most fogom
megadni, ugyanis négy kéz egyszerre fröcskölt le engem vízzel, amit én sem
hagyhattam szó nélkül. Így igazi kis csata alakult ki hármunk között.
Az utolsó 1,5 óránkat töltjük a finn rezidenciáján. A napsütésben
szárítkoztunk Rosalieval, miközben szurkoltunk Sebastiannak, hogy valóban
legyőzhesse Kimit.
-Felkötheted a gatyádat, Kölyök!-
nézett Kimi összeszűkült szemekkel az előtte elszántan és magabiztosan álló
barátjára. Aki ránk pillantott, küldtem
neki egy csókot és kezdetét vette a meccs. Profikat meghazudtoló módon
játszottak, életre-halálra menő csatát vívtak egymással, szinte már-már
fulladásig küzdöttek egy-egy megnyert pontért. Mark, Kimi személyi edzője azt
súgta a fülembe, hogy Kimi mindig így játszik, de szerinte Sebastian játéka
sokat fejlődött, ritkán játszik ilyen jól. Aminek meglett az eredménye: szoros
eredménnyel igaz, de Seb nyert és most ez a lényeg.
-Héé Kimi! Kérem a pénzem, amit
Sebre tettem!- kiabált Mark mellőlünk.
-Ezúttal te nyertél Seba, de jövő hétvégén nem hagyom magam a pályán!- szúrt oda
Kimi, persze ezután rögtön lepacsiztak egymással. Seb hozzánk szaladt, karjaiba
vette Rosaliet, adott arcára egy puszit, majd engem is magához húzott egy
szerelmes csók kíséretében.
Vegyes érzelmekkel hagytuk el a Butterfly-villát. Remekül éreztük
magunkat, sokat nevettünk, kiáztattuk magunkat a medencében, Seb nyert. Ezek a
pozitív érzelmek és élmények, de, mint mindig,most is lakozik bennem egy kis
szomorúság.
-Miért vagy ilyen szótlan?- fogta
meg kezem, miközben a piros lámpánál várakoztunk.
-Olyan hamar elrepült ez a pár nap.-
sóhajtoztam.- Nélküled megint minden olyan szürke lesz.
-Ugyan kicsim!- csókolt tenyerembe.-
Minden nap beszélünk majd és a következő futam utánra is kiszelünk valamit,
hogy együtt lehessünk. Rendszert kell csinálni a közös programokból.
-Végül is… rám unnál, ha folyton együtt
lennénk.
-Butaságokat beszélsz. Szeretlek és ez
az érzés évek múltával sem fog kifakulni. Tudom, hogy ezúttal egy életre
választottam párt magamnak.- hozzám hajolt egy puszi erejéig.
Az idő hamar elrohant. A reptér egyik eldugottabb helyén ücsörögtünk és
vártuk, hogy Heikki megérkezzen, valamint, hogy a mi járatunkat is bemondják.
-Mikor indultok
Barcelonába?-érdeklődtem.
-Szerdán.
-Eddig nem mondtam, de… Mióta együtt
vagyunk, jobban féltelek.
-Ígérem, vigyázok magamra.
-Óvatos légy, de azért nyerd meg
nekünk a futamot.- kacsintottam.
-Minden tőlem telhetőt megteszek. Ha
már így szóba jött az F1. Itt vannak a repülőjegyek és a belépők
Silverstone-ra.- adta át nekem a borítékot.- Mert ugye eljöttök élőben
szorítani nekem?
-Már várjuk, hogy ott lehessünk.-
simítottam végig arcán.- Seb, ugye megfontolod, amiket mondtam Chloéval és
Kimivel kapcsolatban?
-Természetesen. Hisz megígértem.
-Sziasztok.- érkezett meg mellénk a
finn.
-Ülj le és mesélj.- nyomta le Seb
rögtön a székre.- Remélem megjött az eszed és nem hagyod a kezeid között
kifolyni a boldgoságod.
-Heikki, Seb mindent elmesélt. Rólad
és Cynthiáról.
-Csodás.- húzta el a száját.
-Mi csak segíteni szeretnénk nektek.
Belegondoltál már abba, hogy miért sértődött meg rád? Az nem jutott eszedbe legalább
egyszer, hogy talán azért, mert szeret? Mert fontos vagy neki?
-Szeret? Engem? De… Mi? Tessék?-
beszélt zavartan tengerkék szemei tágra nyíltak.
-Igen, téged.- erősítettem meg.- És
valószínűleg most is otthon ücsörög, rád gondol és vörösre sírja szemeit, mert
azt hiszi, hogy nem látod meg benne a nőt.
-Mondjátok, mit csináljak? Mivel
békíthetném ki?- nézett ránk segítségért kiáltva.
-Az első és legfontosabb lépés az,
hogy kivered a fejedből azt a gondolatot, hogy nem lehet a tiéd.- tanácsolta
Seb.- Ahogy te szoktad mondani: minden fejben dől el. Bármit és bárkit
megkaphatsz, ha akarsz! Aztán nem lesz kifogás és nyafogás, futam után elmész
Cynthiához és szerelmet vallassz neki. Ez az egy esélyed maradt, ezt nem
puskázhatod el!
-Cynthia tiszta szívéből szeret téged.
És épp emiatt fog elfelejteni mindent és esélyt adni. Magatoknak.
-Örülök, hogy Seb egy ilyen kedves,
kivételes lányra lelt, mint te.- ölelt magához az edző.
-Kérjük a 891-es londoni járat
utasait, kezdjék meg a beszállást.- jött a hang a hangszóróból.
-Azonnal jelezz, ha hazaértetek.-
kötötte az orromra Ő.
-Mindenképp. Vigyázz magadra Édes.
Öleléssel és csókkal búcsúztunk, majd a csomagunkkal együtt
megindultunk a 4-es kapu irányába.
